A tavalyi két napos Gödör-buli helyett most csak egy futózáporos szombat jutott a fanatikus képregénygyűjtőknek, meg a kölykökkel arra tévedt anyukáknak, hogy betárazzák az ötödik Kázmér és Hubát, meg az új Lucky Luke-ot. Reméljük, most is összejött a 3000 látogató.
Az egyik fő esemény a 2009-es Alfabéta-díjak kiosztása volt, bár kétségtelen, hogy a tombolahúzás még mindig nagyobb tömegeket vonz. Pedig a zsűritag Varró Attila itt is hozta a filmes óráin megszokott humorát. Például elmondta, hogy tanáremberként a dróton ülő madarak helyett Sör Kálmánnal tud inkább azonosulni, bár ő nem szokott szívlapátot állítani a diákok fejébe.
A "Kép-sor" kategória győztese a szemtelenül fiatal Szentgyörgyi Ottó Papír(on)-ja lett. A 22 éves srác tipikusan az a képregénygyártó, aki nem tud rajzolni, de szeret (a beszélő papírlapok comic stripjeit amúgy animátorprogrammal készíti). Bevallom, nem ismertem korábban a munkásságát - ami hiba volt, mert ez a minimalista irattartóhumor valami hihetetlenül zseniális! Ottó néhány képregénycsíkot felpakolt a blogjára is, a Fesztiválra időzített papírváltozatokat (Négyzet #1-2) pedig reméljük, hamarosan követi a többi!
"Kép-novella" kategóriában Lakatos István nyert a Miserere Hominével, de ez szerintem csak őt lepte meg egyedül, mert már dél körül mindenki az ő győzelméről beszélt. A Mike Mignola minimalista steampunk stílusát Tim Burton groteszk mesefiguráival és a Varjúdombi Mesék szereplőivel összeházasító Istvánról még biztosan hallunk idén, már ha a hazai képregénykiadók végre rájönnek, hogy a srác egy aranytojást tojó... plüss Cthulhu? Szemüveg nélkül amúgy simán összekevertem Futaki Attilával (ezzel mint kiderült, nem vagyok egyedül). Kedvcsinálónak itt egy másik, mesekönyvszerűbb képregénye a Warhammer 40.000-re és a német gőzgépekre kevésbé fogékony hölgyolvasók kedvéért. Az Alfabéta-díjas Miserere Hominét a k.netről lehet leszedni.
A legszorosabb meccs a "Kép-regény" kategóriában volt, ahol végül Kemenes Iván és Varga Péter misztikus-nyomozós képregényét, a Stroboscopát díjazták. A címet amúgy mindig Stroboscorbának olvastam, mert az író, Varga Péter Scorba néven fórumozott a Scriptoriumos, novellaírogatós időkben. Egykori tettestársunk, Komavary még elő is ásta egy korábbi írását, Az Elefántember legendáját, ami hangulatban akár a Stroboscopa előképe is lehetne: bár ott még az okkult ügyekben nyomozó főszereplő nem A pokolból Johnny Deppje, hanem John Constantine a Hellblazerből (ezt a novellát anno erről a képről kellett írni). Korábban is jeleztem, nagyon várom a folytatást, és már most megígérem, hogy nem fogok egy teljes évet várni a kritikával! Íme egy kis ízelítő, csöcsökkel meg hullával, a teljes Stroboscopa itt olvasható el.
A válság jelei viszont erősen érezhetőek voltak az idei fesztiválon. Kiderült, hogy gyakran még az olyan sikeresnek gondolt képregényekről is lemondanak az olvasók, mint a (régi vajdasági kiadások miatt) masszív rajongótábborral rendelkező Lucky Luke. A Delta Vision standjánál is szomorú csend támadt, amikor kiderült, hogy a Metabárók semmivel sem teljesít jobban most, mint decemberben. A Fumaxos Koncz Ákossal meg majdnem sírva fakadtunk, amikor szóba került a Dampyr képregénysorozat halála, és a könyvterjesztő hálózatok szívózása. Abban maradtunk, hogy a téma simán megér egy külön cikket, így most a hagyományoktól eltérően kimaradt a fesztiválbeszámolómból a hazai képregényes tendenciák elemezgetése a Képes Kiadót vezető Korcsmáros Gáborral, meg a Vad Virágok-vezér (haha, ez még alliterál is) Tóth H. Józseffel. Amúgy is terveztem, hogy a fesztiválok alatti kényszerinterjúzásról át kéne állni inkább a gonzós rumnaplókra, ahogy Santito meg Vilos Cohaagen szokták odaát a Geekzblogon kommentálni a filmes/képregényes eseményeket.
Mert a Képregényfesztivál ne arról szóljon már, hogy beszédülsz a 30 fokból a 40 fokba, a medencetető alatt izzadva begyűjtöd az akciós árú, új megjelenéseket, és ha mellé még újságíró is vagy, akkor kifaggatod a kiadókat az idei terveikről, aztán már le is koccolsz. A Képregényfesztiválnak arról kell szólnia, hogy ilyenkor bárki együtt sörözhet-cigizhet a lépcsőkön ülve a friss Alfabéta-díjasokkal, meg ismeretlenül is betámadhatja a Képregényakadémiásokat a legvadabb forgatókönyv- és karakterötletekkel (én még Pinkhellt is árultam az asztaluknál, vicces volt). Vagy hajnalig bulizhatsz a fesztivál díszvendégével, aki idén Kati Kovács képregényrajzoló volt.
Kedves Könyvesblog-olvasó, kiakadtál, amikor azt írtam Kati Kovácsról, hogy "a dögös szöszi itt balra"? Muhaha, mit fogsz majd szólni a vele készült interjúhoz, amiben ezzel nyitok:
"Te is azért rajzolsz négymellű nőket és lógó pöcsű mongolokat, mert gyerekkorodban rányitottál a szexelő szüleidre, és így dolgozod fel a traumát?"
Na hát ilyen csaj ez a Kati Kovács, vicces, okos, az Index vezető publicistáit megszégyenítő gúnnyal szólogat be mindenkinek, és minden képregényében tabukat döntöget, meg férfiakat eszik. Ráadásul a róla készült fotók sem hazudnak: tényleg letagadhatna akár 15 évet is a korából. Szerintem úgy a tizenkettedik sör után meg is mondtam neki, hogy "Rakasztan szinua." És ha hajnali kettőkor esetleg elfelejtettem volna: nagyon örülünk, hogy itt járt, és reméljük, a 6. Képregényfesztiválra is eljön, hogy újra csavaroghassunk és bulizzunk a belvárosban kifulladásig.
Kati Kovács mellett amúgy az egyik megasztáros volt a szombati nap fénypontja. Nem mintha annyira érdekelne a hazai celebvilág, a Story magazint is csak a budin szoktam olvasni, ha ünnepekkor anyámnál vagyok ("Előttem van Kiszel Tünde. Hamarosan mögöttem lesz."), de az még engem is sokkhatásként ért, hogy a 6 órás záráskor Palcsó Tomi vitte ki a Gödörből a Kingpin kiadó Pókember-hegyeit, és más bedobozolt cuccokat. Mint kiderült, a kiadót vezető Harza Tamás az egyik régi haverja, és egyben a mestere is az újpesti kungfuedzéseken. Palcsó évek óta figyelemmel kíséri a hazai képregényipar helyzetét, de a Kingpin sztreccsgatyás szuperhősei helyett inkább a mangák hozzák lázba. A toplistája: Árnybíró, Trigun, Deathnote. Ja és ha valakit érdekel: augusztusban jön az új lemeze.
Korábban a Képregényfesztiválról
