Olvass!

KönyvesBlog

Szt. Coelho élete az elmegyógyintézettől a sikerig

2008. december 17. könyvesblog

A felhvásunk után Plexus nevű olvasónk is vállalta, hogy olvasni fog helyettünk, amiért nem lehetünk elég hálásak neki, ezért legyetek azok ti is.
 

B+

A mágus. Paulo Coelho élete. Athenaeum, 2008, 615 oldal, 4490 Ft.

A hazai könyvkiadás mostanában bőségesen ellátja a magyar olvasókat vaskos életrajzi kötetekkel. Ebbe a sorba illeszkedik Fernando Morais Coelho biográfiája, amelyről egyébként volt már szó a könyvesblogon.

A könyv a magyar olvasó számára mindenképp izgalmasan indul: Paulo Coelho megérkezik a 2005-ös Budapesti Könyvfesztiválra, s nem várja senki a reptéren. Már-már kétségbeesik, amikor felbukkannak az újságírók. Megtudhatjuk hogyan dedikált ezerfős tömegnek, miképpen nem metrózott Demszkyvel, milyen ajándékot kapott Marsi Anikótól, miért sóher az m1, és miért kicsinyes Coelho. A bulváros indítás szerencsére alábbhagy a második fejezettől, amikor is az életrajz tulajdonképpen kezdetét veszi. A kis Paulo kómás állapotban születik, az orvosok halottnak hiszik és lemondanak róla, de Szent Józsefnek köszönhetően megmenekül. A brazil polgárság középosztálybeli jóléte biztosítva van Coelhonak, szülei jómódúak, igazából semmiben nem szenved hiányt. A túlzott féltés korlátai azonban zavarják, és lázadását apja elég brutálisan torolja meg: elmegyógyintézetbe viteti. Az intézet inkább szanatórium, de azért a hatvanas évek pszichiátriájának világa ez: nem kerülheti el az elektrosokkot.

A tanulás nem érdekli, a könyvek igen, mindent elolvas, ami a keze ügyébe kerül, és naplójában osztályozza a műveket. Elhatározza, hogy író lesz, s döntésében megerősíti egy iskolai verspályázat első helyezése. Nagy nehezen befejezi a középiskolát, de semmi kedve hozzá, hogy természettudományi szakon tanuljon tovább. Bár sikere van a nőknél, ami főleg egyéjszakás kalandokat jelent, túl sok meleg ismerőse van, ezért férfiakkal is kapcsolatot létesít, míg a harmadik próbálkozás után rájön: nem az ő világa ez. Az alkotói létet a színház jelenti számára, és ebben eredményeket ér el, hol színészként, hol dramaturgként; színdarabíróként már kevésbé. De a közeg a fontos, a bohém életmód: az ivászatok és a drogok.

A brazil politikai helyzet nem kedvez a szabadságvágyának, a diktatúra börtönét is meg kell ismernie. Később viszont jókor van jó helyen: dalszövegíróként nagy sikert arat, a lemezeladásokból tisztes bevételre tesz szert, egy ideig művészeti igazgató lesz egy lemezkiadónál. Harmadik feleségével könyvkiadót alapít, amely nyereséges vállalkozássá növi ki magát: költészeti antológiát ad ki önjelölt költök műveiből, majd egy saját – meghatározhatatlan műfajú – könyvet hoz össze.

Paulo lassan már negyvenéves, és még mindig nem (világhírű) író: komolyabb könyvet még nem írt. De ekkor megváltozik valami. Találkozik Jean mesterrel, egy titokzatos – inkább ezoterikus, mint katolikus – rend képviselőjével, aki tanítványává fogadja. A beavatás feltételei között szerepel a Szent Jakab zarándokút megtétele, akkor, amikor ez még korántsem divat. Ez az út lesz első könyvének témája, és első könyvsikere is egyben. Először a brazil könyvpiacot hódítja meg, majd Európát, az Egyesült Államokat és Ázsiát. A kiadók előbb-utóbb csillagászati összegeket fizetnek ki honoráriumként.

A könyv utolsó harmada főleg statisztika, ami a Coelho könyvek eladott példányszámait illeti; így jön ki bűvös százmilliós szám, amelybe az egyébként gyakori kalózkiadások nem számítanak bele. Az elmarasztaló kritikákról is kapunk bő ismertetést; Coelho ezt elintézi azzal: „biztos jól írok, mert ha nem így lenne, nem olvasnának annyian.” Ilyen egyszerű a képlet. De a valóság más: a Coelho-ipar, amelynek figyelme a profi marketingtől kezdve a direkt értékesítésen át – Coelho-könyvek a brazil AVON katalógusban – az író-olvasó találkozóig mindenre kiterjed. S jaj annak a kiadónak, aki nem terjeszti széles körben a műveket: egy alkalommal a reptéri könyvesboltban nem találta a könyveit, a kiadási jogok rövidesen más könyves céghez kerültek. Ez is Coelho, aki kétszer is megnézi mire költ, érdekeit határozottan érvényesíti, kiáll a szerzői jogok védelmében, üldözi a kalózkiadásokat, de műveit elérhetővé teszi az interneten.

A könyv tisztességesen teljesíti a kitűzött célt, bemutatja Coelho életét, de nem ás túl mélyre. Hiányzik például a szüleivel való viszonyának alakulása, főleg az apjával történt kibékülés története. Továbbá rejtély marad a RAM (Regnus Agnus Mundi) szervezet ismertetése, amelyről az interneten csak a Coelhoval kapcsolatos honlapokon van információ.

Coelho a mágusi szerepre gyakran rá játszik, rendszeresen pózol köpenyben és karddal fényképezteti magát. A kiadói reklám találkozik az író exhibicionizmusával, ez nyilvánvaló. De ha Umbeto Eco lehet guru (lásd Öt írás az erkölcsről fülszövege), akkor Paulo Coelho is lehet mágus.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr34814098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.