Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu

Olvass!

KönyvesBlog

Philip K. Dick és az örök paranoia

2012. augusztus 19. .konyvesblog.

Philip K. Dick: Egy megcsúszott lélek vallomásai

Agave Könyvek, Budapest, 2012, 224 oldal, 2448 Ft

Idén márciusban volt harminc éve, hogy a sci-fi egyik leghíresebb alakja elhunyt. 44 regény, 120 novella, számos mára megvalósult és jó pár az elkövetkezendő években megvalósulni látszó teória és technikai vívmány kiötlője sokak szemében zavaros elméjű paranoid, mások mesterként tisztelik, aki olyan tudás birtokában volt az előző század közepén, melynek súlya alatt összeroppant. Egy valamit azonban nem lehet elvitatni tőle: zseniális irodalmi szövegeket hagyott ránk örökségül. Könyveiből sok népszerű film készült, a héten mutatták be az Emlékmást, most Colin Farrell főszereplésével.

Az elválaszthatatlan ikrek és a legfőbb kérdés, ami azóta is foglalkoztat

Philip Kindred Dick 1928. december 16-án született, ő és ikertestvére, Jane Charlotte Dick két hónappal korábban érkeztek a vártnál, és a koraszülöttekre nehéz hónapok vártak, rögtön életük legelején. Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy a két csecsemő nagyon apró volt, és az örökké éhes Phil volt az erősebb küzdő - Jane, születésük után egy hónappal elhunyt. A veszteség és a húga halála miatti bűntudat végigkísérte Dick életét, mind privát, mind irodalmi értelemben. Többször kiállt amellett, hogy neki kellett volna meghalnia a lány helyett; közeli ismerősök pedig szilárdan állítják, hogy Jane szelleme mindvégig Philipben élt, akár az író feminin lelkét vesszük alapul, akár a műveiben megjelenő ikonikus, hosszú sötét hajú nőalakokat, akiket nem titkoltan soha nem ismert húgáról mintázott. (Állítólag Philip anyja is úgy emlékszik vissza elvesztett lányára, hogy sötét hajjal született.)

Az elválaszthatatlan ikrekről maga Dick is ír a Valisban, de a sötét hajú megmentőnek más regényben is szerepet adott, elég csak a Szabad Albemuth rádió azon jelenetére gondolnunk, amikor a fogfájástól szenvedő főhős ajtajában egyszercsak megjelenik egy keresztény medált viselő fiatal lány, aki szembesíti azzal, hogy amit eddig valósnak hitt, csupán képzelete terméke.

"Albemuth. Első otthonunk. Mind vándorok vagyunk, tudjuk vagy sem. Sokunk talán szeretné is elfelejteni. Mert emlékezni – igazi állapotunkra, identitásunkra – túlságosan fájdalmas.”

Már gimnazista korában írni kezdett, nagy képregénygyűjtő hírében állt, igazi geek módjára forgatták a füzeteket barátjával, a szintén író Ray Nelsonnal. Első állását az egyetemi rádióban kapta, majd a közelben lévő Art Music lemezboltban volt eladó, ahol főnökében, Herb Collisban egyféle apafigurára lelt. A zenemániás kezdő író karakterét egyébként kitűnően megrajzolta a Szabad Albemuth Rádióban.

(…) tudatában kellett lennem, (…) hogy mi mindent el lehet érni tudat alatti utalással a popzenében. Amit az emberek félálomban hallanak, másnap azt hiszik és gondolják.”

A Kaliforniai egyetemen elvégzett első szemeszter után Dick ugyan ráunt az intézményesített keretekre, érdeklődése azonban nem lankadt - sokat olvasott, és így fejlesztette tovább magát a pszichológia és az irodalom területén. Ekkoriban ismerkedett meg első feleségével, a házasság azonban nem tartott tovább öt hónapnál, és 1950-ben el is vette Kleo Minit, második feleségét.

Az asszony támogatására Dick nem hagyott fel az írással, ez azonban különösen nehéz volt, tekintve rossz anyagi helyzetüket, valamint a sok visszautasított kézirat újraborítékolása közbeni lelki vívódást. (Az elutasított regénytervezeteket azon nyomban továbbították újabb és újabb kiadóknak, még a visszaküldés napján). Dick két legfőbb kérdése már ekkor művei középpontjában állt. Egész életében arra kereste a választ, hogy mi tesz minket emberré, és hogy mit is takar a VALÓSÁG oly nehezen értelmezhető fogalma.

A valóság az, ami akkor is létezik, ha nem hiszel benne

Két - egymást kiegészítő - elméletet gondolt elképzelhetőnek. Az egyik a sokféle párhuzamos valóság egymással egyenrangú, egymás melletti léte, a másik pedig ezen más-más nézőpontok összekapcsolódása olyan órisái légy szeméhez hasonlatosan, melyen keresztül meglátható a valódi igazság, az objektív jelen. (Más kérdés ugye, hogy erre az együttlátásra mi sosem leszünk képesek.)

A létről alkotott különféle eléképzelései miatt az amúgy sem stabil Philip könnyen pszichotikussá vált. Több idegösszeroppanása és számos fóbiája volt, amelyeken a sok gyógyszer, valamint a tudattágító szerek sem segítettek igazán. Paranoiáját egyébként tetézte az FBI-jal való rejtélyes kapcsolata is. Egy reggel a kormány emberei keresték föl azzal a megbízással, hogy kémkedjen felesége után, aki a kommunista diákkör tagja volt. (Az ügynökök egyébként nem sejtették, hogy maga Dick is részt vett Kleoval a gyűléseken.) Bár aggasztó volt az eset, Phil mégis kissé megkönnyebbült - mégsem őrült meg, a szövetségiek tényleg nyomoznak utánuk.

A gyógyszerek és a kimerültség következményei következő házasságában csúcsosodtak ki igazán. Anne-nel és a nő két gyermekével élt már, miközben a várt siker még mindig nem köszöntött be. Nappal a nő ékszerboltjában segített, éjjelente pedig elvonultan dolgozott kis viskójában, legtöbbször begyógyszerezve. Itt írta a Palmer Eldritch három stigmája című regényét, és itt élte át azt a híres víziót, ami megihlette a könyvben fölvázolt Gonosz Isten alakját.

„Egy nap mentem a vidéki úton a kunyhómba, ahol nyolc óra írás várt rám, teljes elszigeteltségben minden emberi lénytől, s ahogy felnéztem az égre, megpillantottam egy arcot. Nem láttam pontosan, de ott volt, és nem emberi arc volt, hanem a tökéletes gonoszság ábrázata. Most belegondolva tudom, hogy mi váltotta ki (azt hiszem, akkor is sejtettem): a több hónapnyi elszigeteltség, az emberi kapcsolatok hiánya, sőt az érzéki észleletek hiánya mint olyan… akárhogy is, a jelenést nem lehetett tagadni. Óriási volt, betöltötte az ég negyedét. A szeme helyén üres lyuk tátongott; fémből volt, kegyetlen volt, és ami a legrosszabb: Isten volt.”

Dick mélyen vallásos volt, szertartásként élte meg a vasárnapi Istentiszteleteket, azonban a mozdulatlan mozgatóról más elképelései voltak, mint legtöbbünknek. Hitte, hogy a világot egy Gonosz Isten teremtette, akitől a Jó Isten szeretné megmenteni az emberiséget.

Stabil hite azonban bizonytalan elmeállapottal egészült ki, és így jutott el odáig, hogy egy nap revolvert fogott feleségére, és elijesztette magától Anne-t. (A nő egyébként gyanakodhatott volna előbb is, Dick például a nászútjukon írta az Egy megcsúszott elme vallomásai című önéletrajzi könyvét, amiről írtunk is.) Sokak szerint házasságuk megromlásában az is közrejátszhatott, hogy Anne egy olyan idilli álom lehetőségét testesítette meg Phil számára, ami sosem vált valóra. Az asszony egy sikeres költő özvegye volt, akinek státusza még holtában is Dick fölé emelkedett, és a férfi folyamatosan hozzá hasonlítgatta magát és szakmai sikertelenségét.

Negyedikként egy Nancy nevű 19 éves lányt vett el, miután kiderült, hogy a nehéz életű fiatal Dick gyermekét várja. Ekkoriban ismerkedett meg Jim Pike-kal, az episzkopális püspökkel, akinek fia nem sokkal ezután öngyilkos lett. (A történet egyértelműen hatott utolsó regényére, a Timothy Archer lélekvándorlása címűre.) Phil megdöbbenve vette tudomásul korábbi elmélete igazolását, s jogosan tette fel a kérdést, milyen világ az, ahol az episzkopális püspök fia öngyilkosságot követ el? Mi van, ha mégis a Gonosz Isten irányít?

Nancy fiatal barátai, valamint a hatvanas évek szabad szelleme behozták a drogokat is Dick életébe, a dílerkedés és a könnyű élet ígérete megijesztették a fiatal feleséget, aki lányukat magához véve elhagyta férjét. Philip lakása ekkoriban leginkább egy foglaltházra hasonlított, ahol bohémek és dzsankik kaptak szabad bejárást, s élték szabálymentes életüket.

1971-ben tört meg a varázs, egy nap valaki feltörte az író tűzbiztos széfjét, és kirabolta a dolgozószobát. Dick elméjében újból virágozni kezdett a paranoia, különböző teóriái voltak a betörést illetően. Gyanakodott az orosz kémekre, az FBI-ra, de dzsanki barátaira is. A rendőrség tehetetlensége csak olaj volt a tűzre, főleg azután, hogy a hatóság magát az írót kezdte gyanúsnak látni. Az ő teóriájuk az volt, hogy Philip valamilyen szer hatására tett kárt értékeiben. Ő ezt a megoldást elvetette, mert bár mindig labilis jellem volt, abban sosem kételkedett, hogy a drogok segítségével a dolgok valódi természetéhez juthat közelebb, átlátva a valóságnak nevezett kollektív vízió téveszméin.

Számos elmélettel ellentétben Dick csak kétszer használt LSD-t, a legintenzívebb pszichedelikus élményt nyújtó drogot. Mindkétszer Ray Nelson segítette hozzá az élményhez. Első utazása kellemes volt, a második során azonban olyan bad tripben volt része, melyben az ókori rómában ébredt tudatára, gladiátorként. A Ray visszatekintése alapján megdöbbentő élmény különlegessége az volt, hogy Phil a trip után nyelvtani korrektséggel beszélt hozzá latinul, azon a nyelven, amit azelőtt soha nem tanult.

Az élmény megerősítette a párhuzamos valóságokba vetett hitét, úgy gondolta, hogy nem egymás utáni életek vannak (amikre ha az ember visszaemlékszik átélheti a déja vu-élményt), hanem egymással párhuzamos valóságok, amikre csak kevesen képesek ráébredni. Erről egyébként beszélt is élete végén, egy franciaországi konferencián.

Öngyilkossági kísérletek, a megcsúszott elme és a Végtelen Aktív Létező Intelligens Struktúra

Ekkoriban volt Dick első öngyilkossági kísérlete, ami után bejelentkezett az X-Kalay nevű heroinrehabra, ahol nagyrészt a Kamera által homályosan című regényéhez merített ihletet.

Ötödik feleségét, Tessát egy július 4-i partin ismerte meg, onnantól elválaszthatatlanok lettek a nővel, aki fiút szült neki. Valis-élménye is ekörül datálható, fogfájástól gyötörve ismerte föl a gyógyszerkiszállító lányban a már említett sötét hajú idegent, aki ráébreszti eddigi világlátása defektjeire. Pár órával később víziója támadt, melynek egyébként fia az életét köszönheti, erről részletesen a Szabad Albemuth Rádióban olvashatunk.

Sokan szkeptikusak egyébként a VALIS-szal kapcsolatban. Dick úgy vélte, a Struktúrán keresztül Istennel lépett kapcsolatba, azaz a Végtelen Aktív Létező a Szentháromság egy része, mely segítségével a Teremtő próbál kommunikálni a teremtettel. Amikor azonban egyszerű újsághirdetésekben is az agymosás és átprogramozás lehetőségét látta meg, Tessa megijedt, s Dick újból egyedül maradt.

Második öngyilkossági kísérlete háromszorosan is kudarcba fulladt. Fel akarta vágni az ereit, de nem sikerült a művelet, ezután gyógyszereket vett be, amiket kihányt, majd kipufgógázzal készült véget vetni a létezésnek, de nem indult be az autó.

Utolsó éveiben érte őt el a vágyott siker. Konferenciákra hívták, regényeinek eladása megsokszorozódott, valamint Ridley Scott elkezdte forgatni a Szárnyas fejvadászt, ami az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal című Dick-írás adaptációja. Utolsó könyve, a Timothy Archer lélekvándorlása azonban a közeli barátok szerint mégis önéletrajzi ihletésű mű, melynek főszereplője már teljesen elvesztette kapcsolatát a valósággal.

Philip K. Dick egész életében azt kutatta, mi tesz minket emberré. Ha meg is lelte a választ, már nem közvetíti nekünk újabb zseniális könyvekben, ha elég bátrak vagyunk, az eddigiekből kell kihámoznunk a lényeget. 1982 március 2-án hunyt el, ikertestvére, Jane mellé temették.

További információk Philip K. Dickről

- Arena - The Day in the Afterlife of PKD (BBC doumentumfilmje)
- The Penultimate Truth about Philip K. Dick (dokumentumfilm)
- Lawrence Sutin, Isteni inváziók - PhilipK. Dick élete (Agave Könyvek)
- Ütköző világok - Tanulmányok Philip K. Dick műveiről, szerk. H Nagy Péter és Szilárdi Réka (Lilium Aurum Kiadó) (RÉSZLET ITT)

Lukács Barbara

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr64631756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.