Olvass!

KönyvesBlog

Ki nyeri az Aegon-díjat? Megmondjuk!

2015. március 23. .konyvesblog.

Kedden végre kiderül, hogy ki kapja az idei Aegon Művészeti Díjat - az idei díj azért is különleges, mert az Aegon jubileumot ünnepel, és tizedik alkalommal választja ki az előző év legjobb könyvét. Az egész procedúra olyannyira titkos, hogy a díjról döntő testület tagjai is csak a jeligés online szavazást követően, a végső döntés meghozatalakor találkoznak először. A tíz könyvre szűkített rövidlistát februárban hozták nyilvánosságra, és erről választják ki majd azt az egyet, aki tizedikként csatlakozhat a Rakovszky Zsuzsa, Spiró György, Térey János, Jónás Tamás, Csaplár Vilmos, Esterházy Péter, Grecsó Krisztián, Barnás Ferenc és Kun Árpád alkotta irodalmi dream teamhez. A mai nap még az esélylatolgatásé, mi is tippelgetünk, mérlegelünk, és erre kérjük az olvasót is: írjátok meg kommentekben, hogy szerintetek ki kapja az idei Aegont és miért.

Dragomán György: Máglya

Első két könyvével Dragomán Györgynek még nem volt lehetősége megnyerni az Aegon Művészeti Díjat, egyszerűen azért, mert a Pusztítás könyve négy, A fehér király pedig egy évvel a díj életre hívása előtt jelent meg. A Máglyával viszont nagyon is van lehetősége, sőt még esélye is. „A diktatúra tombolása után Dragomán egy diktatúra romjairól mesél, ahol a szabadság még friss és meleg, ahol még látszik a falon a fejbe lőtt diktátor portréjának sötét nyoma, ahol még nem rozsdált be a titkosrendőrség kapuját áttörő teherautó páncélborítása. Az első két Dragomán-regény a szabadság hiányával foglalkozik, és bár a Máglyában épp a szabadság lesz a rendszer ellen lázadók jutalma, valami mégis hiányzik. Annak képessége, hogy együtt tudjanak élni vele – így lesz a jutalomból szinte azonnal teher, amibe sokkal nehezebb beleszokni, mint az elnyomásba” – írtuk a regényről, melynek főhőse, Emma a bizonyíték rá, hogy erős, karakán női hősökért nem kell a világirodalomhoz menekülni. Az elmúlt 25 évről nem szeretünk beszélni, Dragomán viszont nem tud, és nem akar hallgatni. Lehet, hogy ezért az év legfontosabb irodalmi díja lesz a jutalma.

A könyvről itt írtunk >>

Dragomán-interjúnkat itt olvashatod >>

Hallgasd meg podcastunkat Dragomán Györggyel, és feleségével, Szabó T. Annával >>

Olvass bele a Máglyába >>


Péterfy Gergely: Kitömött barbár

Legalább annyira meg lennénk lepve, ha az általunk az év könyvének minősített Péterfy-könyv nyerné az idei Aegon-díjat, mint amennyire az egyszeri bécsi polgár meglepődött, amikor először találkozott az udvari négerrel, Angelo Solimannal. Az év legnépszerűbb könyvei nem szoktak díjakat nyerni. Az év legjobbjai szoktak, a Kitömött barbár pedig ennek a kitételnek is megfelel, úgyhogy mégis méltán pályázhat az elismerésre. A Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman barátságát megéneklő regény Török Sophie hangján szólal meg, aki Emmával együtt a kedvenc női hősünk volt 2014-ben, Soliman megnyúzása és kitömése pedig az első olvasás óta kísért. „Amiről a könyv szól, az mindenestül az én problémám, a mi problémánk – a test idegensége, világba vetettségének kiszolgáltatottsága alapvető egzisztenciális probléma” – nyilatkozta interjúnkban Péterfy, az idegenség vizsgálata pedig egyszer már bejött. Központi témája volt a tavalyi győztes, Kun Árpád Boldog észak című regényének. Vajon bejön még egyszer?

A könyvről itt írtunk >>

Péterfy-interjúnkat itt olvashatod >>

Hallgasd meg podcastunkat Péterfy Gergellyel, és feleségével, Péterfy-Novák Éváva l>>

Olvass bele a Kitömött barbárba >>

Szilasi László: A harmadik híd

„Alternatív valóságok egész sora bontakozik ki A harmadik hídban, melyben az egyes elbeszélők mintha újra- meg újrarajzolnák a főbb szereplők kontúrjait. A laza, elnagyolt vonalakból kialakul egy kép, csak azért, hogy aztán jöjjön valaki és durva ceruzájával teljesen más körvonalat rajzoljon neki” – írtuk tavaly Szilasi László regényéről. A Szegeden játszódó sztori hajléktalan hőseinek útja ezúttal a melegedők, a ferencesek ingyenkonyhája, a privilegizált kapualjak, a szélfútta hidak és a város által kivetettek bokortanyái között vezet. Mely útnak igazából nincs sem eleje, sem vége, hanem egyszerűen csak van, Szilasi László pedig ráállít minket, és közben mesél unortodox szerelemről, bűnről és bűnhődésről, meg egy gyilkosságról, vagy inkább kettőről. A Szentek hárfája után négy évet kellett várni erre a regényre, amelynek cselekményén Szilasi akkor csavar egy óriásit, amikor már nem is számítottunk rá. A váratlan lehet, hogy ezúttal Aegont ér?

A könyvről itt írtunk >>

Olvass bele A harmadik hídba >>

A mi tippjeink:

Dragomán és Péterfy írta 2014 két talán legfontosabb könyvét: nem csak szerintünk, hanem a kritikai és olvasói visszhangokat is figyelembe véve, így szerintem köztük dől el a verseny. A Máglya mellett szól, hogy Dragomán hosszú évek csendje után írt új és nagyszerű regényt, ami mégse ugrotta meg A fehér királyt, sőt, az utolsó pillanatban rendkívül kemény kritikákat is kapott az Élet és Irodalom kvartettjének beszélgetésén, ami a zsűrit még befolyásolhatta. Péterfy Kitömött barbárja minden idei könyvnél izgalmasabb (valódi és felfoghatatlan) történetet dolgoz fel, a bécsi udvar, Kazinczy és Soliman kapcsolatán még csavar egyet Török Sophie elbeszélői nézőpontja. Aktuális kérdések identitásról, megbélyegzésről és barátságról a 19. századi díszletben. (vl)

Már tavaly júliusban megírtam, hogy Péterfy Gergely Kitömött barbár című regénye az év könyve, és hogy az idei Aegon környékén még sokat fogunk hallani róla. Lehet, hogy meggondolatlan voltam, de a véleményemet továbbra is tartom, ám a díjat szerintem Szilasinak fogják ítélni. Megérdemli. (Eni) 

Szilasi László könyve a tavaly év eleji megjelenésekor talán nem szólt akkorát, mint a két másik sikerregény, pedig lett volna miért. A műfajok keveredése, az egyéni narrátori hang, a váratlan meghúzása, és ezzel a fókusz hirtelen megváltoztatása csak néhány azon jellegzetesség közül, ami miatt Szilasi Szeged-regénye abszolút emlékezetes maradt. Sűrűn szőtt prózája távolságtartó és tárgyilagos, az olvasó mégsem tudja kivonni magát a hatása alól. Ha a három közül tippelni kellene, nálam ő lesz a 2015-ös befutó. (Orsi)

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr607293575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.