Olvass!

KönyvesBlog

Túlélés dán recept szerint

2016. február 25. .konyvesblog.

Ha meg akarjuk fejteni a skandináv irodalom népszerűségének titkát, mindenekelőtt az északi írók különleges, sok esetben meglepő látásmódjához kell közelebb férkőznünk. Egy ilyen vállalkozáshoz kiváló alapot nyújthat a nemzetközi viszonylatban az egyik legsikeresebb dán szerzőnek számító Dorthe Nors Karateütés című novelláskötete.

A Karateütés tizenöt lépésről lépésre felépített, nagyon tudatosan megszerkesztett történetet tartalmaz, amelyek olyan, például a nemek közti különbségekre vagy a szülő-gyermek kapcsolatokra fókuszáló személyes problémákat mutatnak be, amik  társadalmi szinten is komoly frusztrációkat okozhatnak. Rövid terjedelmük ellenére a novellák teljes képet adnak a traumatizált személyiségek működésmódjáról, ám ez a megközelítésmód nem vezet meddő általánosításokhoz. Nors szereplői, az apjában csalódó kamaszfiútól a faképnél hagyott feleségig, mind egyéni, összetéveszthetetlen sorsokkal bírnak, és csupán abban hasonlítanak egymásra, hogy életük egy bizonyos ponton végérvényesen félresiklott.

Dorthe Nors: Karateütés - Történetek

Fordította: Kertész Judit, Park, 2016, 149 oldal, 2490 HUF

 

Az írónő jó érzékkel mutat rá arra a nem is olyan kézenfekvő tényre, hogy egy sérült személyiségről gondolkodva nem állhatunk meg magánál a traumánál. Nors azokra a kiszámíthatatlan folyamatokra összpontosít, amelyek az elszenvedett megaláztatás, erőszak vagy meghasonlás után következnek. Ebben a tekintetben kulcsfontosságú lehet a Gyilkos nők című novella egyik bekezdése, amely a hírhedt Aileen Wuornous és a csecsemőgyilkos Dagmar Overbye példájából indul ki:

“Dagmar és Aileen élete valamikor kisiklott. Talán a boldogtalan gyerekkor vagy éppenséggel az elmebaj egy fajtája miatt. Ez sok mindent megmagyarázna. Még meg is lehetne érteni. Számos rendellenesség létezik a világon. Az abnormalitással lehet együtt élni, akár nyitottabbá és emberségesebbé is tehet, gondolja a férfi. De más is történhet. Valami sokkal ijesztőbb.” (70. o.)

Ez a rémületes végkifejlet a Karateütés világában éppúgy lehet indulatos gyilkosság, mint önpusztító hiszékenység. Ám Nors olvasójaként mégsem kell letargiába zuhannunk: a tragédia elkerülhető, az, hogy a szenvedő ember mihez kezd saját megrázkódtatásaival, csupán rajta múlik. A kötet egyik legerősebb darabja, a címadó Karateütés főszereplője is ezt vallja, noha pszichológiai szaktudása nem védi meg attól, hogy magánemberként bántalmazó kapcsolatok elszenvedőjévé, majd kétségbeesett gyilkossá váljon.

Az elmélet itt nehezen ültethető át a gyakorlatba, Nors szövegeiben az élet felülírja a pszichológia és a filozófia sugallatait. A legelevenebb, legérdekesebb figura, Nat Newsom például azért marad ki a tudós Jack Soya disszertációjából, mert viselkedése eleven cáfolata a professzor feltevéseinek. Soya így a tudomány erős pajzsa mögé bújva valójában ugyanolyan önáltató életet él, mint a Kiskacsa főalakja, aki apja csalárdságát és verbális bántalmazásait nem képes a maguk súlya szerint kezelni.

A Karateütés hőseinek efféle bizonytalanságai részben a fájdalmas, görcsösen takargatott emlékekből erednek, részben pedig, és ez sokkal lényegesebb, a körülöttük kialakult légüres térből, a mindent átható magányból. Ezt a csüggesztő érzést járja körül A nagy paradicsom című novella is, amelyet elegáns egyszerűsége és finom összecsengései avatnak a kötet legemlékezetesebb szövegévé.

A nagy paradicsom története Manhattanben játszódik, főszereplői egy dán házaspár mexikói bejárónője, Raquel, és a szintén mexikói biciklis futár, Gabriel. A férfi, aki az áruház megbízásából visszaveszi a véletlenül kiszállított óriásparadicsomot, olyan otthonos érzéseket és emlékeket idéz fel Raquelben, amelyeket valójában csak egy honfitárs érthet meg. Néhány óra alatt szerelem szövődik köztük, ám nem ez a fordulat ragadja magával az olvasót, hanem a tökéletesen egybeszőtt, tudatosan működtetett motívumrendszer.

A kétkezi munkát végző mexikóiak és a szintén bevándorló, jól szituált dán házaspár helyzetének különbségét például a méretek érzékeltetik. Gabriel alacsony férfi, míg Bangék kifejezetten magasak. Olyan magasak, hogy az egyik esküvői képről Mrs. Bang feje egyszerűen lemaradt, amire szépen rímel Raquel örömmámorának leírása: “Mint valami nagy-nagy boldogság, ami már nem is fér fel a képre.”  (51. old.)

Ez a végkifejlet, a két fiatal egymásra találása úgy következik be, hogy az olvasó szinte csak utólag észleli az erre mutató jeleket. Ez A nagy paradicsom legfőbb érdeme és a kötet egyik legjellegzetesebb fogása: Dorthe Nors lazán, de pontosan fűzi össze a történet darabkáit: úgy, hogy közben szinte észre sem vesszük, milyen irányba mutatnak például a nemzetiségekkel kapcsolatos megjegyzések vagy a státuszkülönbségek jelzései. A beteljesedés egyszerű, sűrű, és a nagy paradicsomot olyan boldogságszimbólummá teszi, amelyben nemcsak a szerelem, de New York multikulturalitása is összegződik.:

“A rakéták felrobbannak a fejünk, a folyó és a felhőkarcoló fölött, és Gabriel mondani akar valamit, de a nagy lármában nem hallatszik. Megfogom a biciklije kormányát, és a hídon át hazamegyünk hozzánk. Ő meg én meg a paradicsom.” (51. old.) 

Talán azért  szeretjük annyira a skandináv irodalmat, mert nem lehet megunni azt, ahogyan az északi szerzők, köztük Linn Ullmann vagy Erlend Loe a leghétköznapibb jelenségek mélyebb tartalmait felszínre hozzák. Ez az, ami Dorthe Nors egyszerű, letisztult stílusát és gondolatgazdag történetszövését is emlékezetessé teszi.

 

                                                                             Szerző: Tóth Anikó

 

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr88417922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.