Olvass!

KönyvesBlog

Václav Havel királyfiból lett koldus, majd koldusból lett királyfi

2015. május 22. .konyvesblog.

olvasonk_szerint_2_3.JPGKelet-Európa, köztük Magyarország, kilencvenes évekbeli megerősödésében, a Visegrádi Négyek életre hívásában, valamint Lengyel-, Magyar-, és Csehország 1999-es NATO-csatlakozásában óriási szerepet játszott Csehszlovákia utolsó és a Cseh Köztársaság első elnöke, a drámaíróból lett politikus, Václav Havel. Az első elnöki ciklusában sajtófőnöki tisztséget betöltő Michael Žantovský Havel: Egy élet című könyvében átfogó portrét rajzolt a 20. század egyik meghatározó alakjáról.

Žantovský, a volt elnök egyik legközelebbi munkatársaként és barátjaként hosszasan tépelődött, hogy belevágjon-e a cseh újkori történelem legjelentősebb alakjának életrajzába, ám végül fotós feleségének tanácsára sikerült egy “nagy látószögű objektíven” keresztül megvizsgálnia Havel életét, és amennyire ez lehetséges, objektív képet festeni róla. Utóbbiban az is segítségére volt, hogy a cseh író, újságíró művét angolul publikálta.

Michael Žantovský - Havel: Egy élet

Fordította: Hegedűs Péter, HVG Kiadó Zrt., 2014, 560 oldal, 4165 HUF

 

A könyv Havel 1936-os születésétől 2011-ben bekövetkező haláláig alaposan, minden részletre kiterjedően számol be a háromszor megválasztott elnök életéről, nem elhallgatva a kényesebb részleteket sem, például a zavaros nőügyeit, vagy ahogyan a második házasságát ért kritikák és betegeskedései miatt belefáradt a több mint tíz évig tartó elnöki munkájába.

Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért?) egy olyan példaképről kapunk pontos leírást, aki “királyfiból lett koldus, majd koldusból lett királyfi”, ahogy a bevezetőben is említik. A gazdag értelmiségi családban nevelkedett Václav fiatalon, iskolai tanulmányai során (melyeket többek közt Milos Formannal együtt folytat) megtapasztalta a kirekesztettség és megbélyegződés érzését. Ezt követően fiatal gondolkodók társaságához csatlakozott, díszletmunkásként és színikritikusként pedig megvetette lábát a színházak világában. 1960-ban írta első drámáját, melyre rögtön felfigyeltek, majd három évvel később, a Kerti ünnepéllyel világhírű lett. A prágai tavaszt követően egyre több rendszerellenes kritikája jelent meg, egyre kevésbé tudott belenyugodni a kulturális és társadalmi élet elsilányosodásába.

1975. november 1-jén A Bastille nevű fogadóban 300 fős közönség előtt bemutatták Havel újabb darabját, a Koldusoperát, nem mellesleg pedig ebben az időszakban vált nem kívánatos elemmé a kor meghatározó underground zenekara, a Plastic People of the Universe is. A színdarab alkotói (és közönsége), valamint a zenekar ellen indított lejárató hadjárat, a letartóztatások és bebörtönzések olyan láncreakciót indítottak el Havel életében, kezdve a Charta ‘77-tel, az Igazságtalanul Üldözötteket Védelmező Bizottságon át, az öt és fél évig tartó börtönig, amely végül 1989-ben egészen a Várba repítette őt.

A több mint 500 oldalas könyv végigkísér bennünket ezen évek szorongásain, tépelődésein, és bátor önfeláldozásán (Havelnek felajánlották, hogy elmehet Amerikába a börtön helyett, ám ő mégis utóbbit választotta), és megismertet egy olyan elnökkel, aki szinte gyermeki rajongással tudott közeledni az amerikai irodalmi élet nagyjai, Kurt Vonnegut, Norman Mailer és Arthur Miller iránt. Egyedül talán - hosszas szenvelgéseivel - a börtönéveket elmesélő rész nem illik bele a könyv ritmusába (nem véletlen, 24 oldalával ez a leghosszabb fejezet), de az itt található rajz, melyet maga Havel készített önmagáról a rácsok mögött, valamint a tény, hogy milyen okokból került oda, feledteti velünk ezt.

Drámaírói sikere, udvarias, visszafogott, az erőszakot elvből elutasító személyisége olyan politikai pályára predesztinálta Havelt, mely jelentősen formálta a Kelet-Európáról kialakult képet. Nem véletlenül említette meg a nemrég a Magyarországra látogató amerikai Jonathan Franzen, hogy “Csehországban egy drámaírót választottak elnöknek, nálunk pedig Arnold Schwarzenegger volt Kalifornia kormányzója. Azt hiszem, ez jól összefoglalja a különbséget a két gondolkodásmód közt”. Noha maga Havel úgy fogalmazott még a börtönévek alatt, hogy “egy cseh bugris vagyok, és az is maradok”, neve mind a kulturális, mind a politikai életbe nagybetűkkel került be.

Szerző: Viló Zsófia

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr767470806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.