Olvass!

KönyvesBlog

A Barna hajnal nem hagy lélegzetet az olvasónak

2017. május 25. .konyvesblog.

barna_work_grela_05.jpgKépek forrása: Csimota

A Csimota Kiadó idén egy igazán különleges Papírszínház-mese kiadását tervezi a Könyvmecénás programján keresztül. A Könyvmecénás értékteremtő könyvek megjelenését segíti elő, ahol a támogató előre megveszi a saját példányát, valamint a neve - mintegy a támogatás lenyomataként - bekerül a kiadványba is. A következő támogatásra váró mű Franck Pavloff Barna hajnal című novellája, amely egy diktatúra kialakulásának fázisait mutatja be. A novellát 24 nyelvre fordították le, Franciaországban a tanterv része, világszerte ismert és elismert műként tartják számon. Hazánkban először jelenik meg Papírszínház-meseként Piróth Attila fordításában, Grela Alexandra illusztrációival. A Barna hajnal illusztrátora megosztotta velünk a novellával kapcsolatos gondolatait, mesélt nekünk az alkotással járó kihívásokról, arról, hogyan kezdte el feldolgozni a szöveget, végül pedig beavatott minket az alkotás folyamataiba is.

Mit gondoltál magáról a novelláról az első olvasás után?

Be kell vallanom, hogy zavarba hozott első olvasásra. Persze nem is egy olyan szövegről beszélünk, amely kokettálna vagy finomkodna. Olyan írás, amelyben nem találunk cukormázat. Talán az áll legközelebb a valósághoz, ha úgy fogalmazok, hogy meglepett. Sokáig nem is tudtam, hogy milyen oldalról fogjam meg. A Barna hajnal nem hagy lélegzetet az olvasónak. Kifigurázza a megszokásainkat, az elvárásainkat. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy tudatos provokáció.

Hogyan láttál neki az alkotásnak?

Az első ötlet, amit ebben a formában el is küldtem Csányi Dórának (a Csimota főszerkesztője – a szerk.) egy teljesen monokromatikus anyag volt, egy kissé mintha kimerevített és ennek eredményeképpen nagyon „halk”, összességében nyomasztó világ. Ez a megoldás tetszett is, meg nem is. Minél többet töprengtem rajta, annál inkább meg voltam győződve arról, hogy a Barna hajnal csak nagy kontrasztokkal oldható meg. Egy olyan világot akartam ezután összerakni, kissé a Pleasantville mintájára, ami olyan vidámszerű, sőt, kissé bugyuta. Ugyanis a szöveg magában hordja a horizont mögött leselkedő vihar hangulatát. Olyan, mint egy ártatlannak tűnő kutya, ami éppen arra készül, hogy a lábadba harapjon.

barna_work_grela_03.jpg

Mit szóltál ahhoz, hogy papírszínházas formában jelenik meg nálunk a novella, és téged kértek fel az illusztrációk elkészítésére?

Nagyon örülök, hogy ez a novella ilyen formában jelenik meg Magyarországon. Úgy gondolom, hogy a gyerekek, fiatalok nevelésének fontos része, hogy megmutassuk, a minket körülvevő valóság milyen fenyegetéseket rejt magában. Időnként az az érzésem, hogy a gyerekeinket egyre inkább egy látszólag esztétikus misunggal vesszük körbe, ahol a víz maximum a térdükig ér és nagyjából szobahőmérsékletű. Én olyan könyveken nőttem fel, amiket ma már valószínűleg senki sem olvasna fel egy óvodásnak vagy kisiskolásnak. Pedig így felnőttként visszatekintve mondhatom, hogy nagyon bölcs olvasmányok voltak, annak ellenére, hogy nem voltak minden ízükben kellemesek és nem végződtek happy enddel. A főszereplők nem mindig úszták meg a tragikus helyzeteket, és nem nyugtattak meg minden olvasót a könyv végére, hogy további teendője nincs, csak esetleg az, hogy újabb szórakozási lehetőség után nézzen. Ezért is örültem, hogy felkérést kaptam a Barna hajnal illusztrálására.

Milyen fázisok mentén alkotsz?

A munka elkezdésekor általában sokáig gondolkodom. Próbálom elképzelni a szöveget, majd készítek fejben néhány vizuális forgatókönyvet, amiből kiválasztom a legígéretesebbet, és elkezdem csiszolgatni. Arra nincsen szabály, hogy a történetet az elején vagy éppen a közepén kezdem-e. Ha már az első fázisban van elég anyagom, akkor többnyire kirakosgatom a falra a vázlatokat és ez alapján szelektálok. Néha előfordul, hogy minden a kukában köt ki és teljesen elölről kell kezdenem, de általában már ilyenkor is van, amit jól el tudok fogadni, a többit pedig átkomponálom – így jön létre a történet váza, amiből nagyításokat csinálok és elkezdem festeni a jeleneteket. Etapokban dolgozom, azaz egyik illusztrációt sem csinálom készre – egy bizonyos pontig megfestem őket, majd kezdek is egy következő jelenetet. Így egyszerűbb a teljes történetet stilisztikai egységben tartani. Az utolsó fázist csak akkor kezdem el, amikor már a teljes sor egységes képet alkot. Még ilyenkor is előfordul, hogy négy-öt alkalommal átfestek egy adott kompozíciót, mert a színbeli felépítése nem akar összeállni. A Barna hajnal esetében ilyen fekete bárány volt a négyes számú illusztráció, amelyiken egy nagy macska ül. Úgy éreztem, hogy meg fogok bolondulni, amikor már ötödjére futottam neki.

barna_work_grela_vazlatok_03.jpgVázlatok

Mi jelentette a legnagyobb kihívást az alkotás során?

Mindig a koncepció kigondolása veszi el a legtöbb időt. Pontosabban fogalmazva: nem a szorosan vett kiötlése, hanem saját magam meggyőzése, hogy éppen ez a forma lesz a megfelelő. A Barna hajnal esetében nagyon sokáig tartottam magamat a monokromatikus verzió mellett. Még most is úgy látom, hogy az az irány is jó lett volna. Lehet, hogy kevésbé világos olvasatú a kompozíciójában, viszont hangulatában egyértelműbb. A legnagyobb kihívás egyébként az volt, hogy ne toljuk túl a képeket semmilyen irányba; a kellemes, színes világ bemutatásának ötlete szintén rejtett magában veszélyeket, mert könnyen előfordulhatott volna, hogy karikatúrává, vagy túl édeskéssé, akár giccsessé válik. Márpedig ez a szöveg nem lehet meg egy csipet üröm nélkül, remélem ezt sikerült belecsempésznem.

Kapcsolódó cikkek:

A Barna hajnal a közöny és a kis kompromisszumok veszélyeire figyelmeztet

Franck Pavloff: A hatalom észrevétlenül fészkeli be magát az életünkbe

A novella mely része fogott meg leginkább?

Nem tudom, hogy képes lennék-e egy konkrét részletet megjelölni. A Barna hajnal egy olyan szöveg, amely besűrűsödik. Elkezdődik egy szép napsütéses reggelen és éjjel ér véget, ami több szempontból is sötét. Azt gondolom, hogy ezzel egyszerűen össze is lehet foglalni a kiadvány ívét. Olyan a szöveg, mintha a levegő elszívását írná le. Az olvasót a végére lélegzet nélkül hagyja és totálisan összezavarja. Ez egy olyan írás, amely egyszerre szól a szófogadásról és a reflexió hiányáról, szól az érzéketlenségről és a szabályok lelketlen követéséről, azok gondolkodás nélküli betartásáról. Könyörtelenül kimozdítja alólunk a kényelmes biztonságérzetet, egészen addig a pontig, míg már beszakad alattunk a padló.

Május végéig. A Könyvmecénás értékteremtő műveket ad ki olyan mecénások segítségével, akiknek neve bekerül a megjelenésre váró műbe, valamint előre, még a nyomdába adás előtt megvásárolják a kiadványt legalább egy példányban. A Barna hajnal megjelenését május végéig lehet támogatni, részletes leírásért és még több infóért katt IDE!

Az interjúért köszönet a Csimota Kiadónak!

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr7512537655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.