Olvass!

KönyvesBlog

A Legyek Ura szereplői a világ peremén jutnak el Narniába

2017. december 06. .konyvesblog.

A Toy Story 3 úgy kezdődik, hogy Andy a játékaival játszik, és ennek során a vadnyugati banditákat csillagharcosok akadályozzák meg egy vonat elrablásában. A jelenet jól megragadja a játszás aktusának lényegét: a játék során bármi megtörténhet, a képzelőerőnek köszönhetően a legkülönbözőbb események és karakterek vegyülhetnek szertelenül, így pedig akár az is megeshet, hogy cowboyok kerülnek össze csillagharcosokkal. Ezt a szellemiséget idézi meg a fiatal elsőkönyves szerző, Frank Márton regénye, A világ peremén is. A könyv, amely a Páratlanok-trilógia első kötete, az ifjúsági irodalom klasszikusaiból és közelmúltbeli young adult sikerkönyvekből egyaránt merít, emiatt pedig olyan, mintha A Legyek Urának szereplői utat nyitottak volna Narniába, hogy aztán részt vegyenek az Éhezők viadalának kiképzésén.

Frank Márton: Páratlanok 1. - A világ peremén

Ciceró Könyvstúdió, 2017, 320 oldal, 3490 HUF

 

A regény története egy szeptember nyolcadikai napon veszi kezdetét, amikor az iskolákban világszerte titokzatos tesztet íratnak a diákokkal, köztük a főszereplő francia fiúval, Gerard-ral is. A tesztírás másnapján, a fiú egy erdő közepén fekvő, elhagyatott tisztáson tér magához, ahova másik tizenkét, különböző nemzetiségű fiú társaságában került. A jelek arra utalnak, hogy valakik elrabolták, majd kitették őket, hogy maguk birkózzanak meg a vadállatoktól nyüzsgő erdő veszélyeivel.

A regény első része A Legyek Urát, vagy éppen a közelmúltban nagy sikert aratott, young adult sci-fit, Az útvesztőt idézi, hiszen itt is egy csapat magára maradt fiú kénytelen összefogni és megteremteni a közösségi élet új szabályait, hogy így kerekedjenek felül az extrém körülményeken. Láthatjuk, hogyan teremtenek maguknak biztonságos lakhelyet, miként osztják meg egymás között a feladatokat, és tanúi lehetünk annak is, ahogy ez a soknyelvű társaság saját nyelv megalkotásába fog, hogy szót értsenek egymással. Aztán a robinzonád hirtelen véget ér, amikor a társaitól elszakadt Gerard rájön, hogy az erdő hemzseg a beszélő farkasoktól, akik törzsekbe rendeződve vívják háborúikat, egy-egy emberkirály vezetésével. Ebben a háborúban kap kulcsszerepet a francia fiú, hogy aztán egy újabb hajtűkanyarral kerüljön vissza a társai közé. A fiúk ezt követően elhatározzák, hogy elhagyják az erdőt, de elrablóik csapdába ejtik őket egy high-tech toronyban, ahol aztán elkezdik őket kiképezni nindzsává.

Hirdetéskmagazin_efi_2017.jpg

Bár a történet zanzásítva elég sűrűnek és vadnak hangozhat - és akkor a flashbackek formájában megjelenő szerelmi szálat még nem is említettük -, de igazából pont ez a fékevesztett tempó és az ismerős elemekben való tobzódás teszi a regényt szórakoztatóvá, és ennek köszönhetően kap a könyv egyfajta „a young adult irodalom előtti főhajtás”-jelleget. De pont ez a túlpörgetettség vezet a cselekményben megtalálható aránytalanságokhoz is. Például, a farkas-szál elején megismerünk egy gyorsan felskiccelt status quót, amiben már éppen elkezdjük kiismerni magunkat, amikor pár oldallal később máris tanúi leszünk annak a nagy csatának, ami ezt az egyensúlyt végképp felborítja, hogy aztán ez a szál szinte teljesen feledésbe merüljön a regény utolsó harmadára.

13 fiú egyszerre tér magához a világ peremén

Szeptember 8-án egy rejtélyes tesztet íratnak a diákokkal szerte a világon. Másnap tizenhárom fiú (köztük a francia Gerard Montes) eltűnik. Gerard és sorstársai egy üres pusztán, végtelen erdők peremvidékén térnek magukhoz. Kik rabolták el őket, és miért? Frank Márton: Páratlanok 1.

A történetbeli hangsúlyeltolódások mellett a hiányzó karakterfejlődés miatt lehet még hiányérzetünk. A young adult irodalomban mindig is kitüntetett szerepet kaptak a coming-of-age sztorik, azaz a felnövéstörténetek, amelyek a főhős viszontagságos átmenetét mutatják be a fiatal- és a felnőttkor határán. Egy ilyen szál megjelenése illeszkedhetne a Páratlanok alapszituációjához, de míg a mellékszereplők megmaradnak a nemzeti sztereotípiák szintjén (a szemét orosz, a vicces spanyol, a mélyen vallásos olasz stb…), addig a főszereplő Gerard alig változik valamit a regény folyamán. Bár a szerző többször megemlíti, hogy Gerard mennyire irigyli más fiúk határozottságát, igazából ő már eleve egy magabiztos, önmagát felvállalni képes figura benyomását kelti. Míg mindenki Paris Saint-Germain-szurkoló a környezetében, ő dacból is ragaszkodik a Lyon-mezéhez, amikor pedig a piszkálódó osztálytársai túl sokat szívják a vérét, bosszúból simán bezárja őket az öltözőbe. Ráadásul rögtön az első fejezetben láthatjuk őt, ahogy a verekedéstől sem riad vissza, ha a gyengébbeket kell megvédeni a zsarnokoskodástól. Valójában a francia fiú már a regény elején ott tart, ahova más young adult főhősök csak a történet végére szoktak eljutni. Azzal, hogy a főhőst nem látjuk a kétségeivel és félelmeivel viaskodni, majd ezeken felülemelkedni, megnehezíti a Gerard-ral való azonosulást, ráadásul ezzel a könyv az ifjúsági regények egyik legizgalmasabb elemét szalasztotta el.

A világ peremén gyaníthatóan a kamaszkorú olvasókat lőtte be célcsoportjának, akiket pörgős cselekményével, plasztikus leírásaival és gördülékeny nyelvezetével meg is nyerhet magának. Ugyanakkor a regény minden gyermekbetegsége ellenére szórakoztató lehet az idősebbeknek is, közülük is elsősorban azoknak, akik képesek a visszafogott cselekményvezetéssel kapcsolatos elvárásaikat elengedni.

Szerző: Sas Csaba

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr7913449599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.