Olvass!

KönyvesBlog

Kun, Tompa, Krasznahorkai - a Könyvesblog befutói az idei Aegon-díjátadón

2014. május 07. .konyvesblog.

Ma este kiderül, hogy ki kapja az idei Aegon Művészeti Díjat, vagyis ki csatlakozhat kilencedikként a Rakovszky Zsuzsa, Spiró György, Térey János, Jónás Tamás, Csaplár Vilmos, Esterházy Péter, Grecsó Krisztián és Barnás Ferenc alkotta szupercsapathoz. Mivel a nyertes nevét rejtő boríték jelenleg a kortárs magyar irodalom legszigorúbban őrzött tárgya, egyetlen információmorzsa sem szivárgott ki a döntésről, mi viszont elmondjuk, hogy szerintünk kik a legesélyesebbek, és azt is, hogy kinek kellene nyernie. A jelölteket itt találjátok, kommentben várjuk a ti tippjeiteket!

Az Aegon-szavazás olyannyira titkosan zajlik, hogy még a zsűritagok is csak a személyes, végső döntést megvitató találkozón tudják meg, hogy kikkel szavaztak együtt. A hétfős szakmai zsűri csak ma, a Katona József Színházban válik ismertté a közönség előtt, és a 10 könyvvel a Föld körül című gála végére talán az is kiderül, hogy Winkler Nóra idén milyen trükkel szedte rá a győztest. A tíz jelöltből nyolcan lesznek jelen a színpadon, Krasznahorkai László New York-i útja miatt nem tud részt venni az esten.

Csak az a biztos, hogy ki nem

„A kiíró egyértelműen fogalmaz arról, hogy élő magyar író kaphatja a díjat. Ha a zsűri döntését befolyásolta volna a haláleset, akkor bizonyosan új szavazást kellett volna kiírni" – válaszolta a Könyvesblog kérdésére Drevenka Edit, az Aegon Magyarorszag Zrt. PR-igazgatója, ezzel pedig el is dőlt, hogy biztosan nem a februárban elhunyt Borbély Szilárd lesz az idei nyertes. Pedig a Nincsteleneket nem volt túlzás az egyik legnagyobb esélyesként emlegetni.

TN6_B1066085.JPGA paraszti nihilben vergődő kiskorú monológja után a szívünkben és a gyomrunkban éreztük az életet, és azóta sem tudunk fekete macskára nézni anélkül, hogy ne jutna az eszünkbe a regény vonatkozó jelenete. „A kisgyerek számára is természetes brutalitás és a falu farkastörvényei köszönnek vissza a nyers, naturális leírásokból és a szikár, pattogós mondatokból, melyek mögött ott tolakszanak Móricz barbárjai, Tar Sándor állandóan nyomatékosított nyomora, és ott állnak Tarr Béla reményvesztett, vegetáló hősei is, akik talán egy hasonló monológot mormolnának, ha lenne erejük beszélni” - írtuk kritikánkban, ám akkor még nem tudtuk, hogy Borbély idén nem duplázhat, és a Mészöly Miklós-díj mellé nem kerül újabb elismerés.

Lesz-e észak még boldogabb?

Egy másik, költőből lett regényírónak viszont komoly esélye van újabb díjat bezsebelni a tavaly elnyert József Attila-díj mellé. Kun Árpád a Boldog Északról, vagyis Norvégiából utazott haza a gálára, és könnyen lehet, hogy hárommillió forinttal távozik. Regénye egy félig francia, félig benini férfiről mesél, aki vándorlása során a forró dél és a vudumágia ellenpólusán, a zord és nagyon is realisztikus Norvégiában talál otthonra.

TN6_B1081236.JPG„Ha új, ismeretlen nyelven beszélek – minden kudarc ellenére, amibe tudatlanságom miatt belebotlom –, mindig felszabadulok. Ha kimondok egy szót, az mindig frissen cseng, mint a teremtés igéje. Mindig lebeg. Még ha van is súlya, terhe nincs.” (150.o.) Frissen és felszabadítóan csengenek Kun Árpád szavai is, a Boldog Északkal megteremtett nyelv, a fanyar humorral, melyben az afrikai emigráns saját magára Koromfeketécskeként, a halálra pedig egészségügyi problémaként utal, és nemcsak sátánista black metal-dobosokkal, de mozgásérzékelőt nyelt, szemtelen plüsstrollokkal is viaskodik, kivételes egyedinek hat” – írtuk a regényről, ami már csak emiatt az újszerűnek ható nyelvezet miatt is megérdemli a győzelmet. Meg azért, mert Kun nagyon erős témát választott, és rendkívül bátran bánik a szavakkal. A Párhuzamos történetek óta nem olvastunk olyan explicit, ám teljesen indokolt szexualitást magyar regényben, mint az Aimé Gbédo frissen öntudatára ébredt férfiasságáról szóló jelenetek. 

Régen minden jobb volt?

Ha Kunnál az egyedi nyelvezetet emlegettük, akkor Tompa Andreánál egyenesen a nyelv világteremtő erejéről kell beszélnünk. Fejtől s lábtól – Kettő orvos Erdélyben (kritikánk itt) című második kötetének archaizáló szövege visszarepít az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó éveibe, hogy két nagyon különböző, de egy irányba tartó fiatal szerelmén keresztül meséljen „a legnagyobb megcsonkításról, mi csak a magyarság testén eshet”.

TN6_B1055855.JPGHogy miért szeretnénk, ha Tompa Andrea nyerjen ma este? Mert „(….) biztos kézzel fogja a szikét, mellyel belemetsz a Trianont elszenvedő erdélyiek húsába, feltárja szívüket, hogy lemerészkedhessen egészen a legmélyéig. A Hulla póz s a Fogarasi messiás fejezet kutya-metaforája a gazda nélkül maradt országrész mély fájdalmáról és nyughatatlanságáról tanúskodik, a Pest felé, kérdemben pedig a poszt-Trianon szindróma diagnosztizálódik. Talán nem kapunk választ minden kérdésünkre, de a Fejtől s lábtól végére egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy tisztába tegyük a dolgokat. Vagy legalább az elvakult nacionalizmust, vagy a hideg távolságtartást félretéve elkezdjünk gondolkodni egy kicsit.” Abszolút megérdemelt győzelme esetén ráadásul megtörhetné a férfiszerzők egyeduralmát, és ő lehetne a második nő, aki Aegon-díjat kapott. A győzelemre rajta kívül még három írónő, Takács Zsuzsa, Gergely Ágnes és Tóth Krisztina esélyes idén.

Merre tart a világ?

Üres lapok, öngyilkosság, lassú haldoklás, és Gagarin-rajongó elmebeteg is akad Krasznahorkai László elbeszéléskötetében (kritikánk róla itt). Miközben ő New Yorkot hódítja meg éppen, könyve könnyen lehet, hogy a zsűrit.

TN6_B1051338.JPG„A Megy a világ, szerzője állítása szerint nagyon magyar könyv és a mostani állapotokról szól. Ám mostanisága természetesen állandóságot jelent, hiszen a felmerülő problémák örökérvény-jellege zsigerileg kódolt mindegyik Krasznahorkai-műben. A már nem létező törekszik a még nem létező felé a kötetben, ahol a vágyott hosszúmondat magányát felváltja a novellák rendje, mely olykor metajátékokkal és elbeszélői élcelődéssel oldja a mester tanításainak lemondó, ám nem teljesen keserű szólamát. A múltból merítkező és a jövőbe tartó jelen lenyomatai tehát ezek az elbeszélések, hidat teremtve a kivételesen lassuló pillanathoz, az átgondolt légzéshez és a fenyegetettség aktualitásához.”

A kérdés már csak az, hogy a krasznahorkais aktualitás lenyomja-e a benini mágikus realizmust vagy végül Erdély lesz a befutó. Mi Tompa Andreára voksolunk.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr616127203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.