Olvass!

KönyvesBlog

5 kedvencünk a Margón

2014. június 17. .konyvesblog.

lovasi-0378.jpgFotó: Valuska Gábor

Véget ért a negyedik Margó Irodalmi Fesztivál, ami minden eddiginél jobb programot kínált és több látogatót vonzott. Összeszedtük az öt kedvencünket az év legirodalmibb napjairól – a hódító norvégtól az üde színfoltig.

Az első külföldi vendég

legeslegesleg-0219.jpg

Tore Renberg Váradi Péterrel, a L'Harmattan Kiadó főszerkesztőjével beszélget a PIM-ben

A Margó történetének első külföldi vendége, a norvég Tore Renberg jött, látott és hódított. A rajongó lányok rohama előtt persze beszélt Jarle Kleppről, váratlan apaságról, meg az elitizmus és a popkultúra párviadaláról, de az már a Könyvesblognak adott interjújából is kiderült, hogy igazi muzikális író, aki korábban egy elektronikus formációban zenélt, ősszel pedig a Karl Ove Knausgårddal alapított rockzenekarával lép fel. A zenei vonalat erősítendő, a DM-pólós Tore szombaton alkalmi dj-nek állt a PIM nagytermében, ahol az est egy adott pontján a Personal Jesus-szal kergette őrületes táncba a Margó női vendégeit (utóbbi este olyan emlékezetesre sikeredett, hogy arról még maga az író is megemlékezett egy rövid Facebook-bejegyzésben).

A Petőfi Irodalmi Múzeum éjjel

Hogy a PIM mennyire izgalmas hely nappal, azt senkinek nem kell bizonygatni. A Margó ideje alatt az is bebizonyosodott, hogy éjjel sincs jobb hely, mint a múzeum színes lampionokkal ékesített kertje, ahol Grecsó Krisztián édes-bús meséi, Grecsó Zoltán szuggesztív táncmozdulatai, a két Dés elszállós improvizációi, Erdős Virág és Kollár-Klemencz László Legesleges legjobb dalversei és Lovasi meg a Véletlen csillapította a kultúrszomjat. Na meg a fröccs. Az embernek az ötödik nap végére kicsit olyan érzése volt, hogy aki még sosem fröccsözött a hársfák alatt, miközben a háttérben Lackfi János stand-up komedistává lényegül, az semmit nem tud az irodalomról.

Képzőművészet

artbarnet.jpg

Wil Barnet: Woman Reading (1970)

Ezen a Margón nem csak az irodalom, a zene és egy Tore Renberg könyvadaptáció, de a képzőművészet is helyett kapott. Utóbbit „aukciók és művészeti lapok titkainak ismerője, a reneszánsz Winkler Nóra és Gerhes Gábor képzőművész, az Európa Kiadó művészeti vezetője prezentálta”. Egy könyvespolc képei című előadásukon kiderült, hogy „műkereskedelmi szempontból minden festménynek jót tesz, ha van rajta piros, kicsavart testtel nem lehet olvasni, ikeás könyvszekrényből pedig nagyon könnyen lesz koporsó”. Horvát szivacshalász temetőbe kirándultunk búvárokkal ékesített sírokon meglepődni, és az is kiderült, mi állt Kundera nejének egyszavas emailjében, miután egy magyar kiadó elküldte neki férje könyveinek legújabb borítóterveit. A könyvborítók Dalítól Esterházy Marcellig számos művészt megidéztek, az olvasás pedig akkor is szexi, ha nem Marilyn Monroe csinálja.

Az összes margós cikkünket az alábbi linkre kattintva olvashatod el!

Tömeg

Bereményi után kisebb békemenet hömpölygött, a slamre be sem jutott mindenki, Grecsóéknál meg pluszszékeket szerzett a táncra, zenére, szóra vágyó közönség. A PIM udvarán gyerekek rohangáltak, az egyes előadások előtt, után – és néha közben is – békésen kerülgették egymást zenészek, írók, rajongók, meg egyszerűen csak azok, akiket bevonzott a nyáresti zsizsegés. „A fesztivál harmadik napján már felismeri az ember az ismerős arcokat, így a PIM-ben ismét ott volt az alacsony, szemüveges nénike, az őszbajszos öregúr, és a Kun Árpád-arcú férfi, akit hunyorítva, első ránézésre tényleg csak a nadrágja színe alapján lehetett megkülönböztetni az igazitól” – írtuk az Aegon-díjas estjéről, de ugyanezt írhattuk volna bármelyikről is.

Kun Árpád nadrágja

kun-0846.jpgHiába bazmegelt (élesfülű megfigyelők szerint csak Az meg-elt) lelkesen két szőke kislány Háy János és Beck Zoltán estjén, hiába verte a ritmust idős és fiatal a WeörEST dallamaira, és hiába zsúfolódott 22 író 7 különböző helyszínre, az idei Margó legemlékezetesebb momentuma nem volt más, mint Kun Árpád nadrágja. Aki látta, az nem felejti el egykönnyen az ominózus ruhadarabot, ami „narancsos rózsaszín, mint a kakashalmi öregek otthonának lazacos tapétáján úszkáló halak húsa”. A friss Aegon-díjas persze nem csak öltözködési szokásairól mesélt, hanem például idegenségről, elbaltázott úszómesteri karrierről, francia zenéről és arról, hogy mikor tartja magát írónak. A nadrágtémától viszont ő sem tudott szabadulni – most először olvasott fel részletet a Boldog Észak epilógusában beharangozott új regényéből, a fejezet pedig véletlenül épp egy farmernadrág körül bonyolódott.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr186309200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.