Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Olvass!

KönyvesBlog

A drogháború krónikása - Don Winslow

2012. július 17. .:Benedek:.

Az Amerika és Mexikó között zajló drogkereskedelem az utóbbi évtizedekben földi pokollá változtatta a két ország közti határvidéket. A mindent behálózó bűnözés, a hatalmas mennyiségben gazdát cserélő pénz és drog és a brutális gyilkosságok számos tévésorozat és film alkotóját megihlették, de természetesen a téma az írókat sem hagyta hidegen. Úgy esett, hogy a drogháború egyik leghitelesebb krónikása egy tengerész és egy könyvtáras fia lett, aki már Hollywoodba is betette a lábát. Kicsoda Don Winslow?

A Barbár állatok és a Drogháború írója Halloween éjszakáján született 1953-ban New Yorkban. A tengerészgyalogságnál szolgáló édesapja miatt a család a keleti part szinte összes államában megfordult, végül egy kis Rhode Island-i tengerparti városban telepedett le. Apjának köszönhetően Winslow sorsa már nagyon hamar megpecsételődött. A családban gyakori vendégek voltak az apa kollégái és bajtársai, és ilyenkor természetesen nagyban folyt az anekdotázás. A kis Don a kíváncsiságtól hajtva mindig elbújt az asztal alatt, a második világháborúban már tizenhét évesen harcoló édesapja pedig úgy tett, mintha azt hinné, fia már rég ágyban van. A családi ház amúgy is tele volt könyvekkel, és nem tiltottak előle semmit, azt olvashatott, amit csak akart. Kedvenc könyvei közé sorolja többek között az Anna Kareninát, James Ellroytól a Szigorúan bizalmast és a Vad lovakat Cormac McCarthytól.

Az íráshoz azért nem pikk-pakk vezetett az út, mire megjelent első könyve, történt egy s más Don Winslow életében. Gyerekkorában színészként is dolgozott, majd miután lediplomázott a Nebraskai Egyetemen, ahol afrikai történelmet tanult, a hetvenes évek végén visszatért New Yorkba. Itt mozikat kezdett igazgatni, de szép lassan átnyergelt a magánnyomozói pályára, és közben tanulmányait is folytatta, ezúttal a hadtörténelem érdekelte. Mi sem egyértelműbb, hogy mindezek mellett szafaritúrákat szervezett Kenyába és kirándulásokat Kínába.

Persze a magánnyomozáshoz is sokat kellett utaznia, és hogy elüsse az időt, eleinte csak a maga szórakoztatására kezdett történeteket írni. Ezekből lett aztán a Neal Carey-sorozat, amelyből a kilencvenes évek elején öt rész is megjelent, és bár komolyabb sikert nem ért el velük, a rövid, feszes fejezetek már akkor is írói védjegyévé váltak.

Amíg egyszerre volt magánnyomozó, egyetemista és író, az egyik munka agyonnyomta a másikat, semmire se jutott igazán idő. Még szerencse, hogy az 1997-ben megjelent Bobby Z halála és élete meghozta a sikert, mert közben Winslow férjes ember és családapa is lett. A Bobby Z-t a nyomozói munka miatt gyakori, vonattal tett kaliforniai látogatásai alatt írta, és a Neal Carey-történetekkel ellentétben már jelen időben fogalmazott – ez vezetett végül a karakteres winslow-i hang megtalálásához. A kevesebb, mint 230 oldalba zsúfolt 79 fejezet a kispályás bűnöző Tim Kearney hányattatásait meséli el. A tengerészgyalogságnál is szolgált tag egy benzinkút kirablása után börtönben találja magát, és csak egyre nagyobb lesz a kalamajka, amikor egy „borotvaélesre csiszolt rendszámtáblával" megöl egy motorost a Pokol Angyalaiból. Mivel innentől az elkerülhetetlen halál vár rá, elfogadja egy kábítószer-ellenes ügynök eszement ajánlatát, és belebújik a legendás, ámde halott drogcsempész, Bobby Z bőrébe. A hullámvasút ekkor kezdődik csak igazán, az őrült küldetés során megjelennek még nyomolvasó indiánok, cowboyok, a Los Angeles-i maffia és a mexikói drogkartellek emberei, és Timnek váratlanul még egy kisgyerek gondját is viselnie kell. (Az írónak többen felrótták, hogy egy hatéves gyerek nem beszél úgy, mint a könyvben, de ő erre mindig azt mondta, az ő kisfia igen!) A Bobby Z lehetővé tette Winslow számára, hogy csak az írással foglalkozzon, kiadója hosszú távú szerződést kötött vele, és még a megfilmesítés jogát is megvették (a könyvből készült filmet végül 2007-ben mutatták be).

Winslow úgy lett befutott író, hogy már a nagy siker előtt is évente jelentkezett köteteivel. Az írás sosem jelentett neki problémát, majdnem minden interjúban szóba kerül, hogy mennyire munkalkoholista, avagy mennyire szüksége van egy rendszerre. Általában két könyvön dolgozik egyszerre, hogy amikor az egyikben megakad, gond nélkül átnyergelhessen a másikra. Szigorú menetrendje szerint reggel fél hattól tíz óráig dolgozik, majd elmegy túrázni, hogy aztán újult erővel térhessen vissza az íróasztalhoz.

Az írás már csak azért is könnyen megy neki, mert rengeteget tud meríteni változatos életéből. Ahogy a Neal Carey-sorozat sem született volna meg, ha nem dolgozik éveken keresztül magánnyomozóként a szerző, úgy másik, egyelőre két kötetet megért hőse, Boone Daniels sem elevenedett volna meg, ha Winslow nem lenne lelkes szörfös, és nem találkozott volna a határvidéki hullámos partoknál a gyermekprostitúció jelenségével. A „szörf noir"-szériából még egyik kötet sem olvasható magyarul, de a Bobby Z-ben is nyomát találjuk a szerző ez irányú szenvedélyének.

A Bobby Z után két évvel jelent meg a California Fire and Life, ami szintén Winslow magánnyomozói múltjából táplálkozik, hiszen nagyon sok gyújtogatási ügyhöz hívták szakértőnek, amelyeket persze legtöbbször az így bezsebelhető biztosítási kárpótlás mozgatott. Azért nem mindegyik könyvét rázta ki csuklóból, a 2005-ben megjelent Drogháború megírását például több év kutatómunka előzte meg, onnantól, hogy a szerző először olvasta a hírt, hogy a kis mexikói városkában, ahova le szoktak ugrani hétvégenként, egyik napról a másikra megöltek tizenkilenc embert. A történetben az egyszeri ügynökből a drog elleni háború legelszántabb harcosa lesz, a szegény mexikói gyerekből nagy hatalmú drogbáró, közben pedig kirajzolódik az USA ellentmondásos szerepe és a közép-amerikai államok kétségbeejtő helyzete is.

A kétezres évek közepére már egyre nagyobb figyelem övezte Winslow mumkáját, a 2006-ban megjelent The Winter of Frankie Machine című könyvére egyből le is csaptak a filmesek. A mozgóképváltozat azonban még mindig a hollywoodi útvesztőben bolyong, az évek során rendezőként felmerült Michael Mann és Martin Scorsese neve is, főszereplőként pedig Robert De Niróé is, de egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy valahol, valakik dolgoznak az anyagon.

A vászonra már sokkal simábban vezetett a 2010-ben kiadott Barbár állatok útja. A két kaliforniai fűtermesztő történetéből Oliver Stone rendezett filmet (most nyáron mutatják be Amerikában), többek között Salma Hayek, John Travolta és Benicio Del Toro főszereplésével. Bár a Bobby Z filmváltozatát sosem bírálta nyilvánosan Winslow, azt azért bevallotta, hogy ő is új volt a terepen, és nem feltétlenül úgy alakult a film sorsa, ahogy azt ő elképzelte (egy interjúban azt mondta, akkor még megvette az érvet, hogy ő író, és az íráshoz ért, a filmesek meg a filmhez). Ezzel szemben a Barbár állatok (Savages) forgatását már csupa pozitív élmény övezi, már csak azért is, mert Stone teketóriázás nélkül őt kérte fel forgatókönyvírónak, és minden súrlódás nélkül tudtak együtt dolgozni.

Az 59 éves Don Winslow két évtized alatt vált az egyik legünnepeltebb krimiszerzővé és a drogháború hiteles krónikásává. Könyvei első ránézésre ponyvaszerű akcióregények, látszólag közhelyes karakterekkel, B-filmekbe illő, túlzott lövöldözésekkel, és ha úgy alakul, akár még szappanoperába is passzoló szerelmi szállal. Azonban ha jobban megnézzük a Winslow-történeteket, kiderül, egyáltalán nem könnyű olvasmányok. A feszes szerkezet, a humor, az autentikus nyelvezet egy dolog, de ezekben a regényekben, még ha fiktív keretek közé ágyazva is, komoly és riasztó képet kapunk a drogháború kegyetlen részleteiről, a kartellek, a kormányzat és az ügynökök harcáról és az ártatlanok szenvedéséről.

A cikk eredetileg a Könyves Magazin negyedik számában jelent meg.


Don Winslow: Barbár állatok

Agave Könyvek, Budapest, 246 oldal, 2010. 2880 Ft 2480 Ft

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr234660332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Meg6ó 2012.07.17. 21:54:44

A "Bobby Z" volt hosszú évek óta az első könyv ami miatt hajlandó voltam hajnalig fent maradni. Képtelenül vicces és látszólag "B kategóriás" szereplőkből hoz ki minden oldalon valamilyen csavart és némelyiknek még jellemfejlődésre is jut hely.
A "Drogháborún" már kevesebbet röhögtem, de letenni ugyanúgy nem tudtam. Gyenge gyomrúaknak nem ajánlott, pedig -amennyire innen meg lehet ítélni- csak a pőre valóság elé helyezi karaktereit, aztán sodortatja őket a árral.

merengo · http://konyvzenefilm.blog.hu/ 2012.09.12. 11:32:20

én nemrég a California Fire and Life-ot olvastam tőle (magyarul még nincs), és a "letenni nem tudtam" effekt absdzolút megvolt nekem is.
írtam is róla, ha érdekel valakit:
konyvzenefilm.blog.hu/2012/09/11/don_winslow_california_fire_and_life