Olvass!

KönyvesBlog

Krasznahorkai László kapta az Aegon Művészeti Díjat!

2017. március 22. .konyvesblog.

img_1151.JPGFotó: Valuska Gábor

Krasznahorkai László kapta idén az Aegon Művészeti Díjat a Báró Wenckheim hazatér című regényéért. A kötetet tavaly szeptemberben vaksötétben mutatták be a Pesti Színházban:

A vaksötét esztétikája - Krasznahorkai új regényének bemutatója

Unoka Zsolt, Nyáry Krisztián, Víg Mihály, Eszenyi Enikő, Szemerédi Endre, az autóipar egyik ismeretlen szereplője, Krasznahorkai László (és Kazimir Malevics) Annak, hogy Krasznahorkai László új regényét nem egy teszkóparkoló óriásplakátján, pogácsaszagú kérdezz-felelekkel, újságírókat megtévesztő gerillakampánnyal vagy kulturális műsorok előtt levetített kisfilmekkel reklámozzák, Nyáry Krisztián szerint az az oka, hogy Krasznahorkai László egy marketingzseni, meg egy kicsit az is, hogy nincsenek többé kulturális műsorok.

 Krasznahorkai megtudja, hogy ő az idei díjazott

Októberben a hét könyve volt nálunk, a regényt akkor „hazatérésnek neveztük”

A magyarok még Krasznahorkai új regényében is a csodát várják

Harmincegy éve, 1985-ben jelent meg a című regénye mellett. rel az olvasó is visszatér az ismert kisvárosi világba, hogy közben a két időpont közé kifeszítse a magyar rendszerváltás történetét. A két regény helyszíne könnyen azonosítható (Gyula), így a magyar társadalom változásait szinte mesterséges környezetben vizsgálhatjuk, mondjuk egy apokalipszis felé tartó karnevál keretei között, amelyen néha keresztül robognak a goj motorosok.

és ezt írtuk róla:

Az új regény mottója a Sátántangóhoz képest is irtózatosan hideg, kegyetlen, lemondóan őszinte: "Örökre; tart, ameddig tart". A mottót nem tudom máshogy értelmezni a regény elolvasása után, mint a feladás gesztusaként: örökké várakozunk, a rendszerváltás sem hozott változást abban, hogy a paternalista világlátásunkkal szakítsunk, a reménnyel, hogy egyszer jön valaki, aki hipp-hopp megváltoztatja az életünket, vagyis a rendszerváltással semmiféle új tapasztalatot nem szereztünk.

(…) A Báró Wenckheim hazatér egy csodás regény az időről, ami telik, de nem múlik, hogy klasszikust idézzek. Olvasóként ebbe a várakozói pozícióba kényszerülünk, csak várjuk, hogy végre történjen valami (a nem-történés is történés), pedig nem fog, karaktereket és eseményeket ismerünk meg, amikkel a várakozás absztrakcióját tudjuk kitölteni, ezért pont olyanok leszünk, mint a szereplők többsége a könyvben.

(…) Összetett, nagyszerű, ráadásul szórakoztató regényt írt Krasznahorkai László, aki kivételesen érzékeli szereplői motivációit, nagyravágyásukban rejlő kicsinyességüket, vagy a magyar társadalom jelenlegi állapotát. Nyelvezete, stílusa elemelt, mégis minden szereplőjét igyekszik megérteni, nem akar moralizálni döntéseikről vagy karakterjegyeikről. Régóta olvasok Krasznahorkait, örömteli ez a “hazatérése”. (vl)

A zsűri elnöke idén Bazsányi Sándor volt, aki Máté Gáborral, Nagy Gabriellával, Porogi Andrással, Radics Viktóriával, Szirák Péterrel és Thímár Attilával együtt hozta meg a döntést a díjazottról.

Az Aegon-díjátadó gáláját április 5-én 19 órától tartják a Katona József Színházban.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr8412361329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.