Olvass!

KönyvesBlog

Te melyik gyereked választanád?

2017. szeptember 20. .konyvesblog.

A pszichoterapeuta végzettségű Samantha King szerkesztőként hosszú éveket töltött mások könyveinek kiadásával, míg végül, immár szabadúszóként, rászánta magát, hogy megírja a sajátját. A 2017-ben megjelent A döntés az első regénye.

Samantha King: A döntés

Fordította: Rácz Péter, General Press, 2017, 398 oldal, 3490 HUF

 

Addig a bizonyos napig Maddie Castle élete már-már giccsbe hajlóan tökéletes volt: csodálatos otthonával, szerető férjével és két gyönyörű gyerekével mindent megkapott, amire valaha vágyott. Azon a bizonyos napon azonban, éppen abban a pillanatban, amikor az utolsó gyertyákat is elrendezgette az ikrek születésnapi tortáján („tíz mályvaszínűt Annabelnek, tíz pirosat Aidennek”), Maddie már-már giccsbe hajlóan tökéletes élete váratlanul darabokra hullott. Egy símaszkot és katonai egyenruhát viselő férfi, akit a neki ajtót nyitó Annabel az üvegen keresztül postásnak nézett, a pisztolyával hadonászva arra kényszerítette az asszonyt, hogy válasszon a gyerekei közül.

Maddie összeroppan a döntése következményének súlya alatt: képtelen feldolgozni, hogy a halálba küldte az egyik gyerekét azért, hogy a másik élhessen. A pisztoly eldördülésének pillanatában nemcsak az emlékeit, hanem a hangját is elveszítette, széteső családja keresztülnéz rajta, a szűnni nem akaró, mardosó önváddal viaskodva némán és láthatatlanul, élőhalottként bolyong elveszett otthona falai között, miközben szüntelenül a tragédia miértjein töpreng. A történtek kényszeres rekonstruálása során Maddie egyre aggasztóbb jelekre bukkan: napról napra biztosabb benne, hogy nemcsak a férjét, hanem a sógorát és a legjobb barátnőjét is alaposan félreismerte.

Samantha King regényének fülszövegében az áll, hogy A döntés kötelező olvasmány A lány a vonaton rajongóinak. Jól ismert és gyakran alkalmazott marketingfogás ez persze, ami egy egyszerűen létrehozott asszociáció segítségével igyekszik meglökni az elsőkötetes szerzők szekerét: végy egy bestsellert, találj egyetlen közös pontot közte és az értékesítendő köteted között, vonj köztük párhuzamot, majd figyeld az eladási statisztikákat! Való igaz, hogy némely esetben – a szöveg elolvasása után – túlzónak tűnnek az effajta összehasonlítások, ez alkalommal azonban nem is lehetne pontosabb az a bizonyos párhuzam, ezt a két szöveget ugyanis messze nem csak a műfajiságból fakadó hasonlóságok kötik össze. Az emlékezetkiesései miatt megbízhatatlan elbeszélő, az ő bizonytalan pozíciójából következő mozaikos történetvezetés, az önutálat destruktív hatásának ábrázolása azok az elemek, amelyek a legszembetűnőbben idézik meg Paula Hawkins világsikerű thrillerét. Noha a lista korántsem teljes, a két szöveg közti további hasonlóságoknak már a puszta említése is felérne egy hatalmas spoilerrel. Nagy kár, hogy A döntés köszönetnyilvánításának pozicionálásakor nem voltak ilyen körültekintőek a szerkesztők, Samantha King ugyanis egy elejtett félmondattal erős utalást tesz a történet egyik (ha nem a) legfontosabb csavarjára, aminek ismeretében a katartikus élmény is méretes csorbát szenved – mintha egy Agatha Christie-regény első oldalán kiderülne, hogy ki lesz a gyilkos.

Szerencsére Samantha King debütáló regénye olyan magával ragadó, olyan letaglózóan izgalmas, hogy még a végkifejlet megoldásának kulcsával a kézben is letehetetlen olvasmánnyá tud válni. Az in medias res kezdés például felér egy arcon csapással, ugyanis az olvasó rögtön az első oldalon szembesül vele, hogy a címben megjelölt döntés nem az események láncolatának következtében születik meg, éppen ellenkezőleg: maga a döntés az, ami minden további esemény kiindulópontjául szolgál, amelyek eszkalálódása során más-más kontextusba kerül, ennek következtében pedig minden alkalommal új értelmet nyer. A mellékszálak meglepő módon nemcsak azt a célt szolgálják, hogy elbizonytalanítsák vagy félrevezessék az olvasót, hanem egy olyan váratlan – ha úgy tetszik, szekunder – rejtéllyel is kiegészítik az eredetit, amelynek megoldása a símaszkos férfi kiléténél is sokkal megdöbbentőbb. A pontot az i-re kétségtelenül a narrátor, Maddie karaktere teszi fel, akit a poszttraumás stressz kiváltotta átmeneti amnéziája és szelektív mutizmusa látszólag teljesen alkalmatlanná tesz egy produktív nyomozás lebonyolítására, végül azonban nemcsak a környezetének, hanem saját magának is bebizonyítja, hogy jóval több ő, mint egy, a gyászába burkolózó áldozat.

A döntés kétségtelenül az idei év egyik nagy meglepetése, amely egy intelligensen felépített, váratlan fordulatokkal és izgalmas karakterekkel operáló thrillert tár az olvasó elé, ezért rászolgál a belé fektetett bizalomra.

Szerző: Moller Barbara

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr1312879566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.