Olvass!

KönyvesBlog

Angry Birds, Ébresztő - Győztes szövegek a slambajnokságról

2012. október 10. valuska

Vasárnap vége lett az I. Országos Slam Bajnokságnak a Trafóban. Az első helyezett Saiid lett, a második Simon Márton, a harmadik Pion István. A dobogósokat megnézhetitek és elolvashatjátok itt egyben.

Simon Márton: Angry Birds

Akartam hozni egy verset, ami feldobja az estét.
Rímel meg tartalmas, meg minden – és persze vicces is, hogy szeressék,
pontosabban: szeressétek. Ha már létünk úgyis sivár
majd én, mint egy túlbuzgó séf, aki nem csak a cetből, de Jónásból is szusit csinál,
elmondok mindent, ahogy kell.
De úgy, mintha egyenesen a Koránból olvasnám. Vagy beférne a Tórába.
Mert bár imádom, én nem vagyok becserélhető Kőhalmi Zoltánra.
Én az leszek aki belecsap, és szétszaggat hatból tíz húrt,
rezzenetlen arccal, mint egy Clint Eastwood…

Így terveztem. Meg azt, hogy a feszültségről szól majd. Mármint a vers.

A feszültségről, amitől nem tudsz aludni. Mert még a cigid dobozán is egy hulla van.
Alatta meg egy fekete felirat: Pécsi Dohánygyár zrt. took a photo with Instagram.
A feszültségről, ami mint egy tévedésből a gyomrodra tett peacemaker, csak küldi a jelet.
És mindenben ott van. A szerelmedben, aki hajnali 1kor felhív zokogva,
hogy tejbegrízt eszik és épp most, épp erről jutott eszébe, hogy nem bírja tovább.
Te meg beszélgetni próbálsz: hogy érted azt, hogy menjek a faszomba?
És a barátaidban. hogy miért állnak veled szóba egyáltalán,
mikor néha még saját magadat is irritálod.
Meg abban is, hogy te miért állsz szóba olyanokkal, akik elárasztanak
azzal, h egy kvíz szerint Pokemonnak kéne lenniük.
Azért, hogy összekoldulj egy pár piti lájkot?
Meg hogy elég jó vagy-e. Mert ugye itt nyilván mindenki tehetségesebb nálad…
Pontosabban dehogy. Hát mind tehetségtelen barom. És e két pont között ingázol.
Hogy mondani kell, vagy jobb, ha kuss van.
Hogy meddig fogsz még tetszelegni ebben a „mindenkinél kisebb”-ségi komplexusban.

A feszültségről, hogy annyi a jövőképed, hogy életvitelszerűen várod a hétvégét, bár azt se tudod minek,
és azt nevezed szabadságnak, hogy begandzsázol, aztán jengázol egyet péntek éjjel erkölcsileg.
Erről szólt volna a vers. Ez a feszültség. A mértéktelen hülyeségért osztott kossuth díjak.
A radióaktivra hugyozott kapualjak. Az olcsó megoldások nyakig érő, híg leve.
Ez a Budapest nevű gyanús anyajegy, amibe nem tudni, mikor halsz bele.
A havi 47 ezer. A fekete audi – konvoj. A nyeregben hátrafelé cigányozó
meg zsidozó hazafiak, akik készséggel megmondják, mit gondolj.
Az iPhone 5höz imádkozó konzumzombik, a limóból rád integető Cristofel, (megtörtént)
a nőjét túl hangosan rommá baszó szomszéd, meg a boltban belédkönyöklő nagymuter.
A csajodat ölelgető lárvaszerű expasija. A telefonodat összerakó kínai kislány pink masnija.
A járdán illegalitásban meghaló koldus és a mellette műszemüvegben elsétáló hipster.
Egy civilizációellenes civilizáció.
Erről a feszültségről akartam. Vagy talán csak ennyit:
te, egy ekkora kibaszott cirkusz közepén hogy lehetsz mégis ennyire egyedül?

De aztán úgy döntöttem, hogy inkább nem mondok semmit.

Pion István: Ébresztő

csipát töröl kis szemeiből az újépítésű lakópark,
a liftek is lent járnak már valahol a földszinten,
visszazuhantak mind a talajra,
a tartópillérek álmukban gorgókat láttak,
s kővé dermedtek, mint egykor Atlasz,
akiről jó volna, ha most már mesélnél is valamit,

mert felébredt egész Magyarország, hahó,
csak te alszol itt nekem, mint a tejbe tök,

a közösségi térben Daniel Kovacs
tegnap este még csak leiratkozott
a volt főnöke állapotfrissítéseiről,
de ma reggelre már kedvelte
az olcsó latex búslakodó hivatkozást,

Budapesten a kupolatisztító javában
suvickolja az Országház tetejét,
s lassan-lassan derengni kezd neki,
hogy tulajdonképpen ma esélye lesz
fölülről leszarni az egész országot,

Mohácson fogat mos a felcser-inszeminátor,
rendezői instrukció szerint
a felesége csak kép a tükörben,
mert ma reggelre nem érkezett haza,
pedig fent vannak a gyerekek is,
csakhogy ők a felcser-inszeminátorral
ellentétben már tudtak mindenről,

s hogy te még alszol, te nem vagy halott, ne aggódjak?
ráérsz még felkelni,
láttál már mindent a világból?
mert gyomra voltál gulágnak meg gettónak,
ami éjjel-nappal enni kér?
meg te voltál a csillagközi semmiben
a Farkas Berci tér?
és vérzivatarban hajtogattad,
hogy „das ist der echte ungarische »Pisti vér«"?

„a könnyű álmot anyád naphaladáskor az udvaron ígérte meg",
és aranycipőt és aranyruhát ígértél akkor cserébe,

ki hazudott? kicsoda? hm?

nézd, kávét hozott neked az Isten,
és szubatomi részecskék egyesültek léptei nyomán,
Jézuska túl van a reggeli kakin és büfiztetésen,
nézd, az ott nem a Nap talán?!

szóval nem csak én vagyok ébren,
de álmos vagyok, és aludni szeretnék

Pion István: Nyugtató

Atlasz bírja, ne aggódj, nélküled is,

és bírják az újépítésű lakópark kis szemei,
és bírják a lakások tartópillérei,
és bírják a szomszédban a gyerekek,
és bírják a tükörben az anyukák,

és bírják a hipszterek meg a turulképűek,
és bírják a Weismüllerek meg a Kolompárok,
és bírják a finnek, az észtek, a mordvinok, a manysik, a hantik, a lappok,
és bírják a keresztek, a simák, a kettősek meg a horgosak,
és bírják a csillagok, a simák, a sárgák meg a vörösek,

és bírják a halak a tóban,
és bírják a kristályok a hóban,
és bírják a morfémák a szóban,
és bírják a belek a lóban.

és bírják a versek, a regények, a drámák,
és bírják a stricik, az urak, a kurvák, a dámák,
és bírják a Mancik, a Marcik, a Marik, a Matyik, a makik, a Majkák,
és főleg a nüonok, a pionok, a szubatomi részecskék, azok nagyon bírják,

szóval Atlasz bírja, ne aggódj, nélküled is,

és bírja odakint a fagyos tundra forró sivatagában Bear Grylls,
és bírja a Chicago Bulls, a Los Angeles Kings és a New York Yankees
és bírja a májam, és bírja a méhem,
és bírja a csajom, hogy ma nem szültem mégsem,
és bírja anyám, és bírja apám,
és bírja a sarki közértben a barna banán,
és bírja Jamaica, Jordánia, Jemen meg Japán,

és bírja Erdős Virág, és bírja a virágos erdő,
és bírja Pöltenberg Ernő, és bírja mind a 13 világ,

és bírja az elmúlt nyolc év,
igaz, már ideje volt elmúlnia,
és bírja az elmúlt huszonkettő,
de a huszonkettő csapda,
és bírja Radnóti, és bírja a Lager Haydenau meg Abda,
és bírja Obama, és bírja Osama,
és bírja az Országházon a kupola,
és bírja István, és bírja Koppány,
és bírja a szőnyeg szélin a foszlány,
és bírja Pozsony, Munkács, Kolozsvár és Szabadka,
és bírja az Isten, és bírja a Szentlélek, és bírja a Jézuska,

Atlasz bírja, nem aggódom, nélkülem is

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr604826975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.