Olvass!

KönyvesBlog

Gerlóczy Márton a női fájdalom szobrát rajzolta meg új regényében

2017. október 24. .konyvesblog.

22788859_1853486374679949_3754691786378106924_n.jpgFotó:  Kis Norbert / Margó Irodalmi Fesztivál

Családi naplók, emlékiratok és levelezések felhasználásával írta meg új regényét Gerlóczy Márton, amelyet a Margó zárónapján mutattak be a Teslában. Az Altatóról, amely női sorsokon keresztül mutatja be Gerlóczy családjának történetét, Veres Mária, a kötet szerkesztője kérdezte a szerzőt.

Gerlóczy új regényének borítóján sötét háttér előtt egy régi, virágmintás csésze látható. A fotó nemcsak illusztráció, hanem egy darabka történelem is: az író családjának porcelánkészletéből való, elásva vészelte át az első, valamint a második világháborút is. Mindezt Veres Mária mesélte el bevezetésképpen, majd a szerzőhöz fordulva feltette a kérdést, ki az a Mikecs Anna, akinek a neve a borítón társszerzőként, és ki volt Márta, akihez a könyv hátlapján olvasható sorok szólnak.

Márta az anyai nagymamám volt, és az ő lánya volt Mikecs Anna

– válaszolta Gerlóczy, hozzátéve, hogy bár nagyon sok időt töltött gyermekkorában Szentgyörgypusztán a nagyszüleinél, sokáig nem is tudott arról, hogy ez a lány létezett. Szeretett volna egy ártatlan, női elbeszélőt a regényének, és ezt Mikecs Annában találta meg, aki árnyékként, szellemként mindent láthat, bárhová eljuthat, így ő kalauzolja az olvasót százötven éven át ebben a bonyolult családtörténetben. Hozzátette, ehhez kapcsolta Áprily Lajos versciklusát, amelyet Annának írt, és amelyben ezek a sorok is olvashatók:

Kicsi virágnak hívtalak, s most árnyék vagy, kicsi árnyék.

A ciklus negyven versből áll, Gerlóczy is negyven fejezetben írta meg regényét.

Gerlóczy Márton: Mikecs Anna - Altató

Scolar, 2017, 448 oldal, 3950 HUF

 

Családjának egyik ága Brassóhoz, a másik Kolozsvárhoz köthető.

Ahogy most is, úgy százötven éve is sokan kerekedtek fel a jobb megélhetés reményében, csak akkor Magyarországra jöttek, ahogyan a Ziegler-család is

– mesélte Veres Mária, majd egy részletből megtudhattuk, hogyan házasodott be Lujza lányuk a Jékelyek közé.

A család másik ágán Schéfer András és Kerekes Terézia házasságából hat gyerek született, s közöttük volt az a bizonyos Ida is, aki később Jékely vagy más néven Áprily Lajos felesége lett

– vázolta fel a családtörténetet Gerlóczy. Azt is elárulta, hogy sok szöveget a családi naplókból, levelezésekből és emlékiratokból emelt ki. A könyvbemutatón régi fotókat is vetített, amelyekből közelebbről is megismerhettük az erdélyi család múltját.

Ritka az olyan kép, amin mosolyognak

– fogalmazott.

Ida és Jékely Lajos 1905-ben ismerkedtek meg, majd a lánykérést követően Nagyenyedre költöztek át, ahol hamarosan két fiúgyermekük is született, Zoltán és Endre.

Érdekes, de sem a levelekben, sem az emlékiratokban nem esik szó a gyerekekről

– mesélte a szerző, majd a családtörténetet folytatva elmondta, hogy miközben Lajos irodalmi karrierje egyre inkább beindult, a házaspár kapcsolata sokat romlott. Mint kiderült, ekkoriban vette fel a költő az Áprily nevet is, amellyel befutott és további sikereket ért el. A regényben természetesen az új névválasztás mögött meghúzódó anekdota is szerepel.

A Trianon után egy nappal született meg lányuk, Márta

–  mondta, hozzátéve, hogy nem sokkal ezután a családnak Kolozsvárra kellett költöznie, ahol az irodalmi élet aktív részeseivé váltak, olyan írókkal jártak össze, mint Tamási Áron, Nyírő József vagy Reményik Sándor. Később azonban Ida nagy sajnálatára Pesten kellett letelepedniük, ahol a Szamos helyett csak autószerelő műhely volt az ablakuk alatt, ugyanakkor Áprily a Baár-Madas igazgatójaként dolgozhatott.

A családregény ezután Jékely Márta, vagyis Gerlóczy Márton nagymamája sorsával folytatódik, aki 1940-ben ismerkedett meg első férjével, Mikecs Lászlóval. A férfi udvarlását a család is szívesen fogadta, így meg is házasodtak, majd Szentgyörgypusztán vettek telket, és nemsokára megszületett lányuk, Anna.

Közben folyik a háború, a németek megszállják Magyarországot

– vázolta fel a történelmi kontextust Veres Mária. Gerlóczy hozzátette, ezt követően minden rettenetesen alakult, mivel Márta férjét, László elvitték a „felszabadító” oroszok, majd vérhasban meghalt, és ezzel párhuzamosan sokat várt második gyermekük is elment kis idővel a születése után. Mint mondta, nagyanyja számára a második világháború rengeteg szörnyűséggel járt, és ezeket újabb súlyos csapás követte: elsőszülött lánya, Mikecs Anna a Szamosban való fürdés után megbetegedett, és 1946-ban Anna-napon meghalt.

Talpra lehet-e ezek után még állni?

– tette fel a kérdést Veres Mária. Gerlóczy Márton válaszul elmondta, Mártát ezután Svájcba küldték, később a művészetbe próbált menekülni. Idővel lett egy új férje is, Dezső, aki erős kézzel tartotta a családot és segített átvészelni a nehéz időszakot.

A beszélgetés végén a regény címe került szóba. Az író elmondta, szeretett volna egy motívumot, amely összekapcsolja a történeteket, és mivel könyvében anyákról van szó, az altatót választotta. Majd rábukkant Gyulai Pál 1863-as versére és beemelte a regény történetébe, amely Márta tragikus sorsával ér véget.

Ha valakinek meghal a gyermeke, már nem meséli többet ugyanazt az altatót.

Szerző: Forgách Kinga

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr5613060422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.