Olvass!

KönyvesBlog

Csányi Vilmos bemutatja, hogy az én is csak hiedelem

2017. november 14. .konyvesblog.

A hiedelmek megalkotására való képesség az egyik legfontosabb emberi adottságunk - egyebek között erről szól Csányi Vilmos és Tóth Balázs Hiedelmeink című új kötete, melyet pénteken mutatnak be, a szerzőpárossal Veiszer Alinda beszélget. A bemutató előtt játékot hirdetünk: a nyertes részt vehet a bemutatón és megkapja a könyvet is.

A hiedelmek egész életünket behálózzák: hiszünk ideológiákban, politikai pártokban, hiszünk Istenben, szellemekben, angyalokban és ördögökben is. Vannak egyszerű hiedelmek, mint például hogy hány percig kell a lágy tojást főzni, vagy mely gyógymódok hatásosak. Ugyanakkor a hiedelmek rendkívül összetettek is lehetnek: mi az élet értelme? Miért éppen úgy jó a társadalom szerkezete, ahogy van?

Csányi Vilmos, Tóth Balázs: Hiedelmeink - Az emberi gondolatok építőkövei

Libri Könyvkiadó, 2017, 240 oldal, 3999 HUF

 

Csányi Vilmos és szerzőtársa, Tóth Balázs hiedelmeink keletkezését és működését mutatják be. Bebizonyítják, hogy hiedelmeink által ismerjük meg és formáljuk saját képünkre a világot, és hogy még a valóság olyan alappillérei is hiedelmek, mint hogy mit jelent az "én". A biológia, a pszichológia és a kultúra egyéb területeiről vett szemléletes példák segítenek megérteni, hogy a hiedelmek megalkotására való képesség az egyik legfontosabb emberi adottságunk.

Bemutató és játék.

Tóth Balázs és Csányi Vilmos Hiedelmeink című új kötetét november 17-én, péntek este 19 órakor mutatják be a Premier Kultcaféban, a szerzőkkel Veiszer Alinda beszélget. A részvétel regisztrációhoz kötött, viszont az, aki velünk játszik és megnyeri a játékunkat, egy kísérővel garantáltan részt vehet az eseményen, és emellett övé lehet egy példány a Hiedelmeink című könyvből. Ehhez nem kell mást tennie, mint helyesen válaszolni az alábbi három kérdésre:

1. Mi Csíkszentmihályi Mihály világhírű pszichológus legismertebb elméletének neve?

2. Mi volt a neve Fa Nándor hajójának, amellyel először körbevitorlázta a Földet?

3. Mi Al Ghaoui Hesna új könyvének címe?

A helyes válaszokat a konyvesblog@gmail.com címre küldjétek november 16. (csütörtök) 12 óráig! A tárgymezőbe azt írjátok: HIEDELMEINK.

Olvassatok el egy részt a könyvből:

Propaganda

A modern társadalmakban igény mutatkozik arra is, hogy az emberek átlássák, hogy kiterjesztett közösségi koncepciójuknak, a társadalomnak milyen céljai vannak. A társadalom szerveződési szintjén azoknak a folyamatoknak a generálását, amik megteremtik a folytonos hiedelemáramot ennek az igénynek a kielégítésére, a propagandának tulajdonítják. A propagandáról az a hiedelem él a köztudatban, hogy hatását szükségtelenül viselik el az emberek, de a politikai hatalommal bíró csoportok mindig arra törekszenek, hogy elhitessék szimpatizánsaikkal az általuk alkotott hiedelmeket a történésekről. Vagyis megkérdőjelezhetetlen dogmává tegyék ideológiájukat, ezzel erősítve pozíciójukat. Jacque Ellul, francia szociológus, akinek gondolataira már több helyen hivatkoztunk, a propaganda természetéről írt kitűnő könyvében (Ellul 1973) arra jut, hogy ez a nézet helytelen, a modern propaganda természete teljesen más.

A modern propagandát a tömegtársadalmak tették lehetővé. Ellul szerint a XIX. században, illetve a XX. század elején megnőtt Nyugat-Európában az egyén jelentősége, és ennek következtében a helyi társadalmi struktúrák, csoportok meggyengültek. A nagy népsűrűségű régiókban a vélemény- és hiedelemáramlatok ezért erőteljesebben csapódtak le az emberekben. Létrejött egyfajta laza pszichés egység, ami emberek személytelen sokaságát volt képes mozgósítani: létrejött a tömeg.

A modern propaganda elválaszthatatlan a technológiai környezettől. A média és a közlekedési infrastruktúra nemcsak azt teszik lehetővé, hogy széles körben terjedjenek el a hiedelmek, de azt is, hogy a tömegek fizikailag is könnyebben összegyűljenek, és cselekedetekre bujtogathatók legyenek. Bár Ellul még más példákból indult ki, jusson eszünkbe, hogy manapság a Facebookon szokás tüntetéseket szervezni és lebonyolítani. Az élő hozzászólásokkal, mobiltelefonos videoközvetítésekkel arra sarkallhatók az emberek, hogy kimenjenek az utcára vagy figyeljék az eseményeket. Mindezekért a modern propaganda nem elsősorban az ideológiai hiedelmek megszilárdítását szolgálja. Az ideológia csak eszköz, amelyet aszerint alakítanak, hogy kiváltsák az emberek aktív részvételét vagy passzív jóváhagyását valamilyen politikai akciót illetően.

Valóban igaz, hogy az államnak szüksége van a propaganda eszközeire. A politikusok tisztában vannak vele, hogy nem szakadhatnak el a nép akaratától, mert a tömegek jóváhagyása nélkül nem tudnak kormányozni. Ugyanakkor a társadalom tagjainak is szükségük van a propagandára, hogy azt az illúziót táplálják, ők a társadalmi élet részesei. A legtöbb embernek csak propaganda révén van módja képet kapni arról, mi történik a gazdaságban vagy a politikában, a színfalak mögé az embereknek csak egy szűk csoportja lát be. Azonban e fölött szemet huny mindenki, mert az emberek számára elfogadhatatlan lenne a rideg valóság, hogy egy olyan nagyobb egészhez tartoznak, amit nemcsak cselekedeteikkel nem tudnak befolyásolni, de igazából tudomásuk sincs a valódi működéséről.

A propagandának azt kell sugallania, most jött el az idő a cselekvésre. Az embereket a jelen történései sodorják magukkal, ami már múlttá vált, az iránt elveszítik az érdeklődésüket. Aki közömbös, az kikerül a propaganda hatósugarából, aki viszont bizonytalan a viszonyulását illetően, a legkönnyebben befolyásolható.

A propagandaüzenetek az érzelmeket és az irracionalitást célozzák, de a modern ember ama hiedelmének is meg szeretnének felelni, hogy a cselekedeteit tények, legalábbis látszólagos tények igazolják. Sokan az oktatást tartják a propaganda legjobb ellenszerének, de Ellul szerint ez éppen fordítva van, az oktatás teremti meg a propaganda előfeltételeit. Minél több, egymásnak ellentmondó politikai vagy gazdasági hiedelem birtokában van valaki, annál érzékenyebb a propagandára. A sok hiedelem közt mindig akad olyan, amiből azt szűrheti le az egyén, hogy a személyes problémája igazából társadalmi probléma – ez teszi politikai cselekvésre szíthatóvá az embereket. A legnagyobb veszélynek az értelmiségi réteg van kitéve. Ez az, amely a legnagyobb mennyiségű, másodkézből jövő információt fogyasztja, és kifejezetten szükségét érzi, hogy állást foglaljon a jelen ügyeivel kapcsolatban, emellett az a hiedelme magáról, hogy az ítélőképessége megbízható.

A propaganda nem képes a semmiből valamit létrehozni, hatásköre arra korlátozódik, hogy meglévő társadalmi hiedelemáramlatokat duzzasszon fel, hangosítson ki. Ezek az áramlatok nem csak az aktualitásokra vonatkoznak. A társadalom alaphiedelmeire is épít a propaganda, például arra, hogy az élet célja a boldogság, vagy a történelmi fejlődés folytonos, és olyan mítoszokat, ideákat is hasznosít, mint a fiatalság újító ereje vagy a reformot útnak indító hős mítosza.

A közvélemény álláspontjaként bemutatott hiedelmek természetesen nem különböző vélemények egymásra hatásaként keletkeznek. A propaganda egy bizonyos képet sugall a közvéleményről, amihez aztán lehet viszonyulni, el lehet hinni, vagy sem. Vagyis a propaganda megosztja a társadalmat, önigazolóan hat az egyes társadalmi csoportokra saját hiedelmeikkel kapcsolatban, ami azzal jár, hogy csökken a csoportok közti párbeszéd. A jó propaganda több szinten – vallási, párt és más csoporthovatartozás szerint –
is hat, és minden médiát kihasznál olyan feltételeket teremtve, amelyek mellett az egyén könnyebben buzdítható politikai cselekvésre.

Többféle propaganda létezik. A modern politikai propaganda célja, hogy széles körben elterjessze egy ideológia hiedelmeit, s ezáltal szentesítse az emberek szemében a későbbi politikai akciókat. A szociológiai propaganda a társadalmi élet alapvető megnyilvánulásait egységesíti, ilyen az, amikor egy társadalom életstílus-hiedelmei külföldön is elterjednek. A szociológiai propaganda sosem szándékosan keletkezik, de végül az élet minden területét áthatja. Filmek, könyvek, művészeti alkotások a lehető legjobbként mutatják be az új életstílust, a társadalomban új hiedelmek alakítják annak kritériu­mait, mit jelent a jó és a rossz élet. A szociológiai propaganda mindezek miatt megágyaz a politikai propagandának.

Bármilyen morális kétségeink is legyenek a propaganda létjogosultságával kapcsolatban, azt kell mondanunk, ez a kérdés a személyes valóságunkban értelmezhető csak. Magasabb szerveződési szintről szemlélődve meg kell állapítsuk, a propaganda elválaszthatatlanná vált a modern társadalomtól, a társadalommal kapcsolatos tudás fő forrása, megnyilvánulása totális, az egyén nem tud, és alapvetően nem is szándékozik kikerülni a hatása alól.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr8613270863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.