Olvass!

KönyvesBlog

Szívünk rajta - A kamaszokat minden megfogja, amin érzik, hogy valódi

2017. november 20. .konyvesblog.

bookline_szr_gyurko_szilvi.jpg

Egy bipoláris zavarral küzdő kamaszról szól november kiemelt könyve a Szívünk rajta programban. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő értékelésében azt emelte ki, hogy az Amikor összeütköztünk című kötet jól egyensúlyoz a „szokatlanság" és a „hétköznapiság" mezsgyéjén, és az ilyen típusú történetek rengeteget segíthetnek azon, hogy ne legyen stigma a bipoláris zavar a gyerekeken. Mi most saját kedvenceiről és titkos olvasmányélményeiről faggattuk, közben elmesélte, milyen könyveket olvasott rongyosra, és hogy felnőttként mik a kedvencei.

Emery Lord: Amikor összeütköztünk

Fordította: Szieberth Ádám, Menő Könyvek, 2017, 304 oldal, 2990 HUF

 

Ebben a hónapban egy olyan kötet lett a hónap könyve, amely egy erős tabutémával foglalkozik, ez pedig a kamaszkori mentális betegség – miért pont erre a műre esett a választásod? Alapvetően milyen szempontokat vettél és veszel figyelembe az értékelésnél?​

Van egy komoly koncepció a fejemben, hogy milyen is a jó gyerekkönyv, a jó gyerek- és ifjúsági irodalom. Szerintem ennek megfelelően baromi szigorú vagyok, mert hiszem, hogy ez a program segítség lehet abban, hogy tisztuljon a gyerekkönyvpiac, és háttérbe szoruljanak azok a kiadók, kiadványok, amik kizárólag a pénzszerzésről szólnak. Itt a színes, szagos, szélesvásznú, rózsaszín, kék, tévéből ismert, faék egyszerűségű, ronda papírra, csúnya betűtípussal nyomtatott és számítógéppel nyomorult módon illusztrált „könyvekre” gondolok. (És tudom, hogy ez sztereotip és leegyszerűsítő, de roppant mód irritál, hogy milyen nagy számban van jelen a polcokon az ilyen könyvformájú papíráru.)

Az Amikor összeütköztünk nem a provokatív sztorija meg a szereplők szokatlan háttere, tulajdonságai miatt volt izgalmas olvasmány, hanem mert sallangmentes. Magától értetődő egyszerűséggel beszél krízisről, nehéz élethelyzetről, bipoláris zavarról. És ez szerintem nagyon nem könnyű.

gyurko_szilvia.jpg

Ha visszagondolsz a gyerekkorodra, melyik az a gyerekkönyv, amelyikre a legmarkánsabban visszaemlékezel? Vagy azért, mert azt olvasták fel a legtöbbször, vagy azért, mert gyerekként azt olvastad el legelőször vagy éppen rongyosra?

​Azt mesélte a nagymamám, hogy amikor kicsi voltam, folyton nyaggattam, hogy olvasson nekem. Annyira szerettem ezt, hogy állítólag azt is mondtam neki, hogy sose fogok megtanulni olvasni, hogy mindig ő olvasson nekem. Erre persze ő azt mondta, hogy csak várjam ki a végét: amikor először megtapasztalom mennyivel másabb, ha magamnak olvasok, sosem akarok majd mást csinálni. És hát kb. így is lett. Elég magányos kisgyerek voltam. A bátyám 6 évvel idősebb volt nálam, az utcánkban nem nagyon laktak velem egykorú gyerekek, a szüleimnek sem volt igazán nagy baráti köre. Szóval, nekem a könyvek voltak a minden. Minden pénzemet az antikváriumban költöttem el. Szóval, sok könyvem volt, és általában többször olvastam őket. Amire igazán meghatározóként emlékszem vissza, az a Winnetou, a Három ember a hóban, a Május 35.

Olvastál gyerekként olyan könyvet, melyet nem lett volna szabad? Ha igen, mi vonzott mégis ahhoz a könyvhöz?

Ó, ez zseniális kérdés! Szerintem egyfolytában olyan könyveket olvastam. A Meztelenek és holtak például durván jó könyv. De az anyám nem nézte jó szemmel (mondjuk, igaz, hogy tanulás helyett olvastam), ​nem szerette, ha háborús könyveket olvasok. A másik nagyon meghatározó, titokban olvasott könyvem az Emanuelle volt. Korai szexuális edukációm egyik alapköve.

Ha mostanában bemész egy könyvesboltba, milyen szempontok alapján választasz gyerekkönyvet?

Mo​stanában már nem annyira gyerekkönyvet, mint inkább kamaszoknak szóló irodalmat veszek (a célközönségem ugyanis megnőtt), per pillanat a versek vannak porondon. Kortárs líra, például Závada. Viszont ha a gyerekkönyvek felé megyek, még mindig előfordul, hogy majd megüt a guta, milyen borzalmas könyveket adnak el a gyerekeknek: igénytelen illusztrációkkal és gépi szövegekkel tévésorozatok print változatát. Többek között ebből az érzésből nőtte ki magát három éve a Szívünk rajta program is. Hogy a francba is, a gyerekek a legjobb minőséget érdemlik, hiszen ők mindent ezerszeresen szívnak magukba, nem lenne szabad igénytelen bóvlival ellepni őket.

Emery Lord regénye a a kamasz olvasóknak szóló rád talál kategóriába tartozik – hogy látod, melyek azok a művek, amelyek a leginkább megfogják ezt a korosztályt?​

​Szerintem minden megfogja őket, amin érzik, hogy valódi, ami róluk szól, ami komolyan veszi őket. Ráadásul a gyerekek a legtrendérzékenyebb korosztály, tehát elképesztő módon tudnak reagálni új impulzusokra, amelyek frissek, eltérőek a megszokottól, vagy csak egyszerűen provokatívak. Legyen szó vámpírokról, egy fura disztópiáról, beszélő autókról, esetleg egy komplett fantáziavilágról, a lényeg, hogy bevonzza őket. Egyébként, hogy egy kollégámat idézzem: gyereknek könyvtől még nem lett baja, ha volt mellette egy olyan felnőtt, akivel beszélni tudott róla. Én is azt gondolom, hogy minden könyvhöz kell egy ember is, nemcsak abban az értelemben, hogy legyen, aki elolvassa, hanem akivel meg is lehet beszélni.

Ha Szívünk rajta-matricát tehetnél valamelyik gyerekkori kedvencedre, melyik lenne az?​

Rengeteg gyerekkori könyvemre tennék matricát: Fehér Klárától A földrengések szigetét szerintem vagy hússzor biztosan olvastam. Imádtam Rejtőt is, bár az már inkább kamaszkoromban volt. Kisgyerekként a magyar népmesék bűvöletében éltem. Benedek Elek klasszikus, Világszép nádszál kisasszony című mesekönyvét annyit olvastam (nyúztam), hogy lapokra esett szét, de most is megvan.

Ha a kortársak közül kellene kedvenc szerzőt és művet megnevezned, kik és mik lennének azok?​ ​

Yuval Harari hatalmas reveláció volt idén nyáron. Mindent elolvastam tőle, amit csak lehetett. Ami nem volt meg magyarul, azt megrendeltem angolul. Ian McEwant is kedvelem, A gyermektörvény szakmai szempontból is izgalmas volt. Aztán elképesztő, hangosan zokogós, letehetetlenül olvasós volt Julian Barnestól a Levels of Life pár éve. Tervezem újraolvasni, de félek is tőle. A magyar írók közül Szilasi László Szentek hárfája volt hatalmas élmény. Részben azért, mert pontosan ismerem a közeget, ahol játszódik (gyerekkorom utcáin), részben pedig mert nagyon okos könyv. A kortársak közül Spirót szeretem még nagyon, és Parti Nagyot.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr7713292559

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.