Olvass!

KönyvesBlog

Saiidot meg kell verni!

2013. november 16. valuska

 

Második alkalommal rendezték meg az országos slam poetry versenyt a Trafóban, megint telt ház, monstre műsor, 24 fellépő, valamint 3 versenyen kívüli, és újra Süveg Márk Saiid a bajnok. Este nyolctól éjfélig tartott az őrület, ahol a slam poetry közösség a versenytől függetlenül összefogott (Indiana slamje), beszóltak UP-nak és a 444-nek, mert ekézték Molnár "Tüntető-tüntető-meddig tüntető" Pétert, illetve a HVG-nek egy cikkért. [UP megnyugtatására: a szótusoló szóritmusoló új remixet adott elő, ld. a friss videón]. Cikkünkben jó sokat megmutatunk a tegnapi szövegekből.

A slam poetry most már olyan sikeres, hogy közel százan indultak el a selejtezőkön, hogy végül Magyarországról és Erdélyból végül összejöjjön 24 fő. Ez még mindig nagyon nagy szám, személy szerint a 12 fős döntő mellett lennék, ahogy a futball Eb-re se azért jussunk ki, mert emelnek a résztvevők számán. Itt már a minőség kell legyen az elsődleges választási szempont, és igenis legyen még nagyobb tétje annak, ki jut be a döntőbe. Szigorúságra van szükség! Ez óriási dolog, szépen növekszik a közösség, egyre többen érdeklődnek és próbálkoznak. 

A slam igazi népszerűségét az adja, hogy a fellépők hangot adnak személyes vagy társadalmi problémáknak, általában rímekbe szedve, viccesen, kihasználva a nyelv ritmusát. Akadnak gesztizmusok, de itt alapvetően olyan alanyi költők vannak, akik nagyon sok Akkezdet Phiait hallgattak. A fesztáv nagy: egyik pillanatban valaki kifigurázza saját kövérségét, majd egy másikban a zsidók deportálásáról slammelnek. Itt minden személyes történet: minden kisebb vagy nagyobb sztori arcot és hangot kap.

Az alábbi listában kiválogattunk hét előadást még frissen. A Slam Poetry Budapest oldalára biztosan gyorsan töltik majd fel a videókat, vagy az esményoldalon.

Az est az énköltészet köré épült, sokan sokféleképpen mondták el, mi bajuk van Magyarországgal vagy a társadalommal. A versenyen kívül, barátnőjével, az Európa-bajnok rúdtáncossal, Szlávy Eszterrel önálló számot előadó Pion Istvánnak egy ponton fennakadt a szeme, amikor azon mélázott, hogy mennyi benne a Gyurcsány és mennyi Dopeman, aki egy refrénnel leírta a rögvalónkat. Pion kicsit ellopta a showt, ha már nem került a döntőbe.

A slamdöntő kicsit olyan volt, mint egy nap alatt, 3 percekbe sűrítve megnéznénk a futball-világbajnokság meccseit. Reggel a brazil-angolon még maximálisan figyeljük és szeretjük a játékosokat, majd fogy a türelem, egyre nehezebb valami extrát mutatni. A 24 fellépő ezért volt nagyon sok: a döntősök megérdemelnék, hogy egy idő után csak róluk szóljon az este, és a négyórás programból ez mindössze 30 percnyi idő.

A verseny fellépései sokkal jobbak voltak a tavalyinál, de ennyi hasonlatot még az életemben nem hallottam ilyen rövid idő alatt. A sokszor fellépő profibbak láthatóan keresik a kiutat a megszokottból: performansz jellegű előadásokká válnak végre a versfelolvasások, és nyelvileg is egyre több az érdekes, megmunkált szöveg. Egy-egy jó poén talán feledtetni tud egy-egy gyengébb előadást, de nem ment meg egy slamet sem. Sok volt a szófacsarás és az erdősvirágozás. Erdős Virág költészete tényleg különleges, és bár látszólag marha egyszerű lemásolni, de a valóságban lehetetlen. Erre ezernyi példa van, tegnap este is volt sok. Ahogy a középső ujjal bemutatásból is sok volt, hogy még ennyi személyeset hozzáfűzzek.

Az amerikai sportok azt tartják, hogy a bajnokot meg kell verni ahhoz, hogy elvehessük tőle a címét. Az nem elég, hogy az ember jó a versenyen, sokkal jobbnak kell lennie mindenkinél. Főleg, ha a bajnok tényleg ennyire jó. Saiid az első körben, amikor mind a 24 versenyző megmutatta 3 percben, hogy mit tud, ő egy nagyon személyes slamet mondott zsidókról, marhavagonról, mamáról a vonat zakatolásának ritmusára  (a fenti Soundcloud listában kell meghallgatni!). Szép és egyben megrázó performansz volt. Az ötös döntőben, ahogy ezt előre várni lehetett, pont az ellenkezőjét vezette elő: egy nagyon laza, beszólogatós, viccelődős, inkább stand up comedybe hajló szöveget nyomott. Megköszönte az újabb díjat, ami persze jár neki, Závada Péternek, hogy felhagyott a slammel, Ponzának, hogy rávette az AKPH-t a magyar dalszövegekre, Molnár Péternek, hogy tüntet, bár nem tudja mi ellen. Az első körben előadott slamje annyira erős volt, hogy a második körben úgy szórakoztatott, mintha nem akarna nyerni.

Ezen az estén Saiid újra bajnok lett, a bokszban azt mondják, vitathatatlan bajnok. TG pszichedelikus, weöresi, műsorával szép támadást indított a győzelemért, de a kövérségből előbb viccet, majd sikersztorit kreáló Basch Peti is remek volt. Az előadásával rendszeresen kiemelkedő Színész Bob (Horváth Kristóf) cigányokról, jobbikosokról, fideszesekről és liberálisokról beszélt keményen és határozottan, valamint megfejtette a málnás óvszer funkcióját is. A legjobbak között kell említeni a strandpapuccsá váló Csider Istvánt, Kemény Zsófit, aki az első 10 pontost kapta a versenyben, mert családjáról, a magyar kortárs irókról slammelt szórakoztatóan és profin. Simon Marci talán azzal járta meg, hogy ő volt a versenyen az első, így még óvatosabban pontozott a zsűri. Különdíjat kapott Győrfi Kata, aki a cuki, széttárt lábú kislány nézőpontjából beszélt.

A slam poetry tényleg jó dolog, amit a verseny tesz igazán izgalmassá. Elsősorban nem az a fontos, hogy a végén győztest hirdetnek, hanem a versennyel járó folyamatos munka és fejlődés, ami látszik a rendszeresen fellépőkön is. Ráadásul mindez 500 ember előtt, akik nem akarnak haza menni.

Színész Bob előadása:

TG előadása:

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr465636744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.