Olvass!

KönyvesBlog

Király Gábor: Körkapcsolás

2016. június 14. .konyvesblog.

kiraly2.jpgKirály Gábor (fotó: MLSZ)

Magyarország 44 év után újra kijutott a labdarúgó Európa-bajnokságra, ennek örömére felkértünk 5 írót, hogy írjanak novellát a magyar válogatott kultikus, lecserélhetetlen vagy épp népmesébe illő játékosairól. A játékosok között akad, aki egy kocsmában gyűjtötte össze a pénzt az első focicipőjére, a szerzők között pedig olyan is, aki a felkérésig semmit sem tudott a mellé választott focistáról. Az irodalom és a foci ezúttal Fehér Renátó, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé, Mán-Várhegyi Réka és Nagy Gabriella íróasztalán találkozik. Fehér Renátó Körkapcsolásának egyetlen hőse van, úgy hívják: Király Gábor.

Király Gábor

kapus

életkor: 40

jelenlegi klubja: Szombathelyi Haladás

Fehér Renátó költő, első kötete, a Garázsmenet 2014-ben jelent meg a Magvetőnél.

Amikor ’96-ban először vitt apám Hali-meccsre, az összeállítás már egy ideje Király Gábor nevével kezdődött. Apámmal a meccsen – mondanám Spiró után, de ez nem kettősrangadó, se Népstadion, nem is igazi dunántúli derbi, csak Hali-Pécs, klubtörténeti mészárlás amúgy, szeptember végén, ahogy a költő mondja, 6:0 ide. Álltam a lépcsőfeljáró fölött a korlátnál, bénáztam még a szotyival, a gyanútlanul felfelé sétáló urak kalapjába dobtam a héjat. Láttam még nézőket kalapban meccsen, hallottam, hogy azt mondják: „a háború előtt”. Dédnagyapám korosztálya: 60 éves szurkolói jubileumukra kezdőrúgás ajándékba a klubtól. Egyikük mesélte, hogy anno a MÁV Járműjavító melósaként került a Hali-keretbe, két egyenes passz. Vasutas csapat. Azt is mondták, hogy „a Király Feri fia véd”, királyfi, kiskirály. Húsz éve, hogy Királygabi lett nekem az örök 1-es. Városszerte beszélték, hogy a hétmérföldes csukájával kirugdossa a labdákat a stadionból a fedett tribün fölött, bele a Perintbe, ifisták vetik magukat a vízbe önkívületben, hogy visszahozzák. Nemecsek a Füvészkertben, éljen a grund, csakahaliálé. De szeretnék, de szeretnék Királygabival beszélni.

Könyves magazin 2016/3.

LIBRI-SHOPLINE NYRT, 2016, 76 oldal, 870 HUF

 

Sejtettük róla, hogy múló tünemény, hogy hamarosan, apa a cseperedő fiát a Bojtorján-dalban, el kell engednünk. Aztán ’97 nyarán Berlinbe igazolt, és egyike lettem a sok ezer bús-büszke apának azon a stadionnyi verandán, hétévesen.

Király miatt lettem kapus általánosban, gimiben, egyetemen, salakon, betonon, parkettán, műfüvön. Szabad akaratomból, nem kényszerből tehát. Akit utoljára választanak, az lesz a kapus. Aki kapus, azt elsők között választják, vagy ő választ. Én nem fontos-hatalmas akartam lenni, hanem kapus. Hatalmasnak ott voltak ők, mindhárman 190 fölött, hármas ikercsillag a kisszobaajtón: José Luis Chilavert, Peter Schmeichel és Királygabi. Bermuda(-háromszög) helyett mackóalsó. Édesanyám, kedves anyám, csak az a kérésem, hogy mackóalsót, mackóalsót vásároljon nékem!

A herthás idők elejét főleg a SAT1 teletextjén követtem, percenként frissült az eredmény a meccsek alatt, azok a betárcsázós net előtti iparos idők. A nézőszám a rangadókon több volt, mint a szülővárosunk összlakossága. Értől az Óceánig. Egyszer még az Olimpiai Stadion telefonszámát is kikerestem egy adatbankból (ez is so 90s), de a percdíj és a szókincsem hallatán inamba szállt a bátorság. Az a hír is járta, hogy a berlini sportrovatokban, karikatúristákban motoszkál a zsurnálfordulat a nagy meccsei után, hogy Kirali, ahogy az elején a speaker is hívta, „falat húzna még a Brandenburgi kapu elé is”, de az ötletet a józan főszerkesztői vétók – a történelemre hivatkozva – mindannyiszor elkaszálták. Páneurópai pánik.

Ugyanettől görcsölhetett be a Lajta-parti Maradona, Toni Polster 87-es aranycipős lába, amikor 1998. március 25-én a magyarok elleni barátságos meccsen a Práterben a 6. percben, az élete első válogatott meccsén szereplő Király kifogta a tizenegyesét.

Aztán megjárta Angliát, Londont főleg (Crystal Palace), és egy ötéves müncheni kerülővel jött haza. Hello, Gábor, my old friend. Újra neki szólt a Hali-indulóban, hogy „a kapusunk unalmában nagyokat nevet”. És közben beérte a Bozsik József nevű futballtörténeti mamutfenyőt is a válogatottsági ranglista élén. A hazatérő Király legenda és élő hagyomány lett.

Tavasszal a stadiont lebontották. Király elhozta az öltözőből nevelőedzője, a néhai Szarka Zoltán stokedlijét, a temetésen mesélte a ravatalnál, de ott lesz majd a stoki az új stadionban is. Mint talált tárgyat visszaadja, azért őrzi meg. Lebontották az Óriások Fogkeféinek hívott reflektorokat. Tekintélyt parancsolt a működésük, világítótornyok, jelezték a városnak: meccs van. A pálya mellett strázsáló panelsor, tetején a blicctribünnel, árnyékot most a semmire vet: Ground Zero. Rövidesen megtöltik a telket új időknek új falaival. Lesz steril stadion, kell majd neki név is pár évtized múlva. Mert ahol megszokunk, abból lassacskán mindig otthon lesz. Otthon az, ahol Király Gáborral kezdődik az összeállítás.

Szerző: Fehér Renátó

A cikk eredetileg a Könyves Magazin nyári számában jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr18808442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.