Olvass!

KönyvesBlog

2017 legjobb könyvei: 10-1.

2017. december 15. .konyvesblog.

kblog_10-1.jpg

Itt a vége, elérkeztünk végre ahhoz a tíz könyvhöz, amiket a legjobban szerettünk ebben az évben. A listakészítés játék, sokszor elmondjuk, de titokban nagyon szeretjük összegezni az évet.

2017 egyik központi témája a személyes és a (folyamatosan átírt) kollektív emlékezet viszonya, a történelemé és az emberé, aki nem akar mást, csak túlélni. Azáltal, hogy felejt, vagy azáltal, hogy emlékezik. Hallgat vagy beszél. Az idei év három legjobb könyvének szerzői az utóbbit választották.

Ezen a listán sokféle szempont versenyzik egymással, ezért kerülhetett fel szimbolikus helyre Peer Krisztián verseskötete, de szerepeltettük az idén megkerülhetetlen, a sorozat miatt újra felfedezett Margaret Atwood-regényt, A Szolgálólány meséjét. Az irodalom nem verseny, ez a lista csak a saját szempontjainkat mutatja, mi házon belül is vitatkozunk eleget, de az olvasás így tud az intim viszonyból közösségivé válni.

Azt nem tudjuk megmondani, hogy jó vagy rossz irodalmi évünk volt-e, de az biztos, hogy mi szerettük. Szuper külföldi címekkel látnak el minket a kiadók, beleállnak olyan könyvekbe is, amiknek minimális a megtérülési esélye, mégis hisznek bennük. Idén jó sok magyar verseskötet jelent meg, közülük néhány igazi siker lett, de megjelentek olyan regények, novelláskötetek is, amikről szerintünk évek múlva is fogunk beszélni. Az egyik ilyen, hogy magyarázkodjunk is, a listánkon nem szereplő Szöllősi Mátyás Váltóáram című könyve, ami a Margó-díj miatt most, 2017 végén ment igazán nagyot, viszont tavalyi kiadás. Pedig szerettük, fontos könyv, egy felívelő írópálya emlékezetes kötete.

Itt a lista, lehet válogatni!

10. Háy János: Az öregtó felé

Háy János: Az öregtó felé

Európa Könyvkiadó, 2017, 200 oldal, 3490 Ft

 

Az öregtó felé szó szerint maga a Lonely Planet: hat állomásos kirándulásra hív Háy János, a versek bédekkerként magyarázzák el az utat, aminek a végére az ember tök egyedül marad. A kötetről év közben azt írtuk, hogy "Nemcsak a Háy-életműben, de a kortárs magyar irodalom általunk ismert részét tekintve is azt kell mondanunk: ritkán tapasztalt sűrűségű, kőkemény, tényleg semmit és senkit nem kímélő, de éppen e kíméletlenség nyomán jókora mértékű emberi esendőséget is fölmutató anyagról van szó. A párkapcsolatok lehetséges, sőt bizonyos nézőpontból és körülmények között egyenesen szükségszerűnek mutatkozó, kínnal és keservvel kikövezett úgynevezett országútjának néha kiszámíthatatlan eseményeit már eddig is rengetegszer az olvasók elé táró szerző most másképp viszi a vásárra a bőrét. Nagyobbat vállal, mint előző könyveiben. Noha persze nem feltétlenül önként." Most sem gondoljuk máshogy.

Kritikánk a könyvről>>

9. Zadie Smith: NW

 

Zadie Smith: NW

Fordította: Pék Zoltán, Európa, 2017, 372 oldal, 3990 HUF

 

Az NW két város regénye, pedig ki sem mozdul Londonból. „Látszólag a félig ír Leah és a jamaicai származású Keisha barátságának története, ám a két nő Smith számára csak eszköz, hogy fajról, osztálykülönbségről, szabad akaratról beszéljen”.  Mindketten Északnyugat-Londonból (North-West, vagyis NW), egy önkormányzati lakásból indulnak, ám csak egyiküknek sikerült kitörnie onnan. Ha azonban kicsit közelebb merészkedünk Keishához, láthatjuk, hogy hiába csinált jogi karriert, és változtatta meg a nevét a kevésbé telepinek hangzó Natalie-ra, ő sem jutott előrébb. Smith a két nő történetét szabadon hömpölygő gondolatfolyamban, és változó hosszúságú szövegtöredékekben mondja el, a reménytelenségre pedig két férfihős történetbe emelésével erősít rá. Felix, az exjunkie szakasza egy tökéletes önálló kisregény a regényen belül, Nathané pedig „valamiféle kisiklott pikareszkregényként” olvastatja magát. „A folyamatos helyváltoztatás és perspektívaváltás miatt akár GoPro-regényként is definiálhatnánk a könyvet, melynek London-ábrázolása leginkább azokra a várostúrákra emlékeztet, melyek előtt a szervezők azt ígérik, megmutatják egy város kevésbé ismert vagy dekoratív kerületének igazi arcát (ti. bevezetnek az urbánus dzsungel sűrűjébe).” Zadie Smith azonban még ennél is tovább megy, és „olyan közelről mutatja meg gyermekkora tájait és mindennapjait, amilyen közelről csak lehetséges”.

Kritikánk a könyvről>>

8. Graham Swift: Anyák napi kimenő

Graham Swift: Anyák napi kimenő

Fordította: Merényi Ágnes, Jelenkor Kiadó, 2017, 126 oldal, 2999 HUF

 

Látszólag egy titkos viszony egyetlen délutánját villantja fel kisregényében Graham Swift: a beechwoodi birtok szobalánya, Jane, és a szomszéd földbirtok örököse, az éppen házasodni készülő Paul találkozik a főúri házban. Utolsó találkozás ez, szavak nélkül búcsúznak egymástól. Az Anyák napi kimenő azonban nem egy szívfacsaró love story, hanem a társadalmi normákat apránként lerázó nő felemelkedéstörténete. Jane Fairchild ugyanis nem merevedik bele a szobalányszerepbe, hanem később maga is történetmesélővé válik – ebben pedig nem kis szerepe lesz annak a bizonyos délutánnak. „Swift nem szentimentális, ahogy hőse, Jane sem az. A lány, ahelyett, hogy telesírná a párnáját, anyaszült meztelenül a ház felfedezésére indul, ez pedig szokatlan feszültséget ad a cselekménynek. Az Anyák napi kimenő az efféle jeleneteknek köszönhetően leginkább egy napsütötte thrillerhez hasonlítható, melyben már-már várjuk az elkerülhetetlennek vélt leleplezést. Swift ugyanakkor sokkal öntörvényűbb író annál, minthogy kiszolgálja az olvasói elvárásokat, ezzel pedig mindannyian jól járunk” – írtuk a könyvről.

Kritikánk a regényről>>

7. Lydia Davis: A történet vége

Lydia Davis: A történet vége

Fordította: Mesterházi Mónika, Magvető, 2017, 272 oldal, 3499 Ft

 

Valószínűleg egy kapcsolatot sem érdemes az elejéről elmesélni, csak a végéről - írtuk a Nemzetközi Man Booker-díjas Lydia Davis könyvéről, aminek főszereplője regényt ír a szakításáról. Nagyon szép, sűrű, talán a távolságtartása miatt iszonyú érzelmes kötet A történet vége, ami valószínűleg nem fog mindenkit magával rántani, de a kísérletezőbb kedvűeknek bátran ajánljuk. Ezt írtuk róla pár hete: "A történet vége fájdalmas és szenvedélyes szöveg, egy nagy levegővel végigmondott szakítástörténet, aminek nincs megoldása vagy magyarázata. A szakítást nem megérteni, hanem elfogadni kell, de ez az elengedés a legnehezebb munka. A szakítás ebből a szempontból tényleg semmiben nem különbözik a gyászmunkától: például rendszeresen keresi a kisvárosban fehér autóját, még azt is megtanulja, milyen rendszámmal közlekednek hasonló márkájú és színű autók. Davis könyörtelenül ábrázolja a nő világát, aminek minden helyét és tárgyát a nevű férfi minden akarata ellenére elfoglalt. Hogy nem lehet írni, reggelizni, partira menni úgy, hogy a férfi akár még hiányában is ne legyen teljesen jelen. Mintha a szakítás utómunkájában egyesével kellene minden apró szót, mondatot, tárgyat és helyet visszavennie, vagyis varázstalanítania. A kapcsolat során közösen megteremtett világot darabokra kell szedni, emlékből emlék következik, amiket egyesével kell megvizsgálni és értelmezni. Iszonyú munka és szembenézés ez, amit Lydia Davis olyan sűrűséggel ír, hogy az olvasó is bele-belehal néha."

Kritikánk a könyvről>>

6. Karl Ove Knausgård: Szerelem (Harcom 2.)

Karl Ove Knausgard: Szerelem - Harcom 2.

Magvető, 2017, 4299 Ft

 

A Csillagok háborújánál is hosszabb, összetettebb és érdekesebb, hatkötetes Harcom-sorozat második részéhez érkeztünk végre, amiben még mindig egy átlagos férfi mondja részletgazdagon, hogy mi is történik vele. Knausgård kísérlete az volt, hogy a saját életét írja meg, egyes szám első személyben, mintha egy önéletírást olvasnánk. A Szerelem című kötetben válása után Stockholmba költözik, ahol megismerkedik második feleségével, de a kettő között újra ki kell találnia magát. Persze ez nem a szegény kisgyermek panaszairól szól, hanem brutális kitárulkozásról és önfeladásról, önkritikáról, elemzésről, egy olyan tanulási útról, amelynek során nemcsak másokat vagy a másikat, hanem önmagunkat is meg kell tanulni megérteni. Knausgård Harcom-sorozata azért izgalmas, mert egy tök átlagos ember leírja a tök átlagos életét valami hihetetlen jó stílusban és érzékenységgel (Petrikovics Edit fordításában), és ettől olyanná válik a történet, mintha magunkat is olvasnánk.

5. Joan Didion: A mágikus gondolatok éve

Joan Didion: A mágikus gondolatok éve

Fordította: Varga Krisztina, Európa, 248 oldal, 2990 HUF

 

2003 decemberében meghalt az amerikai író, kritikus, John Gregory Dunne, Joan Didion pedig beleőrült férje elvesztésébe. Nem létezik az övénél diszkrétebb és mágikusabb őrület: míg a külvilág előtt tökéletesen hozta a csendes, higgadt özvegyet, folyamatosan arra gondolt, hogy Dunne bekopogtat az ajtón, mintha mi sem történt volna, és szüksége lesz, mondjuk a cipőire. "A mágikus gondolkodás ellenreakció a gyászra, a mágikus gondolatok tagadják a történteket, a magányt, a kétségbeesést, és elhalasztják a pillanatot, amikor muszáj lesz szembenézni a jövővel.” Didion már csak azért sem engedhette át magát a teljes őrületnek, mert egy másik krízist is kezelnie kell, lánya, Quintana öntudatlanul feküdt egy New York-i kórházban (és két évvel később ő is életét vesztette). National Book Awarddal elismert memoárjában egymásba mosódik a kórházi nyelv, az irodalom nyelve, az újságírói tapasztalatból építkező szenvtelen, racionális gyászbeszéd, valamint a mágikus gondolatok, és útmutatót adnak az átlagos özvegységhez. „

Kritikánk a könyvről>>

4. Zeruja Salev: Szerelmes élet

Zeruja Salev: Szerelmes élet

Fordította: Adler Judith, Libri, 2017, 385 oldal, 3499 HUF

 

„A Szerelmes élet megmutatja, milyen nehéz különbséget tenni szerelem, függőség és biztonságérzet között” – mondta a Könyves Magazinnak (2017/5.) adott interjújában Zeruja Salev. Fullasztó, zaklatott regénye látszólag egy szerelmi háromszög krónikája, ami annyira unorthodox, hogy se nem szerelmi, se nem háromszög. A fiatal izraeli Jáárá szenvedélyes és pusztító viszonyba kezd édesapja barátjával, a „túl maszkulin” Ariével, és közben még jobban elhidegül férjétől, Jonitól. Megalázó, ám nagyon felszabadító kalandja során egyre közelebb kerül valódi énjéhez és a családi múlt elhallgatott titkaihoz is. Az eredetileg költőnek indult Salev egy Ószövetségből (Tánákh) vett bibliai metaforát vonultat végig hőse életén, mert szerinte a Bibliában mindenki találhat „olyan történetet, amivel azonosulni tud”, hiszen „nemcsak a vallásos emberekhez tartozik, hanem mindannyinkhoz, és nagyon fontos, hogy ne távolodjunk el az irodalmi kincseitől”.

A szerzővel az interjúnkat a legfrissebb Könyves Magazinban olvashatjátok.

3. Vida Gábor: Egy dadogás története

Vida Gábor: Egy dadogás története

Magvető, 2017,  375 oldal, 3699 HUF

 

Vida Gábor nem írta meg a „Nagy-Erdély regényt”, nem írt „színes családregényt”, sőt, még azt is folyamatosan tagadja, hogy egyáltalán regényt írt. Regény helyett munkacímű könyvéből végül Egy dadogás története lett, mi „egyszerre metaregény, családállítás és egy levegővel ledarált tájleíró monológ az egymásba olvasó külső és belső erdőről”. Vagy nevezzük, mondjuk regényes önéletrajznak, esetleg önéletrajzi regénynek, mert talán mégis el kéne gondolkodni, hogy regény-e valami, amiről ennyiszer írják le, hogy akár az is lehetne. „A dadogás, melynek nincs kezdete és ellenszere, metaforaként húzódik végig a könyvön, felerősítve egyrészt az elbeszélhetőség kudarcát, másrészt a felnövés, a felnőtté, sőt az íróvá válás folyamatának nehézségeit, melyek során az ember keresi a szavakat, és többször is nekifut, hogy a végén épp oda érkezzen, ahová gondoltban jóval a szavak előtt.” Vida felmondja az életét a nagyszülőknél töltött ágyai évektől a seregig, a románul káromkodó gyerekkortól a szépirodalommal való első találkozásig, a Victoria Principalra hajazó doktornőtől a konzervgyár tetején talált meztelen cigánylányig, mondja Aradot, Barótot, Kisjenőt. Teszi mindezt fesztelenül és szórakoztatóan, fityiszt mutatva mindenkinek, aki szerint a nagyregény teszi az írót. Közben olyan tájjellegű ügyekbe is belemegy, mint a magyar jövő reménytelensége Erdélyben, a nyelvi heterogenitás, és a Magyar Autonóm Tartomány, ami át is vezet minket a lista második helyére.

Kritikánk a könyvről>>

Cikkünk a regény margós bemutatójáról>>

Olvass bele a könyvbe>>

2. Tompa Andrea: Omerta

Tompa Andrea: Omerta - Hallgatások könyve

Jelenkor, 2017, 628 oldal, 4499 HUF

 

Tompa Andrea megírta már a hetvenes, nyolcvanas évek romániai diktatúráját, amit személyesen is átélt, a Trianon-traumát, amelynek utórengéseit máig érezni, harmadik könyvében pedig az ötvenes, hatvanas évek Erdélyébe repít. Négy, egymástól nagyon különböző társadalmi helyzetű és személyiségű narrátor – egy széki cseléd, egy rózsanemesítő pártfunkcionárius, egy kolozsvári leány, és annak apácának állt nővére – monologizál az életéről, monológjukból pedig kirajzolódnak „a korszak magyarok számára sorsfordító eseményei: a Magyar Autonóm Tartomány létrejötte, 1956 erdélyi visszhangja és a Bolyai Tudományegyetem összeolvadásnak álcázott megszüntetése”. Tompa nem regényes történelemkönyvet írt, hanem azt mutatja meg, mennyit érzékel mindebből egy kisember, és egy annál kicsivel nagyobb. Például annyit, hogy nem marad ideje a szenvedélyével foglalkozni, mert túl magas pozícióba került a rózsákhoz, vagy annyit, hogy a hatalmon megpróbál semmissé tenni mindent, amiben hisz. A regény narrátorai egytől-egyig remekül eltaláltak, Vilmos könyve után könnyen lehet, hogy kacérkodni kezdünk a rózsanemesítéssel, Kalinál pedig az utóbbi években nem írtak szerethetőbb magyar karaktert.

Hallgatások könyve, hangzik a regény alcíme, ez a hallgatás pedig az egész könyv központi motívuma. Már a cím is a csendre erősít rá, az omerta szót ugyanis két, egymástól nem is annyira távoli területen használják/használták a titoktartási, hallgatási fogadalomra. A maffiavilágban és a román állambiztonságban. Tompa Andra szerint „a hallgatás mindig akkor a legérdekesebb, amikor megtörik”. Az Omertával sikerült elérnie, hogy ha beszélni még nem is merünk, legalább elhiggyük, hogy képesek vagyunk rá.

Interjúnk a szerzővel>>

1. Nádas Péter: Világló részletek

Nádas Péter: Világló részletek I-II.

Jelenkor, 2017, 1212 oldal, 7999 HUF

 

Egy memoár lett az év könyve, ami radikálisan lépi át a műfaji kötöttségeket, egyáltalán nem foglalkozik az elvárásokkal, mer provokatív és személyes lenni, mert az elsődleges cél nem az, hogy Nádas elmesélje az életét, hanem az élete emléknyomain keresztül feltérképezze az emlékezés működését, illetve saját történetét, amiből sorra nyílnak megértendő események a háborútól a holokauszton át 1956-ig.

Valószínűleg nemcsak az év könyve a Világló részletek, hanem majd az évtizedé is lesz, és ha minden jól megy, akkor nemcsak Magyarországon lesz fontos, hanem Európában is. Ez a könyv nem ereszti el az olvasóját, tényleg egy évet el lehet vele tölteni.

A Világló részletek személyes történelem, aminek az elbeszélője az idős Nádas, aki elmeséli saját születésének és gyerekkorának történetét az emlékei alapján. Ez önmagában is iszonyú izgalmas dolog: hogyan lehet feltérképezni a saját életünket emléknyomok alapján? Mit jelent a családi, kulturális vagy társadalmi szocializáció? Hogyan hat a családi vagy történelmi emlékezet az egyén életére? Az emlékek előhívása és ellenőrzése kezdi el írni a könyvet, egyik emlékből következik a másik, mindent ellenőrizni kell szemtanúkkal, dokumentumokkal, emlékiratokkal, történeti szakszövegekkel. Így nyitnak meg az emlékek olyan történeteket, amelyek továbbírják az elbeszélést, valódi karaktereket hoznak létre drámákkal és elhallgatásokkal. Ezek a mikrosztorik dramaturgiailag önállóan is működnek, és pont ezért lehet olvasni szinte regényként is a memoárt.

Így összegeztük kritikánkban:

"a magyar és a világirodalom kiemelkedő alakja megírta az emlékiratait, feltárva a saját emlékein keresztül a huszadik század első felének történelmi és politikai folyamatait, értelmezéseit, illetve példát mutat önmarcangolásból és megértési kísérletek sorozatából. A Világló részletek megjelenése óriási dolog, ráadásul nagyszerű olvasmány, csak nem szabad megijedni a méretétől."

A lista korábbi részeit a képekre kattintva lehet elérni: 


kblog_top_50-41.jpg

kblog_40-31.jpg

kblog_30-21.jpg

kblog_20-11.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr5313499481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.