Olvass!

KönyvesBlog

Mészáros Dorka: A könyv felénél gyilkost váltottam

2016. szeptember 26. .konyvesblog.

Már csak tíz könyvnek van esélye, hogy megnyerje a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat, mi pedig idén is bemutatjuk a jelölt kötetek szerzőit. Milbacher Róbert, Michael Walden, Molnár T. Eszter, Makai Máté, Menyhért Anna, Ronil Caine után Mészáros Dorka mesélt végigírt napokról, a megállói ihletről és spirálfüzetes kalóztörténetekről. Az 500 ezer forinttal járó Margó-díj kiemelt támogatója a Főváros, a Bookline, a Balassi Intézet és az Aegon-díj, díjátadó 2016. október 19-én a Teslában.

Én vagy senki. Nincs is annál nagyobb közösségteremtő erő, mint amikor különböző családi és szociális hátterű embereknek kell megtalálniuk egyet - történetesen éppen azt, amelyik őket akarja eltenni láb alól. Ifjúsági krimiből még mindig kevés van itthon, ám Mészáros Dorka már első regényével letette a névjegyét. Cikkünk a regényről.

Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?

Kell pár olyan nap egymás után, amikor csak a könyvvel foglalkozom. Egyetem, barátok, bulik mellett írtam, a sztori teljesen a hatalmába kerített, ami a hangulatomon is meglátszott. A hatása alá kerültem. Ráadásul nekem az nem megy, hogy van fél órám, akkor gyorsan írjunk! Persze… Legalább ennyi idő rákészülni, meg ugye vissza is kell olvasni, hogy benne legyek, és akkor esetleg tudom folytatni. Aztán mindent hátra hagytam, kizártam, három napig csak írtam teljes nyugalomban a nagyszüleimnél. Senki nem zavart. Nem volt jó a net, mamám pedig teljesen kiszolgált. Ekkor született meg a könyv háromnegyed része.

Fotó: Szöllősi Mátyás

Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?

Hű, ez számomra kicsit megfoghatatlan. Szeptemberben egyik este hazafele tartottam a kettes villamossal, talán az egyetemről. A Fővám téri megállóban álltam, zenét hallgattam. Már motoszkált bennem az, hogy krimisztori kellene nekem, sokszor gondoltam rá. Aztán egyik pillanatról a másikra meglett. Először csak annyit láttam, hogy 7-11. Ez jó, ezzel lehet kezdeni valamit. Pár másodperccel később a karakterek is megvoltak, és a sztori kibomlott előttem. Az egész nem tartott tovább két-három percnél. Utána már csak a neveken gondolkodtam, de azokon se sokáig.

Mit vártál az első könyvedtől?

Valami újnak a kezdetét. Kiskorom óta az a vágyam, hogy író lehessek, és úgy gondolom, épp itt volt az ideje elkezdenem megvalósítani az álmomat. Még nem igazán tartom magam írónak, sőt, néha el sem hiszem, hogy megjelent egy könyvem. Kicsit távolságtartó vagyok vele ebből a szempontból. Majd a másodiknál vagy a harmadiknál elfogadom, tényleg előfordulhat, hogy belőlem egyszer író lesz.

Mészáros Dorka: Én vagy senki

Tilos az Á Könyvek, 2016, 287 oldal, 2990 HUF

 

Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?

Semmit. Nem azért, mert tökéletes, ahogy van (sőt, a legkevésbé sem az), de ez így jött ki belőlem, így sikerült. A következők majd jobbak, vagy inkább másmilyenek, érettebbek lesznek. Az a helyzet, hogy így is elég nehéz volt elengednem a szereplőim kezét, a sztori nagyon behúzott, és borzasztó lelkiismeret-furdalásom volt, van, amiért ilyen helyzetbe hoztam őket. Úgyhogy nem bolygatnám meg még egyszer ezt a bandát, szenvedtünk eleget együtt.

Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?

Közben nem kértem ki senkinek a véleményét. Amikor egy sztorival foglalkozom, csak nagyon ritkán kérek közben tanácsot, ahhoz nagyon el kell vesztenem a fonalat. Amint kész lett, továbbküldtem azoknak a gimis és egyetemi barátnőimnek, akik az első és a második kész regényemet is olvasták már. Tőlük már kifejezetten kértem véleményt, és bele is építettem a kritikát, ahova kellett.

Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?

Több is van. Az első kedvencem, hogy többen írták, már a negyedénél tudták, ki a gyilkos. Számomra ez azért meglepő, mert akkor még én sem tudtam, a felénél gyilkost váltottam, nem az lett, akit eredetileg akartam. Ezek szerint jó volt a megérzésem, hogy nem ő követte el. A másik, hogy sokan a Pretty Little Liarshez hasonlítják (azt hiszem, ez a címe), ami talán egy könyv és egy abból készült sorozat. Soha nem hallottam róla, de kaptam már olyan kritikát, mely szerint onnan vettem az ötletet. És a harmadik nekem a legkedvesebb: az öcsém nem nagyon olvas, a Trónok harcán kívül sok mindent nem vett még a kezébe. Nekem is azt mondta, hogy majd megnézi filmen az Én vagy senkit. Aztán a magyar-izlandi meccset egy közös barátunkkal együtt néztük, aki velem egyidős, és ketten elkezdtünk a munkáról komolyabb eszmecserét folytatni, amibe ő végzős gimisként még nem tudott belefolyni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már vagy tíz perce a könyvemet olvassa. Utána egy éjszaka alatt kivégezte, hajnalig fent maradt, annyira magába szippantotta. Ezt sosem fogom elfelejteni.

Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?

Fekete Istvántól a Vuk. Igazából arra jobban emlékszem, hogyan nézett ki kívülről a könyv: kicsi, barna, vékony. Hamar végeztem vele, ahogy utána minden könyvvel, amit a kezembe vettem. Anyukám nem egyszer meg is jegyezte, és meg is jegyzi a mai napig, hogy nekem nem érdemes könyvet venni, mert olyan hamar kivégzem őket. Elég gyorsan olvasok, ez igaz. De ettől függetlenül rengeteg könyvet kaptam és kapok.

Hány évesen írtad meg az első olyan szöveget, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?

Van egy kalóztörténetem, A gorilla négy szeme (négy gyönyörű gyémánt egy gorillaszoborban), amit, ha jól emlékszem, tizenkét évesen írtam egy spirálfüzetbe. (Akkor még egy spirálfüzet egy regény volt a felállás.) Ezt anyukám egyik kolléganője begépelte, elküldtük egy irodalmi pályázatra. Kaptam egy emléklapot és ennyi. A mai napig megvan, egyik osztálytársam borítót is rajzolt hozzá. Ezt legalább három hasonló „könyv” előzte meg, de ezeket csak azért érdemes elolvasni, hogy nagyokat nevessen az ember.

Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?

J. K. Rowlingtól a Harry Potter és a bölcsek köve. Azt hiszem, ezen nem sokat kell magyarázni. Az én generációm a Harry Potter-sorozaton nőtt fel. Több évig vártam a roxforti levelemet, aztán ugye kiderült, hogy Voldemort kormánya megsemmisítette az 1985-1998 között született mugli születésűek adatait. 1992-es vagyok, így jártam. A mai napig nagyokat tudunk vitatkozni arról a barátaimmal, ki melyik házba kerülne és miért, ki kit vinne el a Trimágus Tusa karácsonyi báljára, és természetesen a nyolcadik rész, a Curse Child is hatalmas indulatokat váltott ki belőlünk. Belőlem úgy is, hogy még nem olvastam, de azok alapján, amiket mondtak róla, lehet, nem is fogom.

Olvass bele az Én vagy senkibe:

Én_vagy_senki_részletby konyvesblog on Scribd

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr9611704927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.