Olvass!

KönyvesBlog

A nyugdíjas otthonban a napi rutin az úr, és a feltuningolt járókeret a státuszszimbólum

2017. február 06. .konyvesblog.

A Lesz ez még így se – A 83 és ¼ éves Hendrik Groen titkos naplója című nemzetközi sikerű holland naplóregény szerzője maga a címszereplő Hendrik Groen, akinek kilétét állítólagos nevén és életkorán kívül homály fedi. Több találgatás is napvilágot látott személyét illetően, híres holland íróktól egészen holland stand-uposokig terjed az álnév mögött rejlő lehetséges szerzők névsora, mindazonáltal az sem kizárható, hogy Groen naplóját valóban egy holland nyugdíjas vetette papírra. Groen a nyugdíjasok mindennapjaiba kalauzoló naplóbejegyzéseit először a Torpedo Magazine holland irodalmi portálon osztotta meg, itt figyelt fel rá a Muelenhoff kiadó. Már folyamatban van második regényének előkészítése, melyben az immáron 85 éves Hendrik Groen folytatja beszámolóját nyugdíjas életének viszontagságairól.

Hendrik Groen: Lesz ez még így se – A 83 és ¼ éves Hendrik Groen titkos naplója

Fordította: Wekerle Szabolcs, Libri Kiadó, 2016, 462 oldal, 3599 HUF

 

A Lesz ez még így se történetének helyszíne az amszterdami Alkonypír idősek otthona, ahol a napi rutin az úr, a látogatók száma és a feltuningolt járókeretek a státuszszimbólumok, és az öröm már-már kizárólagos forrása az éppen aktuális betegségek megpróbáltatásainak sorstársakkal történő megosztása.

Az egyhangúság és állandó panaszáradat az, ami miatt Groen nem szereti a nyugdíjasokat, ám mivel véleményét ritkán osztja meg másokkal, udvarias és megnyerő tagja a nyugdíjas otthon közösségének. Ez a kettősség azonban kezd tarthatatlanná válni számára, így naplóírásba kezd, hogy a társadalmi konvenciók ellenére szabad utat engedhessen gondolatainak. Groen lázadó hangulata katalizátorra talál az otthon egyik új lakójának, Eefjének személyében, aki Groenhez és barátaihoz hasonlóan szívesen kiszakadna az otthon kereteiből adódó szürkeségből. Egy napon aztán egy nem éppen élményszámba menő kultúrdélutánt követően Groen, Eefje és további négy lakó megfogadják, saját kezükbe veszik szórakoztatásukat, megalapítva az Öreg, de még nem halott klubot, melynek keretén belül havonta kétszer felkerekednek világot látni.

A könyv megkezdése előtt főként arra voltam kíváncsi, hogy tud-e Groen úgy szórakoztató történetet kerekíteni az Alkonypír nyugdíjas otthon életéből, hogy mindeközben hitelesen, a realitás talaján maradva számol be az öregedés lehangoló oldaláról is. Hiszen a testi és szellemi leépülés, a hozzátartozók és barátok elvesztése, az élettér beszűkülése, valamint az elkerülhetetlen vég egyre hangsúlyosabb jelenléte a mindennapokban mind-mind olyan tényezők, amelyek épp úgy részét képezik a nyugdíjas mindennapoknak, mint a napjaink technikai vívmányaival való találkozások. Míg az utóbbi egyértelműen teret ad helyzetkomikumok sokat látott garmadájának, az előbbiek gyakran kiszorulnak a szórakoztató céllal született írásokból.

Groen naplóregénye sikerrel vette az akadályt, egyszerre tudott zavarba ejtően őszinte és reálisan részletgazdag képet festeni a testi és szellemi öregedésről, és ragadta meg annak banális oldalát. A lakók egyszerre váltak ily módon a könyv oldalain tragikus hősökké, akik utolsó küzdelmeiket vívják az életben maradásért, és a társadalom „nyuggereivé”, akiket maradiságuk és szűk látókörük tesz komikussá.

Ami azonban számomra igazán élvezetessé tette a könyvet, azok a felvonultatott már-már karikatúraszerűen sarkított karakterek voltak. A rezidens mindentudók, a lakókat terrorizáló nővérek, a rendszer ellen lázadó bajkeverők, vagy akár a bürokrata igazgatónő mind-mind olyan elemei a Groen által felvázolt mikroközösségnek, amelyek nem csak hihetővé, de szerethetővé is teszik azt.

A Lesz ez még így se összességében egy – a fülszövegben ígértekhez hűen – valóban szórakoztató olvasmány, mely mindeközben képes az időskor bemutatása során realisztikus maradni. Groen könyvének egyik legnagyobb pozitívuma, hogy nem kelt hiú ábrándokat: attól, mert Groen és barátai úgy döntenek, hogy nem csak túlélni szeretnék hátralévő napjaikat, hanem tartalmasan eltölteni azokat, nem válnak legyőzhetetlenné, az öregedés épp úgy nyomot hagy az Öreg, de még nem halott klub tagjain is, mint bárki máson.

Szerző: Gaál Gerda

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr4512186044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu