Nekem az eredeti jobban tetszik.

Ja igen, ha ez gyerekkönyv egyáltalán. Mondjuk gyerekkönyvesítheti a mód, ahogy képregényként interpretálták - mert ez nyilván értelmezés is, nem csak illusztráció -, ehhez azonban látnom kéne az egészet.
Kíváncsi vagyok, mi lehetett a koncepció a rajzoknál (ne térjen el nagyon az eredetitől?), mert mintha valóban lenne összefüggés Saint-Exupéryvel.

(És ha már gyerekkönyv és képregény, az Ulickaja-mesék most jelentek meg, kiváló Lakatos István - illusztrációkkal.
www.ulickaja.hu/ulickaja-tortenetek-allatokrol-es-emberekrol.html)

űberelni akarják az író brutálhangulatú rajzait? naívság

Ezen nőttem fel, pontosabban a hangkazettáján. Emléxik rá valaki? Mai napig idézni tudom. Anyukámmal elszórakozunk rajta néha, pl. ha meg akarom kérdezni, mit csinál, azt kérdezem:
-Hát te mit csinálsz itt?
Erre ő:
-Iszom.
-Miért iszol?
-Hogy felejtsek.
-Mit?
-Azt, hogy szégyellem magam.
-Miért szégyelled magad?
-Mert iszom.
(A kefekötő)

Újra kellene olvasni...

Képregény? Marhaság, ha nem is legalább sokpontesgyges blúréj, akkor tök ratyiság, nem trendi.

Nagy gáz van a világgal, ha már egy ennyire kurta, gazdagon illusztrált könyv is kiváltható ezzel. Jelzem szeretem a képegényet.

Ja és kenyeres jópajtásom szerint pedofil könyv, nálik tiltólistán van :)

Nem tetszik.

Nem én vagyok itt a tőről metszett képregényszakértő, de nekem úgy tűnik, hogy a képregény se nem "übereli", se nem "kiváltja" a forrását. Adaptáció, akár a film. Átfordítás egy másik műfajba.

@Hamlet: persze. Miért is ne. Már bocseika, hogy nem vagyunk egy világképen.

Jelzem, a képregény külön műfaj, ezeket nem tartom életképesnek, csak egy illusztrációnak, ami csak akkor érdekes, hamár ronggyá olvastam az eredetit.

És igenis van valami szipurposan, hamisan negédes a cuccban. Sztem.

A Kis herceg egy szentimentális, dilettáns nyál.

Nég egy problémám van az ilyesféle albumokkal, hogy ajándék- és konzumfaktorán kívül vastag mathom-kategória, miszerint (gyűlölöm a miszerinteket, eccer találkoztam eggyel...)nem lehet normális, a megszokott élethelyzeteimben böngészi, senem ágyban, senem fotelban csak asztalnál görnyedve kényelmetlen, nem sokáig vállalt pozícióban... hoppácska, talmi érték :P

Nagyon hasznos, hangulatos olvasmány volt. Tegnap megcsinálta a napomat.

@szamárfül:
Egy picit olyan Art Spiegelman Maus utánérzésnek tűnik. Attól azért több,

Tényleg ez az Art Spiegelman ullehet, hogy a mi Spiegelmann Lauránk névválasztását is ihlette?

@Styxx:
"Attól azért több," ide kérdőjelet szántam, csak félrecsúszott, elnézést. Szóval ezt kérdezem Murcitól: "Attól azért több?"

Rosszindulatú Vászka:

"Nagy gáz van a világgal, ha már egy ennyire kurta, gazdagon illusztrált könyv is kiváltható ezzel. Jelzem szeretem a képegényet."

Ennek az adaptációnak sosem volt az a célja, hogy KIVÁLTSA a könyvet. De azért örülök, hogy szereted a képregényeket.

"nem lehet normális, a megszokott élethelyzeteimben böngészi, senem ágyban, senem fotelban csak asztalnál görnyedve kényelmetlen, nem sokáig vállalt pozícióban..."

érdekes, nekem simán ment ágyban az olvasása... és a te kedvedért még fotelban is kipróbáltam. Ott se volt kényelmetlen.

miért kell képekkel elrontani egy ilyen remekművet? Akkora gyereknek meg nem való aki még nem tud olvasni. nem értem az egészet.

@szamárfül:
Ja, volt egy Karel W-ként született sztár pontifex, aki aztán tényleg nem volt antiszemita. Lásd, "idősebb testvéreink" stb. Én a Maust középkorú időszámítással kalkulálva nem olyan rég, kb 7-8 éve olvastam (amúgy képregényt olvasunk, vagy nézünk, esetleg nézünk6olvasunk?) de nem emlékszem arra, hogy minden lengyel antiszemita lenne benne.

@Rosszindulatú Vászka: @Chewbaca:
Ma Bölcs István emléknap van? :-)www.168ora.hu/cikk.php?id=3620

@Chewbaca: De hát az eredetiben is vannak képek.

A kis herceg egy nagyon gáz iromány. Ronda lányok bibliája. Irodalmi eszközök nélkül.

Szerintem egy könyvből ne legyen se képregény, se kivonatos verzió. 100 oldal, ló nagy betűkkel 1-2 óra alatt ki lehet olvasni még lassan is. Próbáljunk már meg akkor olvasni, ne csak nézni!

Vállalom, hogy ebben a támában (is ;)) korlátolt vagyok!

Ha meg valaki ráindult, hogy ebből akar képregényt, az készítsen egy folytatást, tegyen hozzá, ne elvegyen belőle.

@Blogerovac: A képregénynek nem az a lényege, hogy segítségével elkerülhető az olvasás. Ez egy más műfaj, a színházban se hőzöng senki, hogy most minek ugrálnak ott a színpadon, mikor mindenki elolvashatná a szöveget.

@mistinguett:
:-))))
a nap kommentje

@webmasfel: Én hol így gondolom, hol úgy. Tényleg tud idegesítő lenni, mert szentimentális, átlátszóan tanító, meg ilyenek. De aztán... néha úgy tűnik, mégis jó.
Egyébként egy dolgot nem szabad elfelejteni: az ajánlást.

"Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a fölnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra."

Olvasd újra úgy, hogy közben a szöveg mögé képzeled a tönkrement barátot, és akkor teljesen más színt kap a szentimentalizmus meg minden.
Ettől függetlenül nem a kedvencem, de azért nem olyan rossz ez a könyv.

@Styxx: Ahh köszönöm.

Szégyenlem magam, de nekem A kis herceg a világirodalom egyik legtúlértékeltebb darabja, nem nagyom sikerült benne a zseniálisat meglátni :((

@mistinguett: ez szigorúan véve jól hangzik, csak éppen a gyakorlat egy kicsit mást fog mutatni.

Mert vajon azok fogják nagy számban vásárolni maguknak a képes Kis Herceget, akik 10-50 éve olvasták? Biztos lesz ilyen néhány. Vagy a képregénygyűjtők? Belőlük is lesz két tucat. Vagy netán a nagyszülők, nagybácsik, apukák és rokonok, akik azt gondolják, hogy ismerje meg a kis 7 éves Pistike is a Kis Herceget, mert az egy híres mű? Szerintem ők teszik majd ki a vásárlók 95%-át.

Pistike meg átlapozgatja majd, ahol 10 betűnél nem áll többől a szöveg, azt talán el is olvassa és a könyvet meg messzire kerüli, mert minek, amikor képregényből már ismeri a sztorit, aminek a finomsága jó eséllyel elveszett a műfajba történő átültetéskor, egyszerűen azért meg 50 karaktert csak veszteségesen lehet 5 karakterbe leírni.

Na ezért nem csipázom ezt.

Ettől még a műfaj remek, és emelem a kalapom úgy általában a képregényrajzolók előtt. Főleg, ha nem feldolgoznak, hanem létrehoznak.

Ez az a könyv, amikor fellövik őket egy ágyúval a holdra? Ja nem, az József Attila.

nem szeretem
se így, se úgy
kövezzetek:)

@Blogerovac: pontosan.
Vagy inkább alkosson valami újat, értékeset. Unom az olyan embereket, akik mások alkotásaiból akarnak "megélni" (és itt nyilván nem Joann Sfar-ra gondoltam, csak úgy en bloc, túl sok ilyen embert látok nap mint nap)

@Blogerovac: Szerintem túldramatizálod. Az a gyerek, aki átlapozza a képregényt, csak a rajzokat nézve, akkor se olvasná el az eredetit, ha azt kapná. Mert nem szeret olvasni. Én láttam a Bambit rajzfilmen, megvolt képes mesekönyvben, ez nem akadályozott meg abban, hogy elolvassam az eredetit is. A gyereket az olvasás szeretetére kell nevelni, akkor úgyis elolvas minden szart, akár kap képregényt, akár nem. Ha meg nem szeret olvasni, akkor úgyse olvas semmit. (Ha úgy tetszik, még jót is tesz neki, hogy legalább képregényben megismeri a sztorit, és véleményem szerint ha képregényt akar, inkább olvassa ezt, mint az X-ment.) Egyszóval nem kell görcsölni, a jó könyvet nem olyan egyszerű ám háttérbe lökdösni.

@Anthony - awkward silence: "Unom az olyan embereket, akik mások alkotásaiból akarnak "megélni""
Arany Toldijáról mi a véleményed? És Bizet Carmenjéről? És Debussy Egy faun délutánja c. zenéjéről? És Salvador Dalí Alíz Csodaországban-illusztrációiról?
Feldolgozás. Ez egy abszolút legitim műfaj, szerintem alig van művész, aki így-úgy ne dolgozott volna fel valamit.

@Styxx: röhögni fogsz, a Sin City az egy olyan film nekem, hogy már háromnszor megnéztem és totál kiesett, valahogy nem ragadt meg bennem. Fles, mert pl. a Hellboy az egyik kedvenc filmem. Hát így megy ez...

Gyerekként olvastam és már nem is nagyon emlékszem csak foszlányokra, meg arra hogy tetszett. Az első könyvek között volt amit olvastam. Ha akkoriban a kezembe nyomnak egy ilyet biztos nem olvasom el a könyvet.
Szóval nem tetszik.

ad 1. Nem lenne semmi baj a képregénnyel, ha nem a könyv helyett, hanem mellett lehetne "ajándékba adni". Szerintem túlzás azt képzelni, hogy a leegyszerűsítés segíti a megértést, inkább a további butulást segíti elő, hiszen a könyvekből (meg otthon)tanulunk beszélni, nő a szókincsünk, fordulatosabban fogalmazunk, így szélesedik a látókörünk ... ez ma egy nagyon szűk réteget kivéve már nem elérendő cél, sőt nevetség tárgya az, aki nem illeszt trágár szavakat a mondandójába. Itt sem lenne kötelező rózsakurvázni, mert anélkül is olvasható a poszt. Miért hiszik (mások, persze), hogy vonzó és bátor dolog rondán megnyilvánulni.
Általában a képregények olvasása nem nevel trágárságra, és vannak nagyon hangulatos, értékes darabok... csak a tömeggyártás mindennek csökkenti az értékét.
ad 2. Gyerekkönyvként és felnőttkönyvként is megállja a helyét, minden korosztály mást ért belőle és máson mulat. Ámbár, szintén téveszme, ahogy a gyerekfilmeket, gyerekirodalmat a mai korhoz próbálják adaptálni... miért kell megfosztani a kisméretűeket a gyerekkoruktól? Nem követeli meg a mai kor, semmi ilyet nem követel meg, ez a mi művünk, mesterségesen hozzuk létre az igényt. Mint ahogy a tévés verekedős/beszélgetős műsorokat sem követeli meg a közízlés. Ha nem lennének, senki nem hiányolná létüket.
ad 3. öreg vagyok, nna, visszasírom a régmúltat.

ad. 4. feldolgozások tekintetében jobbnak tartanám, ha operát írnának belőle, vagy esetleg jégrevűre alkalmaznák, mert ez a könyvből - képregény metamorfózis (azonos műfajon belül!) nem hasonlítható a műfajok közötti adaptációkhoz.

Tényleg a még egy bőr lehúzása, és a könnyítés (ad usum delphini) jut eszembe.

"Itt sem lenne kötelező rózsakurvázni"
Ebben igazad van. Szerintem ez Wostry Úr lejárt szavatosságú, polgárpukkasztó infantilizmusának tudható be. Nekem is megvannak a sajátjaim, nem megkövezni akarom, csak megállapítom. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért?) gyakran egész jó kis posztokat ír. Szerintem ez ellen úgy tudunk küzdeni, ha úgy teszünk, mintha észre se vennénk. Jelen esetben már késő, mert te is, meg most én is. Tehát ha legközelebb ilyet olvasol a szerzőről, tüntetőleg ne vedd észre.
tudod, mint ez egyszeri angol, amikor észreveszi, hogy a 16 éves szomszéd lányka egyik napról a másikra átvedlik punkba. Cherokee frizura, biztosítótűvel átszúrt arc, minden ahogy kellett a békebeli ezekilencszázhetvenes évek végén. És mit tesz ilyenkor egy angol úr? Úgy tesz, mintha semmit sem vett volna észre a fruska metamorfózisából. Megkérdi tőle, hogy hogy van a nagymamája. Hiába no, a tökéletes fűhöz és az elegáns alázáshoz kell az a négyszáz év:-).

@Anatómus: De nem, nem még egy bőr lehúzása, hanem adaptáció. A képregény lényege, hogy szép képeket nézeget az ember, ez miért lenne alantasabb, mint az irodalom? Chagall alantasabb, mint Camus? Toulouse-Lautrec alantasabb, mint Balzac? Nem, az egy más műfaj, ugyanúgy lehet benne jó meg rossz, mint akármiben. Szerintem a képregény-metamorfózis éppenhogy tökéletes példája a műfajok közötti adaptációnak, minthogy a képregény elsősorban képi, a regény meg nyelvi. De a műfajon belüli adaptáció is teljesen legitim, kérdem még egyszer: Arany Toldijával van baj? Vagy Shakesapeare vagy Corneille vagy Molière stb. egy csomó darabjával van baj? Michel Tournier ártott Defoe-nak, mert feldolgozta a Robinsont? Dehogy ártott.
Nem kell szeretni a képregényt (én se vagyok oda érte), de sápítozni se kell, hogyha összefonódik az irodalommal. Hát mért ne tehetné?

"Szerintem ez Wostry Úr lejárt szavatosságú, polgárpukkasztó infantilizmusának tudható be."
Ha lejárt a szavatossága, ugyan mért pukkadoznak a polgárok még mindig?

@szamárfül:
:-))))
Wostry Úr kitört a zsarnok szülői terrorból:-)

Már ha ez így volt. Simán kinézném W. Úrból, hogy mint Jelinek Zongoratanárnője, még most is a mamával osztja meg ágyát. Persze azért eljár a körúti pipsókba, hogy kiguberáljon pár használt pézsét és ha nincs otthol Anyu, suttyomba rendez egy jó kis recskapartit. Bal kezében Asterix, jobbjában Anyu temlombajáró bundabugyijába bugyolált kis qkija, fején Anyu drótkosaras melltartója és a kosarakba gyömöszölt cuccos pézsékkel inhalál. Hajrá W. Úr, mi ilyennek szeretünk:-).

@mistinguett:
mert van néhány retro-pukkadó:-)

Ami lényegtelen volt, a cím tipográfiája -- lenyúlták. Ami lényeges, a szerző rajzai, csináltak helyette valami gáz kiscsákót. Erre lehet mondani: ami jó benne, Exupéry csinálta.

@szamárfül:
aztán majd könyvesblog posztíró összeverekszik a kommentelőbel, mint valami útszéli dabasi bírónők?:-) index.hu/belfold/2009/11/12/bironok_verekedtek_a_dabasi_birosagon/?
@Wostry Ferenc:
Na, azt írd meg és rajzolj hozzá képregényt:-)

@mistinguett:
Lehet, hogy nem az a lényege, de hogy igen sokan használják az olvasás kiváltására, az is biztos.

@gitáros: De azért használják arra, mert nem szeretnek olvasni! Ha nem lenne képregény, akkor se olvasnának többet. Nagy részük egyszerűen vizuális típus, ezért lenézni, kulturálatlannak tartani őket minimum tapintatlanság, ha nem korlátoltság vagy gőg. Ahogy nézem, ez a képregény pl. rendkívül igényes munka. Nem kell, hogy tetsszen, de azért az látható, hogy nem egy összedobált valami. Nem tudom, mennyi időbe telik megfesteni egyenként egy ilyen képregény paneleit, de úgy sejtem, a kötet létrehozása nem volt kisebb meló, mint az eredeti megírása. És ötlet is kellett hozzá rengeteg, meg kreativitás meg technika meg rutin meg egyebek. Pont mint az íráshoz. Akkor meg miért kell leszólni, meg sápítozni, hogy ellopja a szent irodalmat?
Ja, avagy esetleg az lenne a baj vele, hogy nem ismerjük? Hogy nem mondta meg áltisiben a tanár néni, hogy gyerekek, ez oké, ez mély kultúra, aki ezt szereti jó tanuló? Lehet, most én vagyok a gonosz, de más okot nem nagyon látok.

Még mindig sokszor előjön ez a klisé, hogy a képregény leegyszerűsítés. Nem az. Egy képregény olvasása semmivel sem kisebb feladat az agynak, mint egy kép nélküli szövegé, sőt, a befogadás több szinten történik.

Az már egy egészen más kérdés, hogy milyen művek jutnak el a magyar nagyközönséghez. Pókemberrel és Narutóval nehéz előítéleteket oszlatni még akkor is, ha a maguk nemében igen jó darabok.

Az irodalmi művek adaptációja képregény formában csak nálunk volt annyira elterjedt az 1950-es évektől kezdve - máshol inkább kivételnek számított. Itt a "magas irodalom" népszerűsítésének az egyik eszközeként adták el a művelői az akkor kulturális vezetésnek, azt hangoztatva, hogy a képregény-verzió semmiképpen sem helyettesíti az "igazit", csak kedvcsinálónak szánják hozzá.

Franciaországban ezzel szemben a szolgai adaptációk ritkák. Eleve nem sokszor fordul elő, hogy képregényként dolgoznak át egy regényt vagy novellát (jóval ritkábban, mint filmként), és a célzottan didaktikus kiadványokat leszámítva inkább átértelmezések a képregény eszközeivel.

Sfar Kis hercege jól sikerült, bár kicsit két szék között a pad alá esett. Egyrészt nagyon ragaszkodik az eredeti szöveghez (noha a feladatra Sfart felkérő Saint-Exupéry örökösök szabad kezet adtak neki), másrészt viszont a médiumok különbözősége miatt mégiscsak kénytelen jelentős módosításokat bevezetni. Ezek közül a legerősebb (és legvitatottabb) magának a narrátornak a megjelenítése a képregényben. Több mint 100 oldalról van szó - a képregény formanyelvi rendszerében nem megoldhatatlan, ám nagyon unalmas lenne ilyen terjedelemben végig ragaszkodni ahhoz, hogy csak a mesélő szemszögéből látjuk a történéseket.

Még egyszer és sokadszor: nincs olyan, hogy képregény-olvasás kontra nem-képes regény-olvasás. A kettőnek semmi köze egymáshoz - illetve legfeljebb annyi, hogy kultúrember mindkettőre nyitott és mindkettőben talál jót ill. nekivalót.

A képregényt azért találták fel, hogy az írástudatlan egyének is részesülhessenek a kollektív mítoszok áldásaiból. Lásd a piramisokat, meg a középkori székesegyházakat, amelyeknek a falán ott vannak a bibliai történetek, művészileg hol jobb, hol gyengébb feldolgozásban.

A reformátusok írástudók voltak, és lemázolták a képregényeket. Ez nem értékítélet, hanem ténymegállapítás.

A képregényt az 1830-as évek elején találta fel Rodolphe Töpffer genfi irodalomtanár, író és karikaturista. Rajzolt történeteinek a publikálására legnagyobb rajongója, Goethe biztatta. Töpffer hatott többek között Wilhelm Buschra (Max und Moritz) és az első magyar képregények készítőjére, Jókai Mórra is.

A képregény végleges (vagyis ma legelterjedtebb), szóbuborékos formájának az első képviselője pedig a Yellow Kid nevű figura, amelyet Pulitzer közölt az újságjaiban.

A barlangrajzok, piramisok, középkori festmények, stációk, miegymások nem képregények, de még a Bayeux-i faliszőnyeg sem az. A képregény előfutárainak annyiban tekinthetők, hogy az emberiség történetében mindig is jelen volt a kommunikáció képek közvetítésével.

Csak azért, mert Magyarországon (eddig) nem alakult ki egy olyan magas szintű képregénykultúra, mint például Franciaországban, nem kell megideologizálni, hogy miért nem is kérünk belőle.

@lojzi1: Ne aggódj, vagyunk néhányan a klubban, amelynek neve: "Nem merjük kimondani hangosan, mekkora túllihegés a kisherceg, mert olyan szentségtörés szerűség egy csomó álszent szemében, akik nem tudnak elolvasni 100 oldalnál hosszabb dolgokat, de titokban rohadtul ezt gondoljuk".

Ja, és valamelyik rajongó legyen kedves megírni, hogy miért nem csupa dobozokból áll a képregény minden oldala.
1. kocka - repülő dobozban
2. kocka - sivatag dobozban
3. kocka - egzöpéri dobozban
4. kocka - kisherceg dobozban
....
Úgy lenne hiteles!
Eleve nonszensz már az eredetiben is a sok cuki rajt, nem hogy egy képregényt a kishercegből! Én meg elénekelem valami albán művész rézkarcát.

Ez a torz stílus sokkal jobban közelít a szereplők beteg és giccses lelkéhez, mint a szerző rajzai. Nagy Feró halhatatlan sorai ugranak be már megint:

"A Mona Lisa ronda és öreg
A Kis Herceg meg elmebeteg
Bocsánat
Bocsánat...
Elnézést!"

@webmasfel: "Nem merjük kimondani hangosan, mekkora túllihegés a kisherceg, mert olyan szentségtörés szerűség egy csomó álszent szemében"

Te figyelj már, arra gondoltál, hogy mi van, ha nem álszentségből szereti az a pár százmillió ember, hanem tényleg? Akkor az van, hogy te egy öntelt tuskó vagy, aki abból indul ki, hogy valami, ami neki nem jön be, másnak is legfeljebb sznobériából tetszhet. Ezért most reméljük erősen, hogy nem tévedsz, és tényleg a "rajongók" az álszentek, nem pedig te vagy kretén.

@mistinguett: A Harlequin regényeket nagyságrendekkel többen olvassák, mint a Kis herceget. Neked bejönnek? Azokban is szép és magasztos érzelmek vannak, szakszerűen megírva.

@mikénehavóna: Nem tudom, még nem olvastam egyet se. Milyenek, mesélj!

Na jó. Nekem személy szerint nem annyira tetszik Saint-Ex és a Kis herceg, ezt pár kommenttel feljebb már írtam. Mozart se tetszik, a legtöbb zenéjét naivnak, infantilisnek tartom. Delacroix se tetszik, patetikusnak, majdnem giccsesnek tartom. Ezzel szemben nem mondanék se Mozartról, se Delacroix-ról soha olyat, hogy csak sznobizmusból vagy álszentségből szeretik őket sokan, hanem azt mondom, hogy nekem nem jönnek be, lehet, hogy bennem van a hiba, tök mindegy, nem muszáj hallgatni/nézegetni őket. Idejönni egy Kis hercegről szóló poszthoz, és nagy mellénnyel beszólni, hogy akik ezt szeretik azok mind képmutató idióták, ezt úgy hívják, hogy bunkóság. Ha igazad lenne, akkor is, de ráadásul még igazad sincs.
Amúgy a Citadelláról vagy az Éjszakai repülésről mi a véleményed?

interjú a szerzővel: vadviragok.hu/2009/11/14/joann-sfar-interju-a-kis-herceg-kepregenyrol/#more-662

@mistinguett:
Jaj, hát nem tudod a Nagy Igazságot? Az alkotónál csak a posztoló, tőle pedig csak a kommentelő az okosabb:-)

Az eredeti is egy kissé félelmetes volt, ettől sem leszek vidám, ellenben jó.

A Buborékhámozó c. képregényes szaklap következő számába én is írtam egy kis értekezést a kötetről:
fiat.blog.hu/2009/11/17/ami_a_szemnek_lathatatlan_1