Olvass!

KönyvesBlog

A gyerekirodalom középpontjában: a girlpower

2018. április 24. .konyvesblog.

(Kép forrása)

A bolognai könyvvásár a tavasz egyik legfontosabb rendezvénye a gyerekkönyvkiadók számára: itt találkoznak a külföldi partnerekkel, kiadókkal, ügynökökkel, itt gyűjtik a címeket, az inspirációkat, és itt mutatják meg saját könyveiket is a világ legfontosabb és legizgalmasabb kiadóinak. Az idén ötvenötödik alkalommal rendezték meg a könyvvásárt az északolasz városban (a 2018-as díszvendég Kína volt), mi pedig arra kértük a hazai gyerekkönyvkiadók képviselőit, mutassák meg a saját szűrőjükön át, hogyan látták idén Bolognát. Az ő beszámolóikat olvashatjátok.

Balázs Eszter Anna, a Kolibri Gyerekkönyvkiadó főszerkesztője:

Bologna számomra az inspiráció helye. Két nagy csarnokban és kiállításokon gyerek- és ifjúsági könyvek, illusztrációk, reklámhordozók vesznek körül a világ minden tájáról. Trendek, örök klasszikusok, merész kezdeményezések.

Bologna számomra a jó értelemben vett zsibvásár helye. Reggel 9-től késő délutánig fél óránként van egy-egy találkozóm, amikor egy másik kiadó képviselőjével könyvekről beszélgetek. Sikerkönyvek, nagyívű tervek, később elhaló nagy projektek.

De Bologna számomra az informális információáramoltatás ideális helyszíne is. Esténként ugyanis a fogadások és a vacsorák alkalmával más országok szerkesztőivel folytatjuk a beszélgetést, csak épp a sokszor hasonló ízlésű emberek (hiszen ugyanazt a könyvet/sorozatot vettük meg, és ezért ülünk egy asztalnál) saját olvasmányélményeiket osztják meg egymással. Ki hogyan adja, adta ki a könyvet, milyen borítóval, milyen kampánnyal, és hogyan látja a könyv helyét a saját kiadványai között. Pár pohár bor és néhány falat után már a rögtönzött piacelemzéseken is túlvagyunk.

Apropó piacok: az idei, 55. bolognai könyvvásáron Kína volt a díszvendég. 30 illusztrátoruk munkáit válogatták össze a kiállítótérbe, illetve grafikonon ábrázolták, miként fejlődött a kínai könyves piac 2012 óta (elképesztő iramban). Csupán a gyerekkönyveknél a több mint 30.000 cím 2016-ban majdnem 45.000 címre nőtt, és a közel 500 milliós (!) példányszám majdnem elérte a 800 milliót. (Csak az összehasonlítás kedvéért: a statisztikák alapján itthon 2016-ban 19-20 millió könyv jelent meg (tankönyvek nélkül), melynek a becslések szerint 20 százalékát teszik ki a gyerekkönyvek, ami kb. 3,8-4 milliót jelent.)

bologna3.JPG

De a számokon túl a vásárokon mindig érdekesek a fő tematikák, trendek is. Láthatóan egyre több volt a nagyon jól felépített, „okos” fantasy; sok regény hátterét adja Skandinávia; szerintem új lendületet vesz az észak-európai és skandináv irodalom is (jól és tudatosan nyúlnak nemcsak a jogeladáshoz, de a könyvek külföldi megjelenésének támogatásához is, ami ebbe a szösszenetbe nem fér bele, de megérne egy hosszabb gondolatfutamot). Továbbra is múlhatatlan a vámpíros meg a boszorkányos téma, de idén a középpontban egyértelműen a girlpower volt.

Habár évek óta erősödik a női hang és karakter a nemzetközi könyvpiacon, idén gyakorlatilag letarolta a boltokat. Szüfrazsettek, sportban, tudományban és a többiben első nők, botrányos és bátor asszonyok mosolyognak a polcokról mindenütt. Mesésen, infografikásan, foglalkoztatóval, matricával, kicsiknek, nagyoknak... Mivel nem csak nálunk, hanem a nemzetközi porondon is nagy volt a hiány ezen a téren, most hirtelen sokan és sokféleképpen igyekszenek betölteni ezt az űrt, és jól megfér egymás mellett a sok, egymást itt-ott fedő, mégis kiegészítő kötet. Ez részben a nagyobb piacok helyzeti előnye is, de mivel minden nép kíváncsi a saját történetére, valószínűleg a magyar piac is boldogan válogatja majd ki a kedvére valót a hasonló könyvek közül. Mert hogy hamarosan lesznek magyar nőkről szóló könyvek, ebben biztos vagyok, és ez tényleg örömteli.

Csapody Kinga, a Manó Könyvek főszerkesztője:

A Bolognai Nemzetközi Könyvfesztivál mindig a tavaszt jelenti nekem. A hosszú, monoton téli napok után az első napsütést, az első fagyit, és – bármilyen fura is – már azt is, hogy a következő évben milyen címeink lesznek.

bologna2.jpgEmlékszem az elsőre (2012), amikor rácsodálkoztam a nyüzsgő csarnokokban, nagy mappákkal türelmesen várakozó grafikusokra, akik reménykedve mutogatták portfóliójukat egy-egy kiadónak, hátha… Ahogy ők is, a szerzők is remélik, hogy ilyenkor ezer magyar gyerekkönyvbe szeretnek bele külföldiek, de legalább az övékbe mindenképp. És láttunk már ilyet, minket is keresnek meg, hogy kiválasztottak a magyar standon egy gyönyörű könyvet, van-e belőle fordítás, mert magyarul elég keveset értenek belőle. De alapvetően nem ezért utaznak ki ilyenkor a kiadók. A sok külföldi, nagy kiadó azért épít standot, hogy megmutassa és eladja az újdonságaikat nekünk. Olyan kollégáik ülnek velünk szemben, akik nem vesznek, nem is vehetnek jogokat. Viszont egyikük-másikuk annyira profi, úgy tud mesélni a könyveikről, hogy amíg vele szemben ülünk, azt érezzük, hogy mindegyik regény kell nekünk.

Tehát ez a könyvvásár nekünk tényleg arról szól, hogy találkozunk a partnerekkel, ügynökökkel, fél óra és futunk is a következő megbeszélésre. De persze jó hagyni „sétáló-időt is”, hogy új kiadókat fedezhessünk fel, engedjük, hogy egy könyv „lekacsintson” ránk a polcról. Hogy gondolkodjunk azon, amiket látunk, és nem annyira kedves, de divatos szóval körvonalazódjon az, hogy mi, vagy mi lesz a trend.

Jó látni azt, ahogy előre dolgoznak, ötleteket meríteni – kivitelben, témában, nyomdai megoldásokban –, és ami ilyenkor igazán hasznos még, az bizony este történik. Szerencse, hogy – legalábbis a gyerekkönyveseknél biztosan – nagyon jó hangulatúak, viccesek az üzleti vacsorák.

A Manó Könyveknek van még egy hagyománya. Van egy kis étterem, amit sok évvel ezelőtt fedezett fel az igazgatónk, Kolosi Beáta, és minden alkalommal egyszer meg kell látogatnunk Grazielát. A „kell” itt úgy értendő, hogy nem lehet kihagyni, mert tényleg hozzátartozik a borjúmája, spárgája, házitésztája Bolognához. Mint ahogy az is, hogy ide általában a pagonyosokkal együtt megyünk. Azt mondják a régi könyvesek, hogy anno az, hogy kiadók megbeszélnek dolgokat egymással, ne adj isten bírják egymást, nem csak rivalizálnak, teljesen természetes volt. Mi meg látjuk, hogy ez tényleg működik, és jól is esik.

Hazafelé persze mindenki számba veszi, hogy miket látott, Yvette (Nánási Yvette, a Manó és a Menő Könyvek nemzetközi jogosa) már előre fél, milyen sok olvasnivalót zúdítanak rá a következő hetekben a partnerek, közösen pedig azon morfondírozunk, hogy megtaláltuk-e az új Harry Pottert. Jó lenne!

Rét Viktória, a Pozsonyi Pagony szerkesztője:

Vasárnap jó időben érkezünk. A szállás ideális: a vásárhoz és a belvároshoz is sétatávolságra van. Gyorsan megvesszük a parmezánt, a prosciuttót meg a koktélparit a reggelihez, aztán irány a város.

Ó, ez a város! Az utcák, az emberek, a házak, a terek, na és az árkádok, jaj, az árkádok! Egész nap (és éjjel) elmászkálnék alattuk.

bologna_pagony.jpgFelkutatjuk Bologna hét titkát, pontosabban négyet közülük: a suttogósarkot, a mini-Velencét, a védelmező cannabist meg a nyilat a Strada Maggiorén. Lenyűgöző az egész!

Aztán hétfő reggel végre kezdődik a fiera! Már nyitás előtt ott toporgunk, és száz meg száz kisbőröndjét húzó, határozott könyves guruval, valamint egy nagy csapat mappáját szorongató, izgatott illusztrátortanonccal együtt bevonulunk a vásárba.

Na, és ez valami egészen elképesztő élmény.

Elmegyünk jó néhány előre megbeszélt találkozóra, ahol célzottan mutogatják nekünk a könyveket. Megvannak a régi ismerősök, kiadók, szerkesztők, irodalmi ügynökök, akikkel jó a kapcsolatunk, és ilyenkor mindig meglátogatjuk őket. Találkozunk új emberekkel is, megismerünk új kiadókat, néha még mi is mutatunk könyvet. És ahogy körbejárunk a pavilonokban, bármerre nézünk, ezt csinálják a többiek is mind. Ülnek a kis asztaloknál a szűkös kis standokon, ahol kupacokban állnak előttük a könyvek a kisasztalon, és gyerekkönyvekről beszélgetnek. Mindenki. Mindenhol.

Az óóóriási magyar stand az origó, ahol néha fáradtan lerogyunk egy percre. De egyébként igyekszünk egész nap járni a standokat, csodálni a szebbnél szebb könyveket. És ez az érzés! Ennyi sok különböző emberrel egy követ fújni! Hogy bármelyik „világvégi” ország standján bármilyen fura, idegennek érződő könyveket látsz, akkor is tudod, hogy ott, a „világ végén” van egy csapat hasonlóan elszánt ember, akinek, akárcsak neked, valamilyen furcsa okból az a mániája, hogy legjobb tudása szerint gyerekkönyveket csináljon. Na EZ aztán a flow!!! Akármilyen nyálasan hangzik is.

A lépésszámláló szerint mindennap lenyomunk egy bő negyedmaratont. Jövőre már januárban elkezdek edzeni.

Fotók: Balázs Eszter Anna, Csapody Kinga, Wunderlich Péter

A bejegyzés trackback címe:

http://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr3013858228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.