Olvass!

KönyvesBlog

Amiket nem tudtunk Agatha Christie-ről

2012. szeptember 15. Fleuriste

Agatha Christie: Életem

Partvonal Kiadó, Budapest, 2009, 656 oldal, 3392 Ft

Százhuszonkét éve ezen a napon született Agatha Christie, aki a mai napig egyike a legolvasottabb szerzőknek a világon. Több rekordot a mai napig ő tart, így például az ő könyveit fordították le a világon a legtöbb nyelvre (állítólag 103-ra), és Az egérfogó című darabját 1952 óta folyamatosan játsszák. Christie-t szokták a krimi koronázatlan királynőjének is hívni, mi most azonban életének kevésbé tárgyalt vagy éppen szokatlan mozzanataira voltunk kíváncsiak.

Az ápolónő

Az első világháború idején Agatha Christie (akkor még Miller) önkéntes ápolónőként dolgozott egy kórházban, később pedig ugyanott gyógyszerész-asszisztensnek állt. Ez a tapasztalata későbbi regényírói karrierjében – elsősorban a mérgezéses esetekről szóló történeteknél – különösen jól jött. Életem című könyvében felidézi a joviális megjelenésű patikus alakját, aki egyszer elárulta neki, hogy az indiánok által nyílméregnek használt növénykivonatot tart mindig a köpenye zsebében, mondván, ha nála van, erősebbnek érzi magát. „Nem sokkal ezután véget ért a patikai szakmai gyakorlatom, de azóta is sokszor eszembe jutott Mr. P., aki angyalkás megjelenése ellenére akár potenciálisan nagyon veszélyes alak is lehetett. Az emléke még akkor is velem volt, amikor a Bűbájos gyilkosok című könyvem alapgondolata összeállt a fejemben – majdnem ötven évvel később” – írta emlékirataiban Christie.

A szörf

Talán kevesen tudják róla, de fiatal korában Agatha Christie elkötelezett szörfös volt. A deszkával akkor került közelebbi ismeretségbe, amikor a két világháború között világ körüli útra indult a férjével. Életem című könyvében így írt erről: „Dél-Afrikában vékony falapokból készültek a szörfdeszkák és könnyűek voltak, így az ember gyorsan megtanulhatta a hullámlovaglás fortélyait – kellemes sport volt és jó mulatság, ami után a parti homokban üldögélve piknikeztünk.” Később Honoluluban tökéletesíthette a tudományát, igaz, itt már meggyűlt a baja a „dög nehéz” deszkákkal. Sőt, egyszer egy nagy hullám még válltól bokáig érő selyem fürdőruháját is leszaggatta, amelyet az írónő utóbb „egy smaragdzöld, merészen textilhiányos és csodaszép fürdőruhával” pótolt. „Minden szabad percünket továbbra is a vízen töltöttük, és lassanként egész jó szörfözővé váltunk, legalábbis európai mércével mérve (…)”. A fotó 1922-ben Fokvárosban készült Agatha Christie-ről (A kép forrrása).

Hercule Poirot és Miss Marple

Christie első könyve, A titokzatos stylesi eset 1920-ban jelent meg. Ebben a regényében bukkant fel először a megjelenésére kényes, csavaros észjárású, köpcös belga detektív, Hercule Poirot alakja, aki összesen 33 regényben és 54 novellában bogozta ki a rejtélyes gyilkosságok szálait. Bár az olvasók körében hallatlan népszerűségnek örvendett, az írónő egy idő után kibírhatatlannak tartotta és ki nem állhatta az általa kitalált figurát. Miss Marple-t azonban kimondottan kedvelte: a vénkisasszony először egy 1927-es megjelenésű novellában nyomozott, majd az 1930-as Gyilkosság a paplakban című regényben bukkant fel újból. Összesen 12 regényben és 20 novellában szerepelt, a rajongók pedig összeszámolták, hogy ezekben 47 gyilkosságra derített fényt, és ezalatt 143 csésze teát kortyolt el. Agatha Christie soha nem írt olyan regényt, amelyben Miss Marple és Poirot együtt szerepeltek volna; az írónő szerint ennek az volt az oka, hogy az egoista Poirot nem bírta volna elviselni, ha a saját mesterségében egy olyan élemedett korú vénkisasszony oktatta volna ki vagy adott volna tanácsokat, mint Miss Marple.

Agatha Christie könyvei a Bookline-on

Az eltűnés

Agatha Christie életének egyik legtitokzatosabb epizódja kétségkívül az 1926-os eltűnése volt, amikor tizenegy napig egyszerűen nem adott életjelet magáról. Magánélete ebben az időszakban meglehetősen kusza volt, férje, Archie, ugyanis bejelentette, hogy beleszeretett egy másik nőbe, és el akar válni. Az írónő december 3-án eltávozott otthonról: autóját később üresen találták az út mentén, Christie-nek pedig nyoma veszett. A fél ország ő kereste, az újságok címlapon találgatták, mi történhetett vele. Végül egy harrogate-i hotelben találtak rá, ahol Mrs. Teresa Neele név alatt bérelt szobát. Az írónő sem akkor, sem később nem nagyon beszélt az eltűnése körülményeiről. Volt, aki szerint csak megrendezte az egészet, és így akarta büntetni hűtlen férjét, mások szerint azonban idegösszeomlása volt. A tizenegy napos eltűnés okait mindenesetre a mai napig szívesen találgatják a rajongók és az orvosok is.

Feldolgozások

Agatha Christie regényeiből és novelláiból számos tévésorozat és film készült, az első 1928-ban (The Passing of Mr. Quin). Az egyik leghíresebb feldolgozás a Sidney Lumet rendezte Gyilkosság az Orient-expresszen, amelyben olyan nagyágyúk szerepeltek, mint Lauren Bacall, Sean Connery, Ingrid Bergman, Michael York, Vanessa Redgrave, John Gielgud vagy éppen Anthony Perkins. Hercule Poirot-t az akkor 38 éves Albert Finney alakította. A film 1974. novemberi premierjén részt vett az akkor már 84 éves írónő is; ez volt állítólag az egyetlen életében elkészült filmadaptáció, amellyel Agatha Christie elégedett volt. A filmet több kategóriában is Oscarra jelölték, végül legjobb női mellékszereplőként Ingrid Bergman vehette át a szobrocskát. Ugyanezt a regényt azután 2001-ben még egyszer feldolgozták, akkor Alfred Molina alakította a köpcös belga detektívet.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr934778938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.