Olvass!

KönyvesBlog

Minden szülő rémálma, hogy egyszer eltűnik a gyereke

2017. január 19. .konyvesblog.

Gyerekrablás, széthulló család és feldolgozhatatlan traumák: Jane Shemilt második regénye nagyon hasonló témát dolgoz fel, mint első könyve, amellyel befutott és világhírnévre tett szert. Úgy tűnik, az írónő nehezen lép ki a nagysikerű Lányom világából, hiszen a Légszomj csak egy újabb – noha nem rossz – variáció a korábban felvetett problémákra.

Jane Shemilt: Légszomj

Fordította: Szabó István, General Press Kiadó, 2016, 272 oldal, 2990 HUF

 


Minden szülő rémálma, hogy egyszer eltűnik a gyermeke, és hiába minden intézkedés, nem bukkannak a nyomára. A félelem ráadásul nem alaptalan, Magyarországon 2015-ben például csaknem húszezer gyerek eltűnésével kapcsolatban indított nyomozást a rendőrség, és ebből csak tizenötezren kerültek elő. A témával világszerte kevés író foglakozik, de az angol származású Jane Shemilt, aki maga is ötgyermekes édesanya, már a második regényét szánta ennek a problémának. Míg 2014-es Lányom című könyvében egy kamasz eltűnésének történetéről írt, addig legújabb, Légszomj című lélektani thrillerében egy alig pár hónapos babát rabolnak el. Mindkét sztori középpontjában az anya, illetve a szülő-gyerek kapcsolat instabilitása áll.

A Légszomj a háromgyerekes szülész-nőgyógyász, Emma szemszögéből mesél a családi élet mindennapjainak nehézségéről, a házassági gondokról, valamint a karrier és gyereknevelés összeegyeztetésének buktatóiról. A család helyzete már a történet elején is labilis: a szülők egymással versengenek munkájukban, míg a gyerekekre, Alice-re és Zoéra kevés idő és figyelem jut, így egyre több a feszültség és a probléma. A stresszes életvitel és az állandó időhiány megoldásaként kínálkozik a férj, Adam egyéves botswanai kutatói ösztöndíja, amely az egész család számára az újrakezdés lehetőségét jelenti. Az afrikai idillt azonban hamar megtöri a nem várt tragédia, amikor elrabolják a legkisebb gyereket, Samet. A könyv rendkívül érzékletesen írja le, ahogy a családtagok a trauma hatására egyre inkább eltávolodnak egymástól, belesüllyednek saját veszteségükbe, és elveszítik a kapcsolatukat egymással és a világgal.  

A jól szerkesztett regény egyszerre több szálon és idősíkon fut, amelyeknek elsődleges szerepe a feszültség fokozása. A könyv egyes fejezetei egy ideig a család londoni és botswanai hétköznapjait jelenítik meg, majd egy síkon folytatódnak az afrikai események: a tehetetlenség, a gyász, és az eredménytelen nyomozás lassú, idegőrlő folyamatát ábrázolja a szerző. A cselekményt időről-időre az anya, Emma gyermekkorából származó rövid epizódok szakítják meg, amelyek az éppen elbeszélt történésekkel párhuzamba állítva árnyalják, illetve magyarázzák a főszereplő személyiségét és döntéseit.

Tovább

Január végéig lehet pályázni a Visegrádi Rezidensprogramra

Újra lehet jelentkezni a VRLP irodalmi rezidensprogramra, melynek magyarországi partnere a Petőfi Irodalmi Múzeum. A pályázatra írók, költők, kritikusok, fordítók, kulturális újságírók jelentkezhetnek angol nyelvű pályázattal. A sikeres pályázók nemcsak Budapesten, hanem Krakkóban, Pozsonyban és Prágában tölthetnek 1, illetve 3 hónapot.

Jelentkezni az angol nyelvű online jelentkezési lap kitöltésével, önéletrajzzal, publikációs listával, valamint motivációs levéllel lehet. Jelentkezési határidő: január 31. éjfél

A PIM elindított egy oldalt, ahol az eddigi résztvevők mesélnek tapasztalataikról. Totth Benedek például a következőket írta:

Egy új regény számos fejezete született meg a három hónapos rezidens program alatt, de a tét ennél jóval nagyobb volt. Ez alatt az időszak alatt, a második regénnyel való vajúdás közben az is eldőlt, hogy tényleg író lehet belőlem. Mindez sokkal tovább tartott volna, ha nem jutok ki Pozsonyba.

További infóért katt ide!

Tóth Tamás Boldizsár hamar visszazökkent a rowlingi varázsvilágba

Jelenet a Harry Potter és az elátkozott gyermekből (kép forrása)

Sok év kihagyás után 2016 megint Harry Potterről szólt: október végén magyarul is megjelent a varázsvilág történetét tovább bontogató színdarab, Az elátkozott gyermek szövegkönyve, ugyanekkor került a boltok polcaira a Harry Potter és a titkok kamrája illusztrált kiadása, és november közepén mutatták be a hazai mozik A legendás állatok és megfigyelésük című filmet, melynek alapját Harry egyik tankönyve adta. A Harry Potter-könyveket és -filmeket a kezdetek óta Tóth Tamás Boldizsár fordította, akit nehézségekről, különbségekről, fordítói finomságokról faggattunk. Közben kiderült az is, van-e saját HP-szótára, és elárulta, hogyan született a durrfarkú szurcsók magyar neve.

Bár Az elátkozott gyermek a Harry Potter-univerzum része, mégis külön darab, hiszen egyrészt nem Rowling írta, másrészt műfaját tekintve nem regény, hanem dráma. Fordítóként miben látta a legmarkánsabb különbséget a sorozat eredeti köteteihez képest?

A Harry Potter és az elátkozott gyermek lefordításakor két problémával szembesültem. Az egyik valóban a műfajbeli különbözőséggel függ össze, a másik azzal, hogy ez a történet tizenkilenc évvel a regénysorozatbeli kalandok után játszódik. A leírt szöveg természetesen sosem egyértelmű, azt az olvasónak értelmeznie kell, a fordítónak pedig még inkább, hiszen csak úgy tudja a célnyelven visszaadni azt, amit – értelmezése szerint – a szerző az adott szóval, mondattal, illetve az egész művel el akart érni. Egy regény, amit elsősorban olvasásra szántak, viszonylag könnyen értelmezhető, mert leírások vannak benne, és az „élő” beszédet, tehát az idézeteket, azaz a párbeszédeket idéző mondatok értelmezik. Ezzel szemben a Harry Potter és az elátkozott gyermek egy színdarab leírt szövege. 99 százalékban dialógusokból áll, és ezeket nagyon kevés értelmező instrukció egészíti csak ki. A szöveg a színházi előadás próbái során csiszolódott, tökéletesedett, és vált színpadon jól előadhatóvá – ezzel párhuzamosan pedig olvasva kicsit nehezebben értelmezhetővé. Mivel a darabot elsősorban előadásra és csak másodsorban olvasásra szánták, ezzel nincs is semmi baj, viszont az én munkámat ez némileg megnehezítette, főként mivel nem láttam a londoni színházi előadást, vagyis nem láttam a szöveget „élni”. Ez tehát a műfajban rejlő nehézség. A másik probléma abból fakadt, hogy a darab nem a regénysorozatbeli történet közvetlen folytatása, hanem eltelt közben tizenkilenc év, a gyerekek érett felnőttek lettek, megváltozott a gondolkodásuk, a stílusuk, tehát gyakorlatilag újra ki kellett találnom őket, már ami az egyes szereplők magyar beszédstílusát illeti. Plusz új szereplők is vannak a darabban, akik közül a legfontosabbak a két főszereplő kamaszfiú és a fiatal felnőtt nő. Az ő jellemük, gondolkodásuk, stílusuk „belövéséhez” rövid leírásokon kívül csak a számukra írt párbeszédszövegek adtak támpontokat – és ezzel vissza is kanyarodtunk a leírt színpadi szöveg értelmezésének nehézségeihez.

J.K. Rowling, Jack Thorne, John Tiffany: Harry Potter és az elátkozott gyermek - Első és második rész

Fordította: Tóth Tamás Boldizsár, Animus, 2016, 311 oldal, 3390 HUF

 

Kilenc év telt el az utolsó HP-könyv megjelenése óta. Könnyen vissza tudott zökkenni? Mi segíti ilyenkor az átállást? Elolvassa például a régebbi köteteket?

Elég, ha csak beleolvasok a régebbi kötetekbe, nem kell végigolvasnom őket. Ez elég ahhoz, hogy visszazökkenjek a rowlingi varázsvilágba. Amikor a regénysorozatot fordítottam, és egy-két év szünet volt az egyes részek megjelenése között, akkor is szükség volt visszazökkenésre, de leginkább azért, hogy a szereplőket úgy tudjam beszéltetni, ahogy a korábbi kötetekben tettem. Erre ebben az esetben nem volt lehetőség ugyebár, hiszen tizenkilenc évvel idősebb, illetve új szereplőkkel dolgoztam.

Az eredeti sorozat szereplői Az elátkozott gyermekben már felnőttek, Harry például középkorú, kicsit megfáradt apukaként jelenik meg. A HP-könyvekre a sötétebb tónusok mellett mindig jellemző volt egyfajta játékosság és humor. Utóbbi mennyire igaz az utolsó kötetre?

A humor és a játékosság már a regénysorozat utolsó 3-4 kötetében is meglehetősen háttérbe szorult, és a színdarabban is csak elvétve vannak vígjátéki elemek.

Könyves magazin 2016/5.

LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2016, 76 oldal, 5 pont + 199 Ft

 

Az elátkozott gyermek egyik alapkonfliktusa Harry és a fia között húzódik. Kétgyermekes édesapaként mennyire tartotta hitelesnek ennek ábrázolását?

Teljesen hitelesnek tartottam, tökéletesen bele tudtam élni magam Harry helyzetébe, és nem egy szituáció ismerős volt számomra a saját életemből.

Tovább

Bookline toplista: 2016 végén Kepes András könyve volt a legnépszerűbb

Megjelenése óta a dobogón Kepes András Világkép című könyve, Harry Pottert sem lehetett kiütni a nyeregből, és a fiatal korosztály kedvence, a Nyírd ki ezt a naplót című kreatív könyvújdonság is sikeres maradt a téli hónapokban. Szépirodalom, gasztro-,és gyerekkönyvek a legsikeresebb könyvek listáján a Bookline Top50-ben.

Kepes András: Bizalom nélkül nincs társadalom

Fotó: Pörneczi BálintEltévedt a világ és a GPS azt üvölti: újratervezés! - mondja Kepes András, aki öt évvel Tövispuszta (Ulpius-ház, 2011) című regénye után új könyvvel jelentkezett. A Világképben a különböző kultúrákhoz való viszonyát vázolja fel utazásait, olvasmány- és riportélményeit...

Az egykori tévés pályafutása során számtalan országban fordult meg, életét, világképét legalább olyan erősen befolyásolták Dél-Amerika távoli országai, mint Közel-Kelet konfliktusokkal terhelt világa. Kepes András legújabb kötetében, a Világképben, amely egyúttal az egyik legkeresettebb könyv volt a Bookline-on 2016-ban, három kontinensen vezeti végig olvasót.

Harry Potter sikere töretlen, a varázslótanonc visszatérését bemutató előadás szövegkönyve a magyar olvasókat is meghódította, télen végig a sikerlista legkeresettebb könyvei között volt, és másodikként végzett az év végi eladási listán is. Tizenhét évvel az első magyar nyelvű kötet megjelenése után pedig a Harry Potter és a bölcsek köve az 50-es toplista 48. helyét foglalta el decemberben.  

Az öregedő Harry Potterék a múlttal és saját gyerekeikkel hadakoznak

(Kép forrása)Kilenc éve jelent meg a Harry Potter-széria hetedik könyve, amely elvarrta az utolsó szálakat, az epilógusban pedig felvillantotta az állítólagos békés jövő képeit, melyben Harry révbe ért családapa, aki a gyerekeit kíséri ki a Roxfortba tartó vonathoz. Vele van a felesége, Ginny, és...

Keri Smith világszerte több millió példányban elkelt kötete újraértelmezte a kreatív könyveket, a Nyírd ki ezt a naplót újszerű, már-már tabudöntögető stílusával méltán érdemelte ki a karácsonyi időszak egyik legnépszerűbb könyvének kijáró címet.

Tovább

„Az adófizető is örömmel tud olvasni”

Tavaly év végén derült ki, hogy az Orbán János Dénes nevével fémjelzett Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft. 400 millió forintot kap a kormánytól az íróakadémiai programjára (melyet néhány napja a nehéz helyzetben lévő JAK tiltakozásul 400 forinttal megtámogatott), erre válaszul pedig elindult egy független mentorhálózat, melynek tagjaként írók-költők vállalják, hogy egy évig szakmai tanácsokkal támogatnak egy pályakezdőt. A független mentorok között található Térey János író-költő is, aki a napokban Gács Annával, a Szépírók Társasága elnökével Veiszer Alinda vendége volt.

A beszélgetésből, mely most került fel az internetre, egyebek között kiderül, hogy

  • Térey János az „állami ernyő túlságosan nyilvánvaló volta” és a KMTG monopolhelyzete mellett egyebek között a „meghívás hiányát” kifogásolja, azt, hogy az íróakadémia szervezői nem keresték a kapcsolatot a már létező műhelyekkel, holott a JAK és a FISZ is hosszú-hosszú évek óta foglalkozik tehetségek menedzselésével, támogatásával
  • szerinte az az összeg, amely ma rendelkezésre áll az irodalom támogatására, megfelelő elosztás esetén „pompás napokat biztosítana az irodalom szereplőinek, különösen a fiataloknak és az ő mentoraiknak”
  • „a privilegizált helyzet az, ami sokak számára vérlázító”
  • Gács Anna a támogatás aránytalanságát emelte ki (Veiszer kérdésére elmondta, hogy a Szépírók Társasága tavaly például 20 millió forintot kapott) – szerinte pontosan látnunk kellene, mire ment és mire fog elmenni a KMTG-nak juttatott pénz. „Átláthatatlannak tűnik itt a közpénzosztás” – hangsúlyozta.
  • Gács Anna közölte azt is, hogy természetesen lehet új intézményeket létrehozni, de akkor meg kell mondani, hogy ez az intézmény miért lesz jobb, mint az előzőek voltak – itt ez nem történt meg
  • kérdésre válaszolva elmondta, hogy a KMTG nem hívta mentornak, de nem is menne el: „Alapjaiban nem értek egyet, hogy létrehozták ezt a szervezetet. Mindazt, amit én egy demokratikus kultúrpolitika működéséről gondolok, ellentétes azzal, ahogyan ez a szervezet létrejött.”

Közben a hirado.hu-n megjelent egy interjú Orbán János Dénessel (mi korábban ITT interjúztunk vele), melyben az állami íróakadémia vezetője a következőket mondta:

Tovább

Michelle Obama egy ikon volt, Amerikában esszékötet jelenik meg róla

Michelle Obamával egy politikai és popkulturális ikon is távozik a Fehér Házból, befolyását és jelentőségét pedig mi sem mutatja jobban, minthogy a napokban egy esszékötet jelenik meg róla Amerikában. Ebben 16 szerző vall arról, hogy mit jelent vagy jelentett számára az egykori First Lady személye, és hogyan inspirálta őket a saját életükben. A szerzők között van író, színész és zenész is.

A kötet előszavában Ava DuVernay rendező például Michelle Obama jelenlétét egy olyan seprűhöz hasonlította, mely kisöpörte a korábbi adminisztrációk szemetét a Fehér Házból, mások emlékezetes vagy szimbolikus pillanatokat idéztek fel. Írásaikban többen azt emelték ki, hogy Michelle Obama segített árnyalni az afro-amerikai nőkről alkotott képet, és amellett, hogy példakép volt, a szó legjobb értelmében hétköznapi tudott maradni.

Az NPR oldalán egy rövid részletet angolul is el lehet olvasni, katt IDE!

Forrás: NPR

Főzz és olvass a rászorulókért!

A Magvető kiadó és a Hévíz folyóirat munkatársai hajléktalanoknak főznek a Food Truck Udvarban január 21-én (szombaton) 14 és 17 óra között. A főzés ideje alatt a kiadó szerzői olvasnak fel műveikből, és a jelenlévők könyvek (és Hévíz folyóiratok) megvásárlásával támogathatják a rászorulókat.

A teljes bevételt a hajléktalanokat segítő Budapest Bike Maffia kapja meg.

Felolvasnak:

Bende Tamás, Bognár Péter, Bödőcs Tibor, Cserna-Szabó András, Csete Soma, Darida Benedek, Erdős Virág, Farkas Balázs, Ferencz Mónika, Gelencsér Milán, György Péter, Király Levente, Kollár-Klemencz László, Krusovszky Dénes, Lángh Júlia, Nagy Dániel, Nyerges Gábor Ádám, Peer Krisztián, Potozky László, Spiró György, Szálinger Balázs, Szaniszló Judit, Szántó T. Gábor, Szijj Ferenc, Szőcs Petra, Toroczkay András, Tótfalusi Ágnes, Vajna Ádám, Zoltán Gábor (A lista folyamatosan bővül.)

A kész ételt a Budapest Bike Maffia szállítja ki a rászorulóknak.

Még több infóért katt ide!

Feltárul a legendás Zsolnay család titka

„Munka, szeretet, remény, akaraterő, minden megvalósítható” – vallotta egész életében Zsolnay Vilmos, az ikonikus iparos-művész. Tolvaly Ferenc A Zsolnay-kód című regényéből a neves Zsolnay család és az Európa-szerte híres gyár történetét ismerhetjük meg.

„Titkolt könnycsepp, una furtiva lagrima – énekelte az univerzális reneszánsz művész Plácido Domingo.” Így kezdődik Tolvaly Ferenc grandiózus  regénye. A marosvásárhelyi születésű író, filmrendező eddigi művei a lélek finom rezdüléseit mutatta be, most sincs ez másképp. A fejlődésregények sorát gazdagítja a történelmi hitelességű dokumentumokon alapuló művel, hiszen a kötet egy kerámiamester (Zsolnay Vilmos), egy gyár (a Zsolnay Manufaktúra) és egy nő (Zsolnay Teréz) története is egyben. Mindezek mellett további két szál bontakozik ki: a Németországban élő magyar származású egyetemista lányé, aki a szakdolgozatához végez kutatómunkát, valamint Vay Ferenc grófé, a szenvedélyes erdélyi műgyűjtőé. Tolvaly Ferenc közel hat éven keresztül írt művében így nem csupán egy világhírű márka alakulását követhetjük nyomon, hanem hús-vér emberek sorsát is.

Tolvaly Ferenc: A Zsolnay- kód

Alexandra Kiadó, 2016, 480 oldal

 

A legendás család élete eddig csak a férfiak szemszögéből bontakozott ki előttünk (legyen szó akár az eddig megjelent regényekről vagy filmről), most pedig egy igazán különleges és nagyformátumú nő szemszögéből és emlékein keresztül ismerhetjük meg mindezt.

Mattyasovszky-Zsolnay Teréz finom eleganciával fest rendkívül gazdag korképet a XIX. századi magyar polgári életről, valamint különös érzékletességgel bontja ki a család és a manufaktúra történetével együtt saját lelkének eddig meg nem értett darabjait is. Igazi lelki fejlődést mutat be Teréz a – részben fiktív – naplón keresztül.

„Vajon tudom-e egyáltalán, milyen vagyok, ki vagyok? Talán, ha majd leírom az összes emlékemet, talán ha majd elolvassa hőn szeretett barátom, majd fogja tudni, és elmondja nekem is, ki vagyok. De ehhez le kell írnom családom történetét. Abban körvonalazódik lényem alapja, a családom által és miatt lettem azzá, aki vagyok. Mostantól napokig, hetekig, hónapokig, és lehet, hogy évekig önmagammal kell tehát foglalkoznom, mostantól folyton-folyvást egyetlen feladatom van: én magam!” (21.oldal)

Tolvaly Ferenc közel hat éven keresztül kutatott a Zsolnay család után; Teréz hagyatékában megtalálta az utalást a címet is inspiráló titokra: „Édesapám titkos kódja”, mely betűk és számok kombinációjaként jelenik meg. De vajon mire való ez a tudás? Biztatom az olvasót, járja be a könyvvel együtt ezt az utat és leljen rá arra a titokra, mely a saját életében is megtalálható.

Tolvaly Ferenc Zsolnay családról szóló könyve az értékek könyve. Megmutatja, hogy a világban – legyen szó bármely korról – az érték létrehozása nem kevesebb, mint sorskérdés. A magával ragadó történet mellett a mai ember számára igazi példamutatás Teréz önismeretre való törekvése; naplórészleteit olvasva olyan egyetemes érvényű kérdésekkel is szembesülhetünk, melyekre több mint száz év távlatából is értékes válaszokra lelhetünk: hogyan tudja egy nő megvalósítani önmagát, az álmait; miképpen tud folyamatosan a fejlődés útját járni, valamint azt, hogyan lehet minden megpróbáltatás ellenére is megőrizni a szerelmet.

Szerző: Körmendi Nóra

Szóljatok a köpcösnek - Poirot ismét visszatért

olvasonk_szerint_2_4_5.JPGRemek hírt tartogatott 2014 azon Poirot-rajongók számára, akik az Agatha Christie novellái és regényei alapján televízióra adaptált sorozat végét akkor még mindig kiheverni igyekeztek. Sophie Hanna írónő ugyanis újra életre hívta az összetéveszthetetlen arcszőrzetet ápoló magándetektívét, 2016-ban pedig a második regénye is napvilágot látott a zömök belga főszereplésével.

„A kis szürke agysejtekben van minden rejtély nyitja" - Száz éve lépett színre Hercule Poirot

(Kép forrása)Sznob, piperkőc és az elviselhetetlenség határát súrolóan hiú, noha nem egészen alaptalanul, hiszen tény, hogy neki van a legpompázatosabb bajusza, és ami még ennél is fontosabb, a legolajozottabban működő szürkeállománya az egész világon. Bosszantó kis fickó, mégsem lehet nem...

A gyakorlott Poirot-kötetforgató – kis szürke agysejtjeit segítségül hívva – azonnal élhet a gyanúperrel, hogy nem egy klasszikus Agatha Christie-regényt tart a kezében, amikor A zárt koporsót lapozgatja. Efelől a könyv vaskossága nyomban biztosítja – már amennyiben a szerző eltérő neve a fedőlapon nem szolgált kellő bizonyítékul. Az alapfelállás egyébként igen hasonlatos az eredetihez. Adva van egy magára, a környezetére és az udvariasságra rendkívül sokat adó belga magándetektív, aki többek között ezen tulajdonságaival tűnik  ki a brit közegből (magyar szemmel ez azért meglehetősen furcsán hat néha, hiszen közbeszédünk épp az angolokról alkot ilyen képet). Piperkőcségén túl a kis belga fickó legfontosabb jellemzője, hogy bámulatos éleslátásról és pszichológiai érzékenységről tanúbizonyságot téve old meg megoldhatatlannak tűnő gyilkosságokat.

Sophie Hannah: A zárt koporsó - Hercule Poirot új esete

Fordította: Molnár Eszter, Európa Könyvkiadó, 2016, 496 oldal, 3490 HUF

 

A mű narratív megoldása sem szokatlan, a sherlocki hagyományokhoz visszatérve egyes szám első személyű az elbeszélésmód, a briliáns elme jóval lassabb észjárású segédje meséli el az eseményeket. Nem újdonság ez a Poirot-univerzumban sem, számos Christie-novellát tolmácsolt Hastings kapitány, a belga köpcös barátja és jobbkeze. Hannah azonban - érthető módon - igyekszik saját regényvilágát hangsúlyozni, ehhez teremtett meg egy új szárnysegédet a fiatal és feltörekvő Edward Catchpool nyomozó személyében. A saját utas építkezés részeként a regényben csak olyan konkrét utalás érhető tetten a híres magánkopó múltjára vonatkozóan, amely A monogramos gyilkosságok rejtélyét emeli ki (ez volt Hannah első Poirot-regénye).

Kapcsolódó cikkeink: 

Egy írországi kastélyban megölik a titkárt, Poirot rendületlenül nyomoz (részlet)

Sophie Hannah: Nem akartam, hogy Poirot twitterezzen (interjú)

Izgalmas, de nem tökéletes az új Poirot-regény

Tovább

Obama olvasással élte túl a Fehér Házat

dreams_from_my_father.jpgAz, hogy Barack Obama mennyire szeret olvasni, senkinek nem újdonság. Az Egyesült Államok leköszönő elnöke minden évben közzétette, milyen könyveket visz magával a nyaralásra, de ő írta az előszót a Peanuts-képregényekhez is, sőt még egy magyar üzletember története is nagy hatással volt rá. Obamával most a New York Times híres-hírhedt könyvkritikusa, Michiko Kakutani készített interjút, amelyben az elnök arról beszélt, hogy a könyvek milyen nélkülözhetetlen szerepet játszottak az életében és az elnöksége alatt. Összeszedtük a beszélgetés legérdekesebb momentumait: 

  • Azokban az időkben, amikor túl gyorsan pörögnek az események, és túl sok az információ, az olvasás segít Obamának lelassulni, és belebújni valaki más bőrébe. Ez felbecsülhetetlen a számára,  de hogy jobb elnökké tette-e, azt nem tudja megmondani. A könyvek viszont segítettek neki fenntartani egyfajta egyensúlyt az elnöksége nyolc éve alatt.
  • Abraham Lincoln, Martin Luther King, Gandhi és Mandela írásait különösen hasznosnak találta, amikor a szolidaritás érzetére volt szüksége, mert az elnöki munka nagyon el tudja szigetelni az embert. Néha vissza kell ugranod a történelemben, hogy olyan fickókat találj, akik hasonlóan izoláltnak érezték magukat.
  • Van egy kézzel írt példány a gettysburgi beszédből a Lincoln hálóban, amit Obama esténként néha olvasgatni szokott.
  • Obama a beszédeivel is Lincoln és King nyomdokaiban jár, a nyelvet a történelmi vízió szolgálatába állítja, amely elhelyezi Amerika faji kérdésekkel és igazságtalansággal való küzdelmét a történelmi folytonosságban, és felvázolja, milyen messzire jutottak és milyen messzire kell még eljutniuk.
  • Shakespeare tragédiái segítettek Obamának megérteni, hogy bizonyos minták hogyan ismétlődnek.
  • Az elnöki életrajzok is fontos olvasmányai voltak, és abban segítették, hogy ne gondolja, hogy ami a jelenben történik, az egyedülállóan nehéz, katasztrofális vagy bámulatos.
  • Obama szerint még az olyan könyvek is rávilágíthatnak összefüggésekre, amiket csak kikapcsolódásként olvas, például Liu Cixin Hugo-díjas sci-fi eposza, A Háromtest-probléma. Miközben ezt olvasta, a Kongresszussal való napi küzdelmei egészen jelentéktelennek tűntek, hiszen nem tartalmaztak egyetlen bolygót elfoglalni kívánó földönkívülit sem.
  • 1995-ben megjelent memoárjában, a Dreams of My Fatherben Obama felidézi, hogy az olvasás mennyire kulcsfontosságú volt, hogy véghezvigyen mindent, amiben hitt. James Baldwint, Ellisont, Hughes-t, Wrightot, DuBois-ét és Malcolm X-et olvasott, az egyetem utolsó két évében pedig filozófusok - Nietzsche, Sart, Niebuhr -munkáiból tanult önreflexiót.
  • Obama nemrég egy Kindle-t ajándékozott nagyobbik lányának, Maliának, tele azokkal a könyvekkel, amelyeket meg akar osztani vele, a Száz év magánytól Maxine Hong Kingston The Woman Warriorjáig.
  • A legtöbb este szakít időd egy órányi olvasásra, és a kortárs fikciótól a klasszikusokon át a nonfictionökig mindent elolvas. Legutóbbi olvasmánya Colson Whitehead The Underground Railroadja volt, ami 2016-ban a fikció kategóriában megnyerte a National Book Awardot.
  • Néhány könyv abban segített neki, hogy jobban el tudja képzelni, mi történik az emberek életében. Marilynne Robinson regényei (érdemes elolvasni Robinson interjúját Obamával) például érzelmileg segítettek kapcsolódni azokhoz az emberekhez, akikkel a 2008-as kampánya alatt Iowában találkozott, és a saját nagyszüleihez is, akik szintén a Középnyugatról származtak.
  • Obama fiatalon naplót írt, és amikor szociális munkásként tevékenykedett Chicagóban, a novellaírásba is belekóstolt. Számos története idős emberekről szól, olyanokról, akikkel a munkája során találkozott. Kívülállóként – kenyai apával, aki lelépett, amikor fia két éves volt és kansasi anyával, akivel egy ideig Indonéziában éltek – megtalálta a kapcsolódási pontot azokkal, akikkel Chicago utcáin és templomaiban találkozott, és örökre megjegyezte a főnöke szavait: ami összehozza az embereket annak érdekében, hogy osztozzanak az életük megváltoztatásához szükséges bátorságban, nemcsak annyi, hogy ugyanazokat az ügyeket tartsák fontosnak, hanem hogy közös történeteik is legyenek.
  • Obama szerint az irodalom és az egyéb művészeti ágak (például a Hamilton című musical) emlékeztetnek az igazságra, ami ott lapul annak a felszíne alatt, amin nap mint nap vitatkoznak az emberek. Junot Díaz (aki a Facebook-oldalán épp tegnap írt arról, hogy Obamával ebédelt) és  Jhumpa Lahiri például a bevándorlásról beszél nagyon sajátosan, de közben arról is, hogy milyen vágyni valami jobbra, mégis gyökértelennek érezni magad, vágyni a valahová tartozásra, miközben nem tudni, mit adsz fel.
  • Obama az előző héten meghívott öt írót ebédre. Eléggé ott lettünk volna azon a találkozón, ahol egyszerre van jelen Dave Eggers, Colson Whitehead, Zadie Smith, Junot Díaz és Barbara Kingsolver. A beszélgetés nemcsak politikai és médiapiaci kérdésekről folyt, hanem arról is, kinek hogy haladnak a könyves turnéi.
  • A leköszönő elnök azt tervezi, hogy megírja az elnöki emlékiratait a Fehér Házban írt naplói alapján. Reméli, hogy az eddigi könyvajánlóival sikerült szélesítenie a jó könyvek közönségét, és nyilvános beszélgetésre ösztönöznie a könyvekről. Hiszen abban az időben, amikor a politika megpróbálja kezelni azt a kultúrák közötti összecsapást, amit a globalizáció, a technológiai változások és a migráció idéz elő, a történetek azon funkciója, mely az egyesítésre, nem pedig a szembenállásra törekszik - arra, hogy bevonjon, ahelyett, hogy marginalizáljon -, fontosabb, mint valaha.

„Picit ráuntam az irodalomra, az az igazság”

14657305_1393777853984139_6499657599461211707_n.jpgFotó: Valuska Gábor

Két év után elhamarkodott lenne mintáról beszélni, de az már látszik, hogy ha valaki Margó-díjas akar lenni (Gaborják Ádám laudációja ITT), nem árt, ha Somogy megyéből származik, van egy irodalommal kapcsolatos polgári foglalkozása, és a könyvében elhangzik néhány ízes káromkodás. Tavaly a műfordítóból íróvá lett Totth Benedek, idén pedig Milbacher Róbert irodalomtörténész, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi docense kapta a legjobb első prózakötetért járó elismerést. Szűz Mária jegyese című novellaciklusában Milbacher egy meg nem nevezett falu életéről mesél valamikor a huszadik század második felében, egy megbízhatatlan, habókos narrátor kockásfüzetbe körmölt perspektívájából.  Szent József cukorkönnyeket hullajt, a világ legkövérebb emberévé válni életcél, az öregek meg ünneplőben várják a halált. Irodalmi Rorschach-teszt felejteni való elsőről, romantikus humorról és folytathatatlan írói hagyományról.

AZ ELSŐ: Most nem fogok arról beszélni, hogy az első az igazi, és azt soha nem felejtjük el, mert de: ha akarom ilyen hálátlan az ember, ha akarom, csak így tudunk működni. Ez az én elsőm bizony már egy kicsit a fejemre nőtt, ahhoz hogy a második jöjjön, nagyon el kéne felejteni, mert a nosztalgikus emlékezet furcsa és groteszk szerelemeket produkál. Egyrészt úgysem lehet megismételni, másrészt meg nem is akarom, mert akkor nagyon unalmas lenne az élet. Arany János az ötvenes évek közepén azon kesergett, hogy még mindig az 1846-os Toldijával azonosítják, amin már régen túllépett. Megírta például A nagyidai cigányokat, ami legalább olyan jó, mint a Toldi, csak másképp, vagyis Aranynak egy radikálisan másik oldalát mutatta meg, amire viszont az első (Toldi) miatt bizony senki se volt kíváncsi, mert ugyanazt akarták tőle hallani újra, ami miatt íróvá lett. Szóval ez maga a 22-es csapdája. Most azon vagyok, hogy felejtsek.

Milbacher Róbert: Nem könnyű sem a kezdő írók, sem a környezetük sorsa

Már csak tíz könyvnek van esélye, hogy megnyerje a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat, mi pedig idén is bemutatjuk a jelölt kötetek szerzőit. Elsőként Milbacher Róbertet, aki a Szűz Mária jegyesével debütált. Az 500 ezer forinttal járó Margó-díj kiemelt támogatója a Főváros, a Bookline, a Balassi Intézet és az Aegon-díj, díjátadó 2016.

FALU: Épp most olvastam (újra) Takáts József egy tanulmányát, amely Vitkovics Mihály és Berzsenyi Dániel episztolaváltását tárgyalja, amelynek a városi és a falusi élet dicsérete illetve gáncsolása a tárgya. Már náluk is több ezer éves hagyományként jelent meg az az érvkészlet, amely a falu és város ellentétét katalogizálja, amely mára mit sem változott. Hol a béke és harc, tisztaság és romlottság, hol a vadság és civilizáltság, az elmaradottság és fejlődés ellentétpárjai mentén fogalmazódik meg máig a kérdés különféle politikai beállítódások mentén. Azt hogy én most falun élek, részben választás, részben kényszer eredményezte, és látom az előnyeit is és a hátrányait is. Egy biztos: sohasem próbálom valamifajta ideológia jegyében értelmezni azt, amihez pragmatikus viszonyom van. Így hát köszönöm, általában jól vagyunk itt az „erdő szélében”, közben pedig köszönjük, de használjuk a város nyújtotta előnyöket is.

Tovább

A bevándorlók az új évezred rabszolgái

het_konyve1_1_14_2.JPG

- Csak az egyenlő másvalakivel, aki bebizonyítja, és csak az méltó a szabadságra, aki meg tudja hódítani

– súgja a narrátor fülébe a cselekvő Démon Charles Baudelaire Üssük le a szegényeket! (1865) című prózaversében. A narrátor olyannyira komolyan veszi a hangot, hogy a következő pillanatban már ököllel püföli a kalapját alamizsnáért nyújtó koldust: saját interpretációja szerint „erélyes gyógymódjával” adja vissza neki a büszkeséget és az életet. A Baudelaire-vers címét vette kölcsön első magyarul megjelent regényéhez Shumona Sinha, és már ezzel az egyszerű gesztussal lefektette a játékszabályokat. Könyvében nincs helye a politikai korrektségnek, ám ez korántsem jelenti azt, hogy amit leírt, az politikailag inkorrekt lenne. Pedig az indiai születésű francia író egy olyan témát jár körbe, ahol az objektivitás alulmarad a félelemmel, az alulinformáltsággal vagy épp a felebaráti szeretettel szemben. A menekültválságot. Méghozzá egy igen sajátos nézőpontból: egy bevándorlókkal foglalkozó hivatal alkalmazottjának perspektívájából, egy anonim tolmácsnőjéből, aki évekkel korábban maga is bevándorlóként érkezett Franciaországba.

Baudelaire narrátorának estéjéhez hasonlóan Sinha narrátorának estéje is erőszakba fullad: fegyvere a puszta kéz, és egy földön hányódó vastag faág helyett egy borosüveg lesz, amivel az utastársai közönyétől kísérve hirtelen felindulásból fejbe ver egy agresszív bevándorlót a metrón. A verscímből a magyar fordításban Üssük agyon a szegényeket! lett, ez az apró, de hatalmas jelentésbeli különbséget implikáló változtatás pedig elérte, hogy legalább olyan gyanakodva pislogjanak a nyilvános helyen előhúzott kötetre, mint az Irvine Welsh Pornóját lobogtató olvasóra egy meg nem nevezett vidéki kisváros buszmegállójában az ezredfordulón.

Shumona Sinha: Üssük agyon a szegényeket!

Fordította: Ádám Péter, Bookart, 2016, 168 oldal, 2690 HUF

 

Míg a baudelaire-i erőszaknak számtalan interpretációja létezik a gőgtől a kispolgári szocializmus szarkasztikus cáfolatáig, Sinha prózaverseknek is beillő, rövid fejezetekre tagolt regényének narrátor-főhőse a rácsok mögött próbál magyarázatot találni arra, mi válthatott ki belőle ekkora indulatot. A könyv a tolmácsnő rendőrségen töltött éjszakájának krónikája, tele flashbackekkel, amelyekből a munkájának, a szerelmi életének és a kihallgatásának részleteire is fény derül.

Rátámadni, nincs is ennél jobb védekezés. Rátámadni annyi, mint kilépni magamból és elindulni a másik felé. Rosszabb még az egoizmusnál is. Vagy jobb, ki tudja. (161.o.)

Tovább