Olvass!

KönyvesBlog

Gúzsba kötött tollak – Bertók László Priuszáról

2017. február 01. .konyvesblog.

olvasonk_szerint_2_4_5.JPGMindig tanulságos dolog múltról szóló személyes történeteket olvasni, különösen, ha olyan oldalú a megközelítés, ami nemcsak író, hanem olvasó számára is képes adni valamit. Az öntörténetírás aktusa a feldolgozást, a történtek helyrerakását, „letevését” jelentheti írója számára. Ezek olvasása közben gyakran a befogadó is profitál: akármennyire is befolyásolja a személyes emlékezés az elmesélt eseményeket, azok mindenképpen érdekes információkat tartalmaznak egy adott korról, miközben, ha jól vannak megírva, még szórakoztathatnak is. Bertók László Priusza megfelel az összes itt felsorolt szempontnak.

A címadó dokumentumregény mellett találkozhatunk a kötetben a szerző személyes hangvételű írásaival és három hosszabb interjúval is, mindezeket pedig névmutató és a rövidítések magyarázatai egészítik ki. A kötet utolsó lapjain számos fotót láthatunk Bertókról, a családjáról, munkatársairól. Ezeknek az „extráknak” köszönhető, hogy 276 oldalasra hízott az eredetileg nem sokkal több, mint 100 oldalas könyv. A Priuszt 1990-ben a Jelenkor folyóiratban, majd négy évvel később a Századvég kiadó gondozásában olvashatta a közönség. 2016-ban a Magvető újraindított Tények és tanúk sorozatától megszokott magas minőségben került újra a könyvesboltok polcaira.

Kérem, ezek itt családi iratok.

– szól az első mondat, ami már előrevetíti számunkra a Priusz hangvételét, az őszinte, kitárulkozó hangnemet, amely érezhetően nem takargat semmit. Már az első oldalakon szembetűnik ez a nyíltság, ami miatt az ember akaratlanul is a vallatások hangulatára asszociál, ahogy az akkurátusan elbeszélt, hivatalos iratokkal alátámasztott történetet olvassa.

Bertók László: Priusz - Tények és Tanúk

Magvető, 2016, 269 oldal, 2990 HUF

 

Bertók priuszának története tökéletes egészként funkcionál, minden a helyén van benne: a megválasztott nyelv, amin beszél, a megszerkesztettség, a hivatalos iratok, és versek használata remek ritmusban követik egymást, témája pedig, mint fentebb is írtam, érdekesen egészíti ki a szocializmusról való ismereteinket. Első kézből ír a meghurcoltatásokról, a rendszer paranoiájáról, aminek köszönhetően néhány hevesebb hangvételű vers miatt bebörtönöztek négy fiatalembert.

A kötetben helyet kapnak Bertók által írt kisebb prózák is, mindegyik érdekes kiegészítése a címadó írásnak. Van itt minden - Vése falutörténetétől egy borjúellés izgalmainak leírásán át a Bertók név gyakori előfordulásáig. Ezek az írások érdekes, de nem létfontosságú kiegészítései a Priusznak. Az interjúk mindegyike inkább Bertók líráját helyezi fókuszba. Kifejezetten tanulságos olvasmányok, amelyek bemutatják az elhivatott költőt, akinek életét mélyen befolyásolta a falu-város ellentét, a Priuszban leírt nehézségek, a megbélyegzettség tudata. Szó esik az irodalmi életről is: Bertók a fővárostól való távolmaradásának okairól, költészetének műhelytitkairól is mesél. Ugyanakkor ezek a szövegek sem illeszkednek szorosan a Priuszhoz, amely egyértelműen a kötet legerősebb szövege.

A Priusz tehát fontos és jó könyv, amelynek, úgy gondolom, megéri helyet csinálni a könyvespolcon. Jó látni, hogy a Magvető leporol, és újra kiad fontos írásokat, és szívből remélem, hogy ez a tendencia még sokáig folytatódni fog.

 

Szerző: Bakos Dániel

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr2712174326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.