Olvass!

KönyvesBlog

Az emberiség története a vulva törvényeiben és vágyaiban fogant

2016. december 02. .konyvesblog.

A női nemi szerv, ez a civilizáció kezdete óta tiltott hús, a férfiak félelmeinek táplálója, a gyönyör és a születés eszköze, egyszerre gerjeszt vágyat és gyűlöletet. Mind a mai napig ki szokás átkozni, hol gúny, hol imádat tárgya. Amennyit bántják, annyit dédelgetik is, és mindig felelnie kell valamiért. Tiltakozására erőszak a válasz. Egész családok - sőt egy-egy egész nemzet - tiszteletének tárgya, máskor pedig sebészetileg némítják el, hogy ne tehessen szert túl sok szabadságra. A költők magasztalják, a festők másolják - az emberiség története a vulva törvényeiben és vágyaiban fogant. Miközben akaratát, vágyait és törvényeit hol a politika, hol a vallás, hol egyes férfiak próbálták előírni.

Diane Ducret: A tiltott rés

Fordította: Füzesi Ottília, Európa Könyvkiadó, 2016, 312 oldal, 3290 HUF

 

A fergeteges antik istennőktől a nácizmus és a G pont felfedezése közti összefüggésig, az ifjú Voltaire és az erényöv konfliktusától a Playboy és a Penthouse fanszőrháborújáig: Diane Ducret, aki a történelmet női szemmel láttató könyvek szerzőjeként világszerte, így nálunk is nagy sikert aratott már, ezúttal bizony nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a női nemi szerv kultúrtörténetét írja meg. Választása telitalálatnak bizonyult: könyve magával ragadó szenvedélyű, mégis kifogástalanul dokumentált, lebilincselő olvasmány.

Olvass bele a kötetbe:

diane_ducret_a_tiltott_res_reszlet_2.docx by konyvesblog on Scribd

 

Olvass és írj! - Most megmondhatod a véleményed!

A szerkesztőségben megint rengeteg könyv halmozódott fel, amiket most jó szokásunknak megfelelően egy listában közzéteszünk, hogy ti is aktív szerzői legyetek a blognak.

Mit kell tenned?

Kiválasztani ERRŐL A LISTÁRÓL egy könyvet, amiről írnál, majd gyorsan eljönni érte, elolvasni és megírni. Tényleg megírod, nem csak felveszed a könyvet, mert az annyira kiábrándító, ne rontsd el a játékot!

Hol veheted át a könyvet?
2. kerület, Keleti Károly utca 15/c., 4. em. 16. (43-as kapucsengő)

Mikor?
2016. december 2-9. között kell átvenni, kizárólag hétköznapokon 10-16 óra között 

Mennyit kell írni?
4 ezer leütést maximum

Mit várunk el?
A cikkedből derüljön ki:
1. mit kell tudni az íróról, a könyvről előzetesen 
2. miről szól a könyv, néhány mondatban érdemes bemutatni, kifejezetten spoilermentesen
3. milyen lett a végeredmény? (ide írd meg, mit gondolsz a könyvről)

Nagyon fontos, hogy a recenziód tartalmazza a következő információkat
1. könyv szerzője, címe, fordítója, kiadója, oldalszám, első mondat
2. milyen névvel jelenjen meg a recenziód

Határidő: a recenziókat december végéig meg kellene kapnunk.

FONTOS: ha már valaki gyorsabb volt nálad, akkor ne írd át az excelben, illetve figyelj oda, ne barmold össze a táblázatot!

Kérlek, igyekezz betartani a vállalt dátumot. Nagyon várjuk az írásod ide "olvass és írj" subjecttel: konyvesblogKUKACgmailPONTcom!

Bajzáth Mária: Mesemondás és mesehallgatás közben megszületik a fény

bajza_th_ma_ria-1.jpgFotó: Valuska Gábor

Egy gyerek élete tele van olyan változásokkal, melyek feldolgozásában a jól megválasztott mese rendkívül sokat segíthet. A változás lehet egy egyszerű élethelyzet, mint például az iskolakezdés, de olyan traumatikus élmény is, mint a halál vagy a család elvesztése, de ide tartozhat akár a más gyerekekkel kialakult barátságok és rivalizálások feldolgozása. A Meseközpont Alapítvány évek óta járja a gyermekotthonokat, és a mese erejével próbálják megerősíteni a gyerekek önmagukba és a világba vetett hitét. Az adventi időszakban egy ideje már nem tárgyi ajándékot visznek nekik, hanem meséket, melyek most könyvalakban is megjelentek. Az Adventi népmesék és legendák 24 történetet gyűjtött össze a világ minden tájáról, így akad bennük magyar, lapp, eszkimó és ukrán eredetű história is. A meséket Bajzáth Mária, a Meseközpont Alapítvány és a Népmesekincstár Mesepedagógiai Műhely szakmai vezetője válogatta – ünnepvárásról, el nem hangzó kívánságokról, önmagukon túlmutató történetekről beszélgettünk vele.

A közelmúltban két olyan könyv is megjelent, melyekbe te válogattad a meséket. Az egyik kimondottan az ünnephez, az ünnepváráshoz kapcsolódik (Adventi népmesék és legendák), a másik inkább a hétköznapi élet dolgaihoz, jelenségeihez kötődik (Így megyek az iskolába). Az adventi könyv előszavában azt írtad, hogy a decemberrel kezdődő időszak huszonnégy lehetőséget rejt „egy olyan különleges varázslatra, amelyben az is kap, aki ad, és az is ad, aki kap”. Ha belegondolunk, a mese és a mesemondás egy gyerek számára a hétköznapokban felér egy miniünneppel, de mit tapasztalsz, manapság mennyire maradt igazán a hétköznapjaink része?

Ez nagyon változó. A múltkor olvastam egy magyar kutatást, melyben nagyszámú csoportot kérdeztek meg arról, hogy kapnak-e a gyerekek otthon mesét. 6-10 éves korig vizsgálták őket, több ezer családot kérdeztek meg, az eredmény pedig az volt, hogy körülbelül a gyerekek egyharmada rendszeresen, minden nap kap, egyharmada körülbelül heti egy mesét kap otthon, egyharmada pedig egyáltalán nem kap mesét. Van tehát egy olyan réteg, amely nagyon tudatosan, határozott elképzelésekkel, pontos alapelvek mentén kiválasztott könyvekből mesél a gyerekének otthon, egyharmada egy héten egyszer, másik harmada pedig egyáltalán nem. A mesélés kapcsán miattuk van egyébként óriási szerepe az intézményes nevelésnek.

Adventi népmesék és legendák - 24 ünnepváró történet a világ minden tájáról (Bajzáth Mária válogatása)

Meseközpont Alapítvány, 2016, 95 oldal, 3450 HUF

 

Az a harmad, akinek soha nem mesélnek, milyen hátrányokkal indul azokkal szemben, akiknek mindennap mesélnek a szülei?

Fejletlenebb lesz például a szókincse. Akinek napi rendszerességgel mesélnek, a szókincsét tekintve körülbelül másfél évvel jár a saját kortársai előtt. A szövegértése, az olvasási készsége is jóval fejlettebb lesz. Nem tudom adatokkal bizonyítani, de egészen biztos vagyok benne, hogy az a fajta meghittség és összekapcsolódás, amit lehetővé tesz az esti mesélés, érzelmi hiányt jelent annak a gyereknek, aki nem kapja meg ezt otthon.

A mese ezek szerint jóval túlmutat önmagán.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a mesélés gyakorlatilag – ahogy az elején is mondtad – ünnep. Nagyon sok családban rítus, hiszen megvan a menete, hogy mikor és hogyan kerül sor rá. A gyerek megfürdik, megvacsorázik, bebújik az ágyba, odabújnak mellé a szülei… Tehát van egy rendszeres, ismétlődő szertartása, ami a gyereket tulajdonképpen már bevezeti a történethallgatási helyzetbe, tudja, hogy mese következik. Egy gyereknek óriási szüksége van a testi és lelki közelségre esténként, hogy le tudjon záródni úgy a nap, hogy valamilyen módon feloldódjanak a frusztrációk, a félelmek és azok a traumák, amelyek egy adott napon érték. És ebben rengeteget tud segíteni a mese, a szülő, vagy a bizalmi helyzetben lévő felnőtt közelsége.

Így megyek az iskolába - Népmesekincstár 3. - Népmesék a világ minden tájáról - 6-8 éveseknek (Bajzáth Mária válogatása)

Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2016, 245 oldal, 3999 HUF

 

Sokszor elhangzik, hogy egy-egy probléma feloldásában milyen sokat segít a mese, de tudsz mondani erre példát? Fel tudsz idézni olyan élethelyzetet, amiben a mese valóban segíteni tudott?

Amikor például a gyerek bekerül az iskolába, akkor olyan helyzetekkel találkozik, melyekkel korábban sohasem. Be kell ülnie a padba, 45 percen keresztül figyelnie kell, és aztán ez vagy sikerül, vagy nem. A szünetben, amely az iskolában maximum 20 perc, kapcsolatokat kellene kialakítania. Ezek teljesen más minőségű kapcsolatok, mint amilyeneket az óvodában tudott kialakítani a játék során. Körülbelül 6-7 éves, amikor iskolába kerül, és ekkor elkezdi a többi gyereket kicsit másképp nézni, mint az óvodában. Már nem csak játszanak együtt, hanem adott esetben versenyhelyzetbe is kerülnek, rivalizálnak, dolgozatot írnak. A barátságok gyakorlatilag azokban a tízpercekben dőlnek el, amikor a szünetben együtt tudnak lenni. Ha belegondolunk, ez az idő borzasztóan kevés arra, hogy egy adott sérelmet, rosszul elhangzott mondatot vagy szót a gyerek valamilyen módon kezelni tudjon. Például az Így megyek az iskolába című könyvbe nagyon sok olyan mesét válogattam, ami barátokról és ellenfelekről szól. Ezekben a gyerek azt hallja, hogy mással is előfordult, hogy a barátja cserbenhagyta, mással is előfordult, hogy elárulták, becsapták, ám abban a helyzetben a mesehős minden módon megpróbált megoldást keresni – megpróbálta egyrészt a saját javára fordítani, másrészt megpróbált abból sikerrel kijönni. Ez mindenképpen biztató üzenet, hiszen a mese ad egy megoldási modellt, ráadásul azt a bizonyosságot is, hogy ez nem csak velem történik meg. A mesék tudást őriznek, emberekről, hősökről, melyeket generációk őriztek meg és adtak tovább folyamatosan. Ezekben a történetekben semmi olyan nem történik – hiába 500 vagy 1000 éve csiszolódtak azzá, amivé –, ami ne történhetne meg ma egy gyerekkel vagy egy felnőttel.

bajza_th_ma_ria-2.jpg

Tovább

A BOOKR Kids 24 mesét ad ajándékba karácsonyig

adventi.jpg

Adventi naptárral kedveskedik felhasználóinak a BOOKR Kids: az adventi visszaszámlálás alatt, azaz december 1-24. között az alkalmazást használók minden nap egy újabb ingyenes mesével lesznek gazdagabbak.

Olyan történetek lesznek elérhetők, mint A kis herceg, a Vuk vagy a Terka-mesék. A díjnyertes magyar startup interaktív meséivel azt szeretné elérni, hogy az okostelefon és a tablet használata mellett az irodalom is a mai gyerekek mindennapjainak természetes részévé váljon.

advent_poszt_-01.jpg

A BOOKR Kids könyvtáralkalmazásában több mint 150 interaktív mese közül válogathat a család. A Janikovszky-könyvektől, Gerald Durrellig, Boribontól A kis hercegig számtalan klasszikus és modern történet leemelhető a Mesetár polcairól. Mindezek hangoskönyvként is hallgathatók, olyan színészek előadásában mint Hámori Gabi, Nagy Ervin vagy Gálvölgyi János. A mesékbe fejlesztett edukációs játékoknak köszönhetően pedig az olvasás egyben szórakozássá is válik.

Az alkalmazás ingyenesen letölthető:

Google Play: https://goo.gl/kaaCNd

App Store: https://goo.gl/nLz9fd

A gyerekvállalás a legvidámabb dolog, amit az álbajusz óta feltaláltak

b288352.JPG

A Kitolás 1-2. valójában nem gyerekkalauz, bár olvasható úgy is, hanem az apává válás története: Szily folyamatosan birkózik az apahagyománnyal (milyen az apa? egyszerre okos, mindentudó, isten, játszótárs, csúszdapartner, orvos, tűzoltó etc.), mert ő élő kérdőjel, ahogy írja önmagáról, amikor a jeti beszorul a játszótéren a csúszdába. És ezt az elbeszélői pozíciót lehet szeretni, mert mindig mindenre rákérdez. Bár szegény csaja, Imola annyira a háttérbe is kerül a történetben, mint Santa Sofia De Piedad a Száz év magányban.

- írtuk Szily László apáknak szóló túlélőkalauzáról a Kitolás 2. megjelenése idején, valamikor a kétezres évek közepén. 

Szily László: Kitolás

Bookline Könyvek 2016, 420 oldal, 3999 HUF

 

Alig pár hónappal azután, hogy Szily iskolai túlélőkalauza, a Beírás megjelent (ITT írtunk róla), a Bookline Könyvek egy kötetben adja ki a kisgyerekes Bear Grylls kalandjait a szülésre felkészítő tanfolyamoktól az 1-5 éves gyerekekkel való birkózásig. 

150.jpg

Az én-központú akciódrámában igazi jellemfejlődés nincs, pedig lehetne. Szerzőnk, aki édesded, péniszekkel, Semjén Zsolttal és focilabdákkal díszített álomba merült Freud díványán, viszolyog mindenféle apafigurától, ami minden igazság és tudás birtokosa. A Szily-féle apa kicsit mindig menekül otthonról és a gyerekektől a megszokott életmódjához, hogy rögtön borzalmasan hiányozzanak neki, ha nincsenek vele.

Olvass bele Imola, Borisz, Miri és persze a friss apuka kalandjaiba: 

Szily László_Kitolás_részlet by konyvesblog on Scribd

Az író folyamatos melléknévi igenév - Németh Gábor 60

_ng-7707_1.jpgFotó: Valuska Gábor (Könyves Magazin 2016/2.)

Ha az élet (és az irodalom) tényleg egy nagy beszélgetés, ahogy Csaplár Vilmos írta az Élet és Irodalomban barátja, Németh Gábor hatvanadik születésnapja ürügyén, akkor a Nyitott Műhelyben zajlott rendesen. Németh Gábort (hatvanadik születésnapja ürügyén) Mészáros Sándor és Szilágyi Zsófia faggatta pályakezdésről, sérelmekről és kíváncsiságról, meg arról, hogy mi lett volna, ha. („Egy jelentős történelmi család utolsó, semmirekellő tagja, aki elkótyavetyéli a családi vagyont.”) A beszélgetés úgy jó, ha mindig ott kezdődik, ahol abbamaradt, de alig volt idő, hogy a jelenlévők végiggondolják, miről beszélgettek utoljára az ünnepelttel, máris ott kellett állni Mészöly Miklós mellett a Csalogány utcai lakásban valamikor a nyolcvanas években, feszengeni Nemes Nagy Ágnessel egy cukrászdában, és kitolni a szembe sávból az összetört Toyotát valahol Székesfehérvár felé a kilencvenes évek elején. A hatvan év egyetlen végtelen anekdota, a mormota idén kihagyja a téli álmot.

A kezdet: Németh szent helynek tartotta a Mozgó Világot, írócsinálónak, be is vitte a szövegeit a Bertalan Lajos utcai szerkesztőségbe (fantasztikus képek a szerkesztőségről a Literán - a szerk.), ott állt szemben a prózarovat szerkesztőjével, Alexa Károllyal, aki köré laokoónilag fonódott a telefonzsinór. A szobában dohányfüst és szalámiszag meg az ítélet: alany, állítmány rendben, de a többi nem érdekes. Hősünk a véglegesség tudatában lépett ki a napfénybe, épp, mint egy egzisztencialista filmdráma kulcsjelenetében, felidézvén, hogy mennyi szép foglalkozás van a világon, bár azt nem tudja, őt melyik érdekli. Csak annyit tudott, hogy soha, sehová, senkinek nem adja oda az írásait. Az irodalom azonban nem így működik, emlékeztet Szilágyi, hiába szerette már Karinthy is hangoztatni, hogy Osvát Ernő fedezte fel. Némethhez sem kopogtatott senki, ehelyett megismert más író embereket (sőt, íróembereket), és amikor egyikük (közelebbről: Kukorelly Endre) olyan pozícióba került, hogy szövegeket kérhetett, tőle is kért egyet. Az Újhold-Évkönyv „homokozójában”, vagyis a kezdő negyveneseket és a fiatal kezdőket is befogadó Mozaik című rovatban jelent meg először, majd nem sokkal később a Nemes Nagy Ágnes utazik a hatos villamoson (dicsfénnyel és szigorú tekintettel) kezdetű anekdotában találta magát. Ha már úgyis újholdas lett, úgy gondolta, ideje megismerkednie vele: elé állt, és megmondta neki, hogy miért bámulja olyan mereven. Nemes Nagy nem hajtotta el, helyette folytatólagos szigorral meghívta egy cukrászdába, megkérdezte, hogy mivel foglalkozik, és ellátta a tanáccsal, amit szinte lehetetlen lett volna nem megfogadni: dolgozni kell, az írásból nem szabad megélni.

Az író: „Egész életemben kerültem, hogy azt mondjam magamról, író vagyok, valahogy rosszul esik ezt mondani. Néha persze megúszhatatlan” - nyilatkozta Németh a Könyves Magazinnak, az öndefiníció kérdését pedig a hatvanadik születésnapján sem úszta meg. Hogy író-e az ember, az mindig a következő könyvnél dől el, amit már befejezett, az abból a szempontból nem érvényes, hogy az íróságot ki merje jelenteni magáról. Az író folyamatos melléknévi igenév, ahhoz, hogy definícióként lehessen hangoztatni, az kell, hogy éppen történjen. Leginkább dilettánsnak tartja magát, olyasvalakinek, aki szeret írni, az sem döntés kérdése, hogy minden könyvnél kockára teszi a korábbiakat, mintha ismét visszaállna a rajtvonalhoz, egyszerűen csak így alakul. Ha bűnként könyveljük el azokat a napokat, amikor nem ír, akkor bűnös napból tengernyi akad egy évben, mert hiába a szeretés, az íráshoz ennyi nem elég.

A tanár: Bár a forgatókönyvírás, amelynek tanításával kipipálta a Nemes Nagy-i jótanácsot, teoretikus tudásnak álcázza magát, nagyon is praktikus, és ugyanolyan kockázatos, mint az írás bármilyen egyéb formája. Annak dacára, hogy oktatásának hatalmas és főleg angol irodalma van, inkább vélekedésekről lehet beszélni, bár ezt is csak óvatosan mondja, mert ott állnak a hátsó sorban a tanítványai. Minden történetnél, szánják azt forgatókönyvnek vagy elbeszélésnek, a sztori saját szabályrendszerére kell rájönni, és be kell kapcsolni a hemingwayi szarszűrőt, a tanítás pedig csak annyit jelent, hogy valaki, aki többet élt, megpróbál segíteni annak, aki kevesebbet, még ha a többet élés önmagában nem is érdem.

A sérelem: Irodalmi sérelmet dédelgetni a kortárs magyarban sem ismeretlen szokás, de Némethnek egy saját sérelem sem jut az eszébe. A sértődésnek amúgy sincs semmi értelme, az a lényeg, hogy az ember mindig a legrosszabbat gondolja arról, amit csinál, mert onnantól másnak esélye sincs még rosszabbat gondolni. Mészáros felidézi Bán Zoltán András kritikáját a kilencvenes évek elejéről (BZA: Az üresség könyveiből, Holmi, 1992/10.), amelyben a szerző „a halál faszára” küldött el öt fiatal írót, akikből három (Szijj, Csejdy, Garaczi) az est különböző pontjain felbukkan a Nyitott Műhelyben, de Hazai Attilát se hagyjuk említetlenül. Sértődés akkor sem volt, olyannyira, hogy „az aljasság netovábjaként” azóta össze is barátkozott bírálójával, sőt, az valahol még hízelgett is neki, hogy BZA az ő könyvével (A Semmi Könyvéből, Holnap, 1992/9.) verte a másik négy fejét.

A kíváncsiság: Megszűnik-e a fiatal pályatársak iránti kíváncsiság, kérdi Mészáros, Németh pedig, bár elismeri, hogy egy idő után mindenki bezárul, reméli, ha valami erőssel találkozik, azt akkor is észreveszi, ha már nem látja árnyaltan a generációt, ahonnan a szerző érkezett. Az öröm, amit egy jó dolog miatt érez, nem morális nagyságot jelent, a jónak örül, annak, hogy van még, aki jót csinál, és nem annak, aki csinálja. Szerinte mindenkinek megvan az esélye, hogy rájöjjön, az egója van a legnagyobb kárára, bár ahogy fogy az idő, szerencsére az ego is kisebbedik.

Az idő: Ha már a múló idő, a két könyv közé kifeszített is szóba kerül, az elengedés kérdése, vagyis a mitartottilyensokáig. Semmi heroikus nincs az Egy mormota nyarát megelőző hosszú időben, mondja Németh, a tét annyi volt, meg lehet-e jelentetni, amit írt. A kérdés nem színvonalbeli, a döntésnek kellett megszületnie, hogy lesz-e belőle könyv, vagy, ahogy a klasszikusban, „fogpiszkáló, ha el nem baszom”. Amikor azt érezte, nem fogja kidobni, odaadta a szerkesztőjének, döntsön ő, aztán a döntés után beleírta a fülszövegbe, hogy „Amszterdamtól Rómán át Buenos Airesig”, megfeledkezve arról, hogy az argentin főváros kimaradt a végleges változatból. A legfontosabb idővel kapcsolatos kérdés a jövőre vonatkozik, Némethnek több terve is van, például egy húsz éve őrizgetett regényötlet, előszedni Gabriely György és Poletti Lénárd levelezését (Kész regény, Filum, 2000), sőt nemcsak előszedni, de Szilasival együtt meg is mozdítani, és közreadni az elmúlt tíz év összegyűjtött, mára egészen könyvnek látszó szövegeit. Utóbbira egy halvány ígéretnek hangzó talán jövő tavaszz is kapnak az ünneplők. Egy pillanatig egészen olyan érzése lesz tőle az embernek, mintha a születésnapon nem csak az ünnepelt kapna ajándékot.

Az amerikai mágnások fillérekért vásárolják fel Mexikót

b289459.JPGEl Paso határváros, Winston Groom története pedig korszakhatáron játszódik, a huszadik század fordulóján és első évtizedeiben. A Forrest Gump szerzője ezúttal történelmi kalandregénnyel áll elő, a helyszín néhány Európában, majd az Egyesült Államokban felvillantott pillanatkép után a viharos, önállósodó Mexikó, melynek a határhoz közel eső területeit fillérekért vásárolták fel az amerikai vasútmágnások, újságcézárok. Itt minden lehetséges és mindenki megfordul: hősök és áldozatok, gyermekrablók, banditák és javasasszonyok - valamennyiüket próbára teszik a háborús körülmények és a gyönyörű, ámde cseppet sem barátságos természet.

Winston Groom: El Paso

Fordította: Lázár Júlia, Tarandus, 2016, 552 oldal, 4990 HUF

 

A történet egy bostoni árvaházban kezdődik, ahonnan egy vasútmágnás és a családja karácsony előtt örökbe fogad egy kisfiút. Arthur, aki még a vezetéknevében sem lehet biztos, felveszi a szép hangzású Shaughnessy nevet, előkelő iskolákba jár, majd beáll apja mellé a vasúttársasághoz, szerelmes lesz, gyerekei születnek. Már-már beleszürkül egy üzletember hétköznapjaiba, amikor egyik pillanatról a másikra nagyot fordul körülötte a világ.

Kapcsolódó cikkünk:

A Forrest Gump szerzőjének új könyve tocsog a vérben (kritika)

A sivatagban és a vadonban üldözi gyermekei elrablóit, akik egyszerre gonosztevők és hős forradalmárok. Brutális gyilkosok, ugyanakkor az országuk őslakosait akarják jogaikba visszahelyezni. Időben és térben határvidéken járunk, semmi sem egyszerű. Pancho Villát, a gyilkos banditát olvasni tanítja az elrabolt kislány, kísérői pedig olyan valós és képzeletbeli figurák, mint Ambrose Bierce, a világhírű író, vagy John Reed, a szocialista újságíró, illetve Villa egyik alvezére, aki száradó, zsugorodó levágott emberi orrokból fűzött láncot hord a nyakán.

Olvass bele a regénybe:

El_Paso_részlet by konyvesblog on Scribd

Réz András: ,,Egyszer csak mindent besöpörsz a hatalomiparhoz, és örökre ki vagy rekesztve”

blog_promocsik_1.png

_dsc2827.jpg

(X) Réz András esztéta, kritikus, író és olvasó, urbánus mesemondó ismét kötetbe gyűjtötte eszmefuttatásait, bosszankodásait és örömeit, like-jait és dislike-jait, ki- és beszólásait. A Már egyáltalán nem szorongok, de teljesen be vagyok... című könyv a Szorongás-trilógia harmadik részeként a szerző sajátos, vitriolosan szórakoztató stílusában úgy ad képet a minket körülvevő világról – a gasztroforradalomtól az amerikai elnökválasztásig – hogy az olvasó néha maga sem tudja eldönteni, sírjon-e vagy nevessen.

Tizenhárom éve jelent meg a Válogatott szorongásaim, 2011-ben a Még mindig szorongok. Az új kötet címéből tudjuk, hogy már nem szorongsz, hanem teljesen be vagy szarva. Ezen kívül miben tér el a könyv az előzőektől?

Változott a világ, én is változtam. Korábban elindultam egy komoly témában, és leütöttem egy viccel. Most inkább a fordítottját csináltam: elindultam egy viccel, és kibontottam belőle egy komoly témát. De nincs egységes gondolatvilága; kimentem a vásárra, leterítettem egy pokrócot, és kiraktam rá néhány időszerű témát. Csupa kérdés, csupa kétkedés. Az is változás, hogy az új kötetben sokkal egyszerűbb lettem. Nemrég újraolvastam a könyveket, olyan szempontból, hogy nem vagyok-e túl szofisztikált, tényleg arról szólnak-e a mondatok, amiről beszélni szeretnék. Az első kötetnél nem volt probléma – nevettünk. A másodiknál inkább az volt a kérdés, hogy logikusak és jók-e az okfejtéseim. Most pedig azt mondtam: megpróbálok úgy írni, hogy aki kézbe veszi a könyvet, annak ne a szavakkal, a mondatokkal kelljen foglalkoznia, hanem legyen világos, hogy mitől félek. Amúgy is egyre többet gondolkodom azon, hogy a kifinomultság erény-e. Vannak korok, amikor a cizelláltság a legmagasabb érték, és vannak korok, amikor a szövegek kiegyenesednek és szúrósabbak lesznek. Úgy éreztem, hogy abban a világban, ami most körülvesz bennünket, kevesebb szépelgés és több nyíltság kell. Ez a kötet már véresen aktuális, annyira, hogy benne vannak az idei nyár eseményei, a labdarúgó EB, az olimpia, a migránsok, az amerikai elnökválasztási hacacáré is. Bekerült, hogy mi volt a balhé a Quimbyvel, mert dumálnunk kell arról is: hogy a francban történik, hogy évtizedeken át kötődsz egy zenekarhoz, és egyszer csak megtagadod, mert fellépett Tusványoson?

Bemutató. A Már egyáltalán nem szorongok, de teljesen be vagyok... bemutatója 2016. november 30-án 20 órától lesz a Werk Akadémián (VIII. kerület, Salétrom utca 4.). Réz Andrással Horváth Gergely beszélget. Vendégek: Kolosi Péter és Lakner Zoltán.

Hogyan történik?

Azzal kezdem a fejezetet, hogy nem fogok igazságot tenni, azt akarom elmagyarázni, hogy az előítéleteinkből, a görcseinkből, a hatalomiparral kapcsolatos nézeteinkből hogyan fakad az, hogy sétálgatunk egy olyan utcában, amibe be sem akartunk menni. Csinált valami olyasmit a Quimby, amiért ki kell tagadni? Írt valami alternatív himnuszt egy ördög tudja, milyen eseményre? Megtagadta önmagát? Vagy Kiss Tibi behódolt a hatalomnak? Nem. A jelenség arról szól, hogy van egy hely, amelyet megbélyegzünk, mert a hatalomiparosokhoz kötődik. Tusványos a szemünkben nem más, mint Orbán Viktor aktuális szószéke, tehát ha valaki megjelenik ott, korpa közé keveredik. Akkor is, ha semmi köze a hatalomiparhoz.

Nem az verte le az ékszíjat, hogy ott jártak, hanem az, hogy a Facebook-posztjuk úgy jelent meg: ,,Köszönjük Tusványos! Quimby – Orbán Viktor és a Fidesz társaságában”. Aztán később ezt a posztot eltüntették.

Na de tudjuk, hogy a ,,társaságában” annyit jelentett, hogy Orbán Viktor délelőtt beszélt, ők pedig este játszottak. A délelőtti fecsegések azok, amik, este meg odamennek a fiatalok és buliznak. Amikor ennyire megfeszített a helyzet, akkor a bulin való fellépés is olyan érzelmi, indulati hullámot indít el, amiről dumálni kell. Egy mini tudományos dolgozatot írtam arról, hogy vajon miért megyünk bele ezekbe a játszmákba, amiknek számunkra nincs nyereséges kimenetele. Aki szerette a Quimbyt, és most megtagadja, elveszít valamit, ami fontos volt az életében, és nem kap helyette semmit, csak indulatot.

Réz András: Már egyáltalán nem szorongok, de teljesen be vagyok...

Libri, 2016, 294 oldal, 3699 HUF

 

A kötetben sok-sok fura játszmáról írok, amelyek néha viccesek, néha egyáltalán nem. A szimbólummánia külön fejezet a könyvben. Épületek, köztéri szobrok, utcanevek, tehát csupán jelképek olyan indulatokat gerjesztenek, amelyek egymásra uszítják az egyébként jóravaló embereket. Gyerekek, muszáj nekünk azért hadakoznunk, mert egy csúnya madár lekakál egy angyalt? Mi közünk nekünk ahhoz, hogy a hatalomipar a maga gondolatait bronzba, kőbe, akármibe önti?

Tovább

Szörnyű tudományos kísérletek nyomába ered az új orosz krimi

marinyina.jpg

(X) Alekszandra Marinyina, a nyugalmazott rendőr alezredes írónő egyik leghíresebb regénye A halál célja: halál. Az Orosz Krimik sorozat részeként jelent meg, de valójában a krimi és a szépirodalom egysége ez a mű.

A krimi fordulatos, izgalmas és az élet árnyoldalát tükrözi. A történet kezdetén egy teljesen banális zsarolási ügy felderítésébe csöppenünk, és nem is sejthető, hogy innen hová fog eljutni a nyomozás, és a cselekmény előrehaladtával megjelenő újabb és újabb – látszólag külön futó – szálak hogyan kapcsolódnak majd össze egy hihetetlenül lebilincselő és nagyszabású bűnténnyé.

Alekszandra Marinyina: A halál célja: halál

Fordította: Arató Vera, Detektív Kiadó Kft., 2016, 386, 3590 HUF

 

Külön figyelmet érdemel a gyilkos személye. Egy olyan embertípushoz tartozik, aki gyűlölettel viseltetik környezete iránt. Mindenki iránt. Egyetlen nő van az életében, akihez szenvedéllyel közelít, mégis – ha közvetve is – a halálát okozza, és ettől egyfajta kielégülést érez. Mit szeretne, milyen cél vezérli, miről álmodik egy gyilkos? Szabad egyáltalán egy gyilkos álmaival foglalkoznunk? Erre a kérdésre is választ kaphatunk a regény elolvasása után.

A cselekmény egyik fontos helyszíne egy kutatóintézet, ahol – a ’90-es évekre jellemző rendkívül rossz körülmények között – tudományos fejlesztések folynak. A tudomány fejlődése elvileg az emberiség javát szolgálja. Vajon ez mindig így van? Milyen célt szolgál az intézet által kifejlesztett berendezés? Néha csak egy hajszálon múlik, hogy egy eredetileg hasznos fejlesztést nem fordítanak-e szörnyűséges célokra.

Marinyina művében – a krimi és a szépirodalom összefonódásával – egy széles társadalmi körkép tárul elénk. Sajnos a társadalom torzulása reális, valóságos jelenség. Megismerkedhetünk gátlástalan emberekkel, akik a hatalom megtartása és a korlátlan meggazdagodás érdekében bármire képesek. Korrupció, zsarolás, társadalmi különbségek és munkahelyi hierarchia – ezek mind-mind jelen vannak a regényben. Ezzel párhuzamosan szemtanúi lehetünk az igaz, mély emberi kapcsolatoknak, barátságoknak, amelyek a tisztességen, az egymás iránti tiszteleten, az őszinteségen és a becsületességen alapszanak. A szeretet és a szerelem bemutatása mély érzelmet vált ki az olvasóból, hisz ez része a mi mindennapi életünknek is.

A regény főhőse, Anasztaszija Kámenszkája – az átlagos külsejű, szinte észrevehetetlen nyomozónő – a munkájának él és megszállottan harcol a bűnelkövetők ellen. Nem egy idealizált figura, alakja annyira valóságos, annyira igazi, hogy az olvasó is átéli a főszereplő érzéseit: a kétségbeesést, a tehetetlen dühöt és a minden áron való tenni akarást.

A regény hitelességével, életszerűségével, fordulatokban gazdag és váratlan eseményeivel számot tarthat a legkülönbözőbb olvasók érdeklődésére és figyelmére. A mű hatása, hogy tanulságokat ad az életről, az emberi tartásról, gondolatokat ébreszt az olvasóban, arra kényszerítve, hogy eltöprengjen az őt körülvevő világról.

Alekszandra Marinyina magyarul megjelent további művei: Idegenbeli játszma, Kényszergyilkosság, A sértett neve – Senki.

„Mint egy kis nulla a nagy végtelenségben” - Kitelepítéséről és ’56-ról írt naplójában a grófnő

Gróf Andrássy Tivadar és Zichy Eleonóra lányai, Ilona, Borbála, Katalin és Klára politikailag elkötelezett, művészetpártoló, gazdag családban születtek. Gyerekkorukat tiszadobi, tőketerebesi kastélyukban vagy a budai palotájukban töltötték. Saját vadászterületükön nyaraltak. Minden megadatott nekik: dajka, nevelőnő, szobalány, háziorvos, szakács, komorna. Házhoz járó magántanárok keze alatt több nyelven beszélő, művelt, sportkedvelő kisasszonyokká lettek.

Pallavicini-Andrássy Borbál: A lelkünkhöz nem nyúlhatnak - Kitelepítési és 1956-os napló

Európa Könyvkiadó, 2016, 344 oldal, 3790 HUF

 

A családban mindenki naplót vezetett. Ilona nemrégiben előkerült jegyzetei (olvass bele ITT) vagy Katinka, a vörös grófnő emlékiratai beszédesebbek, mint a legprecízebb történészi szakmunkák. Fennmaradt írásaik, leveleik azonban nemcsak kordokumentumként értékesek, hanem szépírói tehetségről is tanúskodnak, és ebben kétségkívül Borbáláé az elsőség.

Kapcsolódó cikkek:

Befalazva találtak rá Esterházyné háborús naplójára

Andrássy Ilona lelkifurdalással élt egy férfi oldalán, akinek a barátjába volt szerelmes

Borbála naplója két időszak krónikája: az első rész az 1951 májusa és 1953 októbere közti történéseket rögzíti, amikor az asszonyt minden vagyonától megfosztva kitelepítik a Tisza menti Besenyszög közelében levő Fokoru-puszta egyik tanyájára. Pallavicini-Andrássy Borbála akkor már özvegy, és négy felnőtt gyerek anyja. Hamar alkalmazkodik a szerény körülményekhez, baromfit nevel, kertet művel, segít a tanyasiaknak, és felszabaduló idejében ír, mesél a puszta életéről, arisztokrata sorstársairól és kuláknak bélyegzett házigazdáiról. Megtapasztalja, hogy a boldogság fogalma relatív.

A második rész 56-os napló. A forradalmat megelőző időszak benyomásainak ismertetése, a forradalom eseményeinek lázas krónikája. Borbála egyik fia a néphadsereg tisztje lett, 1956 végén a parlament utasítására ő hozta fel Budapestre Mindszenty hercegprímást. Nagy árat fizetett érte.

Olvass bele a kötetbe:

pallavicini_andrassy_naplo_reszlet_1.docx by konyvesblog on Scribd

Neil Gaiman ezúttal kivételesen nem a fantáziájára hagyatkozik

Neil Gaiman karrierje során számos műfajban letette már kézjegyét: írt több nagysikerű bestsellert, számos gyerekkönyvet, képregényeket és filmforgatókönyveket egyaránt. Ám műfajilag bármerre is kalandozott, témájában és stílusában mindig felfedezhetők voltak saját, jól felismerhető ismertetőjegyei. Új, Kilátás az erkélyről című kötete ugyanakkor nem a meghökkentő képzeletére épít, hanem a pályája során megjelent non-fiction írásaiból válogat.

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről - Válogatott írások

Fordította: Ballai Mária, Galamb Zoltán, Gálla Nóra, Juhász Viktor, Orosz Anna, Pék Zoltán, Török Krisztina, Agave Könyvek, 2016, 416 oldal, 3680 HUF

 

„Túl gyakran esik meg, hogy azért írok valamiről, hogy megtudjam, mit gondolok róla, nem pedig azért, mert már tudom” – vallja magáról Gaiman, a könyv pedig ennek megfelelően számos témát érint. Szóba kerülnek a könyvek és az olvasás helyzete, a tündérmesék és a történetszövés fogásai, az alkotó lét nyűgjei és örömei, számos régi és kortárs szerző hatása a világra, illetve filmek, zene, képregények és még számos, a szerzőnek fontos téma. És bár a kötetben szereplő szövegek nem Gaiman szépirodalmi munkásságából valók, mégis áthatja őket a rá jellemző éleslátás és lírai hangnem.

Bár Gaiman már jócskán pályája elején kihátrált az újságírásból – bevallása szerint nem tudta elviselni, hogy a tények gúzsba kössék –, a kötet számos az újságíráshoz közelálló szöveget is tartalmaz. Van itt interjú Stephen Kinggel vagy éppen Lou Reeddel, de a kötetben megtalálható olyan klasszikus riport is, mint például a Hattól hatig című írás, melyben Gaiman a „vad” londoni éjszakát akarja felkutatni, de az izgalmak valahogy nem akarnak rátalálni. Az újságírói szövegek közül mégis a legszórakoztatóbbak azok, amelyek a hollywoodi filmvilágot helyezik középpontjukba. Gaiman már a Tükör és füst című novelláskötetében írt egy novellát Az aranyhalas medence és más történetek címmel, melyben pikírten vall saját kívülállóságáról Hollywoodban. Ez a téma hasonló hangnemben megjelenik a kötet írásaiban is. Az egyik szövegben a Tükörálarcok című filmje sundance-i bemutatójáról számol be, ahol szórakoztató látni, milyen belterjes és szürreális a hasonló filmfesztiválok világa. Ezenfelül a címadó szöveg, a Kilátás az erkélyről is a filmvilág kulisszái mögé enged bepillantást. Ebben a szerző az 2010-es Oscar-díjátadóról írt beszámolót, ahova a mesekönyvén alapuló Coraline című animációs filmet kísérte el. És bár a szerző kénytelen az A-listás helyekről kiszorulva, igazi outsiderként az erkélyről végigasszisztálni a díjátadót, mégis szellemes és gunyoros bepillantást enged a vörös szőnyeges felvonulás és a büfében való smúzolások kifacsart, álomgyári világába.

Tovább

Megmondjuk, ki lesz a legjobb 35 év alatti magyar író

beat_fejlec.jpgAmikor 2013 őszén bejelentették az első Horváth Péter irodalmi ösztöndíj (HP) jelöltjeit, már ötödik éve nem adták át a tíz darab Junior Prima-díjat irodalom kategóriában. Ezzel komoly vágást ejtettek a mecénások a fiatal írók zsebén, hiszen a hétezer eurós csekk addig az egyetlen nagy összegű díj volt, amit megkaphattak. Ezért is annyira örömteli Dr. Horváth Péter üzletember hatezer eurós felajánlása, amellyel évente egy fiatal írót támogat. Gesztusára tekinthetünk úgy, mint a 21. század Baumgarten-díjára, hiszen a Keresztury Tibor és Szilasi László neve mellett az Esterházy Péter, majd Parti Nagy Lajos elnökségével fémjelzett zsűri szakmai hitelét igazán nehéz lett volna megkérdőjelezni. A Beat Testvérek átvilágítják a Horváth Péter-díj aktáit.

Egy kis statisztika-pornó

Minden évben tíz 35 évnél nem idősebb szerző kerülhet fel a HP-shortlistre. A zsűri egy – nem nyilvános – longlistről választ tíz jelöltet, majd három döntősre szűkíti a kört, végül pedig egy szerzőt részesít ösztöndíjban. Ha végignézzük az elmúlt négy év jelöltjeit, döntőseit és díjazottjait, érdekes mintázatokat fedezhetünk fel a kuratórium döntéseiben.

  • 2013-ban mintha a zsűri maga sem tudta volna, hogy milyen nyomvonalon induljon el, hiszen nem könyveket értékeltek, csak tíz névből állt a lista, ami 2014-re változott, onnantól már műveket kaptunk.
  • Az elmúlt három év harminc jelölt műve között 18 verseskötetet és 12 prózát találunk. 2013-ban a próza és líra aránya 4:6, 2015-ben 2:8, idén pedig 6:4.
  • A nemek arányát tekintve a négy év alatt jelölt negyven író között tizenkét női szerző szerepelt.
  • A kiadók közül az elmúlt három évben a Libri-Jelenkor kilenc, a Magvető nyolc, a József Attila Kör hét, a Fiatal Írók Szövetsége négy, a Kalligram pedig két jelölést zsebelt be. Jogosnak tűnik a kérdés, hogy a FISZ kiadványai miért nem kerültek eddig a jelöltek közé – bár az idei könyvek közül négyet is ők adtak ki. Később még kitérünk majd a hiányzókra, de az furcsa, hogy idén kalligramos szerző nem került a shortlistre.

Tovább