Olvass!

KönyvesBlog

Nemes Nagy Ágnes szerint minden gyerek költő

2016. március 09. .konyvesblog.


Ritkán beszél az irodalomelmélet Nemes Nagy Ágnes meséiről, gyerekverseiről, holott a legtöbben kisiskolásként találkozunk a műveivel először. A PIM és a Széchenyi Irodalmi Akadémia éppen ezért egy izgalmas kerekasztal-beszélgetést szervezett, melyen Tarján Tamás, Szabó T. Anna, Tamás Zsuzsa és Dávid Ádám vettek részt. A diskurzus mellett a látogatók archív videófelvételeket, a hagyatékból származó kéziratokat, fényképeket, illetve a kötetek újrakiadáshoz készült grafikákat is láthattak.

Hamar megtelt a Petőfi Irodalmi Múzeum díszterme kedd délután, de be se kellett lépni ahhoz, hogy az ember máris Nemes Nagy Ágnes-ereklyékkel találkozzon, az előtérben ugyanis régi köteteket és dokumentumokat állítottak ki: két nagy vitrin, tele régebbi kiadású könyvekkel, nehezen olvasható kéziratokkal, gyönyörű fotókkal, itt-ott nagy, fekete borsszemekkel teleszórva – Bors néni minden mennyiségben.

„Nemes Nagy Ágnes halálának 25. évfordulójára, és az Újhold megalapításának 70. évfordulójára emlékezünk” – emlékeztetett az est apropójára E. Csorba Csilla, a PIM főigazgatója. Hozzátette azt is, hogy az ünnepi alkalom okán idén több Nemes Nagy-kötet is napvilágot lát, illetve szeptember 30-án a múzeum egy Újholddal foglalkozó tudományos konferenciának is helyet ad majd.

A beszélgetés előtt Novák János, a Kolibri Színház igazgatója, és Bornai Szilveszter, az intézmény zenei vezetője néhány dallal alapozta meg a délután hangulatát, megidézve Nemes Nagy Ágnes legismertebb gyerekverseit. Novák a megzenésített költemények előadása előtt még elmesélte, hogy amikor megjelent a Bors néni, abban a mese, a költészet és a humor olyan egyvelegét vélte felfedezni, melyet érdemes gyerekeknek előadni („Izgalom, mese és tündéri világ”). Az első dalnál rögtön a közönségnek is énekelnie kellett, mert mint megtudtuk, a „Bors néni interaktív dolog”.

A zenés bevezető után Tarján Tamás vette át a szót, aki az est moderátora volt: „Hagy legyek ma csak Tamás, a „kóbor alga”, aki meghallgatja azokat, akik nála jobban értenek a gyerekirodalomhoz” – kezdte. Ezután egy videóbejátszás következett, melyben Nemes Nagy Ágnes beszélt első verseiről és arról, miként gyönyörködnek a gyerekek ösztönösen minden szóban és ritmusban. „Minden gyerek költő” – fogalmazta meg, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha ő maga is jelen lenne a gyerekirodalomról szóló beszélgetésen.

Tarján Tamás először Végh Balázs Béla erdélyi származású irodalomtörténész szakdolgozatára hivatkozva beszélt arról, hogy Nemes Nagy „egykor feladatként kapta ezt a költői munkát”, hiszen a rendszer miatt „verset csak a fiókjának írhatott, illetve a gyerekeknek”. Azt mondta, a legtöbbször az alapkérdés az, hogy az alkotó el akarja-e választani a gyerekeknek szóló költeményeit a felnőtt versektől.

Szabó T. Anna úgy vélte, a felnőtt és a gyerekvers „ugyanonnan jön”, de „a gyerekvers játék, tiszta öröm, tiszta ritmus”, több tér jut benne a nyelvi trükköknek. A gyerekvers nem más, mint „fontos terep a játékra”. Bár Tarján Tamás kételkedett abban, hogy lehet-e versnek nevezni azt, amit egy kisgyerek művel a nyelv megismerése során, Tamás Zsófia egyértelműen Nemes Nagy mellé állt ebben a kérdésben. Azt mondta, hogy egy ötéves és egy tizenöt hónapos kislány anyukájaként meg tudja erősíteni, hogy a nyelvvel való játék „igenis út a versalkotás felé”. Tarján azért a biztonság kedvéért hozzátette, hogy „más költészetfogalommal dolgozunk a gyerekverseket illetően”.

Közben Dávid Ádám, a Móra Kiadó szerkesztője az újrakiadás folyamatának izgalmairól mesélt. Elárulta, hogy a szövegekhez nemigen nyúltak hozzá – hiszen nagyon „gondosan megírt és többször kiadott” írásokról van szó –, hanem elsősorban a vizuális megújulást tartották fontosnak Nemes Nagy esetében. Az új példányokban igyekeztek a 21. század gyerekei számára „belakható vizuális világot teremteni”.

Tarján ezután fölvetette, hogy a gyerekversek esetében „mi van akkor, ha a szöveg egy része elkezd a felnőtt irodalom felé mozogni”. Példaként felolvasta a költőnő Macska című alkotását, melyben az utolsó sorok gyerekek számára nehezen értelmezhetők („bombafojtó homokdombra/csak egy percre vígy magaddal!”). Tamás Zsófia szerint ez egyáltalán nem baj, hiszen a népi rigmusok jó része sem áll közel a gyerekek szókészletéhez. „A gyerekkori versélvezetnek része a nem értés és a félreértés, ahogy a későbbi rácsodálkozások is” – tette hozzá. Úgy véli, ez az irodalomba való belenövéshez tartozik. Tarjánnak tetszett ez a félreértés-elmélet, bár úgy nyilatkozott, hogy valójában „minden olvasás egy félreértés, csak ebben az esetben ez tetten érhetőbb”. Dávid Ádám fölvetette, hogy van egyetlenegy verse Nemes Nagy Ágnesnek, amely a felnőtt és a gyerek kötetében is megtalálható (Gólya az esőben).

„Az angyal és az állat közt nem az ember van, hanem a gyerek” – indított el egy új gondolatot Szabó T. Anna. Felolvasott pár mondatot Nemes Nagynak az ihletről szóló esszéjéből, melyben a költőnő azt írta:

„kisgyerekkorom óta tele vagyok ihletett pillanatokkal”.

Szerinte Nemes Nagynak azok a gyerekversei a legjobbak, melyeket nem megrendelésre írt, hanem ilyen, általa leírt és megélt pillanatokból születtek.

Tarján Tamás szerint az lehet a legfőbb kérdés, hogy milyen szemmel néz a gyerekeknek szóló alkotó potenciális közönségére. Ő maga három fontosabb kristályosodási pontot vélt felfedezni Nemes Nagy gyerekirodalmában: az Az aranyecsetet, melyben epikai és lírai elemek remekül egészítik ki egymást, a szétszórtabb, folklorizálódó darabokat, illetve a Bors nénit. Innentől kezdve a Bors néni és a Jeromos, a remeterák került a középpontba. „A Jeromost nem lehetett kihagyni a Bors néniből” – mondta Tarján.

Tamás Zsuzsa három fő jellemzőt emelt ki a versekkel kapcsolatban:

  • hogy a csodák helyett inkább a kincsek kerülnek előtérbe,
  • hogy gyakori a leltárszerűség és
  • sok az ismétlés.

Dávid Ádám a nonszensz szerepét hangsúlyozta, szerinte a versekben keveredik a „hihetetlen báj és jó értelemben vett hülyeség”. Tarján hozzátette, hogy a nonszensz-jelleg Nemes Nagy esetében nem annyira szemléleti, mint inkább nyelvi vonatkozásban történik, és azt is elmondta, hogy a költő által alkalmazott nyelvi eszközök és humor még akár a magyar kabaré-hagyományhoz is kapcsolható.

A közel másfél órás beszélgetés végül lassan lezárult, bár úgy tűnt, sok minden maradt még a beszélgető felek tarsolyában. Az izgalmas, gyorsan pörgő és tartalmas párbeszédet Tarján Tamás Nemes Nagy Ágnes egyik gyerekversével zárta.

Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,látom,
nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

Szerző: Forgách Kinga

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr28455518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.