Olvass!

KönyvesBlog

Ma kiderül, melyik a legjobb magyar képregény! [Alfabéta-díj 2009]

2009. április 18. -Szűcs Gyula-

Ma a Gödörben rendezett 5. Magyar Képregényfesztiválon kiosztják a hazai képregényes élet legfontosabb díját, az Alfabétát. What the fuck is Alfabéta-díj? - teheti fel most a kérdést a Könyvesblog olvasó.  A válasz valahol félúton van a Filmszemlék  kicsit belterjes díjátadójának utánzása, meg a  félhülye 168 Órások cseszegetése között: a magyar képregényes Oscar azért lett Alfabéta-díj, mert Bölcs István szerint "a képregény lebutított műfaj a nem olvasók számára."

Szerencsére mostanában tényleg csupa kurvajó cucc készült itthon. Az Alfabéta-díj nemcsak  a klasszikus, füzetszerű "kép-regény", de "kép-novella" és "kép-sor" kategóriában is kiosztásra kerül, előbbibe a három oldalnál hosszabb, rejtvényújságokban, antológiákban megjelent képregények, utóbbiba a népszerű comic stripek tartoznak. Na lássuk az idei indulókat!

Kép-novella jelöltek:

Graphit-Zorro de Bianco: Az apák bűnei (Christina Brand novellája nyomán, megjelent a Pinkhell 5. számában)
Horváth Henrik-Árva-Szabó Péter: Whole car (megjelent a Zap antológia 1. számában)
Kovács Péter: Kántor (megjelent a Zap antológia 1. számában)
Lakatos István: Miserere homine (megjelent a Műút 8. számában)

Kép-csík jelöltek:

Csöpögő könnycsöppök (Marabu, megjelent a Kreténben)
Dr. Sör Kálmán moziba megy (Göndöcs Gergely, megjelent a Sör Kálmán gyűjteményes kötetben)
A Naravan IV ostroma, epilógus (Kovács Péter, megjelent a Panelben)
Papír(on) (Szentgyörgyi Ottó, megjelent gyűjteményes kötetben)
Strip (Haragos Péter, megjelent a Pinkhellben)

 

Kép-regény kategóriában (ide tartozik minden 2008-ban megjelent sztori, ami hosszabb 20 oldalnál) a  négy jelölt: a Johnny Fellow Tebeli SzabolcstólA fiú, akit Zsuzsinak hívtak Felvidéki Miklóstól, a Stroboscopa a Kemenes-Varga párostól, és Futaki Attila Spirálja.

 

Johnny Fellow, a Navigátor

Tebeli Szabolcs (aka Brazil) 2007-ben már besöpört egy Alfabétát kép-regény kategóriában, a Rohamban folytatásokban megjelenő zseniális "nyakkendős fantasy-ért", a Bürokratákért, amit közösen jegyez Németh Áronnal és Oroszlány Balázzsal. (Balázst most leleplezzük: ő az egyik leglelkesebb kommentelőnk, Komavary!!!) Brazil rajzstílusa érezhetően fejlődött az utóbbi években, a Bürokraták monokróm (helyesebben piros-fehér) színei mellett már profin használja a zöldet és a sárgát is, előbbit az űrlényekhez, utóbbit a hatalmas űrmetropoliszokhoz. (Igaz, saját bevallása szerint ezt a képregényt már 2002-ben összerakta valamilyen szinten.)

A Johnny Fellownak egyetlen hibája van: a humorban extrém erős írópáros kihagyása a buliból. Brazil egymaga vállalta be a rajzokat meg a szöveget,  de az utóbbi néha csikorog, mintha előbb lett volna készen a képregénykockákkal, és csak a leadási határidő előtt jutott  volna eszébe, hogy a buborékokba is kell valami. Oké, a végeredmény még így is abszolút vállalható: Johnny Fellow, a taxisból lett űrfejvadász egy repkedő fénycsaj segítségével (aki kísértetiesen hasonlít a Bürokraták gót lányára) megfékezi a Csillagvárosban tomboló, böhömnagy vörös űrszörnyet. "Az egészet azért csináltam, hogy végre lerombolhassak egy várost, sőt, egy egész bolygót" - mesélte legutóbb az alkotó, aki ha minden igaz, gőzerővel dolgozik a folytatáson. (A)

 

Stroboscopa

2008-ban a Magyar Képregénykiadók Szövetsége pályázatot hirdetett: meghitelezi a legjobb szerzői kiadású képregények nyomdaköltségeit, amit a készítők ráérnek visszaadni az első komolyabb eladások után. Varga Péter és Kemenes Iván kiütéssel győztek a  versenyen a szürreális-misztikus Stroboscopával, ami egy látnokokkal és kísértetekkel súlyosbított nyomozás történetét meséli el, egy sohasemvolt Budapesten, 1924-ben.

A főhős a sovány, napszemüveges Stromfeld nyomozó, aki egy kicsit a Pokolból Johnny Deppjére hajaz, de van benne valami a Hellblazer-képregények Sting-hasonmás okkultistájából, John Constantine-ból is. A hasonlóság valószínűleg nem véletlen: Péter régóta nagy Constantine-rajongó, ő fordította a magyarul megjelent Hellblazer-sztorikat a Kingpin kiadó Vertigo-válogatásába (valamint a Sin City-sorozat Nehéz búcsú című nyitókötetét is). Egy érdekesség: Varga Péter, és a Bürokraták díjnyertes írói, Németh Áron és Oroszlány Balázs is ugyanannak a Scriptorium nevű, neten szerveződött (ponyva)írói önképzőkörnek volt a tagja a 2000-es évek elejétől, amit később Kleinheicz Csilla, az Ólomerdő írója vezetett.

A Stroboscopa hangulatban nagyon erős, rajzstílusban már kevésbé. Bár a magamfajta hardcore Hellboy-rajongónak nagyon imponál, hogy Kemenes Iván technikája Mike Mignola letisztult minimalizmusát idézi, itt az az érzésem volt, hogy míg Mignola a profizmusát "butítja le gyerekrajz szintre", addig  Ivánnál ez a jelenlegi maximum. A folytatást ennek ellenére jobban várom, mint a Johnny Fellow #2-t! (A)

 

A fiú, akit Zsuzsinak hívtak

El lehet mesélni 24 oldalas képregényben Johnny Cash "A Boy Named Sue" című nótáját? Eddig azt hittem, nem, de a rókafejű fickóval már külföldön is befutott Felvidéki Miklós a dalszöveg alapján elképesztően jó rockabillybe oltott B-filmes képregényt (csak hogy tovább súlyosbítsuk a dal-szöveg-rajz képzavart) hozott össze. És még csak 19 éves!

Johnny Cash-rajongóknak persze nem sok újat mondhat A fiú, akit Zsuzsinak hívtak. Van egy srác, aki csak egy gitárt meg egy üres üveget örökölt az apjától, na meg az idióta lánynevet:

My daddy left home when I was three
And he didn't leave much to ma and me
Just this old guitar and an empty bottle of booze.
Now, I don't blame him cause he run and hid
But the meanest thing that he ever did
Was before he left, he went and named me "Sue."

Ezért elhatározza, hogy megkeresi a fatert, és ököllel plasztikázza át az arcát:

He was big and bent and gray and old,
And I looked at him and my blood ran cold
And I said: "My name is 'Sue!' How do you do!
Now your gonna die!!"

A folytatást már nem idézzük be, legyen elég annyi, hogy a képregény azon túl, hogy abszolút szöveghű a dalhoz, zseniális ponyva a maga kategóriájában: a kedvencem a vadnyugati filmek mexican standoffjait idéző képkocka, amikor a fater pisztolyt fog a fiára, Zsuzsi meg a klasszikus pump up shotgunnal tartja sakkban az apját, mindezt a kisváros főterén, háttérben a naplementével, ahogy az a nagy könyvben meg vagyon írva! Az alkotó bónusznak telepakolta a képregényét tipikus "felvidékimikis" poénokkal: például, hogy Johnny Cash Zsuzsitól kapja meg a legendás gitárját, miután lebuzizza a srácot a neve miatt. (A+)

 

 

Futaki Attila Spiráljáról Földes András kollégánk az Indexen írt részletes kritikát.

 

Irgalmatlanul nehéz dolga van tehát az Alfabéta-zsűrinek, név szerint Varró Attilának, aki a Mozinet képregényfelelőse és a Kult-Comics című kötet szerzője, Greff Andrásnak (a Magyar Narancs rovatvezetője), Galgóczi Tamásnak (ekultura.hu), Santitónak (Geekzblog), Birkás Péternek (PC Guru) és Dunai Tamásnak (Panel, Műút, kepregeny.net).

A zsűri tegnap jól berúgott szavazott a díjak sorsáról a Roham kocsmájában, a Révayban, ahol csatlakozott hozzájuk a fesztivál két külföldi vendége is: Dodo Nita, a Román Képregényszövetség elnöke, és Kati Kovács, a magyar felmenőkkel büszkélkedő, de jelenleg Olaszországban élő finn képregényrajzoló.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr96978523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.