Olvass!

KönyvesBlog

Egy művészcsalád feje: Áprily Lajos 125 éves lenne

2012. november 14. barraban

Áprily Lajos_igazolvány.jpg

A Jékely Lajos néven erdélyi protestáns családban született szerző, Áprily Lajos ma lenne 125 éves (1887. november 14-én született Brassóban). Eredeti vezetékneve nem véletlenül lehet ismerős: erdélyi költőnk a szintén poéta Jékely Zoltán édesapja, és az illusztris családfának ezzel még nem értünk a végére. Áprily dédunokája ugyanis Péterfy Bori színész- és énekesnő, Péterfy Gergely író, és leszármazottja Gerlóczy Márton, az Igazolt hiányzás és a nemrég megjelent Check-In szerzője is. Különleges képeket kaptunk az évfordulóra Gerlóczy Mártontól,

A művészdinasztia „feje” 1887. november 14-én született Brassóban. Néhány elszórt, csekély visszhangra lelt költői próbálkozás után viszonylag későn hallatta nyilvánosan igazi hangját. Előtte magyar-német szakos középiskolai tanárként robotolt 17 éven át Nagyenyed városában, amelyre így emlékezett: „Éltem az enyedi jelent és könyvtári kötetek, iskolai gyűjtemények és kirándulókedvű geológus- és történelemprofesszorok társaságában éltem az enyedi múltat.” Kedvenc időtöltése a vadon felfedezése volt, tanítványaival gyakran járt a környező hegyekbe túrázgatni. A természet iránt érzett szeretete élete végéig megmaradt, lírájának kiapadhatatlan forrása volt a vadregényes erdélyi táj páratlan szépsége.

Áprily Lajos 1909_kolozsvár.JPG

Áprily Lajos fiatalon

1923-ban Dijonba utazott, ahol francia nyelvtanári diplomát szerzett. 1924-től az akkor már joggal népszerű költő részt vett a kolozsvári Ellenzék című folyóirat szerkesztésében, és két évvel később családjával Kolozsvárra költözött, ahol a református kollégium tanára és az Erdélyi Helikon szerkesztője lett. 

Elmúlt harminc, amikor a Jékely nevet végleg Áprilyra cserélte. Első verseskötete, a Falusi elégia csak 34 éves korában, 1921-ben látott napvilágot. 1926-ban családjával Kolozsvárra költözött, 1929-ben (az Erdélyi Helikon rövid ideig tartó szerkesztése után) végleg elhagyta Erdélyt, és Budapestre tette át székhelyét. A magyar fővárosban is tanárként, majd egy lánynevelő intézet igazgatójaként dolgozott. Mindig távol maradt a politikától, egyik oldalhoz, sőt irodalmi körökhöz sem tartozott soha. Megbecsült írónak számított, de a zajos sikerek elkerülték, és ahogy a besorolhatatlan szerzőkkel általában lenni szokott, elszigeteltsége, közélettől való elfordulása („menekülése”, ha úgy tetszik) nem minden platformon keltett szimpátiát. Vallomás című versének első két versszaka pontosan jellemzi világlátását:

Igaz –: én itt a sorssal nem csatáztam,
én döbbent szemmel láttam itt a vért,
és nem lengettem omló barrikádon
fehér zászlót a véres emberért.

Viharokból kibomló új világért
csak álmom volt, nem lobbanó vitám.
Rohamra nem harsogtam riadókat
jövő-ködökbe zúgó trombitán.

Áprily Lajos_ Kós_ Károlyékkal.jpg

Áprily Lajos Kós Károlyékkal

1929-ben áttelepültek Budapestre, ahol Áprily a Lónyay utcai református gimnáziumban vállalt állást, emellett 1938-ig a Protestáns Szemlét is szerkesztette. 1934-ben kinevezték a Baár-Madas Leánynevelő Intézet igazgatójává, tanítványai között volt például Nemes Nagy Ágnes is, aki jórészt az ő hatására kezdett el írni.

1935-36-ban hosszabb tanulmányutat tett Észak- és Nyugat-Európában, tapasztalatairól pedagógiai témájú cikkeiben adott számot. A fasizmus előretörése, a háború közelsége megriasztotta a mélyen humanista Áprilyt, és egy rövid időre családjával visszaköltözött Parajdra, a gyermekkori idill helyszínére. Visszatérve Pestre, a Baár-Madas igazgatójaként nem volt hajlandó végrehajtani iskolájában a zsidótörvényeket, ezért lemondott, nyugdíjba ment. 1945 után a Visegrád melletti Szentgyörgypusztára vonult vissza, és haláláig ott élt.
A húszas-harmincas években sorra jelentek meg verseskötetei, melankolikus hangulatú, csendes rezignációt, ugyanakkor életörömöt és derűt sugárzó költeményeinek impresszionista képeit klasszikus formafegyelemmel alkotta meg, látszólagos egyszerűségük mögött az örök nagy emberi kérdések szólaltak meg.

Áprily Lajos és Jékely Márta 1937.JPG

Áprily Lajos és Jékely Márta

A háború után megszilárduló új rendben sem találta a helyét. Mellőzött (bár nem kifejezetten rendszerellenségnek számító) író lett, ezekben az években vált kitűnő műfordítóvá - ő magyarította többek között az Anyegint, Ibsen Peer Gyntjét, vagy Janus Pannonius Búcsú Váradtól című versét. 1957-ben jelent meg Ábel füstje című gyűjteményes kötete, ami hirtelen felfokozta az érdeklődést az addig félig-meddig parkolópályán tartott Áprily iránt. Díjakat nyert, újabb kötetei jelentek meg, a lelkes kritikák pedig egyre szaporodtak.

Áprily Lajos_Hója_1929.JPG

Lírájára nem jellemző a harsányság, a rebellis hang. Versei csendesebbek, melankolikusak, borongós hangulatúak, hiányzik belőlük a mindenáron újító szándék, vagy a közfigyelemre való törekvés. Formaművészetét, tökéletesre csiszolt sorait azonban kivételesként szokás magasztalni. Lírai alkotásai mellett három verses drámát is írt Idahegyi pásztorok, Oedipus Korinthosban, és A bíboros címmel, halála után a hagyatékában talált műveket a posztumusz kiadású, 1969-ben megjelent Akarsz-e fényt? című kötetet tartalmazza.

Magánélete ugyanolyan csendben, botrányoktól mentesen zajlott, mint írói tevékenysége, semmi Adys vagy Karinthys balhézás, szerelmi-házastársi csetepaté. 1911-ben vette feleségül Schéfer Idát, akivel az asszony 1961-ben bekövetkezett haláláig élt együtt, és három közös gyerekük született (egyikük a későbbi költő, Jékely Zoltán): házasságához valószínűleg Nyáry Krisztiánnak sem lehet sok hozzáfűznivalója... Élete vége felé, rövid erdélyi kitérő után a Visegrád melletti Szentgyörgypusztán telepedett le családjával, ismét a természet nyugalmát és közelségét keresve. Éppolyan csendesen halt meg, ahogy élt: 1967. augusztus 6-án hunyt el Budapesten, a hárshegyí szanatóriumban.

Áprily Lajos_unokájával.jpg

A képeket köszönjük Gerlóczy Mártonnak.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr214904747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.