Olvass!

KönyvesBlog

Humorral még egy stand-upos apa és egy féltékeny barát is könnyebben elviselhető

2016. május 03. Kiss Orsi

A tizenöt éves Bakos Virág nem hitte volna, hogy valaha naplót fog írni, de akinek ennyire zizi a családja, annak mindig van feljegyeznivalója. Például, hogy az apja, aki az ország egyik legszomorúbb stand-uposa, mostanában egyre furcsábban viselkedik, ami az ő esetében kevesebb üres üveget és több mosolyt jelent, hogy a nővére, Vera az érettségi tételek magolása helyett fülig belezúgott egy zűrös fiúba, és hogy az antiszociális öccse, Misu, aki máskor egy repülő papuccsal fogadja a köszönését, végül egész rendesnek bizonyul. Mindennek tetejébe a nyakukon van a nénikéjük is, aki mindent megtesz azért, hogy özvegy apjukat összeismertesse vénlány barátnőjével. Ha ezek után még a legjobb barátnőjét is elveszíteni látszik az ember, és a jelek szerint két fiú közül kell választania, akkor nem csoda, ha a vasárnapokat szívesebben tölti egy hálás és kóbor kutyákkal teli menhelyen. Vagy éppen azzal, hogy ártalmatlanná tegyen egy bűnbandát.

Molnár T. Eszter: Stand up! - Egy majdnem normális család 1.

Tilos az Á Könyvek, 2016, 248 oldal, 2990 HUF

 

Molnár T. Eszter első ifjúsági könyve klasszikus naplóregény: hőse egy budapesti kamasz, akinek édesanyja évekkel ezelőtt meghalt, apja nem nagyon találja a helyét, a családot segítő nagynéni örökké a vérüket szívja, a testvérei pedig mind a maguk külön kis világában élnek. Az igaz barátok szerepe ezek után természetes, hogy felértékelődik, és természetesen fáj, ha kiderül, hogy közülük is a legjobb talán mégsem annyira igaz, és mégsem annyira barát. A humor az, ami átlendíti Virágot a legnehezebb helyzeteken is: ez az, ami kiemeli az iskolai közösségből, és ami miatt a fiúk felfigyelnek, a lányok pedig féltékenyek lesznek rá.

A főhős családja kicsit olyan, mintha a szeleburdi család gyerekei már alaposan megnőttek volna, a családot pedig eléggé megcibálta volna az élet, de az egészből mégis olyan kedvesség és olyan erős, pozitív atmoszféra árad, ami miatt még a kicsit hihetetlen bűnbanda-likvidálási műveletet is hajlandó vagyok elhinni nekik. Molnár T. Eszter ifjúsági regénye ugyanis egyértelműen az idei év egyik legkellemesebb meglepetése.

Talán azért, mert aki legalább egyszer az életében nem érezte úgy magát, mint Bakos Virág, az nem is volt kamasz. Vagy azért, mert a szöveg lendületes, dinamikus és nagyon vicces. Vagy azért, mert függetlenül attól, hogy Bakos Virág Budapest kellős közepén él, a mindennapos nyűgjei és örömei ugyanúgy lehetnének egy ózdi vagy balmazújvárosi lány nyűgjei és örömei is. Vagy, mert a sok kusza problémacsomó között, ami a 12+-os korosztály hétköznapjait megkeserítheti, azért nagyon súlyos témák is meglapulnak. Ilyen lehet az alkoholizmus, az öngyilkosság, a másság és a másik elfogadása, a beilleszkedés, az iskolai zaklatás. Ezek legtöbbje érintőlegesen, inkább csak villanásszerűen szerepel a történetben, alapvetően nem ezeken van a fókusz, mégis időről időre felsejlenek a háttérben, vagy az arcunkba tolakodva döbbentenek rá arra, hogy a kamaszok sokkal, de sokkal többet levesznek a körülöttük zajló konfliktusokból és traumákból, mint azt a felnőttek valaha is képzelték.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr928558534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.