A száguldó motorbicikli olyan gyorsan vette be az éles kanyart a sötét utcán, hogy mindkét üldöző rendőr meglepett 'Voáh!' kiáltást hallatott. Fisher őrmester nagy lábával a fékre taposott, azt gondolva, a motort vezető fiú rögtön a kerekek között fog kikötni; azonban a motor minden gond nélkül bevette a kanyart anélkül, hogy az utasai lerepültek volna róla, majd egy szempillantás múlva már a hosszú egyenes utcán száguldottak, a kipufogóból hosszú vörös csíkot hagyva maguk után.
-Most elkapjuk őket!- kiáltotta PC Anderson izgatottan- az egy zsákutca!
Hogy a menekülők útját elvágja, Fisher behajtott a szűk utcába, lehorzsolva a kocsi oldaláról a festéket.
A két motoros még mindig a motoron ült.... az eléjük magasló téglafal és a világító szörnyetegként közeledő rendőrautó közé szorultak.
A kis utca alig volt szélesebb, mint maga az autó, így Fishernek és Andersonnak kis nehézségbe került kiszállni a járműből. Rák módjára oldalaztak ki a fal mentén a két huligán felé. Fisher hiába húzta be jókora pocakját, így is leszakadt néhány gomb az ingéről, majd a hátsójával sikeresen letörte a visszapillantó tükröt is.
-Szálljatok le a motorról!-dördült rá a két vigyorgó fiatalemberre, akik, talán csak a villogó kék fény hatására, úgy tűnt, mintha még élveznék is a helyzetet.
Végül engedelmeskedtek a felszólításnak.
Fisher, miután sikerült megszabadulnia a káakadt tükörtől, rájuk meredt. A két fiú úgy a tizes éveik vége felé járhattak. Amelyik a motort vezette, hosszú, fekete hajú volt; a külseje Fishert a lánya semmirekellő, rockbandában játszó barátjára emlékeztette.
A másik fiúnak szintén fekete haja volt, de rövid és a szélrózsa minen irányába meredtek szét a tincsei; szemüveget viselt és gúnyosan vigyorgott. Mindkettejükön aranymadár mintás póló volt- valószínűleg valami őrült rockbanda kabalaállatkája lehet.
-Nincs magukon sisak- kiáltott Fisher, a fiúk abszolút sisakmentes fejére mutatva- Valamint áthágták a sebességkorlátozást legalább... túl sok mérfölddel!(Valójában a sebességmérő jóval többet mutatott, mint amekkora sebességgel egy motorbicikli képes száguldani- legalábbis Fisher tudomásai szerint.) Ezen kívül nem álltak meg a rendőrség felszólítására!
-Igazán szerettünk volna megállni csevegni egyet- kezdte a szemüveges-, de mi csak...
-Ne játszd az okostojást! Már így is elég nagy bajban vagytok!- horkant fel Anderson-Nevek?
-Nevek?-ismételte a hosszú hajú- Ööö...lássuk csak... Van olyan, hogy Wilberforth....Bathseba...Elvendork....
-Az utóbbiban az a legjobb, hjogy fiúnak és lánynak is lehet adni!- fűzte hozzá a szemüveges.
-Óh, vagy a MI nevünkre kíváncsiak?-kérdezte az első, mikor meglátta Anderson dühtől elvörösödő fejét.- Miért nem ezzel kezdték? Ez itt James Potter, az én nevem pedig Sirius Black!
-Azt hiszem hamarosan komolyra fordulnak a dolgok, te kis...
De már se James, se Sirius nem figyeltek a rendőrre. Hirtelen megdermedtek, mint a vadászkopók, és a Fisher és Anderson mögötti sötétséget figyelték. Teljesen összehangolt mozdulattal a farzsebükhöz kaptak. Egy pillanatra mindkét rendőr arra számított, hogy pisztolyt rántanak, azonban a két fiú nem fegyvert húzott elő, hanem...
-Dobverők?-döbbent meg Anderson- Vicces fiúknak képzelitek magatokat, igaz? Na, ebből elég, le vagytok tartóztatva, jogotokban áll...
Anderson már nem mondhatta ki, mi áll jogukban, ugyanis James és Sirius egyszerre kiáltott valami érthetetlen szót, mire az autó fényszórói elmozdultak.
A rendőr megpördült a tengelye körül, majd hátrahőkölt. Három ember repült-a szó legszorosabb értelmében REPÜLT- befelé a sikátorba, seprűkön lovagolva, a rendőrautó pedig a hátsó kerekein állt.
Fisher térdei felmondták a szolgálatot, és a földre zuttyant; Anderson megbotlott Fisher lábában, és ráesett, miközben HUSS-BANG-RECCS!-hallották, amint a seprűlovasok nekirepülnek a hátsó kerekein álló autónak, majd keményen a földbe csapódnak, miközben a törött seprűik darabkái röpködnek a levegőben.
A motorbicikli motorja újra felzúgott. Fishernek sikerült összeszednie magát és a fiúk felé fordította a fejét- igaz, a száját nyitva felejtette.
-Köszönjük szépen!- szólt oda Sirius, túlkiabálva a motor robaját- Nagyon hálásak vagyunk nektek!
-Igen, örülök, hogy találkoztunk!-mondta James- És ne feledjétek: az 'Elvendork' uniszex!
Hirtelen földetrengető csattanás hallatszott, mire Fisher és Anderson rémülten egymásba kapaszkodtak; a rendőrautó visszazuhant a helyére. Ekkor a motor vonta magára a figyelmüket. A két döbbent rendőr szeme láttára a jármű a levegőbe emelkedett: James és Sirius pedig eltűntek a sötét égen, csak a motor kipufogójából előtörő vöröslő fény csillant meg utánuk, mint egy távolodó rubin.
[Vörös Édua]
