Olvass!

KönyvesBlog

Dragomán egy totálisan beelesdézett matematikus

2015. október 28. valuska

dragoman_konyvbemutato-5797.jpg

Fotó: Valuska Gábor

Dragomán György nagyot megy, alig lehet követni. Nyolc évig altatta A fehér király után az olvasókat, kritikusokat és kiadókat Magyarországon és külföldön, majd látható örömmel tért vissza az önként vállalt műhelymunkából. A Máglya egy megtervezett írói pálya fontos szakaszának lezárása, a tanulóidőszak vége, ahogy ő nevezte. A tanulóidőszak alatt rengeteget írt, egy csomó novellát is, az első adag most jelent meg a Magvetőnél Oroszlánkórus címmel. A Rózsavölgyi Szalonban Lévai Balázs kérdezte az Anger Zsolt pontos megfigyelése szerint “totálisan beelesdézett matematikusra” emlékeztető, az örömtől kicsattanó szerzőt, Dragomán Györgyöt, és a könyvbemutató legszebb, egyben legszürreálisabb pontján a hármas vokalistaként kísérte Szalóki Ági fadóját. Rövid és sűrű esemény volt, akár egy novella! (Az Oroszlánkórus elsőként a Margó Irodalmi Fesztiválon mutatkozott be, arról az eseményről írtunk egy szuper beszámolót, azt tekinthetjük kiindulópontnak most is.)

Dragomán György: Oroszlánkórus

Magvető, 2015, 256 oldal, 3490 Ft

 

A németeket két magyar véleménye érdekli mostanában, kezdi a Magvető igazgatója, Nyáry Krisztián. Az egyik Orbán Viktoré, a másik Dragomán Györgyé, aki A fehér király és a Máglya között eltelt nyolc évet nem semmittevéssel, hanem írással töltötte, a friss elbeszéléskötet a bizonyíték erre. (Dragomán elárulta, hogy sokan azt várták, hogy A fehér király után A sötét paraszt című regényt írja meg, de rácáfolt a rajongói túlzásokra.)

dragoman_konyvbemutato-5802.jpg

A Máglya megjelenése óta leforgott A fehér királyból készült nemzetközi produkció, a németek lefordították az új regényt is, amiről elsőként Daniel Kehlmann írt óriáskritikát, és azóta minden fontosabb német újság méltatta a könyvet. Ha egy kiadónak van egy kirobbanó formában lévő versenyzője, akkor nem kell noszogatni, elég támogatni. Az írók általában a rövidebb műfajok felől közelítenek a nagyobb felé, természetesen Dragománnál ez is fordítva van, bár novellákat mindig írt. “Novellát az elején könnyebb írni, kicsi és kegyetlen tér a novella, nem lehet az időt húzni, vagy működik, vagy nem. Nagyon jó iskola, lehet próbálkozni, amit egy regényben nem lehet” - állítja a szerző, aki elárulja, hogy ő legjobban 17 ezer leütéses novellákat tud írni. Lévai megkérdezte a szerzőt, mennyire ért egyet Borgesszel, aki szerint a novellát tökéletesre lehet csiszolni, amire válaszul Dragomán felelevenít egy történetet a Népszabadságból: a 6000 leütéses novelláját 4500-ra kellett lehúznia, ami lehetetlen volt, de mégis megtette, kiírva egy szereplőt a háromból.

A novellákra némiképp játszótérként gondol a szerző, olyan helyre, ahol bármilyen hangot, stílust magára tud ölteni, hogy belemerülve a történetbe annak határait feszegesse. “A kötetben van két novella, amiket tovább tudnám írni, mert sokkal többet tudok azoknak a világáról, és egy novellába mindent nem írhatok le”. A beszélgetés alatt úgy tűnt, hogy a novellában bilincsbe vert Houdiniként keresi a szabadulás lehetőségeit Dragomán, és a szabályok által szabadítja fel magát. Én nagyon beleszerettem a novellákban leláncolt szabadolóművészként küzdő Dragomán képébe, nem is szívesen engedem el.

dragoman_konyvbemutato-5871.jpg

“Az írás kísérletezés, a novellában bátrabban lehet próbálkozni, viszont a kudarc is sokkal gyakoribb” - állítja az író, aki hozzáteszi, hogy a novellába fájdalommentesen lehet belebukni. Most 29 elbeszélés került a kötetbe, de állítólag van még legalább ennyi, amit félbe hagyott. Egyébként elhangzott, hogy A fehér királyt és a Máglyát lezáró regény mellett várható még kardozós gyerekregény, valamint egy novelláskötet is, ami hidegebb és háborúsabb lesz, műfaját tekintve a novella és a regény között helyezkedik el. Azt is felírtam, hogy metálszínű lesz a könyvborító, aminek örülök, de felelősséget nem vállalok érte.

dragoman_konyvbemutato-5796.jpg

Kiderül, hogy írt már Kölnben a szállodában, a repülőtéren és a repülőúton is novellát a Litera kérésére, és bár előtte négy hétig szenvedett a szöveggel, valahogy hirtelen megtalált egy hangot. Utána azért könyörgött a pilótának, hogy le ne szálljanak, mert még 20 percre van szüksége, hogy kész legyen. Annyira rossz idő lett, hogy nem tudtak leszállni, köröztek a levegőben, úgyhogy a novella elkészülte után már azért könyörgött, hogy végre szálljanak le.

A a szövegben említett dalok dragontape helyett ezúttal Dragomántape-en

Az Oroszlánkórus első novellájában Lévai Balázs A fehér király és a Máglya hangját érzékeli, később meg írói cselnek, amivel a szerző behúzza az olvasót, mert sokféle hangon, sokféle világban szólalnak meg a történetek. “Szeretek monológokat írni, valakinek a hangján megszólalni, nem csak gyerekhangon tudok írni” - viccelődik Dragomán, ami később nem is tűnik annyira viccnek, ha belegondolunk, hogy az olvasói és kritikai sikereket elért gyerekhangokra hangszerelt regényei után végre egy erős nyitással egy nagyobb portfóliót ismerhetünk meg. “Idegesítően tudok emlékezni” - magyarázza a szerző, miért szeret gyerekhangokon írni. Amikor ez szóba kerül, akkor a nagyobb gyerek, Gábor felnevet, ő pontosan tudja, milyen viccesen bosszantó tud lenni az emlékezés folyamata apjánál.

dragoman_konyvbemutato-5825.jpg

Az Oroszlánkórusban rengeteg zene van Judas Priesttől a Cry Me a Riverig (ld. a fenti playlistet), de az írás közben a monoton zakatolást keresi az író: az otthoni gépén munkazene mappában súlyosabbnál súlyosabb dolgokat találni, például német bálnavadász metált, ezeket loopolva hallgatja (minden kezdő írónak ajánlom a Listen On Repeatet, bármit loopolhatsz). Lévai rákérdez, hogy a chilei anarchista punk hogyan szivárog be az írásba: “Sehogy, remélem, mert ez egy hangfüggöny”.  Dragomán otthon a négy fal között gitározik, a zuhany alatt énekel, itt a színpad előtt ülő családból valamelyik gyerek felnevet, hogy ezt mások nem, csak ők tudják most elképzelni. Mármint a zuhany alatt Judas Priestet éneklő regényírót. Dragománnak saját bevallása szerint annyira nincs hangja, hogy az óvodában megkérték, hogy bár a kórusban ő is benne van, legyen szíves ne énekeljen. Az egyik novellában viszont most tisztességes bosszút állt a szerző az óvónénin!

EXTRA:

Dragomán György a nyáron visszament Marosvásárhelyre, az utazásról a Litera.hu forgatott riportfilmet:

 

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr448029028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu