Olvass!

KönyvesBlog

Tovább is van - Ady, a megmondóember

2018. január 02. .konyvesblog.

id22-298630_1.JPG

Ady Endre „pop, punk és metál egyben, sanzon, népdal és sámánzene”, írja Király Levente, a költő publicisztikai írásaiból válogató Ady megmondja szerkesztője. Ráadásul olyan hangos, hogy a huszonegyedik századig elhallatszik. A Nyugat megmondóemberének mindenről volt véleménye az egyháztól a filozófiáig, és nem félt hangoztatni. Az újságíró Ady bebizonyítja, hogy régen sem volt minden jobb, olyannyira, hogy mire a kötet végére érünk, kiderül majd, hogy pontosan ugyanolyan volt, mint ma. Például ezért: 

Ady megmondja - Válogatás Ady Endre publicisztikai írásaiból

Corvina, 2017, 212 oldal, 1990 HUF

 

Ady és a korrupció

(…) a jövő térképén Magyar­ország helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással: >>Ez Magyarország volt, de elsikkasztották…<<

Ady és a feminizmus

Valóban, csakis elmaradt, korlátolt, a mienkhez hasonló nevetséges társadalmi élet tarthatta fenn azt az abszurd teóriát, mely magát lovagiasságnak nevezi, de tulajdon­képpen vérig sértő vélekedés a mi erős, öntudatos asszo­nyainkról!… Uraim, m. tisztelt ripők Uraim! A lovagiasság nem po­hártörésben, de nem is könnyelmű párbajokban nyilvánul.

Ady és a kivándorlás

Egyazon erő űz el a Duna tájáról, ami a magyar parasz­tot. Menni, menni akárhova, mert itthon rossz. A Caronia utasai kenyér céljából bujdosnak el, s a magamfélék vala­miért, ami ez országból jobban hiányzik a kenyérnél is.

Ady és az oktatás

Van-e abból haszna a hazának; ha szűk látókörű embe­reket nevelnek neki? Olyan egyszerű e dolog. Az ember sírni szeretne dühében, hogy ez – kényes kérdés. Nem a hazafiság revíziójáról van szó, habár a frázis ügyes. Arról van szó, hogy a csámpás, elfogult, kártékony hazafiság-magyarázat helyébe jöjjön már az igazi magyarázat. És az igazi hazafiasság. Jöjjenek a szabad, messzelátó, büszke szemek, a halló fülek, az értő és hasonlító elmék. Ne ordít­suk mindig a hazát, de szeressük, s legyünk számára olyan értékesek, olyan jók, amilyenek csak lehetnek e nagyszerű, világosodó korszakban fejlett kultúremberek.

Ady és az irónia

Bódító akácillat májusi vegetáció nélkül, könnyű ziva­tarok, Orbán-napi fagyok, lankasztó hőség néha-néha: ilyen a politika pünkösdje. Van nyelv is, tüzes és tüzetlen, de a magyar politika mostani pünkösdjében nem szállnak e nyelvek lelkes apostolok fejére. Nyalnak inkább. Kézfejet és lábfejet. A legnagyobb esetben is csak peregnek, mint a szélmalom.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr8913540527

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.