Olvass!

KönyvesBlog

Hányféleképpen veszíthetjük el a szüzességünket?

2017. február 22. Kiss Orsi

A szüzesség elvesztése misztikum és fikció. Utóbbit mi magunk írjuk, először akkor, amikor fantáziálunk róla, majd később, amikor a barátnak és a barátnőnek, nyilván a legjobbnak, elmeséljük, milyen volt. Kiszínezve, felnagyítva, bizonyos részleteket elhallgatva. A szex nehéz műfaj az irodalomban, időnként még a legnagyobbak is belesülnek, pár éve díjat is létrehoztak, mellyel az angolul megjelent legrosszabb, legcikisebb szexjeleneteket tüntetik ki. Magyarul ráadásul maga a nyelv sem segít igazán, aki nevén akarja nevezni a dolgokat, a trágár és az egészségügyi kifejezések között nehezen talál olyat, ami nem szépeleg és nem is taszít. Mindezekhez jön még a fiatal felnőttek érzékenysége. Szándékosan nem írok kamaszt, még ha életkorilag az is, a szex ugyanis egyértelműen egy választóvonal, mely az életük fontos mozzanata, az elsőnek pedig mondani sem kell, mekkora jelentősége van. Ezért is jó, hogy végre született egy kimondottan a fiatal felnőtt korosztályt megcélzó kötet: ez Az első, melyben tizennégy író ad egyfajta keresztmetszetet arról, milyen sokféle lehet az első szex. És nem biztos, hogy mindegyik annyira örömteli lesz.

Az első – Tizenöt író, tizennégy történet arról, amiből csak egy lehet (felelős szerk.: Csapody Kinga, szerk.: Nagy Boldizsár)

Menő Könyvek, 2017, 220 oldal, 2990 HUF

 

Az előszót Nyáry Krisztián író, a Magvető kreatív igazgatója jegyzi. Ő is azt írja, hogy a szüzesség elvesztése az az esemény, melyet hosszú-hosszú idő óta a felnőtté válás kapujának tekintünk: „Nem csoda, hogy az egyéni és a kollektív emlékezet egyaránt kiemelt jelentőséget tulajdonít neki”. Valamiért azonban a szüzesség elvesztésekor leginkább a lányok jutnak az eszünkbe, és ez pont ennek a kötetnek az elolvasásakor realizálódott bennem. Az írások között ugyanis több olyan is van, amely kimondottan a fiúk szemszögéből mutatja be azt a várakozásokkal, néha bénázásokkal, idegeskedésekkel teli időszakot, amely az első együttlétet előzi meg. Emlékezetes ezek közül Garaczi Lászlóé (Mit üzen a szél?), melynek hőse centinként halad a megismerésben, de a tudásig jó darabig nem jut el, vagy Tasnádi Istváné (elveszteni), ahol a kétségekkel teli fiú tipródásai, belső monológjai valószínűleg sokaknak ismerősek.

El tudok képzelni olyan kontextust, amelyikben egyedül vaginát írhatok

Kalapos Éva Veronika emelve a tétet kettős nézőpontot választott, így a Before – after című novellában a fiú és a lány narrációja is árnyalja a képet, Németh B. Eszter (A kiválasztott legendája) pedig egy egészen szokatlan mesélő mellett döntött (maradjunk annyiban, hogy miután kiderült, ki a mesélő, muszáj volt újraolvasnom a novellát, és nem azért, mert nem működött elsőre). Az írások egy részénél nagyon erősek a generációs élmények: Nagy Ildikó Noémi (Dallamtapadás) a kilencvenes évek eleji Budapestet idézi, Grecsó Krisztián Daru-novellájában a címben is szereplő esemény (Taxisblokád, rózsateknő, Suscsej) miatti vonatkésés okoz törést (vagy változást, attól függ, honnan nézzük) a fiú szerelmi életében, Gimesi Dóránál (Absolute Beginners) pedig a novellában alcímként használt Nirvana-, Guns N' Roses- és David Bowie-dalcímek adnak erős atmoszférát. Nem mintha ezek híján ne működnének a szövegek; Háy János (Csak azzal) se definiálja pontosan hol és mikor megy el hőse abba a bizonyos házibuliba, ahol aztán a fürdőszobába tévedve összegabalyodik egy lánnyal, de igazából nem is számít, ennél sokkal fontosabbak a belső tétovaságok és vívódások, melyek nemtől függetlenül az első szex előtti időszakot jellemzik.

Feltűnő, hogy a történetekben sokszor előjönnek olyan apróságok, részletek, melyek aztán teljesen beleégnek az ember emlékezetébe (hogy milyen volt a takaró vagy az ágy, amin hevertek – Garaczi novellájában például a sezlon könyvekkel volt tele kibélelve, hogy ne süppedjen be: „Szimonov: Élők és holtak, Egzisztencializmus antológia, Suskin: Csendes Don, Lenin, cikkek az űrhajózásról”). Jellemző az is, hogy milyen nagy súlyt kapnak azok a praktikus szempontok, amelyek átgondolása a sokadik együttlétnél már fel sem merül (hogyan csókoljak, hogyan vegyek óvszert, mit csináljak a kezemmel?), és persze iszonyú fontosak lesznek az első szex előtt és után a végtelenségig polírozott történetek és stratégiák.

Az első nemcsak a szerzőit tekintve rendkívül sokszínű kötet, hiszen Dragomán Györgytől Lakatos Leventéig, Fiala Borcsától Mészöly Ágnesig sokan sokféleképpen és sokféle hanggal mesélnek tulajdonképpen arról az egy és megismételhetetlen alkalomról. A történetek viszont épp azt mutatják, hogy a szüzesség elvesztése nagyon sokszor nem az a rózsaszín tiniálom, ahogy azt elképzeljük. Sokszor igenis traumatikus lehet, ennek okozója pedig lehet egy gondatlan nőgyógyász éppúgy (Fiala Borcsa: Az elsők), mint egy idegen (Mészöly Ágnes: Nem öl meg). A trauma lehetősége persze vastagon benne van az első együttlétben akkor is, ha papíron tökéletesen működik a dolog (Lakatos Levente: Minden, ami feledhetetlen), hát még akkor, ha egy kívülálló (Karafiáth Orsolya novellájában az anya) értelmez félre egy teljesen ártalmatlan szituációt (Gyakorló). Karafiáth novellájában jelenik meg talán a legplasztikusabban az a nagyotmondás, amely az első szex elmeséléséhez kapcsolódhat. Főszereplője két lány, akik tizenévesként és felnőtt nőként is feltűnnek, és bár szexuális kapcsolat nem létesül közöttük (ez nem is állt szándékukban), egy félreértés miatt eltiltják őket egymástól. Két lány a főhőse Molnár T. Eszter novellájának is (Az elefánt), melyben egy nyaraláson derül ki, hogy bizonyos jeleket mennyire könnyű félreértelmezni (vagy mennyire nehéz dekódolni, nézőpont kérdése), ha az ember szenzorai teljesen máshogy vannak beállítva.

Az első szexről mindenkinek van egy története, melynek elképzelése, átgondolása, fejben való újrapörgetése, esetleg elhallgatása sokszor legalább olyan fontos, mint maga az aktus. Tasnádi István novellahőse mondta, hogy a szüzesség az egyetlen, amit „az ember direkt el akar veszteni”. Így, ha másképp nem is, de lélekben, gondolatban biztosan készül rá. Talán ezért is van, hogy Az első történetei kevés kivétellel egyáltalán nem explicitek, emiatt pedig az odavezető út leírása gyakran sokkal részletgazdagabb és izgalmasabb, mint az első szex maga.

A kötet szerzői: Dragomán György, Fiala Borcsa, Garaczi László, Gimesi Dóra, Grecsó Krisztián, Háy János, Kalapos Éva Veronika, Karafiáth Orsolya, Lakatos Levente, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter, Nagy Ildikó Noémi, Németh B. Eszter, Tasnádi István, az előszót Nyáry Krisztián írta.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr3912275951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.