Olvass!

KönyvesBlog

A magyar népmesék hősei köztünk élnek

2013. június 20. Rusznyák Csaba

László Zoltán: Egyszervolt

Agave Könyvek, Budapest, 2013, 256 oldal, 2533 Ft

laszlo-zoltan-1.jpgSárkányok, robotok, varázslatok, kacsalábon forgó kastélyok és szellemek Budapesten: László Zoltán Egyszervoltja egy kellemes, jópofa, ötletekben tobzódó, kissé Neil Gaimanre hajazó, magyar népmesei elemeket felhasználó urban fantasy, ami az Ünnepi Könyvhétre jelent meg. A szerzővel beszélgettünk, többek közt műfajokról, Budapestről mint fantasy-helyszínről, a népmesék modernizálásáról, és a könyv esetleges külföldi megjelenéséről.

A pályafutásodat cyberpunkkal kezdted, az Egyszervolt pedig már egy urban fantasy. Hogy jutottál a sci-fitől a fantasyig?

Mindig is írtam ilyet is, olyat is, nem szeretnék belemerevedni valamilyen zsánerbe. A második regényem, a Hiperballadával azonos évben megjelent Nagate például urban fantasy volt. Aztán jött egy időutazós sci-fi, A Keringés, majd a Nagate folytatása, a Nulla pont, amiben sci-fivé konvertáltam a korábbi fantasy világot. De az első regényem, a Hiperballada is legalább annyira alternatív történelmesdi, mint cp.

Honnan jött a könyv ötlete? Gaiman keze nyoma érezhető rajta, ő volt az inspiráció, vagy a magyar népmesei elemek kortárs fantasybe ágyazása izgatott?

Szeretem Gaimant (ahogy még seregnyi más szerzőt is), de itt az utóbbi izgatott. Írni egy mai mesét, amelyben megelevenítem a népmesei hősöket és fordulatokat.

Mennyi időbe telt megírni a könyvet, mi volt a legnagyobb kihívás?

Egy év alatt készült el, ami magamhoz képest viszonylag gyorsnak mondható, annak ellenére, hogy az időbeosztással eléggé hadilábon állok, amióta apa lettem. Ez volt a legnagyobb kihívás, időt szakítani az írásra. Akadt olyan hónap, amikor semmit nem haladtam vele. Szerencsére alapos szinopszissal készültem, úgyhogy írás közben már nem kerültem szembe nagyobb buktatókkal.

Több kiadónál jelentek már meg műveid. Általában a kész kézirattal kopogtatsz ajtókon, vagy már korábban?

Eddig tartottam magam ahhoz, hogy a magam szempontjai szerint már készre szerkesztett kézirattal állok neki kiadót keresni. Ám mivel kihagytam néhány évet az írással – abban sem voltam biztos, hogy akarok-e még írni –, kellett, hogy legyen valami külső kényszerítő erő. Erre tökéletes volt, hogy az első két fejezet alapján megegyeztem a kiadóval, határidőt vállaltam, úgyhogy onnantól nem volt menekvés.

Fantasy mivolta ellenére az Egyszervolt nem mentes a sci-fitől, egyes népmesei/természetfeletti elemeket tudományos háttérrel magyarázol. Ez tudatos koncepció volt, vagy spontán alakult így – nehéz „elengedned” a sci-fit, még ha fantasyt írsz is?

Igyekszem ilyen játékokat belevinni az írásaimba. És gondolnom kell azokra az olvasóimra is, akik a sci-fi műveimet szerették. Egyébként sem értem, miért szégyenlősködnek a regények azzal, hogy úgy tesznek, mintha a maguk belső világában a zsánerük nem is létezne. Miért ne lehetne egy fantasy regény főhőse sci-fi-rajongó?

A kis gömböc modernizálása a könyv egyik legjobb ötlete. Mennyire volt nehéz, illetve izgalmas folyamat összeegyeztetni a klasszikus népmeséket a kortárs fantasyvel?

Az ilyen ötletek csak úgy kijönnek a fejemből, és talán ez az egyik legélvezetesebb része az írásnak. Volt még számos hasonló ötlet, amelyet végül ki kellett hagynom, hogy ne nyomják agyon a történetet.

Korábbi könyveidhez hasonlóan az Egyszervoltnak is van egy markáns társadalomkritikus, szatirikus vonása, a politikát és a kapitalizmust is pellengérre állítja. Miért tartottad fontosnak, hogy ez is jelen legyen a könyvben?

Végül is ez Magyarország. Szeretem elmondani a véleményemet róla.

Vannak a könyvben önéletrajzi elemek, a saját életedből, környezetedből vett karakterek? A főhős lakását karbantartó, teljesen inkompetens, de legalább nagyszájú és hőzöngő vállalkozó jeleneteit olvasva az jutott eszembe, hogy ez biztos valami személyes tapasztalaton alapul.

A baráti körömből nagyon sok sztorit tudok meríteni. Egy építész barátom remek rémtörténeteket tud mesélni a lakóparki építkezésekről, egy másik pedig olyan lakásban lakik, ahol tényleg a fal közepén van a biztosítékszekrény, az ajtók pedig rányílnak a kapcsolókra. Abszolút életszagú a dolog. Karaktert pedig már könnyű kitalálni hozzájuk. És a húszas éveim fordulóján én is legalább akkora balfék voltam a nőkkel, mint Harlan.

Mennyire érzed hálás helyszínnek Budapestet az urban fantasy szemszögéből? Rögtön tudtad, mikor írni kezded a regényt, hogy milyen helyeket akarsz felhasználni hozzá, vagy végeztél nagy felfedezőutakat a városban?

Budapest egy izgalmas nagyváros, tele olyan felfedezetlen helyekkel, amelyekről talán még az ott lakók sem tudnak, csak mert nem néznek fel jártukban-keltükben. Egy fantasztikumra fogékony agy nagyon könnyen berendezheti ezeket a mindennapi fehér foltokat. Szeretek ilyen játékokat játszani a városban járva.

Színvonala alapján a könyv megállná a helyét a nemzetközi piacon is, vannak tervek a külföldi terjesztésére? És ha igen, mennyire lehet érthető egy külföldi olvasónak a könyv sok-sok magyar jellegzetessége?

Van ilyen terv, érdeklődés is van, de a hozzá szükséges anyagokat, regényrészletet még le kell fordítani. Ha megtörténne a csoda, és kiadnák külföldön, valószínűleg átnézném a szöveget, hogy egy külföldi olvasó is jobban értse a kultúraspecifikus utalásokat. De egyébként, ha Európára gondolunk, szerintem nincsenek olyan nagy kulturális különbségek, én legalábbis bármelyik külföldi városban otthon érzem magam.

Tervezel folytatást a könyvhöz, vagy valami egészen másban gondolkodsz most – és ha igen, miben?

Most éppen a következő regény cselekményvázlatán dolgozom, ami teljesen más vizekre evez. Jó kis sci-fi lesz, a Naprendszerben röpködő űrhajókkal, és az emberiség szolgálatára jelentkező idegen lényekkel. Aztán van egy másik ötlet, az valami transzcendens sci-fi lenne, valószínűleg az jön utána. Folytatást ehhez a regényhez nem tervezek, az új kihívások, ötletek mindig jobban érdekelnek.

Mit gondolsz a magyarországi fantasyről úgy általában? Vannak hazai szerzők, akiket kiemelnél?

Nem szeretnék senkit megbántani, akit esetleg kihagynék, ezért neveket inkább nem említek. De azt gondolom, oldódik a kardozós-palástos fantasyk egyeduralma, ami jó dolog, mert a zsáner nem csak ebből áll.

Mi a helyzet a külföldi fantasztikus irodalommal? Kiket szoktál olvasni, mely sci-fi-, fantasy-szerzők a kedvenceid, kik voltak rád a legnagyobb hatással?

Legutóbb Vernor Vinge Tűz lobban a mélyben és Hannu Rajaniemi Kvantumtolvaj című regényei voltak rám nagy hatással, mindkettő a nagyon okosan kitalált világa miatt. Mindkettő sci-fi, de ez teljesen véletlen.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr265319837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.