Olvass!

KönyvesBlog

Nádas Péter: Az ember önmagában nem tud megélni

2016. július 24. valuska

nadas_interju.jpg

Nádas Pétert 2014-ben kérte fel a Litera, hogy egy éven keresztül írjon havonta 2flekken rovatukba egy cikket, ebből a felkérésből született Az élet sója című rövidke folytatásos regény (a hét könyve is volt nálunk, kritikánk róla ITT olvasható!). Gombosszegi otthonában találkoztunk Nádas Péterrel: a kétrészes videó második részében vallásról, urbanizálódásról, az ember tekintélyhez való viszonyáról beszélgettünk. Az első részt itt lehet megnézni.

Ez pedig az interjú második része: 

Az élet sója című Nádas-könyv egy sor nagyon érdekes kérdést és problémát felvet, és bár jó pár dolgot megkérdeztünk, sokkal több mindent megtudtunk: 

Tovább

Olvass és írj!

A szerkesztőségben megint rengeteg könyv halmozódott fel, amiket most jó szokásunknak megfelelően egy listában közzéteszünk, hogy ti is aktív szerzői legyetek a blognak.

Mit kell tenned?

Kiválasztasz ERRŐL A LISTÁRÓL egy könyvet, amiről írnál, majd gyorsan eljönni érte, elolvasni és megírni. Tényleg megírod, nem csak felveszed a könyvet, mert az annyira kiábrándító, ne rontsd el a játékot!

Hol veheted át a könyvet?
2. kerület, Keleti Károly utca 15/c., 4. em. 16. (43-as kapucsengő)

Mikor?
hétköznap 10-16 óra között

Mennyit kell írni?
4 ezer leütést maximum

Mit várunk el?
A cikkedből derüljön ki:
1. mit kell tudni az íróról, a könyvről előzetesen?
2. miről szól a könyv? néhány mondatban érdemes bemutatni, kifejezetten spoilermentesen
3. milyen lett a végeredmény? (ide írd meg, mit gondolsz a könyvről)

Nagyon fontos, hogy a recenziód tartalmazza a következő információkat
1. könyv szerzője, címe, fordítója, kiadója, oldalszám, első mondat
2. milyen névvel jelenjen meg a recenziód

Határidő: a recenziókat augusztus végéig meg kellene kapnunk.

Kérlek, igyekezz betartani a vállalt dátumot. Nagyon várjuk az írásod ide "olvass és írj" subjecttel: konyvesblogKUKACgmailPONTcom!

[A gyilkos ház] Bajtai András: A bíbor kulcslyuk

650x200_gyilkoshaz.jpg

A Margó éjszakai vándorprogramja idén A gyilkos ház címet kapta, a sötétségbe burkolózott PIM-ben pedig Bajtai András, Dragomán György, Moskát Anita, Nemes Z. Márió és Sepsi László tárta fel a ház hátborzongató titkait és rémisztgette a résztvevőket. Ha lemaradtál a sétáról, nálunk mind az öt szöveget elolvashatod! Bajtai András az Andreas Vesalius Anatómiai Múzeumba kalauzolta a hallgatóságot. (A sorozat korábbi részei: Nemes Z. Márió: A házibarát, Moskát Anita: A szíve felett, Dragomán György: Harapófogó, Sepsi László: Szkolopendra)

Störr kapitány elindította laptopján A sötétség fejedelmét, és hátradőlt öreg bőrfoteljében. Egész este megállás nélkül kávézott, mégis hamar elaludt. Álmában egy ráncos női kéz madárpókokat tett az arcára. A mozdulataiból áradó hidegvér elképesztette, de a kifestett körmök még ennél is jobban nyugtalanították, mert tarkaságuk diabolikus összhangban állt az ízeltlábúak sokszínűségével.

Egy lepusztult motel sötét szobájában feküdt meztelenül. Az öregasszony ott állt némán, lehajtott fejjel az ágya mellett, és arca úgy vonaglott, mintha kötőtűkkel szurkálták volna a máját. Sebes száján cserepes volt a bőr, és miközben vonásai egyre abnormálisabb formát öltöttek a fantomfájdalomtól, a száraz darabkák úgy pattogzottak le róla, akár az emberi faforgács. Érdes ajkai közül nyálra alig emlékeztető, szennyezett, pempős váladék csorgott Störr kapitány szájába. A sűrű, opálos cseppek dögszagot árasztottak, amitől hányinger tört rá.

Az öregasszony ördögi mutatványa azonban ezzel még nem ért véget. Egy fekete acéldobozból korát meghazudtoló kecsességgel újabb pókszabásúakat emelt ki, hosszú ujjai között olyan elegánsan tartva a rendellenes egyedeket, mintha egy több száz éves, Ming-dinasztia korabeli porceláncsészéből készülne matéteát inni. Störr kapitány hiába próbált kiabálni, nem jött ki hang a torkán.

Eddig azt hitte, hogy csak ketten vannak a pókos öregasszonnyal az elhanyagolt helyiségben. Ekkor viszont megpillantotta a szoba sarkában ülő gyerekszerű félkegyelműt. Idomtalan testét koszos pokrócba csavarták, össze-vissza kapálódzó, csáprágókban végződő végtagjai mégis kilógtak alóla. Előre-hátra billegett a csirkecsontokkal teleszórt szobában. Székének ringását imbecil makogás kísérte, amibe időnként elfojtott nyerítés, köpködés és öklendezés hangjai vegyültek.

13413708_1283516841676908_3182084795019767256_n.jpgFotó: Valuska Gábor

Störr kapitány izzadtan és remegve riadt fel rosszul bevilágított fülkéjében. A stáblista már régen lepergett, laptopja álomba hibernálta magát. Az Andreas Vesalius Anatómiai Múzeum portásaként és éjjeliőreként harminchárom évet húzott le az ódon épületben, de eddig még nem volt rémálma, pedig rengeteg horrorfilmet megnézett már magányos és hosszú éjszakai során. Lelki békéjét sosem zavarták a polcokon pedáns rendben sorakozó deformált csontvázak, az ásító koponyák, a bordák szűk ketrecei, a formalinos üvegekben lebegő amorf holttestek, köztük csonka karú és lábú, humanoidnak csak nagy jóindulattal nevezhető tetemek, az egész helyet belengő morbid atmoszféra.

Tovább

Hunter S. Thompson: Burgess úr, maga lusta faszszopó!

13511015_1591156084510180_4371261392795844614_n.jpgShaun Usher néhány éve elindította a Letters of Note blogot, ahol ismert vagy kevésbé ismert emberek leveleit, táviratait, faxon elküldött üzeneteit gyűjtötte össze Richard Burton Elizabeth Taylornak küldött szakítás utáni levelétől, Gandhi Hitlernek írt levelén át addig az üzenetig, amelyben Nick Cave visszautasított egy MTV-díjat. A blogból időközben könyv lett, sőt mostanra könyvek, Angliában pedig útjára indult egy rendezvénysorozat, ahol világhírű színészek, művészek adják elő a leveleket. A Független Színművészetért Alapítvány és a Műhely Produkció közös sorozatában a levelek magyarul is megelevenednek. Az esteket minden alkalommal más moderálja Lackfi Jánostól Nyáry Krisztiánig, a leveleket a házigazdák mellett olyan színészek olvassák fel, mint Fullajtár Andrea, Mácsai Pál vagy Rezes Judit. Minden este más-más levelek kerülnek a közönség elé, eltérő felállású hattagú szereplőgárda interpretálásában, és a szervezők képző- és fotóművészek, tudósok bevonását is tervezik. A Beszélő levelek nyitófesztiválját szeptember 15-17. között rendezik a Mozsár Kávézó felső szintjén kialakított színházi térben. A héten bemutatunk négy levelet, ami szeptemberben meg is lehet majd hallgatni. Hunter S. Thompson kollégáját, Anthony Burgess-t küldte el melegebb éghajlatra. Schultz Ádám fordítása. (A sorozat korábbi részei: Antoine de Saint-Exupéry, Mark Twain, Steven Armes)

Anthony Burgesst főleg Gépnarancs című könyvéről ismeri a nagyközönség, amelyet Stanley Kubrick adaptált filmre. Kevesebben tudják, hogy Burgess összesen 33 regényt írt, emellett írt verseket, tudományos munkákat, novellákat és forgatókönyveket is, de zeneszerzőként is termékeny volt. Időnként újságíróként is dolgozott, ám amikor 1973-ban éppen Rómában dolgozott, és a Rolling Stone magazin egy kommentárt kért tőle, elhagyta az ihlet, és inkább egy nemrég befejezett novelláját ajánlotta a szerkesztők figyelmébe. Szerencsétlenségére levele Hunter S. Thompson író asztalán landolt.
hunter_fwl_2x.jpg

1973. Augusztus 17.

Woody Creek, Connecticut

 

Tisztelt Burgess úr!

Herr Wenner továbbította az ön hasznavehetetlen római levelét, amelyet a belföldi rovatba írt, hogy tanulmányozzam és/vagy válaszoljak rá.

Sajnos nemzetközi mellébeszélési rovatunk nincs, különben ott kötött volna ki.

Miféle béna, félőrült szarzsák maga, hogy ezzel akar átverni minket? Ha a Rolling Stone egy kommentárt kér, a rohadt életbe, mi egy nyomorult kommentárt várunk. És meg se próbálja megúszni egy ilyen ócska szar szöveggel, mint ez az 50 ezer szavas novella az emberi sorsról... blablabla...

Minek néz minket? Egy halom agyatlan majomnak? Gazdag naplopóknak? Dilettáns barmoknak?

Maga lusta faszszopó! A munka ünnepére legyen az asztalomon az a kommentár! Méghozzá sajtókész állapotban! Az az idő már rég elmúlt, amikor a magafajta olcsójános seggfejek minden alól kibújhattak az olyan szarságokkal, amiből maga is meggazdagodott.

Vonszolja fel a lottyadt seggét a piazzáról az írógép mellé! A magafajtából itt tizenkettő egy tucat, Burgess, a tököm ki van, dögöljek meg, ha ezt tovább tűröm!

Őszinte híve,

Hunter S. Thompson

Veszprém megyéből toboroztak telepeseket a brazil kivándorlási ügynökök

b1452238.JPGA riói karnevál őrülete? A lélegzetelállító kilátás a Cukorsüveg és a Corcovado tetejéről? A szurkolók tízezreinek lelkesedése a Maracan Stadionban? Amazónia dzsungele? A pompás tengerpartok?

Igen, ez mind Brazília. De a favelák nyomora és az óriási metropolisok betonrengetege is. A végtelen országutak, a többnapos amazonasi hajózások, az éjszakai buszozások unalma. Meg a rengeteg különös hely és pillanat, a vad házibulitól az afrikai vallási rituáléig, a magyar származású brazilok banános rétesétől az őserdő lakóinak cölöpökön álló házáig.

Soltész Béla: Hátizsákkal Brazíliában - Kalandos útikalauz Riótól az Amazonasig

Európa, 2016, 360 oldal, 3990 HUF

 

Bepakoltam a hátizsákomba, és útnak indultam, hogy felfedezzem magamnak Brazíliát, a 2016-os olimpia országát. Bejártam az ország leghíresebb helyeit, de olyan világvégi falvakba is elkeveredtem, amelyek talán még a térképen sincsenek rajta. Ámuldoztam Brazíliaváros és São Paulo modernségén, és gyönyörködtem Minas Gerais barokk aranyvárosainak szépségében. Híres brazilok nyomába eredtem mint Pelé, Ayrton Senna vagy épp Paulo Coelho, és híres brazíliai magyarok nyomára is bukkantam, mint például Molnár Gábor vagy Lénárd Sándor.

És persze megismerkedtem egy csomó hétköznapi, nagyszerű brazil emberrel, akiktől nagyon sokat tudtam meg arról, hogy milyen az igazi Brazília. Erről szól ez a könyv.

Olvass bele Soltész Béla brazil kalandjaiba:

Soltesz_reszlet_konyves by konyvesblog on Scribd

Kiéhezettek – Az emberiség szájkosaras, láncra vert reménysége

A tízéves Melanie egy kis cellában él. Minden nap katonák jönnek érte, akik fegyvert fognak rá, beszíjazzák egy tolószékbe, aztán kitolják egy osztályterembe, ahol hasonló gyerekek között tanul a világról. Monoton, sivár létezésének egyetlen örömét az egyik tanárnő, Justineau kisasszony jelenti, akit nagyon szeret. Aztán ez az ő kis zárt világa, amelyen kívül semmi mást nem ismer, millió darabra robban, és a tanárnő, egy tudós meg két katona társaságában kint találja magát a falakon kívül, egy veszélyes és ellenséges környezetben.

A Kiéhezettekről lehetetlen anélkül beszélni, hogy lelőném az első fordulatát – ez a fordulat ugyanis egyben a sztori lényege, kiindulási pontja is, és már úgy ötven oldal után sor kerül rá (nagyjából húsz oldal után pedig legalábbis sejthető). Szóval: egy globális, az emberi civilizációt és infrastruktúrát teljesen romba döntő fertőzés után járunk, amely az áldozataiból úgynevezett „kiéhezetteket”, vagyis emberi húsra éhes, zombiszerű lényeket farag (leginkább a 28 nappal később nem-egészen-zombijaihoz lehet hasonlítani őket). Melanie maga is egy kiéhezett, ám osztálytársaival azon kevesek közé tartozik, akik megőrizték ép elméjüket, intelligenciájukat, jellemvonásaikat, egyszóval emberségüket – az egyetlen bibi, hogy ha nyálat vagy vért szagolnak, akkor ez mind megy a levesbe, ahogy elönti őket a kontrollálhatatlan zabálni akarás.

M.R. Carey: Kiéhezettek

Kossuth, 2016, 456 oldal, 3800 HUF A-

Első mondat: Melanie-nak hívják.

 

A könyv fő konfliktusa nem is annyira az, hogy a kutatóközpont pusztulása után az említett öt karakter elindul egy biztonságos zóna felé a kiéhezettekkel és a guberálóknak nevezett, nem fertőzött, de emberségüket éppúgy elveszített, kegyetlen túlélőcsordákkal teli világban, hanem az, hogy Melanie, kislány lévén, nem igazán van tudatában annak, hogy micsoda ő valójában, és fokozatosan ébred rá a vele és a posztapokalipszissel kapcsolatos tényekre. Illetve az, hogy az őt körülvevő karakterek hogyan viszonyulnak hozzá: szeretett, sőt bálványozott tanára, Justineau kisasszony óvja, védi őt, a kutatás vezetője, dr. Caldwell alig várja, hogy felboncolja, hiszen potenciálisan magában hordozza a kór ellenszerét, a katonák pedig legszívesebben ott helyben agyonlőnék, mint potenciális veszélyforrást.

A Kiéhezettekből Colm McCarthy rendezett filmet

Tovább

A Roxfortban akart dolgozni egy brit kémikus

13511015_1591156084510180_4371261392795844614_n.jpgShaun Usher néhány éve elindította a Letters of Note blogot, ahol ismert vagy kevésbé ismert emberek leveleit, táviratait, faxon elküldött üzeneteit gyűjtötte össze Richard Burton Elizabeth Taylornak küldött szakítás utáni levelétől, Gandhi Hitlernek írt levelén át addig az üzenetig, amelyben Nick Cave visszautasított egy MTV-díjat. A blogból időközben könyv lett, sőt mostanra könyvek, Angliában pedig útjára indult egy rendezvénysorozat, ahol világhírű színészek, művészek adják elő a leveleket. A Független Színművészetért Alapítvány és a Műhely Produkció közös sorozatában a levelek magyarul is megelevenednek. Az esteket minden alkalommal más moderálja Lackfi Jánostól Nyáry Krisztiánig, a leveleket a házigazdák mellett olyan színészek olvassák fel, mint Fullajtár Andrea, Mácsai Pál vagy Rezes Judit. Minden este más-más levelek kerülnek a közönség elé, eltérő felállású hattagú szereplőgárda interpretálásában, és a szervezők képző- és fotóművészek, tudósok bevonását is tervezik. A Beszélő levelek nyitófesztiválját szeptember 15-17. között rendezik a Mozsár Kávézó felső szintjén kialakított színházi térben. A héten bemutatunk négy levelet, ami szeptemberben meg is lehet majd hallgatni. Steven Armes Albus Dumbledornak írt egy megüresedett roxforti állás ügyében.A levelet Schultz Ádám fordította. (A sorozat korábbi részei: Antoine de Saint-Exupéry, Mark Twain)

professor_steven_armes_frs.jpgSteven Armes brit kémikus a Bristoli Egyetemen szerzett PhD diplomát, jelenleg a Sussexi Egyetem professzora, több mint 140 tudományos cikk szerzője. A legtöbb oktatási intézmény tárt karokkal fogadná, ha tanári állásra jelentkezne hozzájuk. Ő azonban egy igen speciális iskolát szemelt ki álomállása helyszínéül.

A Sheffieldi egyetem kémia- fizika és természettudományi kara

2002. január 13.

Tárgy: Jelentkezés a Roxfortban megürült tanári állásra

Tisztelt Dumbledore professzor Úr!

Szeretném megpályázni a Roxfort iskolában megürült sötét varázslatok kivédése tanári állást. Tisztában vagyok az állást korábban betöltő kolléga hányattatott sorsával, de ezekben a sötét időkben (igaz, hogy Ő, akit nem nevezünk nevén visszatért, és éppoly hatalmas, mint valaha?) kötelességemnek érzem, hogy felajánljam szolgálataimat a halálfalók ellen vívott folytonos küzdelemhez.

Bár szakmai tapasztalatom nagy részét a mugli világban szereztem, hadd emeljem ki, hogy a Bristoli egyetemen végeztem tanulmányaimat, a nemzetközi elismerésnek örvendő auror, B. Vincent professzor irányítása alatt. Valamint 22 hónapot töltöttem munkával egy várbörtönben, a hírhedt Los Alamos nemzeti laboratóriumban, Új-Mexikóban, 1987 és '89 között (lásd a csatolt életrajzban). Ez az amerikai atomfegyver-kutató laboratórium minden bizonnyal az egyik legsötétebb fegyverfejlesztő intézet úgy a muglik, mint a varázslók világában. Hozzáteszem, hogy az elmúlt tizenegy évben, a Sussexi egyetemen kiterjedt kutatásokat végeztem a polipirollal kapcsolatban, ami az alkímiában ismert egyik legsötétebb vezető polimer. És végül az elmúlt hét évem azzal telt, hogy ismerkedtem egy bimbózó varázslótanonccal, bizonyos Thomas Armesszal, aki mondhatom, éppoly ígéretes tehetség, mint Harry Potter. Épp a minap kaptam tiltott bűbáj gyakorláson, amit kis húgán Katen próbált ki.

Jelenleg egy nemzetközi varázsló csoportot vezetek, 12 főből áll, van köztük PhD* diák és boszorkány kutató is, új kolloidokon (varázsitalokon) és a polimerek alkímiáján dolgozunk (azt hiszem, ezeket a muglik világában műanyagoknak szokás nevezni). Fő- vagy társaurorja vagyok több mint 140 alkímiai cikknek, bár ezek nagy része csak mugli újságban jelent meg.

Ellenőriztem a szerződésemet a jelenlegi mugli munkaadóimmal, és örömmel jelentem, hogy 2001. szeptember 1-től rendelkezésre állok, amennyiben engem választanak az igen jelentős poszt betöltésére.

Előre is köszönöm, hogy jelentkezésemet gondos megfontolás tárgyává teszi, mihamarabb várom jelentkezését.

Őszinte híve,

Steven P. Armes

A kolloidok és polimerek kutató professzora

 

U.i.: Kérem, nézze el nekem, hogy a mugli postára hagyatkozom, de nem bízom a környékbeli baglyokban, ezeknek vörös szeme van!

 

*PhD = Phoenicis discipuli, azaz a Főnix rendjének diákjai

 

Tisztelt Armes Úr!

Válasz jelentkezésére a sötét varázslatok kivédése tanári állásra a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző szakiskolába

Sajnálattal kell tudatnom önnel, hogy a fent említett állást már betöltötték.

Remélem, mégoly természetes csalódásán némileg enyhít az a tény, hogy ritkán okoz egy jelentkezés ilyen derültséget és jókedvet az igazgatótanácsban. Ön az első mugli, aki állásért folyamodik a Roxforthoz, az igazgatótanács így szívesen behívta volna interjúra. Remélem, nem értékeli képességei és bátorsága lekicsinylésének azt, hogy e javaslatot megvétóztam, az ok sokkal inkább a trollok családi életének vadságában keresendő. További vigaszt nyújthat a tény, hogy az állás egy éven belül szinte bizonyosan újból megürül. A munkahelyi biztonság sajnos nem tartozik azon vonzó elemek közé, amelyekkel a sötét varázslatok kivédése tanárainkat kecsegtethetjük.

Érdeklődve olvastam, hogy Thomas nevű fia ígéretes tehetségnek bizonyul az átkok és bűbájok terén. 2005 szeptemberében szeretettel várjuk a Roxfortba. Még egyszer köszönjük intézményünkhöz benyújtott jelentkezését, kívánok sok sikert alkímiai kísérleteihez.

Őszinte híve,

Albus Dumbledore

Merlin rendje, első osztályú nagy varázsló, boszorkánymester, a Varázslók nemzetközi szövetségének legfőbb főfője.

[A gyilkos ház] Sepsi László: Szkolopendra

650x200_gyilkoshaz.jpgA Margó éjszakai vándorprogramja idén A gyilkos ház címet kapta, a sötétségbe burkolózott PIM-ben pedig Bajtai András, Dragomán György, Moskát Anita, Nemes Z. Márió és Sepsi László tárta fel a ház hátborzongató titkait és rémisztgette a résztvevőket. Ha lemaradtál a sétáról, nálunk mind az öt szöveget elolvashatod! Sepsi László novellájában az új lakók egy kis extrát is kapnak az új otthonuk mellé. (A sorozat korábbi részei: Nemes Z. Márió: A házibarát, Moskát Anita: A szíve felett, Dragomán György: Harapófogó)

Fél éve laktak az új házban, mikor Böbe megszületett, de a kislányt életének harmadik napján felfalta a szkolopendra, mert zavarta a gyereksírás. Lajos és Tündi áron alul vették az ingatlant azután, hogy az előző tulajdonost a csupasz csontig lerágták elharapódzott májfoltjai. Marika néni itt lehelte ki a lelkét a linóleumos konyhapadlón, csak a szemgolyói maradtak, azokon nem él meg a májfolt, tejüvegből csiszolt golflabdaként meredtek a beázott plafonra, mikor a mentősök betrappoltak a konyhába, és a falakban lakó szkolopendra ideges surrogással fogadta őket. Nem szerette sem a zajt, sem pedig a vendégséget, Marika nénit is csak olyankor, ha az madártejet főzött, és a vanília illata bejárta az egész épületet. Ilyenkor a szkolopendra összébb húzta szelvényezett testét a falakban és rózsaszín petékről álmodott.

Lajosnak és Tündinek senki sem szólt a szkolopendráról. Az ingatlanközvetítő nem árulta el nekik, hogy a szkolopendra a százlábúak osztályának Scolopendromorpha rendjébe, ezen belül a Scolopendridae családjába tartozó faj, a nagyobb trópusi példányok testhossza elérheti a harminc centimétert, még megvan a gyűrűsféregszerű ősökre emlékeztető, viszonylag zárt bőrizomtömlőjük, áldozatukat az állkapcsi láb méregmirigyének váladékával bénítják vagy ölik meg, majd a rágók segítségével aprítják fel, marásuk pedig fajtársaikra is halálos lehet, mert nem immunisak a saját mérgükre. Az ingatlanközvetítő továbbá titokban tartotta azt is, hogy a ház falaiban lakó szkolopendra úgy öleli körbe Lajos és Tündi új otthonát, akár a gipszkarton mögé rejtett kitinbélés, és első vedlése óta vágyik a szerelemre. Azért nem szólt mindezekről, mert nem akarta tovább rontani amúgy is ingatag alkupozícióját.

13445617_1283516428343616_3948952471456619222_n.jpgFotó: Valuska Gábor

Miután a szkolopendra megette Böbét, Lajos és Tündi rovarirtót hívtak, hogy ilyen ne fordulhasson elő többet. A rovarirtó nagydarab ember volt, mintha minden eltaposott csótány és elgázosított bögöly a bendőjében rakott volna fészket. Hátán permetezőgéppel, lábán negyvennyolcas katonai bakanccsal megállt a konyha közepén, pontosan ott, ahol Marika nénit szétrágták a májfoltok, körbenézett, majd azt kérdezte Lajostól: – Azt mondja, itt egyetlen szkolopendra lakik az összes falban?

Tovább

Nádas Péter születése és a tömegmészárlások

2_1.jpg

Döbbenetes, erős részletet közölt a Jelenkor folyóirat Nádas Péter készülő, Világló részletek című könyvéből, ami után egy gyerek születésére sem tudok már ugyanúgy gondolni (a nyomtatott kiadásból pedig online közölnek hosszabb részletet). Az anya “egy szál könnyű selyemruhában villamosozott be a kórházba”, miközben “a hamburgi 101. tartalékos rendőrségi alakulat épp azon volt, hogy a világ hallgatólagos egyetértésével felszámolja a mizoči gettót”. A tizenötös villamossal a Váci úti végállomásig ment Nádas édesanyja, onnan gyalog a Lehel útra, ahonnan egy sarokra volt a Szabolcs utca, miközben a tömegészárlás képei és erkölcsi kérdései pörögnek.

“Általában nem tudja az ember, hogy mi minden meg nem esik születése napján, pedig ez olyan regényes. Később sem lesz kíváncsi rá, mert abban a hiszemben éli le becses életét, hogy ezen a kivételes szerdán, pénteken vagy kedden a világ központi eseménye mégiscsak az ő érkezése volt. Később nagyszerű ünnepséget rendez, hogy barátaival a saját születése örömünnepeként ünnepelje meg a radzyńi, łukovi és mizoči tömegmészárlás évfordulóját. Bár nemcsak a tortán égnek a gyertyák és szól az egész nagy agyalágyult és minden muzikalitást nélkülöző happy birthday, hanem aznap még Groznij olajkútjai is lángokban állnak, to you”

- írja Nádas Péter a Világló részletek című készülő, épp szerkesztés alatti könyvében, amiből a Jelenkor folyóirat közöl hosszabb részletet június-augusztusi számában.

nadas_vilaglo.jpg

Nádas saját születése történetét helyezi a kelet-közép-európai sorstragédiák kontextusába, az örömteli születés pillanatai így nem hatnak felszabadítóan, hanem 20. századi teherként íródik bele a születendő gyerek történetébe, szinte testébe is, ha arra gondolunk, hogy az anya nem tudja szoptatni a gyerekét (véres tejed tud csak szopni a gyerek). Az Emléklapok egy elbeszélő életéből alcímmel megjelenő részlet nyomasztó sűrűséggel rombolja le azt a mítoszt vagy reményt, hogy az egyén személyes élete független társadalomtól, politikától, bűntől és tragédiától, vagyis mindattól a társadalmi kontrukciótól, amibe beleszületik, amiben benne él. Ebből a részletből kiderül, hogy senki nem indul tiszta lappal ebben az életben.

Idén májusban jártunk Nádas Péternél, alapvetően Az élet sója című, márciusban megjelent könyvéről kérdeztük (ld. lent), de az interjú utolsó harmadában a Világló részletekre is kitértünk, az erről készült videót is bemutatjuk majd. Akkor azt árulta el, hogy közel 1300 oldalt írt, 5 éves koráig jutott el az emléklapokkal. Mármint a nullától.

További részletek olvashatóak az Élet és irodalomban, a Jelenkorban vagy a Holmiban is.

[A gyilkos ház] Dragomán György: Harapófogó

650x200_gyilkoshaz.jpgA Margó éjszakai vándorprogramja idén A gyilkos ház címet kapta, a sötétségbe burkolózott PIM-ben pedig Bajtai András, Dragomán György, Moskát Anita, Nemes Z. Márió és Sepsi László tárta fel a ház hátborzongató titkait és rémisztgette a résztvevőket. Ha lemaradtál a sétáról, nálunk mind az öt szöveget elolvashatod! Dragomán vírusról, vuduról, csontszilánkról írt és olvasott. (A sorozat korábbi részei: Nemes Z. Márió: A házibarát, Moskát Anita: A szíve felett)

„Búcsúzz el az arcodtól” gondolod, ahogy a tükörbe nézel. Ezt viccesen mondod, igazából nem hiszel benne, jó, persze, láttad a fényképeket, olvastad a betegség lefolyásának leírásait, elvileg tudod, hogy mi vár rád, de egyelőre még csak egy kis pötty van a mutatóujjad belső oldalán, egyetlen kis fehér közepű pöttyöcske, semmiség.

Még nem érzed, de már tudod, hogy beteg leszel. Legalább tizenöt napja benned van már a vírus, hordod magadban, sőt meg is fertőzöl vele másokat. Vagy fertőznél, ha emberek közé mennél, de nem mész. Amúgy is fél tőled mindenki. Sorban lemondják a tervezett látogatásaikat. Az orvosok se akarnak fogadni, elég ha elmondod nekik telefonon, hogy mi bajod, máris arra kérnek, maradj otthon.

Otthon maradsz. Az arcodat nézed a szép, új, nagy tükörben. Minden rendben van, nem lesz itt semmi baj, gondolod. Elalszol. Még tudsz aludni. Másnap aztán elkezdődik. Sokasodni kezdenek rajtad a pöttyök, harmadnapra elborítanak, hólyagokká nőnek. Negyednapra tényleg eltűnt az arcod. A tükör előtt állsz, nézed, ez nem te vagy.

A bőröd feszül és fáj. Úgy, mintha tűkkel szurkálnának. Nem, nem is tűkkel, kötőtűkkel. Nem, nem is kötőtűkkel, csontszilánkokkal, kihegyezett csontszilánkokkal. Meztelenül állsz a tükör előtt, a testedet nézed, érzed, ahogy beléd hatolnak a csontszilánkok, néha csak egy, néha tíz, néha száz. A víruson gondolkozol, megpróbálod elképzelni, hogy az idegdúcokból indulva végighalad az idegpályák mentén, behatol a sejtjeidbe, osztódni kezd. Láttad a képét, elektromikroszkóppal készült felvétel, egymásba ékelődött félgömbök vagy valami ilyesmi, pontosan nem emlékszel, de nem is fontos, igazából úgyse hiszed el. 

13435379_1283516141676978_3894928458788393272_n.jpgFotó: Valuska Gábor

Állsz a tükör előtt, lázas vagy, harminckilenc hat a lázad, a testedet nézed, éjfél elmúlt, de nem tudsz aludni, már negyvennyolc órája nem tudsz aludni, a tested csillog a verítéktől. A víruson gondolkozol, végighúzod az arcodon a kezed, az ujjbegyeid alatt keményen lüktetnek a pöttyök, és akkor egyszerre csak megérted, hogy ez nem vírus, hogy ez nem egy betegség, nem, ezt valaki csinálja veled, valaki direkt csinálja veled, igen, ott ül valaki, egy lesötétített szobában, körülötte vörös gyertyák lobognak, előtte az asztalon egy kenyérbélből, sárból és vérből gyúrt bábu fekszik, tisztán látod, a bábu arca a te arcod. A bábu derekára kötve egy ágyékkötő, megismered azt is, a kedvenc pulóveredből van, hetek óta nem találod, nem emlékszel, hol hagytad el, most ott van, szétszabdalva és mocskosan.

Tovább

Mark Twain: A legostobább ember, aki a bolygónkon él

13511015_1591156084510180_4371261392795844614_n.jpgShaun Usher néhány éve elindította a Letters of Note blogot, ahol ismert vagy kevésbé ismert emberek leveleit, táviratait, faxon elküldött üzeneteit gyűjtötte össze Richard Burton Elizabeth Taylornak küldött szakítás utáni levelétől, Gandhi Hitlernek írt levelén át addig az üzenetig, amelyben Nick Cave visszautasított egy MTV-díjat. A blogból időközben könyv lett, sőt mostanra könyvek, Angliában pedig útjára indult egy rendezvénysorozat, ahol világhírű színészek, művészek adják elő a leveleket. A Független Színművészetért Alapítvány és a Műhely Produkció közös sorozatában a levelek magyarul is megelevenednek. Az esteket minden alkalommal más moderálja Lackfi Jánostól Nyáry Krisztiánig, a leveleket a házigazdák mellett olyan színészek olvassák fel, mint Fullajtár Andrea, Mácsai Pál vagy Rezes Judit. Minden este más-más levelek kerülnek a közönség elé, eltérő felállású hattagú szereplőgárda interpretálásában, és a szervezők képző- és fotóművészek, tudósok bevonását is tervezik. A Beszélő levelek nyitófesztiválját szeptember 15-17. között rendezik a Mozsár Kávézó felső szintjén kialakított színházi térben. A héten bemutatunk négy levelet, ami szeptemberben meg is lehet majd hallgatni. Mark Twain egy ügynöknek írt levelet, aki hamis gyógyszert próbált eladni neki. Schultz Ádám fordítása. (A sorozat korábbi részei: Antoine de Saint-Exupéry)

1905 novemberében Mark Twainnek hamis gyógyszert próbált eladni egy ügynök levél és egy csatolt hirdetés útján. Az „Élet elixírjének” nevezett szerről azt állította, hogy többek között meggyógyítja az agyhártyagyulladást és a torokgyíkot is. Twain kislányát az előbbi, míg kisfiát az utóbbi betegség vitte el, és ebben az időben ő maga sem örvendett jó egészségnek, nem csoda hát, hogy kissé felindult levélben válaszolt a szóban forgó csalónak.
marktwain_cc_img_0.jpg

Tovább

A szegények is eljuthatnak a Marsra

b1459636.JPGNem mindenki teheti meg, hogy a Marsra utazzon, ezért a szegények fejébe emlékeket ültetnek be, mintha ott jártak volna. Létezik egy alagút, ami a negyedik dimenzióban helyezkedik el, és pár lépéssel meg lehet tenni benne több száz kilométert. Az atomháború után az ENSZ robotok gyártásába kezd a szovjetek ellen. Az egyik marsi telepre egy vásáros űrhajó érkezik. A Földet leigázta egy idegen faj, azonban a kutyák és macskák meglepő módon életben maradtak.

Philip K. Dick: Emlékmás

Fordította: Pék Zoltán, Galamb Zoltán, Szente Mihály, Szántai Zsolt, Gálvölgyi Judit, Agave, 2016, 384 oldal, 3680 HUF

 

A fentiek között találhatunk jól ismert és ismeretlen történeteket egyaránt. Philip K. Dick legújabb novelláskötete hat kultikus, többek közt Az emlékmás, Különvélemény és Sorsügynökség című filmeket ihlető történetet tartalmaz, és további hat, magyarul eddig még nem olvasható novellát. Az Emlékmás ma jelent meg az Agavénál. 

Mutatjuk az első 61 oldalt: 

Philip K Dick: Emlékmás_részlet by konyvesblog on Scribd