Mezey Katalin szerint az MMA reményt adhat a művészeknek

2014.08.27. 13:42 .konyvesblog.

Címkék:interjú mezey katalin MMA

mezey.jpgA szocialista időkben a párthoz közel álló írók számos lehetőséget kaptak, hogy írjanak és publikáljanak, sőt akár nyugatra is eljussanak, mesélte 2013 májusban John Feffernek Mezey Katalin író. Azok az írók pedig, akik nem érintkeztek a hatalommal, megalapították a saját íróköztársaságukat. 1956 után a nagynevű, ám párthoz nem dörgölőző írók nem kaptak ugyan díjakat, de publikálhattak. Számos olyan könyvet publikáltak, ami arra ösztönözte a fiatal írókat, hogy különböző írókörökhöz csatlakozzanak, és ne hódoljanak be a korabeli kultúrpolitikának. Ha pártírók voltak, ha nem, egy olyan környezetben léteztek, ahol a kormány komolyan vette a kultúrát, ám ez 1990-ben megváltozott, véli Mezey. A interjút, melyben Mezey 1956-os élményeiről, az ügynökkérdésről és Krasznahorkai Lászlóról is mesél, ITT tudjátok elolvasni.

  • A kommunistáknak komoly tervei voltak a kultúrpolitikával – meg akarták mutatni az ország kulturális örökségét a nyugatnak – állítja az interjúban Mezey. Azt gondolták, hogy a magas színvonalú művek mind a szocializmus érdemei, 1990 után viszont az új kormányban már senkinek nem voltak ambíciói, hogy ezeket a magas színvonalú magyar műveket a világnak is megmutassa. Sőt a kormányt egyáltalán nem is érdekelték, mert a kulturális sikereknek már nem volt többé közük a politikai sikerhez.
  • A kommunista kormány a kulturális szférában is megpróbálta érvényesíteni a politikai egységességet, ma pedig, bár sokszínű a politika, másfajta egységesség fenyeget. Mezey szerint bár mindenki multikulturalitásról beszél, de a kultúra a hollywoodizáció felé halad. Kiadói szempontból csak egy globális piac van, senki nem foglalkozik azzal, hogy tehetségeket fedezzen fel olyan kis helyeken, mint Magyarország, sem azzal, hogy reklámozza őket. Nagyon sok pénzt kellene a kultúrába fektetni, de ez nem érdeke a kormánynak, véli Mezey, majd Romániát, Szlovákiát és Dél-Afrikát említi példaként – ezekben az országokban komoly pénzt fordítanak a kultúrára, ám ehhez a kormányzati oldalról is elkötelezettségre volna szükség.
  • Mezey nem emlékszik, hogy hol volt, amikor hallott a berlini fal leomlásáról, de mivel nem számított semmilyen nagy változásra, nagyon szkeptikus volt az ilyen eseményekkel kapcsolatban. A fal épülésekor viszont éppen Berlinben tartózkodott. 18 éves volt, abban az évben érettségizett, és jutalmul egy utazást kapott. Akkor senki sem mondta el neki, hogy mi is történik pontosan, de a vonatuk az állomáson ragadt, és csak másnap reggel indulhattak útnak.
  • Az interjúban Mezey beszélt a Magyar Művészeti Akadémiáról is, és úgy véli, hogy a nemzeti szintre emelkedett, és állami támogatásból működő intézmény ígéret lehet a jövőre nézve, ám azt nem tudja, hogy meddig tud majd működni. Az akadémia a művészeti elitet propagálja, ám a művészeti színtér sokkal nagyobb, és számos fiatal, kevésbé ismert művészt is tömörít, Mezey szerint az MMA által képviselt művészek százszorosa mozog a magyar művészeti életben. A szocializmus alatt létezett művészeti alap, ami egészségügyi ellátást, nyugdíjat, sőt még stúdiót is biztoított, ma ez már nem létezik. Két szobrász édesanyjaként Mezey pontosan tudja, milyen nehéz helyzetben van egy fiatal művész. (A két szobrász mellet Mezeynek van egy irodalmár fia is, bizonyos Lackfi János – a szerk.)
  • Arra a kérdésre, hogy hogyan értékeli Magyarország kilátásait a következő két-három évben, Mezey azt felelete, hogy a magyar emberek nem fognak forradalmat csinálni, bárki is mondja nekik, hogy kellene. Bíznak abban, hogy a mostani vezetés újjáépíti az országot, és a kulturális életben is változások lesznek. Mezey szerint sok szenvedést és nyomorúságot kell elviselnie a népnek, de már látszanak a fejlődés első jelei. Az ország fejlődését viszont a külső erők nem nézik jó szemmel, sőt még az országban sincs egyetértés ezzel kapcsolatban. (Az interjú 2013 májusában készült, John Feffer blogján 2014 júniusa óta olvasható, mi a HuffPoston találtunk rá.)

Mezey Katain az 1980-as években a sárvári írókört vezette, onnan indult többek között Kun Árpád, Tóth Krisztina, Kemény István és Bartis Attila pályája is.

2 komment

Lena Dunham végigrettegte a gyerekkorát

2014.08.27. 10:57 .konyvesblog.

Címkék:önéletrajz lena dunham

ec11F3yK.jpegKép forrása: Lena Dunham Twitter-oldala

Szeptemberben jelenik megangolul, információink szerint novemberben talán magyarul is Lena Dunham Not That Kind of Girl (Nem olyan lány) című önéletrajzi könyve, a New Yorkeren pedig már egy részlet is olvasható belőle. A Csajok című sorozat írója és főszereplője a véget nem érő terápiáról mesél benne, amin kilenc éves kora körül keresztülment.

A részletből kiderül, hogy Dunham mindentől félt - például a leprától, a tífusztól, a fejfájástól, azoktól az ételektől, amiknek nem átlátszó a csomagolása, meg azoktól, amiket az anyja nem kóstolt meg először (ti. ha meghalnak az ételtől, legalább együtt teszik), a hajléktalanoktól, a metrótól, a nemi erőszaktól, de még az alvástól is. Bizonyos dolgoktól Dunham annyira szorongott, hogy ki sem merte mondani őket – így lett a maszturbációból a terápia során "M", azokat a fiúkat, akik tetszettek neki pedig egyszerűen csak Ő-ként emlegették. A terápia segített ugyan valamit, de még a heti háromszori alkalom sem volt elég a szörnyű gondolatok és az élettől való félelem megfékezésére. A hívatlanul rátörő képeket kezelésére sajátos módszert fejlesztett ki - elképzelte a szüleit, amint bonyolult pózokban szexelnek, és annyira sokáig gondolt erre, hogy a végén már hányingere volt, ha csak rájuk nézett.

Dunham könyvéhez például Judy Blume írt ajánlást, aki szerint a kötet mindig vicces, de néha fájdalmas, az amerikai humorista, David Sedaris pedig még azt is hozzátette, hogy a Not That Kind of Girl nemcsak nagyon jó, de nagyon felkavaró is. Dunham reméli, hogy könyvével segít majd másoknak, például megakadályozza, hogy egy ideig vegánként éljenek, és ha tényleg így történik, akkor egyetlen ballépés sem volt hiábavaló.

Forrás: Guardian

Szólj hozzá!

Minden, amit tudni akartál a kis házról a prérin

2014.08.27. 09:43 .konyvesblog.

Címkék:memoár laura ingalls wilder a farm ahol élünk

little-house-on-the-prairie-tv-series1.jpgAz Ingalls család A farm, ahol élünk című sorozatban

A harmincas években minden kiadó elutasította Laura Ingalls Wilder önéletrajzi könyvét, a Pioneer Girl-t, ám a könyv nyolcvan év után most mégis megjelenik, és feltárja az igazságot Wilder tévésorozattá adaptált gyerekkönyv-sorozata mögött. A sorozat első kötete 1982-ben jelent meg először magyarul Kicsi ház a nagy erdőben címmel, 1999-ben pedig új fordításban A ház, ahol élünk címmel adták ki.

Wilder a hatvanas évei elején, 1930-ban kezdte el írni gyerekkora történetét, de a sztori akkor egy kiadót sem hozott lázba. A kötetben a Kansas-Missouri-Wisconsin-Minnesota-Iowa útvonalon való vándorlásról mesél, és olyan részletek is olvashatók benne, melyek a gyerekkönyvekbe nem lettek volna helyénvalóak. Például az, hogy Burr Oak városában látott meghalni egy férfit, aki olyan részeg volt, hogy a leheletével kipárolgó alkohol azonnal lángra kapott, ahogy rágyújtott egy szivarra. Kimaradt a gyerekkönyvekből annak a boltosnak a története is, aki a hajánál fogva rángatta a feleségét, majd felgyújtotta a saját házát.

Wilder visszaemlékezései apjáról, Charles Ingallsről is más képet festenek – habár Charles lényegében olyan volt, mint a gyerekkönyvekben, a gyereksorozat kiadója kicsit romanticizálta és idealizálta a férfit. A memoárban az a történet is helyet kapott, mikor a családnak az éjszaka közepén kellett elhagynia a várost, mert Charles nem tudott megegyezni a lakbérről a főbérlővel, akit gazdag vén zsugorinak nevezett.

Miután egy kiadó sem akarta publikálni a könyvet, Wilder átdolgozta a gyerekkönyv-sorozatát, melynek első epizódjában a négy éves Laurával ismerkedhetünk meg, aki a wisconsini Big Woods-ban él szüleivel, testvéreivel, Maryvel és Carrie-vel, és kutyájukkal, Jackkel. A család, és az elkényeztetett, gazdag kislány, Nellie Oleson alakja az életrajzi kötetben is megjelenik, és először esik  szó Wilder öccséről, Charles Frederick, aki mindössze kilenc hónapig élt.

Wilder gyerekkönyveinek első része, A ház, ahol élünk 1932-ben jelent meg, ezt követte 1935-ben a Little House on the Prairie. Wilder összesen nyolc regényt írt a családjáról, és 1957-ben, 90 éves korában bekövetkezett halála után további négy kötet jelent meg kéziratok, naplók és levelek alapján. A Pioneer Girl című memoárt a Dél-Dakotai Történelmi Társaság kiadója publikálja idén ősszel, kiadványuk több mint száz képet, térképet és megjegyzést tartalmaz majd. A megjegyzéseket Wilder életrajzírója, és a kötet szerkesztője Pamela Smith Hill jegyzi.

Forrás: Guardian

1 komment

Hárommillió dollárt ért a képregények szent grálja

2014.08.26. 13:32 .konyvesblog.

Címkék:árverés superman képregény DC

Action-Comics-No-1-Superm-011.jpgA kép és a cikk forrása: Guardian

Az Action Comics első száma lett minden idők legdrágábban eladott képregénye. Ebben a képregényben jelent meg legelőször Superman figurája, ez pedig több mint hetven év alatt 3,2 millió dollárra tornászta fel az eredeti 10 centes árat. A gyűjtők által a képregények szent gráljaként kezelt füzet 1938-ban, a szuperhősipar kezdetén született.

Az Action Comic No.1-et Darren Adams, egy Seattle melletti képregénybolt, a Pristine Comics tulajdonosa ajánlotta eladásra. Adams úgy döntött, árverés helyett az eBay-en hirdeti meg a kötetet, mert így híre az egész világhoz eljuthat. A verseny végül tizenhárom licitáló között dőlt el – a nyertes vásárló mindössze száz dollárral ajánlott többet, mint az előző licitáló. Az eladásból származó össze egy százalékát Adams a Christopher és Dana Reeve Alapítványnak ajánlotta fel.

Az Adams tulajdonában lévő képregény különösen jó állapotban volt, ugyanis eredeti vásárlója egy cédrusládában tartotta a nyugat-virginiai hegyekben lévő otthonában. Adams a tulajdonos halála után egy hétszámjegyű összegért vásárolta meg a kötetet.A képregényből körülbelül 50-100 darab létezik, de csak két példány kapott legalább 9.0-s értékelést az árverésre kerülő képregényeket hitelesítő hatóságtól. Adamsé volt az egyik.

A másik kilencpontos példányt Nicolas Cage vásárolta meg 1995-ben, ám a képregényt 2000-ben ellopták Los Angeles-i otthonából. A füzet végül majd fél évtizeddel később sértetlenül került elő egy kaliforniai raktárból, és 2,1 millió dollárért kelt el 2011-ben. A lopás történetét feldolgozó film állítólag már készül.

Superman figuráját 1933-ban teremtette meg két clevelandi tinédzser, Jerry Siegel és Joe Shuster – a jogokat 130 dollárért adták el a DC-nek. Az Action Comic első száma már többször is megdöntötte az eladási adatokat - 1992-ben 86 ezer, 1997-ben 150 ezer, 2010-ben pedig másfél millió dollárért kelt el. Minden idők második legdrágábban elkelt képregénye a Detective Comics huszonhetedik száma volt – abban bukkant fel először Batman.

Szólj hozzá!

Hogyan formálja egy üveg bor a személyiséget?

2014.08.26. 10:30 .konyvesblog.

Címkék:typotex olvasói imma mondó


Imma Monsó: Sosem lehet tudni, fordította: Nemes Krisztina

Typotex, 2014, 272 oldal, 2790 HUF

A-

OLVASONK_SZERINT_2_7.JPGA Sosem lehet tudni főszereplő-narrátora egy húszas évei közepén járó fiatalember, aki megszállott tervező; a cselekmény idején éppen felnőtt életére készül. A szülői ház pincéjében talál egy üveg bort, melynek különös címkéje azt ígéri, hogy akivel megissza, azzal elmét cserél, miközben saját magának is teljes tudatában marad. Az izgalmasnak tűnő kísérlet egyre jobban foglalkoztatja főhősünket, aki a megfelelő partner keresésébe kezd, és miután megtalálta, felnyitják a bort. Snitt. 15 évvel később járunk, és főhősünk még mindig nem emlékszik arra, amit a kísérlet során tapasztalt. Csakhogy az egyre furcsább események az akkor történtek felé mutatnak, ki kell derülnie, mi történt a palack felnyitása után.

A katalán Imma Monsó nem ismeretlen a magyar olvasóközönség számára - 2 kötete is megjelent már magyarul, az Inkább ne meséld el című novelláskötete 2009-ben, A szavakból gyúrt ember pedig 2013-ban. A szerző civilben középiskolai tanár és újságíró, emellett alkalmazott nyelvész. A számos spanyol kulturális és irodalmi díjat nyert írónő műveit többek között franciára, hollandra, olaszra, magyarra, és természetesen spanyolra fordították le. A Sosem lehet tudni az első megjelent regénye, 1996-ban adták ki.

A történet nagy részét a megfelelő borozópartner keresése teszi ki, ahol bemutat néhány, a főszereplő narrátor és az talán az olvasók számára is taszító felnőttlét-alternatívát. A 15 évvel később játszódó fejezetre szokás azt mondani, hogy amolyan midlife crisis-történet, de szerintem ez csak félig igaz. Az a sok filozofálgatás a véletlenről meg sorsról közel sem véletlen; a midlife crisis mellett leginkább arról szól ez a könyv, hogy nem biztos, hogy múlik valakin vagy valamin, rajtunk vagy bárki máson egy élet alakulása. Az esetlegességnek e könnyed hangvételű, és egyébként elég szórakoztató irodalmi megvalósítása még akkor is működőképessé teszi a regényt, ha egyébként dramaturgiai szempontból sokszor megbicsaklik azért a szöveg.

Szólj hozzá!

Saiid: Minden vers lehet slam, de nem minden slam vers

2014.08.26. 09:10 valuska

Címkék:saiid slam poetry


Könyves magazin 2014. nyár

Színes, 96 oldalas magazin, csak könyvekről és írókról

Mit találsz a magazinban?

  1. Grecsó Krisztián és a Viharsarok
  2. Interjú Sofi Oksanennel és Szegedy-Maszák Marianne-nal
  3. Bemutatjuk Kun Árpádot
  4. X-Men és a másság
  5. A modern fantasy kezdetei

Fontos tudni!

  1. A magazint megrendelheted online kedvezménnyel: Bookline
  2. A Libri boltokban és újságárusoknál is megvásárolható
  3. Még több infó a magazinról>>

 

Libri-Shopline, 2014, 96 oldal, 870 HUF/5 pont + 199 HUF

saiid-9314-ok-pp.jpgFotó: Valuska Gábor

Az irodalmi folyóiratokban azon vitatkoznak, hogyan viszonyul a költészethez a slam poetry, jobb vagy rosszabb nála, csak káromkodva szóvicceket mondanak benne, vagy több is van mögötte. Pedig az utóbbi évek egyik legizgalmasabb kulturális jelensége a slam poetry, amely demokratizálta a költészetet: 3 percre bárki kiállhat a színpadra, hogy szövegével megnyerje magának a közönséget. A slam poetry sikerének alapja, hogy egyszeri és megismételhetetlen, performatív, erősen közéleti és egyszerre hat rá Parti Nagy Lajos és a hiphop. A műfaj itthon 2006-ban indult el a Műcsarnokban az akkori igazgató, Petrányi Zsolt szervezésében. Az egyszeri alkalomra tervezett eseményből az utóbbi évek legerősebb kulturális közössége alakult ki: négy-ötszázfős slamversenyek, kétszázfős klubestek, országos egyéni és csapatbajnokságok, alkarra tetovált verssorok mutatják, hogy a kánont és a mainstreamet megkerülve milyen jó dolog jöhet létre.

A Könyvhétre jelenik meg a magyar irodalom- és slamtörténet első slamkönyve, a Slam.Pont, amelyből sorozatot tervez a kiadó. Az első kötetben André Ferencet, Mavrák Kata Hugee-t és Süveg Márk Saiidot mutatják be az olvasóknak. Az országos slam poetry bajnokot, az Akkezdet Phiai rapcsapatból ismert Saiidot kérdeztük az utóbbi pár évről, a vers és slam poetry viszonyáról, illetve a kanonizálódásról.

Kapcsolódó cikk:

A slam poetryt lehetetlen kinyomtatni

A szó fegyver?

Valóban. Támadásra és védekezésre egyaránt használható. A fegyvert előbb alkotta meg az ember, mint a szavait. Egy ilyen erős fegyver rossz kezekben nagyon ártalmas tud lenni, „okosan a szóval, mert a szó hatalom".

A vers halott?

Igen, a vers halott, és vidéken van eltemetve. Nem is, a vers tetszhalott. Sőt a vers egy zombi – egy szép zombi, akinek nőnek a verslábai folyamatosan, ezért bárhova eljuthat, sokkal gyorsabban is akár, mint egy „igazi" zombi.

Mit jelent neked 3 perc?

Hasznos korlátot, ami nyugodtan átléphető bármikor, viszont egyáltalán nem kell feltétlen teljes egészében kihasználni.180 másodperc alatt lényegében minden elmondható, és bármilyen hatás elérhető, ugyanúgy mint egy zeneművel, amelyeknek a könnyűzenében is hasonló a hossza.

„Kosztolányi nem egy Mos Def, nemhogy Jay Z"

Az átjárhatóság a két világ között nem ugyanolyan kaput és utat jelent mindkét oldalról. A Nyugat 100 szövegében a Závada Peti verzéjére reflektáltam: „mert a rap-katona nem Vass István, nemhogy Petri". Azt gondolom, kevesebb költő tudna olyan színvonalon reppelni, mint ahogy MC-k verset írni – vagy csak kevesebben próbálkoznak.

Működhet a költészet versenyként?

A verseny szimplán keret. Nincs olyan nagy jelentősége, mint amennyire belekötnek. Amellett, hogy keretet ad, az egészséges versenyszellem jót tesz a szövegeknek, a felkészülésnek, és ezáltal az előadásnak is. Ez nem magasköltészet, annál sokkal könnyedebb, kifejezetten szórakoztató műfaj, és úgy tűnik, most éppen igencsak működik.

A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2014. nyári számában jelent meg. Teljes terjedelmében elolvasható a magazinban.

Szólj hozzá!

Amikor Dr. Seuss a felnőtteknek mesélt

2014.08.25. 17:05 .konyvesblog.

Címkék:politika gyerekirodalom dr seuss

Dr-suess-cartoon.jpgBár Dr. Seuss-ról elsőre mindenkinek a gyerekirodalom jut eszébe, az 1940-es évek és karrierje elején munkái nagyon is a felnőttekhez szóltak. Theodor Seuss Geisel két évig dolgozott a New York-i balos napilap, a PM karikaturistájaként. Több, mint négyszáz politikai karikatúra fűződik a nevéhez. Gyerekkönyvből negyvenhatot ír, melyeket hatszázmilliónál is több példányban adtak el, húsz nyelvre lefordítva. A minden idő legjobban fogyó gyerekkönyveinek listájáról sosem maradhat le néhány alkotása – a Publisher Weekly 2000-ben összeállított bestseller-listáján például egyszerre tizenhat könyve szerepelt.

dr-suess-cartoon-1.jpg

Dr-suess-cartoon-2.jpg

Forrás: BookPatrol

Szólj hozzá!

Így neveld a zsarnokodat!

2014.08.25. 12:40 .konyvesblog.

Címkék:diktatúra hvg könyvek William J. Dobson


William J. Dobson: Diktatúra 2.0 - A 21. századi zsarnokok természetrajza, fordította: Hegedűs Péter, Nagy Marcell, Takács Zoltán

HVG Kiadó, 2014, 340 oldal, 4200 HUF

Nem egyszerű a diktátorok élete az internet korában. Ahogy William J. Dobson könyvéből, a Diktatúra 2.0-ból is kiderül: egy sikeres zsarnoknak ma már nem csak a hataloméhes cselszövőkön kell szüntelenül rajta tartania a szemét, de még a istenadta népen is, mely a digitális eszközöknek köszönhetően sokkal ügyesebben önszerveződik, és nagyságrendekkel jobban informált a világ eseményeit illetően, mint régen. Minderre az arab tavasz láncreakciója mutatott rá a leginkább, mely a jól szervezett tömegmegmozdulásaival megingathatatlannak látszó rezsimeket söpört el néhány nap alatt. A 21. századi zsarnokoknak tehát egészen új típusú kihívásokkal is szembe kell nézniük, különösen akkor, ha közben demokráciának szeretnék álcázni az önkényuralmat - enélkül ma már egyre nehezebben képzelhető el stabilitás. Ettől persze még nem fogjuk megsajnálni őket.

Kapcsolódó cikk:

A választás kérdésessége

A Diktatúra 2.0 ezekkel a jellegzetesen kortárs kihívásokkal foglalkozik, ám nem pusztán a hatalmon lévők szemszögéből. Dobson inkább azoknak az innovatív ellenzéki mozgalmaknak a működésére koncentrál, melyek akár a legegyenlőtlenebb küzdelmekben is képesek komoly sikereket elérni a zsarnoki rezsimekkel szemben. Hisz az első tanulság épp az, hogy a spontánnak tűnő tömegtüntetések és tiltakozások mögött általában hosszú évek összehangolt munkája áll. A könyvből az is szépen kirajzolódik, hogy ezek az újgenerációs ellenzéki mozgalmak korántsem elszigetelt zárványok: nagy részük aktív kapcsolatban áll egymással - gyakran nemzetközi workshopokon cserélnek tapasztalatot, és stratégiai valamint kommunikációs tréningeken is részt vesznek.

A sikeres mozgalmakat ugyanis nem naiv álmodozók vezetik, ahogy sokan képzelik, inkább céltudatos és pragmatikus menedzserek. Az általuk hirdetett erőszakmentességnek így legalább annyi köze van a stratégiai gondolkodáshoz, mint a humanista elvekhez. A saját bejáratú katonasággal, rendőrséggel és titkosszolgálattal rendelkező rezsimeket ugyanis képtelenség megverni azon a pályán, melyen a legotthonosabban mozognak. A győztes csatát  nem a lángoló barikádokon, hanem az emberek fejében kell megvívni - legalábbis, ha el akarjuk kerülni a véres és kilátástalan polgárháborút. És itt jön képbe az internet, mely a maga pimasz demokratikusságával egészen új távlatokat nyitott a könnyen kontrollálható tévécsatornákhoz képest. Persze a könyvből az is kiderül, hogy az ellenzékhez hasonlóan maga a hatalom is tanulékony, így világszerte igyekszik az elnyomás új alakzataival reagálni az ellenállás megújuló formáira.

Szólj hozzá!

Murakami imád vasalni

2014.08.25. 10:22 .konyvesblog.

Címkék:murakami haruki edinburgh

Haruki+Murakami+HarukiMurakami.pngA nyilvános szereplést szinte alig vállaló Murakami Haruki a hétvégén Edinburgh-gel tett kivételt. A nemzetközi könyvfesztiválon mesélt egyes szám harmadik személyről, fordításról és egyik kedvenc hobbijáról, a vasalásról.

Kapcsolódó cikkeink:

Murakami Haruki csodálatos világa

5 Murakami-könyv, amit el kell olvasnod

  • Kiderült, hogy Murakami azért nem kedveli az E/3.-t, mert úgy érzi, ha harmadik személyben beszél hőseiről, az olyan, mintha lenézné őket. Szeret ugyanazon a szinten állni szereplőivel, mert szerinte így demokratikus. Mióta az első regénye 1979-ben megjelent, minden könyvét E/1.-ben írta - az első harmadik személyben elmesélt történetére húsz évet kellett várni, ez volt a Kafka a tengerparton.
  • Amikor fiatalabb volt, épp olyan szeretett volna lenni, mint A kurblimadár krónikája című regényének főőpse, Toru Okada. Egy nyugodt ember, békés élettel. A tervét végül nem sikerült megvalósítania, hála a könyveinek.
  • Imád vasalni.
  • Nem szeret erőszakról és szexuális zaklatásról írni, de van, hogy a történet megkívánja. A kurblimadár szörnyűségei miatt még a fordítók is panaszkodtak neki, pedig szerinte megírni sokkal félelmetesebb az ilyesmit, mint lefordítani.
  • Megszállottja a kútnak, az elefántnak, a macskának, a hűtőszekrénynek, a vasalásnak, ám nem tudja megmagyarázni, hogy miért.
  • A kutakhoz például annyira vonzódik, hogy nagy álma egy kút alján üldögélni, elszigetelve mindentől.
  • Élete tele van furcsa véletlenekkel. Edinburgh-be például egy olyan tolmács kísérte, aki korábban pincérként dolgozott Murakami, és felesége Yoko jazzclubjában, a Peter Catben.
  • És hogy mi a legjobb Murakami szerint abban, ha az ember író? Hát az, hogy nem kell ingáznia, nem kell értekezletekre járnia, és nincs főnöke.

Forrás: Guardian

3 komment

Klasszikusok számokban

2014.08.25. 09:12 .konyvesblog.

Címkék:infografika

szo.pngKíváncsi vagy, hány szóból áll a Háború és béke? Hogy melyik Bradbury-történetet tudod elolvasni kevesebb, mint harminc perc alatt? Hogy melyik Jane Austen leghosszabb és legrövidebb könyve? Akkor érdemes végignézned a Bookpatrol infografikáját. A teljes ábráért IDE kattints.

Szólj hozzá!

Nicolas Barreau: A nő mosolya (RÉSZLET)

2014.08.24. 14:26 .konyvesblog.

Címkék:park kiadó nicolas barreau

termek685_1.jpg„A történet, amelyet el szeretnék beszélni, egy mosollyal kezdődik, és egy ígéretes nevű kisvendéglőben, A cseresznye évadában fejeződik be, amely a Saint-Germain-des-Prés-ben található – ott, ahol Párizs szíve lüktet...”

Aurélie Bredin, aki édesapjától vette át A cseresznye évada nevű vendéglőt, szentül meg van győződve róla, hogy véletlenek nincsenek. Élete legboldogtalanabb napján, egy végzetesnek induló, ám végül sorsfordítónak bizonyuló novemberi pénteken a könyvesboltban különös felfedezést tesz. A nő mosolya című regényben meglepődve fedez fel egy mondatot, ami a saját vendéglőjére utal. A könyv elolvasása után Aurélie életkedve hirtelen visszatér.

Mindenáron meg akar ismerkedni a regény írójával, aki a meggyőződése szerint megmentette az életét, anélkül hogy tudna róla. Köszönetet szeretne mondani neki, és meghívni vendéglőjébe, amelyet a jelek szerint az illető már úgyis ismer. Ám amikor a francia kiadón keresztül próbál kapcsolatot teremteni a félénk angol szerzővel, terve jóformán reménytelennek bizonyul.

Aurélie nem adja fel, és jól is teszi, ugyanis  egy szép napon az író levele landol a postaládájában. A találkozás pedig egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte. Épp úgy, hogy Barreau regényét leginkább a következő mondattal lehessen jellemezni: "Tévedések romantikus vígjátéka, félúton a művészet és a konyha között."

NoMosolya_reszlet by konyvesblog

Szólj hozzá!

Így lett Rajkó a kicsi gádzsóból

2014.08.24. 12:10 Kiss Orsi

Címkék:ifjúsági erdős istván tilos az á könyvek


Erdős István: Rajkó

Tilos az Á Könyvek, 2014, 168 oldal, 1692 HUF

A Rajkóval korosztályt, korszakot és kontinenst is váltott Erdős István. Aprótörpe indiánok című kötetei tavaly, illetve tavalyelőtt jelentek meg a Pagonynál (főleg az óvodáskorúakat célozva), a friss kötet azonban egyértelműen a kiskamasz olvasóközönségnek íródott.

Talán a cím és a borító grafikája teszi, hogy elsőre valamennyien cigány főhősre asszociáltunk, pedig a fülszöveg elég világosan eligazít. A történet szerint a húszas években egy család (apa, anya és a fiuk) automobillal akar átkelni a havasokon. A családfőnek a helyiek hiába beszélnek farkasokról, medvékről, hegyi rablókról, a gróf hajthatatlan, és még időben el akar érni a család hegyi kastélyába. Az úton azonban rablótámadás éri őket, melyet egyedül a fiú él túl. Ő zenész cigányokkal találkozik az erdőben, akik befogadják a traumatizált, megszólalni képtelen gyereket. A közös megpróbáltatások, nehézségek, élmények hatására, és persze a zenének köszönhetően a fiú kicsi gádzsóból egy idő után Rajkó lesz, a család befogadja. Közben az ügyben nyomozó csendőrök, élükön a korlátolt és nehéz felfogású Suhajda hadnaggyal, a cigányokat gyanúsítják, és hajtóvadászatot indítanak a karaván után.

A történet kiindulópontjában részben Jókai A cigánybáró című kisregényét, de különösen az ez alapján készült Szaffit idézi: utóbbiban az árván maradt nemesfiút ugyancsak vándorcigányok vették magukhoz és nevelték fel. (Jókainál Botsinkay Jónást „egy arab utcai művész” vette pártfogásába, aki „a maga mesterségére kitanította, békát, majmot játszani, a tenyerein sétálni, s a lába ujjával a fülét megvakarni, tüzes parazsakat és éles késeket elnyelni, s más efféle hasznos dolgokra”.) Erdősnél a zene lesz a közös kommunikációs pont a néma fiú és a cigányok között: a nemesi környezetből érkező, a hegedűt kezdetben zsibbadt ujjakkal pengető Rajkó fokozatosan enged fel, és engedtetik be ezáltal egy kívülről teljesen zártnak, és homogénnek tűnő világba. Utóbbi kapcsán természetesen hamar kiderül, hogy a közösség egyáltalán nem olyan egységes, mint azt a külvilág gondolná. Ott van például a Vendel nevű másodhegedűs fiú, aki a családi hagyománnyal ellentétben nem prímás, hanem mozdonyszerelő szeretne lenni; kezdetben ő az ellenpont, az obligát zsörtölődő, aki rossz szemmel nézi az idegen érkezését a közösségben.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...