Olvass!

KönyvesBlog

Kádár Annamária: Mindenki lehet a saját élete mesehőse

2018. március 28. .konyvesblog.

Fotó: Kovács Szilvia

R.J. Palacio igaz történeten alapuló ifjúsági regénye, az Igazi csoda lett márciusban a Szívünk rajta program kiemelt könyve. Kádár Annamária pszichológus, egyetemi adjunktus értékelésében úgy vélte, hogy a főszereplő Auggie „egy igazi mesehős, aki kitartásával, éles eszével és jóságával legyőzi az akadályokat, mi pedig újra és újra elkezdünk hinni a csodában.” Kádár Annamáriával az égig érő álmokról és saját kedvenceiről is beszélgettünk.

Ebben a hónapban egy szívmelengető gyerekregény lett a hónap könyve - miért pont erre a műre esett a választásod? Alapvetően milyen szempontokat vettél és veszel figyelembe az értékelésnél?

Mivel közel 20 éve a mesékkel foglalkozom, a hősök története és a csoda folyamatos része az életemnek. Amikor elolvastam a könyvet, akkor Auggie-t egy igazi mesehősként láttam, aki kitartásával, éles eszével és jóságával legyőzi az akadályokat, mi pedig újra és újra elkezdünk hinni a csodákban. Hogyha belegondolunk, minden hős ugyanazt az utat járja be, ami valójában nem más, mint a lélek mélyén tett identitáskereső utazás. Mindenki lehet a saját élete mesehőse, aki útra kel, megküzd a külső-belső sárkányokkal, legyőzi az akadályokat. Ugyanakkor fontosnak tartom a társadalmi szintű érzékenyítést, és a gyermekek, felnőttek tudását, nyitottságát, empátiáját is fejlesztik az ilyen témájú könyvek. Az elfogadás mindenkit megillet, és nemcsak akkor kell segítőkésznek lennünk, amikor egy látványos, mindenkinek szembetűnő problémával találkozunk.

R.J. Palacio: Az igazi csoda

Fordította: Sándor Alexandra Valéria, Könyvmolyképző Kiadó Kft., 2017, 368 oldal, 2699 HUF

 

Ha visszagondolsz a gyerekkorodra, melyik az a gyerekkönyv, amelyik a legmarkánsabban megmaradt benned? Vagy azért, mert azt olvasták fel a legtöbbször, vagy azért, mert gyerekként te azt olvastad el legelőször?

Rengeteg népmesegyűjteményünk volt, ezekből olvasott nekem az édesanyám minden este. A mai napig is hálás vagyok neki, hiszen mesét hallgató gyermekként kezdtem el befelé figyelni, megálmodni az égig érő álmokat. Hároméves koromig a szüleimmel együtt a nagymamáméknál laktunk. Az esti mesemondás szertartásához kapcsolódó emlékek máig élénken élnek az emlékezetemben. Az ágy melletti bársony falvédőn két szarvas ivott egy patakból a naplementében (ez mai szemmel akár giccsesnek is mondható, de nekem akkor a világmindenség közepét jelentette). Mindig ezt nézegettem mesehallgatás közben, innen indultam el a belső képteremtés folyamatában. A mesének megszokott, jól ismert otthonillata volt. Azt éltem meg, amit Zelk Zoltán fogalmazott meg olyan csodálatosan Este jó, este jó című versében: „elolvadt a világ/ de a közepén/ anya ül és ott ülök/ az ölében én”. Hogyha egy könyvet kell kiemelni, akkor a Szoria-Moria palota, a Népek meséi sorozatból, finn, norvég, svéd, lapp és dán népmesék gyűjteménye volt az egyik nagy kedvencem.

Olvastál gyerekként olyan könyvet, melyet nem lett volna szabad? Ha igen, mi vonzott mégis ahhoz a könyvhöz?

Harmadik osztályos voltam, amikor elolvastam A.J. Cronin Réztábla a kapu alatt mindhárom kötetét. A kommunizmus ideje alatt hétfő este a tévében néztük a filmesített változatát. Nem bírtam kivárni, hogy mi fog történni, így elolvastam előre. Nem egy kisiskolás életkori sajátosságainak megfelelő mű volt, az biztos, de egy mondatra mai napig is emlékszem belőle: Csak az őrült dolgokért érdemes élni a világon!

Ha mostanában bemész egy könyvesboltba, milyen szempontok alapján választasz gyerekkönyvet?

Mindig is az volt az álmom, hogy hatalmas gyermekkönyvtáram legyen. Most meg is van, de hamarosan leszakad a házunk, azt mondja a férjem, olyan súly van a manzárdon. Ami szép, igényes, gyakorlatilag mindent megvásárolok. A Mesepszichológia második részében egy ajánlót készítettem kortárs gyermekkönyvekből a dackorszak, testvérféltékenység, félelmek, szorongások és gyász-veszteség témakörökhöz, így az egyetemen, a tanácsadás tantárgy keretében a „kényes” nevelési helyzetekhez is használom, ajánlom a gyermekkönyveket, ezért ilyen és hasonló témakörök szerint is gyűjtöm őket.

Ha Szívünk rajta-matricát tehetnél valamelyik gyerekkori kedvencedre, melyik lenne az?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a nagy kedvencemre tehettem ebben a hónapban az egyik matricát, Csukás István Pom-pom meséire. Ma már gyermekeimnek olvasok a szegény Gombóc Artúrról, a Radírpókról, a Magányos Szamovárról és az Órarugógerincű Felpattanóról. Egyik kedvenc játszóterünk is a Pom-pom játszótér, ahol minden szereplőt ismerek és szívesen üldögélek Picúr mellett a padon.

Ha a kortársak közül kellene kedvenc szerzőt és művet megnevezned, kik és mik lennének azok?

Egyik nagy kedvencem Philippe Lechermeier Nevenincs és sosemvolt hercegnők című könyve, Rébecca Dautremer egyedi stílusú, különleges hangulatú, álomszép illusztrációival. Családi kedvenceink pedig Dániel András Kufli-könyvei. Már kétéves kislányom is ismeri a szereplőket és jókat kuncogunk esténként Pofánkával, Valérral, Bélabával, Fityirccel, Hildával és Titusszal. Na meg Mohamanyival.

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr1113780832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.