Olvass!

KönyvesBlog

Sanyi megint a Tanácsköztársasággal büntet

2014. november 26. Kiss Orsi

Veiszer Alinda, Gyáni Gábor, Szécsi Noémi és Bárány Tibor (Forrás: az Európa Facebook-oldala)

„Sanyi sosem létezett. Talán Béla, Tibi, Miki, Matyi, Jani meg a többiek sem. Ezek a plakátfigurák és harsány karikatúrák csak eljátsszák nekem – és az olvasónak – azt a véres tragikomédiát, amelyben van mit felfogni, megbocsátani és elengedni. Ami a 20. századi magyar történelem” – írja a Kommunista Monte Cristo előszavában Szécsi Noémi. Sanyi, a vegetáriánus hentes nyolc év után megint felbukkant, útját a Tanácsköztársaság bukásától az ötvenhatos eseményekig követhetjük nyomon. De már nem csak neki, hanem a könyvnek is története van, a Kommunista Monte Cristóért (a továbbiakban KMC) ugyanis Szécsi Noémi 2009-ben megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját, néhány napja pedig mi is megmutattuk a regény részleteiből és az írónő saját gyűjtésű fotóiból készített összeállítást. 

Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Európa Könyvkiadó, 2014, 420 oldal, 2792 HUF

 

Sanyi tehát megint itt van, az Európa Könyvkiadó gondozta, szép új ruháját pedig ezúttal Pintér József tervezte. A szövegét picit átdolgozták (nem nagyon), de hogy mi változott, és mi az, ami sosem változik, illetve a nagy történelmi helyzetekben mennyire kell és tudunk mi magunk változni, az kiderült a kötet kedd esti bemutatóján, ahol Szécsi Noémivel Gyáni Gábor történész és Bárány Tibor filozófus beszélgetett. A legfontosabbakat pontokba szedtük nektek.

  • 2006-ban jelent meg először a regény, amikor a mostani helyzethez hasonlóan sok tüntetés volt az utcákon. Szécsi Noémi szerint kicsit olyan ez, mint a múmia átka, ha megjelenik a kötet, tüntetések söpörnek végig Budapesten.
  • Adott a kérdés, hogy mi változott az első kiadáshoz képest? Szécsinek a férje az egyik szerkesztője, aki azokat a kiszólásokat, melyekben a narrátor állított valamit magáról, kiirtotta a szövegből.
  • Bárány Tibor most újraolvasta a regényt, és amikor talált egy érdekes részletet, kíváncsian fellapozta az első kiadást, vajon megtalálja-e benne azt. Kivétel nélkül mindig megtalálta.
  • Bárány egyébként azt mondja, a KMC az aktuálpolitikáról nem, közvetve azonban sokat elmond a magyar politika világáról, és a múlthoz való viszonyunkról is. Hozzátette: ha politikus olvasóként közeledünk a szöveghez, nem azt fogjuk feltétlenül megtalálni benne, amit keresünk.

Tovább

Inszomniába hal bele a világ

Első mondat: Egyre nehezebb megkülönböztetni az élőket a holtaktól.

Az Álmatlanok az utóbbi évek talán legjobb, de mindenképpen leginkább egyedi látásmódú elsőkönyves sci-fije. A brit születésű, de Kanadában élő Adrian Barnesnak a tengerentúlon 2012-ben megjelent, Arthur C. Clarke-díjra jelölt regénye egy rémisztő, már-már horrorba hajló világvége-vízió, egy félelmetes látlelet az emberi civilizáció és az emberi személyiség teljes összeomlásáról – lebilincselő eposz és erőteljes karakterdráma egyszerre.

Egy nap arra eszmél a világ, hogy az emberek többsége egyszerűen nem tud többé aludni. Telnek-múlnak az éjszakák, a Föld pedig ébren van – nincs magyarázat, nincs megoldás, csak egyetlen bizonyosság: az emberi szervezet legfeljebb 3-4 hétig bírja alvás nélkül, mielőtt teljesen feladja a harcot, és meghal. Már pár nap után jelentkeznek az első pszichózisok, ami azt jelenti, hogy a világban elszabadul a pánik és a káosz.

Adrian Barnes: Álmatlanok

Fordította: Farkas Veronika, Agave, 2014, 224 oldal, 2880 HUFB+

 


A főszereplő, Paul egy etimológiával foglalkozó író, egyike a keveseknek (nagyjából ezerből egynek), akik továbbra is tudnak aludni. Miközben a civilizáció szétmállik, barátnője, Tanya pedig lassan réveteg bábbá épül le körülötte, próbál valamiféle értelmet keresni az aranyszínű fényről szóló álmaiban, és a pokol felé tartó események sorában.

Barnes, mint az efféle világvége-történeteknél mindenki, pontról-pontra végigmegy a társadalmi rend összeomlásának folyamatán, de a legtöbbekkel ellentétben nála ez csak egyfajta erős, hangulatfokozó, sztorimagyarázó háttér – messze nem a lényeg. A grandiózus történések dacára a könyv végig rendkívül személyes, sőt, egy ilyen apokaliptikus szcenárióhoz képest már-már „kicsi” marad, és ezt a lehető legpozitívabb értelemben mondom. 

Tovább

A True Detective előtt rákos végrehajtóról írt regényt Nic Pizzolatto

Galveston_MEDIA.jpg

Bár Nick Pizzolatto neve leginkább a True Detective szülőatyjaként lehet ismerős, ő igazából egy kétkötetes író, akinek első és eddig egyetlen regénye most végre magyarul is megjelent. A Galveston-t eredetileg 2010-ben publikálta, három évvel a  Between Here and the Yellow Sea című novelláskötet után. Hol volt még akkor Marty és Rust?

Pizzolatto a Galvestonról

Roy Cady, a texasi végrehajtó egy nap megtudja, hogy tüdőrákja van. Miután a főnöke megpróbálja megöletni, kénytelen elmenekülni a helyszínről a tizennyolc éves kényszerprostival, Rockyval, akit kemény családi háttere kényszerített arra, hogy a testéből éljen. Együtt indulnak útnak, hogy minél távolabb kerüljenek a veszélytől, és miközben bejárják a mocsárvidékekkel és züllött alakokkal teli louisianai–texasi régiót, meg kell tanulniuk, mihez kezdhetnek egymással.

Nic Pizzolatto: Galveston,

Gabo Kiadó, 2014, 284 oldal, 2990 Ft

 

Olvasd el a regény első fejezetét, aztán olvasd el a kritikánkat ITT!

Galveston nyitofejezet

 

Kukoricza Jancsi plüssállatokat bébiszittel

Mekkora bátorság kell ahhoz, hogy leporoljuk Petőfi Sándor idén 170 éves klasszikusát, és nem kímélve sem embert, sem plüssállatot, belefullasszuk egy hordónyi vérbe? Nem kicsi, de Csurgó Csabának minden bátorsága megvolt hozzá. A Kukoricza (ITT tudsz beleolvasni) parafrázis, sőt  igazából egy kicsit több is annál - újragondolás, tiszteletben tartva az eredeti művet, ügyesen felhasználva annak szereplőit, eseményeit és helyszíneit. A János vitézzel ellentétben prózában van elmesélve, a líra és epika kifejezésmódjainak összeházasítását és az ezzel együtt járó egyedülálló hangulatot pedig a műfajok ügyes keverése helyettesíti. Csurgó első önálló műve egy alternatív történelmi regény, mely fantasy és sci-fi elemekkel jócskán megpakolva meséli nekünk Jancsi és Iluska történetét, akik egy másik, de mégis oly hasonló Magyarországon próbálnak forradalmat kirobbantani.

Csurgó Csaba: Kukoricza

Agave Könyvek, 2014, 672 oldal, 3680 Ft

 

Országunk királyság maradt, Lajost Károly váltotta évekkel ezelőtt, és látszólag mindenki kedvenc uralkodójává nőtte ki magát. Míg Lajos csupán soha véget nem érő mulatságaival és infantilis viselkedésével írta be magát a történelembe, addig Károly maga a megtestesült tökéletesség, kezei alatt az ország fejlődik, gazdagodik - legalábbis lakói ezt állítják. Aki pedig még sincs megelégedve, és ennek hangot is ad, az nyomtalanul eltűnik a progresszió vasmarkában. A huszonéves Kukoricza János az árvaházból éppen kikerülve, a fiatalok összes naivitásával felvértezve nem is igazán foglalkozik ezzel, és a legtöbb emberhez hasonlóan nincs is tudomása arról, mi folyik a háttérben. Barátaival egy olcsó lakásban kénytelen meghúznia magát, és boldogulni, ahogy tud.

A király utáni második embernél, az Ezredesnél kap állást, ami kezdetben kényelmesnek és jövedelmezőnek is bizonyul egyszerre. A feladata annyi, hogy az Ezredes lányának, Fridának plüssállataira felügyeljen, mutasson meg nekik a világból annyit, amennyit csak tud, és tanítsa őket délutánonként. Jancsi elviszi a plüssöket az állatkertbe, mesél nekik a növényekről, kirándul velük Normafához és közben megpróbálja átadni mindazon dolgokat, amiket tud és gondol az őt körülvevő világról. Az egyensúlyi állapot akkor kezd megbillenni, amikor Iluska a Margitszigetnél elgázolja kerékpárjával, és a szerelem egycsapásra átrendezi a békés hétköznapokat. Jancsi egy óvatlan pillanatban elveszti a plüssöket, amivel a rózsaszín cukormáz leolvad, hogy átadja magát a kegyetlen valóságnak. Jancsi, épp mint Petőfi művében, keresztúthoz érkezik, és rá kell döbbennie, hogy eddig egyfajta hallucinációban töltötte életét - befolyásolva volt, és a felszín alá nézve nem talál mást, csak kínt és szenvedést.

Tovább

Austin egyeteme turkálhat Gabriel Garcia Márquez magánéletében

dd.jpg

Márquez útlevele

Hiába számított az amerikai imperializmus hangos kritikusának, és politikai aktivizmusa miatt hiába nem engedték be az országba évtizedekig, Gabriel García Márquez most mégis Texasba vándorol. Illetve csak a magánarchívuma, amit Austin város egyeteme vásárolt meg a tavasszal elhunyt Nobel-díjas családjától.

A több mint ötven év írásos és tárgyi emlékeit felölelő gyűjtemény, melyben az író tíz regényének, köztük a Száz év magánynak kéziratanyaga is szerepel, az egyetem központi irodalmi archívumának, a The Harry Ransom Centernek tulajdonába került. A vételárat nem hozták nyilvánosságra. A Márquez-kollekcióba tartozik az a beszéd, amelyet a szerző a Nobel-díja átvételekor mondott el, ezen kívül kétezer levél is, köztük például Carlos Fuentesnek és Graham Greene-nek küldöttek, valamint jegyzeteket Márquez 1998-as látogatásáról a Fehér Házban, ahol arról kérdezte Bill Clintont, vannak-e tanácsadói, akik nem fanatikusan Castro-ellenesek. Az egyetemhez került az író két Smith Corona írógépe és öt Apple számítógépe, valamint számos fotóalbum és emlékkönyv is. A gyűjtemény írott anyaga zömmel spanyol nyelvű, az egyetem könyvtára pedig a teljes anyag egy részének digitalizálását tervezi, hogy könnyebbé tegye a hozzáférést.

Kapcsolódó cikk:

Gabriel Garcia Márquez hangot adott Latin-Amerikának

Az intézmény latin-amerikai irodalomkutatója, Jose Montelongo szerint a gyűjtemény olyan, mint egy nyitott ablak egy neves alkimista laboratóriumára, aki nem szereti, ha mások is megismerik legjobb bájitalainak receptjét. A gyűjtemény megmutatja Márquez gyengeségeit, a művek elvetett változatait, lecserélt szavait. A magánarchívum azért is olyan jelentős, mert Márquez szerint az, hogy a kutatók mindent tudni akarnak az életéről és munkásságáról, olyan, mintha meglátnák fehérneműben. Épp ezért semmisítette meg gyakran a napi jegyzeteit, de még a Száz év magányhoz készített családfáknak is menniük kellett. Fia, Rodrigo szerint a tökéletességre törekedett, a maximalisták pedig nem szokták mutogatni a félkész műveiket. Bár apja mesélt készülői könyvei szereplőiről, de a könyvet csak akkor mutatta meg bárkinek is, ha már legalább kilencven százalékban készen volt.

Névtelen.jpg

Bár nem ellenezte, hogy a felesége, Mercedes megőrizze könyvei kéziratát, a családi legendák szerint annyira nem szerette volna, hogy a magánéletében turkáljanak, hogy az eljegyzésükön felajánlotta a nőnek, hogy visszavásárolja a szerelmesleveleket, amiket korábban neki írt. Márquez nem szeretett levelezni, alig pár levelet írt a családjának, és családi életét is inkább telefonon, mint papíron élte.

A Ransom Center hatalmas irodalmi gyűjteménnyel rendelkezik, jelentős Jorge Luis Borges, William Faulkner és James Joyce archívuma van, de őriznek kéziratokat a Nobel-díjas Samuel Beckett-től, T. S. Eliottól, Ernest Hemingwaytől és John Steinbecktől is.

Forrás: NYTimes, MTI

Terézia Mora: Csak németül tudok írni

Mora1.jpg

Fotó: Peter Von Felbert

Sopronban született, de hosszú évek óta Berlinben él és alkot Terézia Mora, akinek A szörnyeteg című kötete tavaly elnyerte a Német Könyvdíjat. A regényben Az egyetlen ember a kontinensen című kötetből ismerős Darius és Flóra bukkan fel ismét, történetük két szálon fut, ami a vízszintes csíkkal kettéválasztott – vagy ahogy Terézia Mora fogalmaz: al- és felvilágra osztott – könyvlapokon válik igazán érdekessé. A részben Magyarországon játszódó művet a díjról döntő zsűri indoklásában „mélyen megrázó” és „stilisztikailag virtuóz úti regénynek” nevezte. Terézia Mora írás mellett fordít is, mások mellett Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos és Örkény István műveit. A jelenleg Németországban tartózkodó írónőt a kétnyelvűségről, egyazon történet apokrif, női változatától, a precízen irányított anyagról, és a mások által ráaggatott, tőle függetlenül örökké változó szerzői kategóriákról is faggattuk.

Ősszel jelenik meg magyarul A szörnyeteg, amellyel tavaly elnyerte a Német Könyvdíjat. A beszámolók szerint nem készült köszönőbeszéddel, mi volt ennek az oka? Ennyire nem számított rá, esetleg nem volt kinek megköszönnie?

Őszintén szólva, nem is tudom, miért lett ebből akkora téma. Babonából nem írtam fel semmit, de azért köszönetet mondtam mindenkinek, akinek volt mit köszönnöm. Ezekből nem kevés volt, úgyhogy végül egészen hosszúra sikeredett a beszéd.

A szörnyeteg története két szálon fut, amiket vizuálisan is elkülönít a könyvben. Mi indította arra, hogy ebben a formában mesélje el Darius és Flóra történetét?

Így adta magát. Csak Darius perspektívájából elmondani kevés lett volna. Fontos volt, hogy a női figurának, aki a trilógia első részében a peremre szorult, itt végre legyen saját hangja. És ha ez egyszer, a legelején, eldőlt, akkor már csak azt kellett eldönteni, hogy hogyan rendezzem el ezeket a szövegeket a térben. Azaz: egymás után vagy egymás mellett, alatt jelenjenek meg. Mivel a női szereplő szövege olyan nagy jelentőséggel bírt, nem akartam eldugni a férfi fejezetei között, hanem minden oldalon, azon is, ahol éppen nem mond semmit, láttatni akartam, hogy azért ott van. Ezért megosztottam az oldalt egy felvilágra és egy alvilágra. Fent A-tól Z-ig halad egy elég hagyományosan elbeszélt történet, lent pedig ugyanennek az apokrif, töredékes, női változata.

Az ő történetük a társas magány és a kommunikációra való képtelenség története is. Hogyan látja: a nyelv maga mennyiben segíthet vagy gátolhat minket az egymás közötti kommunikációban?

Darius és Flóra csak úgy tudtak egymással szót érteni, hogy Flóra felvállalta azt, hogy nyelvet vált. Ez nemcsak a magyarról németre való váltást jelenti, hanem hogy ő ügyelt arra, hogy Darius érthesse, hogy miről beszélnek éppen, mivel világos volt, hogy a férfi bírt kevesebb empátiával, nyelvi eszközei szegényesebbek voltak. Ha egy pár között nyelvi szinten ilyen nagy a különbség, akkor nyilván csak addig lesz kommunikáció közöttük, amíg a nyelvileg erősebb fél arra hajlandó. Flóra egy idő után lényegében megszakította a kommunikációt Dariusszal, magába zárkózott és már csak önmagával társalgott – és ehhez újra visszatért (a Darius által nem értett) anyanyelvéhez, a magyarhoz.

Tovább

„Egyetlennek, Mik” – Árverésre bocsátják Radnóti Miklós dedikált könyveit

radnótikönyv1.jpg

Fotó: Valuska Gábor

December elején huszonnyolc kötetet árvereznek el Radnóti Miklósné hagyatékából. Vannak köztük olyanok, melyeket a költő feleségének, Gyarmati Fanninak dedikált, és van olyan, melyet Radnótinak ajánlottak a kor irodalmi nagyjai. És akad olyan könyv is, melynek értékét leginkább csak az adja, hogy valaha Radnóti Miklós tulajdonában volt. Az árverést rendező Központi Antikvárium üzletvezetőjével, Bálinger Bélával lapoztuk át az egykor Radnóti Miklós könyvtárába tartozó köteteket.

Pici, piros kötésű füzet, épp, hogy megbújik az ember tenyerében. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma 1929 és 1938 között kilenc kalendáriumot adott ki, az asztalon heverő példány 1932-ben jelent meg Buday György illusztrációival. Átlagos esetben egy árverésen 3-4 ezer forint lenne a kikiáltási ára, ezt a bizonyos könyvecskét azonban Radnóti Miklós a feleségének, Fanninak ajánlotta: „Egyetlennek, Mik”. Kikiáltási ára 400 ezer forint. Akárcsak annak a Meredek út című verseskötetnek, melyet Radnóti anyósának és apósának dedikált: „Anyuskának és Apusnak fiúi szeretettel Miklós 1938. Karácsony”.

radnótikönyv2.jpg

„A hideg-meleg futkos az emberen, ahogy kézbe veszi ezeket a köteteket”, meséli Bálinger Béla, az aukciót lebonyolító Központi Antikvárium üzletvezetője. Összesen huszonnyolc kötet kerül most kalapács alá, mind az idén februárban elhunyt Radnóti Miklósné hagyatékából származnak. Bálinger Béla szerint azonban téves lenne Radnóti-árverést emlegetni, hiszen a Radnóti-hagyatékból származó tételek egy nagyobb aukció részét képezik, „ahol egyébként ez a 400 ezres kikiáltási ár nincs benne az első húszban”. Azt korábban Ferencz Győző irodalomtörténész, a költő irodalmi hagyatékának kezelője is nyomatékosította, hogy a teljes Radnóti-hagyatékot nem lehet elárverezni, az özvegynek ugyanis nem egyetlen örököse van.

radnótikönyv3.jpg

Az irodalmi hagyaték már korábban a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárába került, ezeknek a dokumentumoknak a feldolgozása folyamatban van. „Minden olyan érték, amelyhez a nyilvánosságnak érdeke fűződhet, az MTA Kézirattárában, szakmailag kikezdhetetlenül jó helyen van. A végrendeletből egyértelműen kiderül, hogy Radnóti Miklósné a hagyaték többi részét nem akarta egyben tartani, így az rendelkezésének megfelelően az ő magántulajdonából mások magántulajdonába került, és magánügy, mi lesz vele. A végrendeletet tiszteletben kell tartani” – nyilatkozta Ferencz Győző a napokban a távirati irodának.

Tovább

Hova tűnt Grecsó Krisztián 49 sorából 43?

"Miért hasonlítja Beck Zoli érzelmi anarchiához a Rájátszást? Hogy lett Grecsó Krisztián 49 sorából végül 6? Miért vett fel gitárt Háy János? Elkészült egy 50 perces riportfilm arról, hogyan működik a Rájátszás, hogyan fejlődött és mi is ez az egész. Megpróbáljuk bemutatni, hogyan gondolkodnak a párok, hogy lett az egyszeri együttműködésekből állandó produkció. Dokumentumfilm rengeteg zenével" - írja a Rájátszás a Facebookon. Egyetlen alkalommal mutatják be november 25-én, kedden a Toldi moziban a Rájátszásról készült dokumentumfilmet. A rendhagyó vetítést koncert is követi. Az este 7 órakor kezdődő filmvetítésre és koncertre olyan gyorsan elfogytak a jegyek, hogy 9 órakor megismétlik a műsort.

A dokumentumfilmet a Harmadnapon és a Hetvenes című kisfilmeket jegyző Dombrovszky Linda rendezte, a zenéje pedig ITT meghallgatható. 

Miért nem robban be az e-könyvpiac?

A PwC felmérése szerint Amerikában néhány éven belül az e-könyvek eladása túlszárnyalja a nyomtatott könyvekét

Ahogy a digitalizált tartalmak megjelenésével sem a zene-, sem a filmipar nem tudta megakadályozni az illegális letöltések térnyerését, ugyanúgy a könyvek esetében is megkerülhetetlenné vált ez a kérdéskör. Az itthoni kiadók és a szerzők kezdeti bizonytalankodása azonban nem ellehetetlenítette az e-könyvbeszerzést, hanem a kalózkodás medrébe terelte.

„A kiadók attól féltek, hogy ha kiadják a könyveiket digitálisan, akkor másnap már illegálisan is elérhető lesz, közben a gyakorlat azt mutatta, hogy éppen ellenkezőleg: ha nem jelentetik meg legálisan, sokkal könnyebben jelenik meg illegálisan” – írja le a helyzetet Csordás Attila, a piacvezető ekönyv Magyarország Kft. ügyvezetője. Igyekeztünk utánajárni a magyar könyvkalózkodás veszélyeinek, a kiadók lehetséges eszközeinek.

A magyar e-könyvpiac – a nemzetközi trendekhez képest még elenyésző sebességgel ugyan, de – folyamatosan növekszik. Csordás Attila az elmúlt évek változásait számokban kifejezve elmondta, hogy ők 2012-ben még kétezer, 2013-ban háromezer, 2014-ben pedig már ötezer címmel kereskedtek. A nyomtatott kiadások esetén ez a szám évi 10-12 ezer körül stagnál. „De míg legálisan öt-hatezer cím érhető el, becsléseink szerint 40 ezer körül van az illegálisan letölthető könyvek száma. Az olvasókat elsősorban nem az ár tereli az illegális tartalmak felé, hanem a kínálat szűkössége.”

Ezt támasztja alá a TÁRKI idén tavasszal, a Könyvfesztivál alatt készített felmérése is, amelyben a magyarok e-könyvolvasási szokásait kutatták. A kérdésekre válaszolva az e-könyvolvasók egyharmada jelezte, hogy nem jut hozzá a könyvhöz, amit szeretne elolvasni, mert az csak nyomtatott formában jelenik meg. Ebből a felmérésből derül ki az is, hogy a magyar e-könyvolvasók egynegyedét egyáltalán nem érdekli, hogy legálisan vagy illegálisan szerez be egy tartalmat, szemben azzal a 30 százalékkal, aki mindig nagyon figyel, hogy legális forrásból töltsön le. A válaszadók 43 százaléka igyekszik a legalitás mezején maradni, de ha ott nem talál meg valamilyen könyvet, akkor az illegális oldalak felé fordul.

Könyves magazin 2014/2.

Libri-Shopline, 2014, 96 oldal, 870 HUF/5 pont + 199 HUF

Mit találsz a magazinban? Tíz év után új regénnyel jelentkezett Dragomán György

Kötelezők: Jókai helyett Az éhezők viadalát és a Harry Pottert ajánlják

Interjú Péterfy Gergellyel, Terézia Morával, Darvasi Lászlóval, Lawrence Blockkal

 

Az e-könyvpiacnak egyszer, 2012 novemberében pár nagy címmel már nekifutó Agave kiadó tavaly november óta digitalizálja rendszeresen a kiadványait. Velkei Zoltán, a kiadó vezetője szerint az illegális letöltések problémája nem az e-könyvek megjelenéséhez kapcsolódik, a szövegfelismerővel digitalizált printkiadásoknak köszönhetően már korábban is elérhető volt szinte a teljes repertoárjuk az interneten. Az illegális letöltések mögött ő sokkal inkább regionális problémát lát: „Itt nem mondták el a fogyasztóknak, hogy a digitális tartalom is érték, amiért fizetni is kellene – ez egy nagyon-nagy probléma.”

Az Agave kiadó, a self-publishinggal foglalkozó Publió kiadó, az E-könyv olvasók blog és az e-könyv forgalmazó E-könyv Magyarország képviselőivel folytatott beszélgetések során az illegális letöltések mögött három, részben összefüggő ok állt fel. Ezek a következők:

Tovább

A férfiak nincsenek sehol, a nők élete mégis körülöttük forog

sikulova.jpg

Veronika Šikulová Menettérti című regénye nagy történet abban az értelemben, hogy fonalát keresztbe metszi a második világháború, a kommunista hatalomátvétel, a politikai perek sora, a szlovák és a magyar nyelv és kultúra együttélése, miközben három generáció történetét tárja elénk három nő perspektívájából. Másrészről kis történet, amennyiben egyetlen nagycsalád életéről szól. A nagymama, Jolana, a lánya, Alica és az unoka, Verona egymás életéről mesélnek nekünk. A család férfi tagjai eközben isznak és dolgoznak, a fronton vagy a börtönben, azaz mindig távol vannak. A férfiak nincsenek közvetlenül jelen a regényben – a nők élete mégis körülöttük forog. A Menettérti nem akar történelmi vagy politikai regény lenni, és nem törekszik valamiféle speciális női nézőpont érvényesítésére. Egyszerűen csak el akarja mesélni egy család életét és történetét, ahogy az az eredeti dokumentumokból, a frontról és a börtönből írt levelekből, valamint a szereplők hétköznapi beszélgetéseiből feltárul az olvasó előtt.

De nemcsak a három nő életéről van szó – a regényben ott vannak a dédszülők, az unokatestvérek, a nagybácsik, és az egész falu. Minden generáció, minden szereplő élete más és más csapást követ, boldogság és keserű dráma váltják egymást. És a regény minden szálát és regiszterét egybefűzi a vasút, amely
ipari dimenziókat öltő jelenlét, rázkódás és dübörgés – egyúttal olyan motívum, mely utal a sors túlerejére, és arra is, hogy mindennek ellenére, végső soron, mégiscsak nagy részünk van nekünk magunknak is az alakításában.

A magyar kiadás utószavát Závada Pál írta. A kötetet a szerző jelenlétében november 28-án, pénteken mutatják be a Kossuth Klubban (Facebook-eseménylink).

Olvass bele a kötetbe: 

Závada Pál utószava by konyvesblog

 

Elárverezik a levelet, ami az Útont inspirálta

Neal Cassady levelét olyan irományként szokták emlegetni, amely egy komplett irodalmi műfajt ihletett. A 16 ezer szavas, amfetamin hatása alatt papírra vetett levelet ugyanis Cassady barátjának, Jack Kerouac-nak írta 1950-ben, melynek hatására a legenda szerint utóbbiban megfogant az Úton gondolata. Utóbbit három hét alatt írta, és Kerouac nem sokkal a halála előtt azt mondta, hogy a levél, ha nem veszett volna el, ikonikus irodalmi figurává avatta volna Cassadyt.

Egy dél-kaliforniai aukciósház vezetője, Joe Maddalena most azt állítja, hogy a levél nem veszett el, csak éppen rossz helyen keresték eddig. A levél sorsáról eddig annyit lehetett tudni, hogy azt Allen Ginsberg költő kölcsönadta egy barátjának, aki egy hajón élt valahol Észak-Kaliforniában. Kerouac legalábbis így mesélte egy interjúban, melyet 1968-ban adott a The Paris Review-nak. Ez a barát azonban vízbe ejtette a levelet, amit Kerouac eléggé sérelmezett, mondván, a levél az ő tulajdona volt, és Ginsbergnek nem lett volna szabad felelőtlenül kölcsönadnia.

A levél tartalmáról Kerouac akkor annyit mondott, hogy a legnagyszerűbb írás volt, melyet valaha olvasott, jó annyira, hogy "Melville, Twain, Dreiser, Wolfe, meg ki tudja még, forogjanak a sírjaikban". Kiderült azonban, hogy Ginsberg megpróbált kiadót szerezni a levélnek, melyet el is küldött egy San Franciscó-i kiadónak, de a borítékot még csak ki sem nyitották. Amikor a kiadó tönkrement, a tulaj ki akarta dobni a papírokat, a vele közös irodát bérlő zenei cég embere azonban hazavitte a kidobásra ítélt iratokat.

A levelet végül a férfi halála után a lánya találta meg. Azt egyelőre nem lehet megjósolni, hogy az árverésen mennyiért kelhet el. Az Úton eredeti kéziratát néhány éve 2,4 millió dollárért ütötték le, de arról mindenki tudta, hogy létezik. A Cassady-levél leütési árát azonban egyelőre megbecsülni sem lehet.

Forrás: Guardian