Olvass!

KönyvesBlog

A költői csúfolkodások története

2017. június 14. .konyvesblog.

k20-belso-smileynyugat.jpg

„És nagy gyönyörűség volna, ha mindenki magyar írót kicsúfolnának végre.” (Ady Endre)

Néhány hete feltűnt a Facebookon egy híres író, világutazó és polihisztor, akit Jászladányi Nándornak hívnak. Futótűzként terjedt a hír, hogy a magyar irodalmi élet új Karinthyval gazdagodott, az oldal ugyanis Jászberényi Sándor író, újságíró novelláit és haditudósításait figurázza ki. A titokzatos szerző kilétét sokan próbálták felfedni, Jászberényi például Gerlóczy Mártonra gyanakodott, ám ő elutasította a vádakat. A híres Jászladányi azóta több interjút is adott, mivel a „Time megválasztotta az évszázad emberének”, ám személyét továbbra is homály fedi. Bárki álljon is a paródiák mögött, a magyar irodalomtörténet egyik jeles hagyományát folytatja, a költői csúfolkodás ugyanis több évszázados múlttal rendelkezik hazánkban.

Könyves magazin 2017/2.

LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2017, 72 oldal, 5 pont + 199 Ft

 

Az igazán jó irodalmi karikatúrák nemcsak a költők közti civakodásról szólnak, hanem egy adott ország kultúrafogyasztói színvonalát is jelzik. Jó paródiát csak jó írók tudnak létrehozni, és csak a tájékozott olvasók tudnak nevetni rajta. Magyarországon erről a műfajról mindenkinek Karinthy Frigyes neve jut eszébe, pedig nem ő volt az első költő, aki kifigurázta kortársait. „Úgy gondolom, hogy nálunk még nem értenek elég jól az effajta, kedves írócsúfoláshoz. Nem új, de mindig pikáns, ahol egy kicsit olvasnak, ez a játék, s engem érdekel különösen. Magyarországon tudniillik énrajtam próbálták ki legsűrűbben (...). Kár, hogy kevésszer sikerült” – írta Ady Endre kissé cinikusan, miután 1908-ban megjelentek róla Karinthy paródiái a Fidibusz című vicclapban. Mondatait nem közvetlenül csúfolójának címezte, véleményét Paul Reboux és Charles Muller francia parodisták könyvének ürügyén fejtette ki a Nyugatban. Adynak nem volt igaza, Magyarországon korábban is születtek jó paródiák, Karinthy „irodalmi karikatúrái” pedig ebben a műfajban már akkor is kiemelkedőnek számítottak.

Az Így írtok ti stílusparódiáinak tehát voltak előzményei, noha Karinthy az elsők között volt, aki nemcsak vicclapokban, hanem kötetben is közölt ilyen szerzeményeket. A travesztiák, amelyeknek lényege, hogy alkotójuk egy-egy szerző stílusát utánozva költi át a verseket, már a tizenkilencedik században jelen voltak a magyar vicclapokban. A céljuk leginkább az volt, hogy a klasszikus költők ismert műveit átírva politikai tartalmakat rejtsenek el, vagy egyszerűen csak átfordítsák az eredeti mű fennkölt tárgyát komikus formába. Ilyenek voltak például az 1880-as években a Bolond Istók paródiái, valamint a Borsszem Jankó Szeretnék szántani című költői, és A nap fölkel című prózai sorozatának néhány darabja. Ezeknek szerzőit nem ismerjük, de valószínű, hogy az alkotók között lehetett Kozma Andor és Ambrus Zoltán. Ekkoriban született többek között A walesi bárdok egyik híres átirata is:

„Zsarnok, dalnok, lakoma./ Vive le roi! - nem, koma!/ Máglya-lángon lantos sül./ Király ismét otthon ül./ Álmatlan éj. - Ki lármáz?/ Király… mentők, bolondház.”

Arany János egyébként maga is előszeretettel figurázott ki más költőket, például Vörösmarty Mihályt, akinek Szózatát Hasadnak rendületlenül címmel dolgozta át, állítólag egy unalmas akadémiai ülésen:

„Hasadnak rendületlenül/ Légy híve, oh magyar!/ Bölcsődtül kezdve sírodig/ Ezt ápold, ezt takard./ A nagyvilágon ekívül/ Nincs más, mit mivelj:/ Áldjon vagy verjen sors keze,/ Itt enned, innod kell.”

Vörösmarty költészetének kifigurázásával Arany az 1850-es évekre érvényét vesztő romantikus stílus bevett formáit, képeit fordította ki, és a fiatal – szerinte – fűzfapoétákat is kritizálta. Arany mellett Szász Károly is költött humoros átiratokat, például Lisznyai Kálmánról, és Rákosi Viktor valamint Lovászky Károly is írt Karinthy karikatúráihoz hasonlító műveket. Lovászy volt például az egyik első író, aki Ady-paródiákkal próbálkozott, ezeket a Modern Színpad nagy sikerrel játszotta. Holnapután kiskedden című könyve volt az első nagyobb szabású és terjedelmű magyar stílusparódia-kötet: „modern poémák verses könyve, amelyből a nyájas publikum megtudja, mimódon pöngetik a lantot magyarhon új dalosai”, például Ignotus, Kemény Simon és Somlyó Zoltán.

Karinthy irodalmi karikatúrái már egy kialakult hagyomány folytatásának tekinthetők, mégis az ő stílusgyakorlatai a legismertebbek. Gyűjteményének színvonala világirodalmi viszonylatban is kimagasló, portréi és átiratai a kortárs költők számára is iránymutatók. Sorozatában nem kímélte a nyugatosokat, Ady mellett Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád és Molnár Ferenc szerzeményeiről is írt átiratot, valamint néhány külföldi szerzőt is kifigurázott, például Zolát, Dosztojevszkijt, Ibsent és Dickenst.

Az Így írtok ti nagy sikere után sokan váltak a Karinthy által népszerűvé tett műfaj követőjévé. Szabó Lőrinc például kicsit más céllal, de szintén közölt stílusparódiákat Divatok az irodalom körül című 1927-es esszéjében, amelyben az avantgárd izmusokat bírálja, például a futurizmust: „töf pöf töfböf brrr/ zrz krú-ú-ú/ zirr zürr rohanunk/ elérlek tűz ...két lámpa előre/ gyű te bitang!” (Rajta, nyargalj hasunkba egy motorbiciklin!). Darvas Szilárd A csodálatos papagáj címmel publikált irodalmi karikatúrákat a negyvenes évek végén, amelyben többek között Szabó Lőrincet, Tamási Áront és Illyés Gyulát is kifigurázta, műve egyértelműen Karinthy hatására született. Csakúgy, mint Benjámin László Kis magyar antológiája vagy a Szalay Károly által szerkesztett Nevető Parnasszus, amely a huszadik századi magyar írókról készült paródiák egyik legteljesebb gyűjteménye. Az 1975-ös antológia célja nem kevesebb volt, mint hogy minden egyes magyar írót kicsúfoljanak benne. A kötetbe a Borsszem Jankó ismeretlen szerzőitől kezdve Karinthy karikatúráin át minden addigi stílusparódia bekerült, Bárány Tamás, Benjámin László és Kolozsvári Grandpierre Emil írásaival bezárólag.

Az irodalmi karikatúráknak Orbán Ottó is a nagymestere volt, A világ teremtése és egyéb badarságok című kötetében publikált bravúros stílusjátékokat. Ilyés Gyula, Vas István, Weöres Sándor, Pilinszky János, Nagy László és „Heves Nagy Ágnes”, illetve „Poóri Sándor” modorát is remekül utánozta, de a prózaírókat sem kímélte. Átiratai széles képet nyújtanak kortársairól, frappáns humorukat pedig az adja, hogy Orbán is rendkívül ügyesen ragadta meg pályatársai költészetének esszenciáját.

„A fákon már áttört a délután/ jártunk a Krisztinában/ nem szóltál, néztél propán és bután/ megereszkedett a vállam./ Feszes, későgótikus ég alatt/ néma és barna állat/ Európa – mondtad, s megcsókoltalak./ És eltörtem az állad”

– írta például Séta című Nemes Nagy Ágnes-paródiájában, amellyel nem sikerült feloldani a közte és a költőnő között lévő konfliktust.

Kortársaink közül Darvasi László és Varró Dániel lépkednek Karinthy nyomdokain. Darvasi például egészen egyszerűen a már jól bevált Így írtok ti címmel adta ki paródiakötetét pár évvel ezelőtt. A hangsúlyt ő is pályatársainak kifigurázására helyezte. Aki valamelyest tájékozott a kortárs magyar költészetet illetően, jókat szórakozhat a frappáns szövegeken.

„Azon gondolkodom, / mit kellene még elrontani. / Magamat már a meszes, arzénos, sósavas / kútba löktem, az arcomat már a betonkeverőbe helyeztem, / és pofaszakállam is nőtt, / ez így talán eléggé el van rontva”

– hangzik például a Krusovszky-paródia, az Elromlani jó.

Varró kicsit máshogy közelített a műfajhoz, mint elődei, ő a Változatok egy gyerekdalra című, folyamatosan bővülő ciklusában a Boci, boci tarka témáját és motívumait igazította klasszikus és kortárs költők stílusához. Az irodalomtörténet legkülönbözőbb képviselőit kiragadva gyártja a szövegeket, remekül imitálva például Shakespeare-t, Villont, Puskint, vagy épp Pilinszkyt és Parti Nagy Lajost. Varró tulajdonképpen klasszikus paródiákat alkotott, az ismert költői eszközöket arra használta, hogy banális témákat dolgozzon fel általuk, és erre az eredeti gyerekdal igazán alkalmas volt, a költő pedig minden lehetséges humorforrást kiaknázott. Ady hangján így bőgött fel a dalocska első két versszaka:

„Álltam a Pusztán, álltam állván/ kérődzve, bőgve, búsan, árván,/ mikor, hahó,/ rámtörtek csülkös kis zeuszok./ Hej, szájas kis töpörtyü-borjak,/ mi kéne, hé, rátok tiporjak?/ Ahol a Tej,/ oda szaladnánk lakni mi is?”

Az irodalmi karikatúra műfaja tehát ma is él és virágzik. Az internet adta lehetőségek a paródiák történetének egy újabb izgalmas fejezetét nyitották meg. Ady Endre pedig ma sem panaszkodhatna, a 21. században is a legtöbbet kifigurázott magyar költők egyike maradt.

Szerző: Forgách Kinga

A cikk eredetileg a Könyves magazin 2017/2. számában jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr5612546319

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.