Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Olvass!

KönyvesBlog

Változás nélküli történetek

2012. augusztus 28. verespalne

B+

Dunajcsik Mátyás: Balbec Beach

Libri könyvkiadó, Budapest, 2012, 264 oldal, 2542 Ft

Előrebocsátom, hogy végtelenül egyszerű olvasó vagyok, ezért Dunajcsik Mátyásról korábban elég keveset tudtam, körülbelül annyit, hogy a Bródy Sándor-díjas fiatal költő előbb a Magvető szerkesztője lett, majd Sárközy Bencével közösen távoztak a kiadótól, hogy megvalósítsák saját terveiket. Ebből a projektből lett a Libri Kiadó, ő pedig szépirodalmi főszerkesztő, így máris elég pikáns, hogy épp ennek a kiadónak a gondozásában jelenik meg Dunajcsik Mátyás első prózai munkája. Ennek megfelelő malíciával vettem kézbe az egyébként impozánsan kivitelezett könyvet, amely aztán kétszer is megbosszulta a rosszindulatomat: kétszer is továbbutaztam véletlenül, annyira belemerültem a könyv olvasásába. Ilyen élményre egyáltalán nem számítottam: de a Tizenhárom távoli történet alcímet viselő Balbec Beach ideális nyári olvasmány, érdekes, szépen megírt, szinte nem is kapcsolódó történetek füzére.

Az alapos olvasó (aki nem én vagyok), azt is tudta volna, hogy ezeknek a történeteknek a nagy része (a 13 történetből konkrétan 11) korábban már megjelent irodalmi folyóiratokban, és mai napig fellelhetőek online (lásd a cikk végén a linkeket) így a könyv a két új történet mellett a kötetbe rendezés aktusát és Plinio Ávila grafikáit tudja újdonságként felmutatni. A grafikák is csak részben újak, nagy részük A Berlin alatt a föld projekthez készült: a használt metrójegyeken lévő grafikákhoz Dunajcsik írt kísérőszöveget: a kiállítás négy nyelvű könyv formájában is megjelent korábban. Így még ellentmondásosabb a kiadó egyik vezetőjének első prózai kötete, de el kell ismerni, a bekerült szövegek valóban erős, jó novellák: csak éppen régiek.

A Balbec Beach valóban szép könyv, jó minőségű papíron, igényes kötésben, a külső borító sejtelmes fotója (Eva Tomei: Trouville, Normandia) jól illik a beltartalomhoz, és azt levéve is szép kék könyvecskét cipelhetünk magunkkal. A felkészült olvasó azt is tudta volna, hogy Dunajcsik megszállottja Proustnak (a témával foglalkozó blogja) Thomas Mann-nak és Velencének is, így nem csodálkozott volna egyáltalán, hogy ezek a motívumok ismétlődnek az egymáshoz egyébként nem kapcsolódó szövegekben. Azt viszont tényleg tudtam, hogy szokott fordítani franciából, így a Szex és irodalom-ban, ahol a kiadó vezetője és a műfordító vitáznak egy pornogáf francia regényről, teljesen egyértelműek voltak az önéletrajzi elemek, és szintén könnyen felismerhető volt a melegségét egyébként nyíltan vállaló Dunajcsik a Szlovák tangó “magyar költő” figurájában.

dunajcsik_portrc3a902.jpg

Tizenhárom távoli történet - de valahogy mégis egységet képeznek, ha egymás után olvassuk őket. Sztori szinten nem kapcsolódik a nagymama lábának preparálása, a férfikupiban befőttesüvegbe gyűjtött Duna-vízhez és a gömbtévét is egy másik világban küldte a nagybácsi. A motívumok azonban mégiscsak összetartanak: Dunajcsik visszatérő témája az alkotással való küszködés, a műalkotás témájának keresése; a régi történetek, a múlt feltárása, megértése; a jelentéstulajdonítás, mi mit jelentett és miért azt jelenti még ma is - ezek az örök kérdések jelennek meg egy-egy történetben. Közben végtelenül referenciális a szöveg: a kötet csúcspontját jelentő Elefánt a Blaha Lujza téri Jelen Bisztóban játszódik, és egy hússal foglalkozó művészről szól, miközben egy hússal foglalkozó művésznek (a zseniális Szöllősi Gézának) van ajánlva, de a Csendes Létteremben kezdődő A láthatatlan Budapest helyszínei is tökéletesen beazonosíthatók. A tizenhárom történetből A Berlin alatt a föld lóg ki leginkább: a grafikákhoz társított rövid szövegek már-már szabadversszerűek, így nem tudják kirajzolni a bonyolult, szétfolyó történetet az apját elvesztő fiúról. Ettől az egy bakitól eltekintve a Balbec beach szövegei erősek, hatásosak, és jól megírtak - talán a szépelgés az egyetlen vád, amit felhozhatnánk ellene, de igazság szerint engem nem zavart a megformáltsággal való játék sem, sőt pont ez a nyelvhasználat tudta felülírni a szöveg refernciáit és tudott létrehozni egy valószerűtlenül lebegő teret az elbeszélések köré.

A végén visszatérünk hozzám, az egyszerű olvasóhoz. Mert mi értelme van egy korábbi írásokat változtatás nélkül összegyűjtő novelláskötetnek, ha nem az, hogy a magasirodalom folyóiratos- felolvasós elefántcsonttornyából elhozza a szövegeket a könyvesboltok egyszerű, történetre éhes népének. Márpedig nálam a Balbec Beach jól megfelelt, képet kaptam egy pályakezdő prózaíróról, hogy milyen témák (magaskultúra, homoszexualitás, város) és milyen szövegszerkesztések (valószerűtlen álomszerűség, túldíszítettség és referencialitás) érdeklik, miben gondolkodik. Én befizetnék egy regényre is. 

Olvasd el a Dunajcsik Mátyás Balbec Beach-ben szereplő novelláit!

Elefánt

A láthatatlan Budapest

Szex és irodalom, a műfordító hosszú napja

Átkelés a lidón

Szlovák tangó

Apám könyvtára

Formalin

Szerb Anta megkísértése

Piccolo nivico

Marcel Proust: Emlékeim Sigmund Freudról

Dunajcsik Mátyás kapcsolódó blogja

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr934686673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Styxx 2012.08.28. 14:20:25

"Ezért Dunajcsik Mátyásról korábban elég keveset tudtam, körülbelül annyit, hogy a Bródy Sándor-díjas fiatal költő előbb a Magvető szerkesztője lett, majd Sárközy Bencével közösen távoztak a kiadótól, hogy megvalósítsák saját terveiket. Ebből a projektből lett a Libri Kiadó, ő pedig szépirodalmi főszerkesztő..."
Na, én meg még ennyit sem tudtam a csávóról, de ezek szerint akkor tényleg az éhhaláltól mentette volna meg a spanokkal kibulizott ösztöndíj
konyves.blog.hu/2010/05/14/tenyleg_nem_ertik_1

Lehet, hogy Dunajcsik a legjobb ifjú kortárs szépirodalmárunk, de nnek tükrében különösen kínos, ahogy az Amerikai fiú bloggerspanja az egymásnak lepacsizott ösztöndíjakat, miközben Szőcs Gézát fikázza, mert nagyban osztogatta a holdudvarnak a közpénzt.

Fiúk-lányok, ti tényleg nem értitek, hogy kicsiben egymásnak osztogatni az adófizetői forintokat szintén gusztustalan, és nincs ebben semmivel sem több demagógia, mint pl. Szőcs Géza fikázásában 8amúgy nem vagyok se fideszes, se jobbikos, se elempés, se semmilyen.

Hopplá, egy szerkesztőségi pozi itt, egy szerk pozi amott, hú de kell az ösztöndíj.
Spinoza napközben hétrét görnyedve csiszolta a gyémántokat, egy padlásszobában élte le az életét, és írt pár könyvet.
Lehet minőséget alkotni közpénz nélkül is.

Az igazi Svarc Enegger · https://www.youtube.com/watch?v=Ik9qunsZZtY&index=21&list=RDJVoyWQSNr8I 2012.08.29. 10:56:49

"talán a szépelgés az egyetlen vád, amit felhozhatnánk ellene"
"tudott létrehozni egy valószerűtlenül lebegő teret az elbeszélések köré."

Elég ijesztő, hogy a dicsérő cikk ilyen szavakkal próbálja eladni a könyvet. Proust megemlítése persze szükséges volt, hogy legyen perspektívája a gyanakvó olvasónak, de ha így van, akkor miért "szépelgés" és "lebegés"?