Olvass!

KönyvesBlog

100 éve született Ian Fleming, a 007-es ügynök atyja

2008. május 28. -Szűcs Gyula-
Fleming, akit azért dobtak ki az etoni elitiskolából, mert egy kurvától nemi betegséget szedett össze, 17F fedőnéven harcolta végig a második világháború titkos bevetéseit, 1953-ban pedig könyvet írt hihetetlen kalandjairól. Ez volt a Casino Royale, amit később tizenhárom másik kötet követett.


Bond. James Bond. Hűvös eleganciájú brit tikos ügynök, aki felrázva, és nem keverve issza a vodka-martinit, lelkiismeret-furdalás nélkül végez a gonosztevőkkel, gátlástalanul megdugja az ellene küldött kémnőket, és hiába múlt el 55 éves, a mai napig változatlan népszerűségnek örvend. Fleming 1953-ban, 44 évesen írta meg első Bond-regényt, a Casino Royale-t, és 1964-ig újabb tizenhármat. Óramű pontossággal dolgozott: két hónap alatt hozott össze egy kötetet jamaikai villájában, a híres Goldeneye-ban. Kopott írógépén kétezer szót gépelt be minden reggel, három óra alatt, hogy aztán estig koktélozhasson a tengerparton. Szokatlan volt tőle ez a pedáns munkamorál, mivel egész addigi életét a könnyed nemtörődömség jellemezte.


Ian Lancaster Fleming 1908. május 28-án született Londonban. Apja, Valentine Fleming parlamenti képviselő azt akarta, hogy a fia a skót-amerikai tulajdonban lévő Robert Fleming & Co. bank tisztviselője legyen, ezért az előkelő Eton College-be, majd a Sandhurst katonai akadémiára küldték tanulni. Fleming viszont csak annyira szeretett a pénzzel foglalkozni, amíg italra, cigarettára és nőkre költötte, az unalmas banktisztviselői munka helyett inkább utazgatni akart, és a Reuters külügyi újságírója lett.


Nyelvismerete, európai útjai, és megnyerő modora miatt a második világháború kitörése előtt ügynöknek szervezte be a brit haditengerészet hírszerzése. 17F fedőnéven számos veszélyes küldetést hajtott végre 1939 és 1944 között, kommandót vezetett ellenséges területen, és sohasem vált meg kedvenc fegyverétől, a könnygázzal töltött golyóstolltól. Felming saját feletteséről, John Godfrey admirálisról mintázta Bond főnökét, M-et, de az admirális volt az is, aki a vodka-martinit rázva, és nem keverve itta. Jellemző egyébként az íróra, hogy a James Bond-könyvekben olvasható sztorik 90 százalékban valóban megtörténtek, de Fleming igazi hazafiként soha sem a brit titkosszolgálat viselt dolgairól írt, hanem a nyugatnémet elhárítás és a KGB kémkörökben elhíresült ügyeit lopta el.


A 007-es és Ian Fleming sokban hasonlítanak egymásra: mindketten szeretik a gyors autókat, a drága italokat és a dúskeblű nőket. James Bond Fleming egyik ügynöktársától, Patrick Dalzel-Jobtól örökölte gátlástalanságát és fanyar humorát, a nevét pedig egy amerikai ornitológustól (akitől az író később bocsánatot kért a nyúlás miatt, és arra biztatta, nevezzen el róla egy ronda madárfajt).

 
Fleming saját bevallása szerint mindig kedvtelésből írt, de 1958-ban, a hatodik, milliós példányszámot produkáló James Bond-regénye után (ez volt a Dr. No) úgy érezte, a könyvesboltok bestseller listái után a filmipart is meg kell hódítania. Egy meggondolatlan pillanatában bagóért eladta a Casino Royale megfilmesítési jogait, és még ugyanebben az évben bevitt a CBS csatornához egy hat epizódból álló sorozat-vázlatot. Ezt visszadobták, és hasonló sorsra jutott az NBC-nek írt kalandfilm-sorozata is, a Jamaica parancsnok (bár ennek egyes elemei később visszaköszöntek a 62-es Dr. No forgatókönyvében).


Fleming 1959-ben ismét úgy döntött, hogy érdemes megnézni, hogyan működik egy cápákkal, búvárokkal és bikinis lányokkal telepakolt Bond-sztori a mozivásznon, és a Tűzgolyót (Thunderball) már eleve forgatókönyvként írta meg. Korábbi kudarcaiból tanulva tettestársakat keresett: Jack Whittingham forgatókönyvíró mellett Kevin McClory is besegített a dialógusok megírásába.

 
McClory azonban nem bizonyult olyan jó írónak és producernek, mint ahogyan azt hangoztatta magáról. A forgatókönyv lassan haladt, a forgatások elkezdéséhez nem sikerült támogatót szerezni, így Fleming végül elveszítette a türelmét, és kiszállt. Egymaga fejezte be Jamaikában a Tűzgolyót, regényként. Amit az 1961-es megjelenés után McClory is elolvasott, és beperelte Fleminget, aki állítása szerint sok olyan elemet vett át a Thunderball-forgatókönyvből, amit eredetileg nem is ő talált ki. Fleming nem aggódott a per miatt, két váratlanul felbukkanó producer (Harry Saltzman és Albert Broccoli) hatalmas összeget kínált neki az addig megjelent, és az összes, jövőben megírt Bond-történet megfilmesítési jogáért. (McClory később megnyert néhány pert, és a Tűzgolyó őt illető szerzői jogaira hivatkozva forgatta le a Soha ne mondd, hogy soha című, nemhivatalos James Bond-filmet.)


Saltzman és Broccoli kedvenc története pont a Tűzgolyó volt, ezzel akarták indítani a tervezett kémfilm-sorozatukat, ám ügyvédeik tanácsára végül mégis a Dr. No mellett döntöttek. Eredetileg Roger Moore-t akarták főszereplőnek, de ő akkor pont az Angyalt forgatta, így az 1962-es mozifilmben egy durva vonású, korábban úszómesterként és koporsófényezőként dolgozó állástalan skót sorozatszínész, Sean Connery keltette életre a 007-est.


A film kirobbanó sikere elsősorban neki, és a bikinis Ursula Andressnek köszönhető, na és persze a szemtelenül egyszerű ponyva sztorinak: Dr. No, az őrült zseni karib-tengeri titkos támaszpontja mélyén focipálya méretű masinákkal zavarja az USA rakétakísérleteit - egészen addig, amíg a brit szuperkém bele nem löki őt egy radioaktív folyadékkal teli medencébe. A folytatás, az eredeti Fleming-regények régivágású kémtörténeteit egybegyúró Oroszországból szeretettel már a következő évben, 1963-ban elkészült. A többi pedig, ahogy mondani szokás, történelem.


Fleming sajnos csak az első két Bond-film elkészítésében vehetett részt. A napi hetven cigaretta, a csődbe ment házassága és a munkájával kapcsolatos stressz miatt 1964. augusztus 12-én, 56 évesen váratlanul elhunyt. 1953 és 1964 között 14 James Bond-regényt írt meg, ezeket 36 nyelvre fordították le és csak a haláláig 50 millió példányt adtak el belőlük. A sorozatot Fleming halála után több szerző is folytatta, de egyikük sem ért el hozzá hasonló sikereket. Születésének századik évfordulójára Sebastian Faulks írta meg a legújabb Bond-regényt Az ördög táncba visz címmel.


Ian Fleming James Bond-regényei

Casino Royale (1953)
Élni és halni hagyni (1954)
Moonraker (1955)
Gyémántok az örökkévalóságnak (1956)
Oroszországból szretettel (1957)
Dr. No (1958)
Goldfinger (1959)
Szigorúan bizalmas (1960)
Tűzgolyó (1961)
A kém, aki szeretett engem (1962)
Őfelsége titkosszolgálatában (1963)
Csak kétszer élsz (1964)
Az aranypisztolyos férfi (1965)
Polipka (1966)

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr27491270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.