Olvass!

KönyvesBlog

Mengele nem nácinak, hanem tudósnak tartotta magát

2017. szeptember 24. Rostás Eni

hetkonyve_1.jpgNem példátlan, hogy egy magyar szerző a II. világháborút, a náci Németországot és a Harmadik Birodalom bűneit választja alternatív történelmi regénye témájául, gondoljunk csak Galántai Zoltán sci-fijére (A Negyedik Birodalom), amelyben a németek megpróbálják gyarmatosítani a Naprendszert, Moldova alternatív történelmi szatírájára (Hitler Magyarországon/Titkos záradék), amelyben kiolvasztják a Führert a hibernációból, vagy a Mi, I. Adolfra, amelynek szerzője, Gáspár László már 1945-ben (!) elképzelte, hogy mi történik, ha a nácik nyerik a háborút. Német főszereplőt választott debütáló regényéhez Gyurkovics Tamás is – méghozzá Josef Mengelét. Ő azonban csavart egyet a mi lett volna, ha narratíván, és azt is elmesélte, hogy nézett ki az a sokáig ismeretlen és titkos történelem, amelynek alternatíváját debütáló könyvében felkínálta – Mengele dél-amerikai száműzetése. A hét könyve a Mengele bőröndje/Josef M. két halála.

Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje - Josef M. két halála

Kalligram, 2017, 526 oldal, 3990 HUF

 

Auschwitz-Birkenau vezető orvosa 1979 februárjában halt meg a brazíliai Bertiogában. Halálát nem a Moszad, és nem is egy önjelölt nácivadász, nem gyilkos lövés vagy kínvallatás okozta, hanem egyszerű fulladás. Josef Mengele sztrókot kapott úszás közben. Halála idején már évtizedek óta bujkált Dél-Amerikában: a háború után érkezett Argentínába, onnan Paraguayba menekült, majd utolsó éveit Brazíliában töltötte. Élete az „óvatosság, éberség, rejtőzködés” köré szerveződött, ám az üldözöttek szentháromsága paranoiába, és álcázásnak szánt feltűnéskeltésbe csapott át. Mengele a legnagyobb melegben is „mélyen a szemébe húzott kalapban” járt, és ragaszkodott a Burberry ballonkabátjához.

001a98c100000258-0-image-m-30_1472651638204.jpgJosef Mengele

A párosregény első könyve ezen a több évtizedes bujkáláson vezeti végig az olvasót, okosan használva az írói fantáziát, de nem elhallgatva és kikerülve a valóságot. Gyurkovics nemcsak Mengele (a barátainak és családtagjainak csak Beppo) jellemét ábrázolja bravúrosan, de azt a folyamatos identitásválságot is, amelytől narrátora az újabb álnevek, fedősztorik és költözések miatt szenved, hogy aztán a második könyvben szembesítse őt mindazokkal, akik túlélték embertelen emberkísérleteit. A két könyv külön címet kapott, amelyek erős asszociációkat hívnak elő: a Mengele bőröndje Zsolt Béla Kilenc koffer című regényét, amelyben a bőröndök egészen máshogy alakítják a szereplők életét, a Josef M. két halála pedig a kafkai pert, ami Josef K. számára épp olyan koncepciósnak tűnhet, mint amennyire a magát „embermentőnek” tekintő és Jézushoz hasonlító mészáros számára tűnt a jeruzsálemi.

Josef M., az ember

Mengele a regényben egy sértett, egoista „sarlatán”, aki a meg nem érett zseni szerepét magára véve, akaratos óvodásként követeli az őt megillető életkörülményeket, és nem veszi észre, hogy mennyire elment mellette a világ. Dél-Amerikában, és a Dél-Amerikából küldött leveleiben lefoszlik róla minden mítosz, és csapdába esett állatként hajtogatja egyre elkeseredettebben a saját világának igazát. Áldozatként tekint magára, és épp ettől az önként vállalt áldozatszereptől/szereptévesztéstől válik olyan gyarlóvá és emberivé, sőt, néha nevetségessé is. Annak ellenére például, hogy a náci Németország egyenruhájában cselekedett, sosem nácinak, hanem tudósnak tartotta magát, és nehezményezte, ha a Dél-Amerikába szökött nácikülönítmény merő kedvességből és nosztalgiából siegheilezett, vagy faragott horogkeresztet ajándékozott neki.  

Tovább

Birtalan Balázs a betegsége történetét nem harcnak tekintette, amit meg kell nyernie

birtalan_foto.JPG

Fotó: Birtalan Balázs

Minden tökéletesben kell lennie valami apró hibának. A könyv pont ezer oldal, de az ezres oldalszám nem jelenik meg – mondja Birtalan Balázs Sorskönyv nélkül című könyvéről Mátai Tamás, aki a szerző élettársaként követte figyelemmel a könyv alapját jelentő blogbejegyzések születését, és aki a szerzőnek élete végén segített az írásokat könyvvé rendezni: 

„Már tudtuk, hogy Balázs betegsége végstádiumban van, amikor egy jó ismerőse felvetette neki, hogy rendezze könyvvé a blogot. Balázs tavaly május 14-én halt meg. Élete utolsó 3-4 hónapjában általában napi húsz órát aludt a betegség és a fájdalomcsillapítók következtében. Áprilisban egy este leültünk, kiraktunk 10 borítékot, azokra ráírtunk 10 címet, egy-egy cetlire felírtuk a blogbejegyzések címeit és rendezgetni kezdtük. Hajnali 2-kor tudtuk, hogy meglesz a könyv.”

Szintén tavaly áprilisban készített e sorok szerzője egy életvégi beszélgetést Balázzsal és Tamással:

Birtalan Balázs nyolcadik könyve a Sorskönyv nélkül. Előbb volt író, költő, melegjogi aktivista (ráadásul keresztény melegjogi aktivista), mint terapeuta. Első versei tízéves korában jelentek meg, rendszeresen 14 éves korától publikált, versei négy kötetté álltak össze: B-változat  (1995), Művirágok a szimbolizmus oltárára (2009), Szélesre tárt jelen (2015 Felmászok a létra c. összkiadású kötetben), illetve a Kasszazárás (2016, posztumusz). Versei mellett esszé és tanulmányköteteket is írt: Halállal lakoljanak? – A homoszexuális ember és a kereszténység (1997), „Válaszd az életet!” Szempontok a homoszexualitás keresztyén megítéléséhez (2004), Aszalt szilva naplementekor – Mémtörténetek (2008).

Birtalan Balázs: Sorskönyv nélkül

Magnólia, 1000 oldal, 2017, 4980 Ft

 

Tovább

Szívünk rajta - Egy könyv, amely a kicsikkel is megszeretteti a matematikát

 A megújult Szívünk rajta programban a hónap kiemelt könyve G.V. Szapgir és L.A. Levinova játékos matematika-könyve, a Pipacska és Kockapaci kalandjai lett (fejleszt kategória).

G.V. Szapgir, L.A. Levinova: Pipacska és Kockapaci kalandjai - Vidám matematika I.

Fordította: Láng Rózsa, Typotex Kiadó, 2015, 230 oldal, 3600 HUF

 

A hónap értékelője, Bényei Judit, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense úgy vélte, hogy az orosz szerzőpáros ’70-es években írott könyve csöppet sem öregedett. A magyar Varga Katalin műveihez hasonlóan (Én, Te, Ő vagy a Mosó Masa) meseként is elbűvöli hallgatóit és észrevétlenül vezeti be őket a matematika világába.

"A könyv a matematikai gondolkodást már 3-4 éves korban segít megalapozni, játékosan, mesébe ágyazva, a gyerekek számára átélhető kisvilágot teremtve. A szülők számára is hiánypótlónak vélem a könyvet. Eszközöket, jól felépített módszereket ad a kezükbe, ami konkrét segítséget nyújt a nevelésben. Élvezetes és észrevétlenül is hasznos, közös időt tölthetnek együtt a szülők a könyv révén a gyerekeikkel, ami mindkét fél számára örömöt okozhat. Ezek a pozitív élmények valószínűleg segítenek a játékos „tanulásban” is, főleg, ha nem „tanítani” akarunk, hanem élvezni a közös elfoglaltságot gyermekünkkel"

- hangsúlyozta interjúnkban Bényei Judit.

Lapozzatok bele a könyvbe:

Pipacska es Kockapaci_reszlet.pdf by konyvesblog on Scribd

Az ember, akit Ovénak és Tom Hanksnek hívnak

Az ember, akit Ovénak hívnak című regény az utóbbi évek egyik legnagyobb svéd sikerkönyve (itthon az Animus adta ki): hőse egy kiállhatatlan vénember, aki akár a homlokára is tetováltathatná, hogy "régen minden jobb volt". Semmi sem tetszik neki, mindenkivel összerúgja a port, de a végén persze kiderül, hogy az ő szívét is meg lehet lágyítani.

A könyvből készült svéd filmet tavaly mutatták be (akkor hosszabban írtunk is róla), most pedig a Deadline írt arról, hogy Tom Hanks főszereplésével készül az amerikai remake.

A részletekről egyelőre keveset tudni, Fredrik Wikström Nicastro producer ugyanakkor azt mondta, hogy szerinte Az ember, akit Ovénak hívnak olyan egyetemes sztori, amely erősen hat majd mind az amerikai, mind pedig a nemzetközi közönségre.

Örök igazság, hogy a nindzsák nem fociznak

Varga Bálint két ifjúsági regény után egy igazi rosszcsont-könyvet írt, melynek szereplői nem igazán rosszak, sokkal inkább kalandvágyók. A Zsé meg a haverok történetét bevallottan Jean-Jacques Sempé és René Goscinny nagy klasszikusa, A kis Nicolas ihlette. Varga Bálint egy korábbi interjúnkban elmesélte, hogy szerinte "A kis Nicolas kalandjainál jobb gyerekkönyvet még soha senki nem írt", és szeretne egy hasonló történetsorozatot.

Varga Bálint: Zsé meg a haverok, ill.: Rátkai Kornél

Kolibri, 2017, 96 oldal, 2699 HUF

 

 

A kötet végre el is készült, hőseit pedig - ősi francia nevek helyett - úgy hívják, hogy Zsé, Artúr, Borisz és Julianna. A srácok összevesznek, kibékülnek, kajánul vigyorognak, de abban kimondatlanul is egyetértenek, hogy a barátság mindenekelőtt való. Sárkánycsapdát építenek (igaz, sajnos más esik bele), (majdnem) nindzsává képzik magukat, elkergetik az ellenséges sziú indiánokat, tóban úsznak, lángost falnak, és kardot faragnak. Szóval csak olyasmit csinálnak, aminek értelme van. Közben pedig megértéssel vegyes lemondással és rengeteg humorral szemlélik a felnőttek csetlését-botlását.

Olvassatok bele a kötetbe:

VargaB_ZseEsAhaverok_reszlet.pdf by konyvesblog on Scribd

 

 

Zadie Smith tudatosan távol tartja magát a közösségi médiától

(Kép forrása)

A közösségi média korábban sosem látott médiafelületet biztosít az íróknak, akik a Twitteren, Facebookon, Instagramon közvetlenül is megszólíthatják az olvasókat. Az írók közül sokan élnek is vele (JK Rowling twitteres bejegyzéseiről mi is többször beszámoltunk már), vannak azonban olyanok, akik tudatosan tartják távol magukat a közösségi médiától. A Guardian szerint közéjük tartozik Zadie Smith, aki egy New York-i rendezvényen beszélt arról, hogy így meg tudja tartani a "tévedés jogát" anélkül, hogy tartania kellene az emberek reakcióitól.

A közösségi oldalakon folyó viták szerinte kedvezőtlenül befolyásolhatnak egy írót - példaként azt hozta fel, amikor valaki a Twitteren délelőtt 9-kor még határozott véleményt nyilvánít valamiről, majd a negatív reakciók hatására órákkal később már teljesen más álláspontra helyezkedik. Smith ezt szerencsétlen folyamatnak nevezi, kiemelve, hogy a maga részéről szeretné megőrizni az érzéseit, még akkor is, ha azok rosszak, nem megfelelőek, és nem akarja, hogy a támadások hatására azok elillanjanak.

Zadie Smith nem az egyetlen szerző, aki kellő távolságot tart a közösségi médiától. Két évvel ezelőtt például Jonathan Franzen a Könyvesblognak adott interjújában így vélekedett erről:

Ebből a korból főleg a szégyen és a nyugtalanság maradt meg bennem, a megaláztatás, az elszigeteltség, nagyjából a hetedik osztálytól a kilencedikig, amikor nem voltam túl népszerű, és nagyon kevesen akartak a barátaim lenni. Lehet, hogy ezért is vagyok ennyire ellenséges a közösségi médiával szemben, mert annak a dinamikája, hogy valakinek követői vannak, kicsit emlékeztet arra a helyzetre, hogy vannak a népszerű gyerekek, meg azok a kevésbé népszerűek, akik az előbbiekkel akarnak barátkozni. És én utálom ezt. Ráadásul úgy tűnik, hogy most ez lett a domináns életforma, pedig nem hagytuk ezt már magunk mögött tizenhárom évesen? A jelek szerint nem.

De hát önnek is van Facebook-oldala…

Nem hiszem, hogy valaha is rámentem volna, a kiadóm csinálja nekem.

Twin Peakstől a tengerig – Deres Kornélia és Závada Péter kötetbemutatója

21617707_1901090279907273_3604477471229579574_n.jpgFotó: Németh Dániel/Jelenkor

Amikor Deres Kornélia hat évvel ezelőtt írni kezdte új verseit, még nem sejtette, hogy David Lynch ikonikus FBI-ügynöke nemcsak a soraiban bukkan majd fel újra, hanem a televízióban is. A Bábhasadás Dale Cooper álmaiba enged bepillantást, amelyek hol az Avast, hol a düsseldorfi repteret álmodják, de az is lehet, hogy Miskolc és a váróterem álmodja őt.  A kötet tétje az volt, el tud-e mozdulni a Szőrapa (JAK, 2011) zárt és erősen konceptuális világából, és ugyanilyen szökésvonal Závada Péter Roncs szélárnyékban című könyve is, menekülés a Mész (Jelenkor, 2015) személyes traumalírájából. Balajthy Ágnes a két kötet közötti párhuzamokra, kapcsolódási pontokra világított rá a Katonában tartott közös kötetbemutatón, ahol a verseket Pálmai Anna, Lynch elborult világát pedig Ajtai Péter bőgőjátéka prezentálta.

Roncs szélárnyékban. Závada Péterrel legközelebb a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron találkozhattok október 22-én 20:30-tól a Teslában.

Facebook-esemény

Deres Kornélia: Bábhasadás

Jelenkor, 2017, 76 oldal, 1499 HUF

 

Idő: A Bábhasadás fontos szervezőeleme az emlékezés és a felnövés, amely nem biztos, hogy befejezhető folyamat, a változást, énkeresést, identitásformálást viszont már a cím is megnevezi, sőt színre is viszi. Rajtunk áll, hogy milyen asszociációval azonosítjuk a címbeli bábot: egyrészt ott a biológiai értelem (és A bárányok hallgatnak, ahogy arra egy szegedi irodalomtudós ismerőse emlékeztette), másrészt ott a színházi, ami elválaszthatatlan a színháztörténészként működő Derestől (aki épp a bemutató helyszínén, a Katonában látta az előadást, ami miatt színházzal akart foglalkozni). Egyik esetben sem mi irányítunk, a báb tőlünk függetlenül is meghasad, és mindig kell valaki, aki életre kelti, mozgásra bírja. Az is kérdés, mi lesz a transzformáció vége, olyan sötét és elbizonytalanító módon ér-e véget, mint amilyet a Bábhasadás sugall. Deres számára a színháztudomány elválaszthatatlan az alkotói látásmódtól, a színház is egyfajta menekülőútnak nevezhető, jól esik máshonnan, más tempójú és más lelkiállapotot igénylő helyekről beengedni hatásokat, meríteni inspirációt. Balajthy szerint a színház a Roncs szélárnyékban verseiben inkább olyan helyként jelenik meg, ahol az ember idegenné válhat. A színház otthonos, éltető közege Závadának, a könyvben a testek kitettsége, a különböző szerepek magunkra vétele szintjén jelenik meg, és olyan kérdéseket vet fel, mint hogy létezik-e autentikus én, vagy csak a szerep van, az határoz meg mindent. Vers és színház egybeomlik, nincs markáns határvonal a kettő között, a színháztudomány termékeny, jól hasznosítható szöveganyag.  

21616233_1901090216573946_2033501186765020126_n.jpg

Tovább

Egy közép-kelet-európai ország fővárosában kitör a forradalom

A nagy visszhangot kiváltó generációs regény, az Éles szerzőjének új könyve egy olyan utópiát mutat be, amely bármikor valósággá válhat: forradalom tör ki a 2010-es években egy közép-kelet-európai ország fővárosában.

Potozky László: Égéstermék

Magvető Könyvkiadó, 2017, 168 oldal, 2999 HUF

 

Alulnézetből látjuk, hogyan válik egy kívülálló a népfelkelés részesévé, és hogyan gyalogol át rajta a történelem anélkül, hogy azt ő észrevenné. Végignézi, ahogy felfordul körülötte a kiábrándult, kétszínű világ, de a barikádtüzek füstjével együtt a remény is elszáll. Ingerszegény létezés egy ingerült társadalomban, ahol a hősiesség legfeljebb csak félreértés.

Olvass bele a könyvbe:

potozky_laszlo_egestermek_reszlet_1_konyves.pdf by konyvesblog on Scribd

70 éves Stephen King, Walt Disney gonosz ikertestvére

Stephen King 1995-ben (kép forrása)

Stephen Kinget kellemes meglepetésként érte a 70. születésnapján, hogy a nemrég bemutatott Az című film, amely az azonos című regényét adaptálta nagyvászonra, a maga 179 millió dollárjával minden idők legerősebb nyitóhétvégéjét produkálta a horrorfilmek között (az Index is szerette). Úgy tűnik, hogy az amerikai író munkáit még mindig szűnni nem akaró érdeklődés övezi, és láthatólag még mindig kiapadhatatlan alkotókedvvel írja újabb és újabb regényeit. Ilyen tetemes életmű esetén már csak a nagy számok törvénye alapján is akad egy-egy kevésbé jól sikerült darab, ám a kortárs írók közül mégis King rendelkezik az egyik legállhatatosabb rajongótáborral. Ő magát Walt Disney gonosz ikertestvérének tartja, míg mások a kortársai által kevésbé elismert Dickensszel hozzák párhuzamba, mindenesetre olyan író, aki egymaga kitesz egy Marvel franchise-hoz hasonló brandet. King emellett kulturális ikon is, akinek minden szaván csüng a média, és aki amúgy is előszeretettel hangoztatja a véleményét a legkülönbözőbb kérdésekben. Mi is bemutattuk már őt portrécikkünkben, kiválasztottuk tőle a kedvenc regényeinket és filmjeinket is, most pedig ismét alámerültünk az írót övező legendáriumba és kihalásztunk 5 olyan dolgot, amiről Kingnek nagyon határozott véleménye van.

1. Pénz

Stephen King sohasem titkolta, hogy számára fontos, hogy mennyit kereshet egy-egy művével. Első honoráriumát már hatévesen megkapta, Trükkös Nyuszi úr meséjéért, ami után a mamájától negyed dollárt zsebelhetett be. Ettől kezdve a pénzkeresés ilyen módja végigkísérte alkotói pályáját. Tinédzserként egy dollárért árulta az iskolában a maga nyomtatta horrortörténeteit, majd később, fiatal házasként a magazinokban megjelent novelláival keresett pénz hozott némi átmeneti könnyebbséget a lakókocsiban élő, számlákkal birkózó fiatal házasok életébe. Az áttörést első regénye az 1974-ben megjelent Carrie hozta el, amelynek első kiadásáért 200 ezer dollárt kapott, ami több mint huszonötszöröse volt az akkor tanárként dolgozó King éves fizetésének. Onnantól kezdve pedig nem volt megállás és későbbi regényei is tetemes pénzt fialtak.

Forrás: Stephen King Facebook-oldala

Bár hiába az egyik leggazdagabb író (vagyonát több mint 450 millió dollárra becsülik), King nem él hivalkodó életet. Családjával már évtizedek óta a Maine állambeli Bangorban lakik, a puccos éttermekkel szemben előnyben részesíti a Waffle House kínálatát, és utazásai során szívesen száll meg út menti motelekben. Véleménye szerint a pénzben az a legjobb, hogy kedvére vásárolhat könyveket és online, reklámok nélkül nézheti meg kedvenc sorozatait. Évente több millió dollárt adományoz saját alapítványának, és egyszer hosszú cikkben állt ki a gazdagokra kivetett luxusadó mellett, ami alól ő maga sem bújna ki. A könyvei után megkeresett pénzről így vallott Neil Gaimannek egy interjúban:

„Abszurd pénzeket fizetnek nekem… Ráadásul olyasmiért, amit ingyen is megcsinálnék.”

2. Termékenység

Bár King szívesen ír ihlethiányban szenvedő írókról (lásd Ragyogás, Tortúra, Titkos ​ablak, titkos kert), könyvei számából úgy tűnik mi sem áll távolabb tőle. King kivételes termékenységét mutatja, hogy mindezidáig több, mint hatvan regénye jelent meg, sőt, volt olyan év, amikor négy új könyvvel jelentkezett, A menekülő ember című könyvet pedig egy hét alatt írta meg. Ráadásul úgy tűnik, hogy kifogyhatatlan a tervekből. Elmondása szerint az ötletektől zsibongó agya néha olyan, mint egy zsúfolásig telt moziterem, amiben valaki elkiáltja magát, hogy tűz van, mire mindenki elkezd rohanni a kijárat felé. Ő pedig azért ír ilyen észveszejtő tempóban, hogy így csapolja meg és csillapítsa ezt a migrént okozó ötletáradatot. King amúgy nem készít jegyzeteket az ötleteiből, mert úgy véli ezáltal a rossz elképzelések idővel maguktól kirostálódnak. Kritikusai azonban úgy vélik, még így is túl sok minden csusszan át azon a rostán, hiszen King válogatás nélkül kiadja bármelyik művét függetlenül annak minőségétől. Tény, Kingnek nem igazán erőssége a művei közötti szelekció, elég csak a korai, a Carrie előtt írt regényei kiadására, vagy számos kevésbé sikerült, esetleg túlírt művére gondolnunk. (Ő maga A rémkoppantókat tartja a legrosszabb regényének, de az Álomcsapdával sem elégedett). King ugyanakkor elismeri, hogy idősebb korára már lelassult az írástempója, de még így is mindig van 2-3 regény a tarsolyában, amit egy esetleges terméketlenebb időszakra tartogat.

Tovább

Te melyik gyereked választanád?

A pszichoterapeuta végzettségű Samantha King szerkesztőként hosszú éveket töltött mások könyveinek kiadásával, míg végül, immár szabadúszóként, rászánta magát, hogy megírja a sajátját. A 2017-ben megjelent A döntés az első regénye.

Samantha King: A döntés

Fordította: Rácz Péter, General Press, 2017, 398 oldal, 3490 HUF

 

Addig a bizonyos napig Maddie Castle élete már-már giccsbe hajlóan tökéletes volt: csodálatos otthonával, szerető férjével és két gyönyörű gyerekével mindent megkapott, amire valaha vágyott. Azon a bizonyos napon azonban, éppen abban a pillanatban, amikor az utolsó gyertyákat is elrendezgette az ikrek születésnapi tortáján („tíz mályvaszínűt Annabelnek, tíz pirosat Aidennek”), Maddie már-már giccsbe hajlóan tökéletes élete váratlanul darabokra hullott. Egy símaszkot és katonai egyenruhát viselő férfi, akit a neki ajtót nyitó Annabel az üvegen keresztül postásnak nézett, a pisztolyával hadonászva arra kényszerítette az asszonyt, hogy válasszon a gyerekei közül.

Maddie összeroppan a döntése következményének súlya alatt: képtelen feldolgozni, hogy a halálba küldte az egyik gyerekét azért, hogy a másik élhessen. A pisztoly eldördülésének pillanatában nemcsak az emlékeit, hanem a hangját is elveszítette, széteső családja keresztülnéz rajta, a szűnni nem akaró, mardosó önváddal viaskodva némán és láthatatlanul, élőhalottként bolyong elveszett otthona falai között, miközben szüntelenül a tragédia miértjein töpreng. A történtek kényszeres rekonstruálása során Maddie egyre aggasztóbb jelekre bukkan: napról napra biztosabb benne, hogy nemcsak a férjét, hanem a sógorát és a legjobb barátnőjét is alaposan félreismerte.

Samantha King regényének fülszövegében az áll, hogy A döntés kötelező olvasmány A lány a vonaton rajongóinak. Jól ismert és gyakran alkalmazott marketingfogás ez persze, ami egy egyszerűen létrehozott asszociáció segítségével igyekszik meglökni az elsőkötetes szerzők szekerét: végy egy bestsellert, találj egyetlen közös pontot közte és az értékesítendő köteted között, vonj köztük párhuzamot, majd figyeld az eladási statisztikákat! Való igaz, hogy némely esetben – a szöveg elolvasása után – túlzónak tűnnek az effajta összehasonlítások, ez alkalommal azonban nem is lehetne pontosabb az a bizonyos párhuzam, ezt a két szöveget ugyanis messze nem csak a műfajiságból fakadó hasonlóságok kötik össze. Az emlékezetkiesései miatt megbízhatatlan elbeszélő, az ő bizonytalan pozíciójából következő mozaikos történetvezetés, az önutálat destruktív hatásának ábrázolása azok az elemek, amelyek a legszembetűnőbben idézik meg Paula Hawkins világsikerű thrillerét. Noha a lista korántsem teljes, a két szöveg közti további hasonlóságoknak már a puszta említése is felérne egy hatalmas spoilerrel. Nagy kár, hogy A döntés köszönetnyilvánításának pozicionálásakor nem voltak ilyen körültekintőek a szerkesztők, Samantha King ugyanis egy elejtett félmondattal erős utalást tesz a történet egyik (ha nem a) legfontosabb csavarjára, aminek ismeretében a katartikus élmény is méretes csorbát szenved – mintha egy Agatha Christie-regény első oldalán kiderülne, hogy ki lesz a gyilkos.

Tovább

Ha nem nyírod ki az egódat, ő fog kinyírni téged

Egy szó, amely összetörte fiatal géniuszok karrierjét. Egy szó, amely miatt hatalmas vagyonokat pazaroltak el és virágzó vállaltok dőltek romba. Egy szó, amely sok-sok nyomorúságért és szégyenért felel. Ez a szó - az EGO.

Ryan Holiday: Az ego az ellenség

Fordította: Novák Gábor, 21. Század Kiadó, 2017, 3490 HUF

 

Az EGO az ellenség! Az alkalmazkodóképesség, az ambíció és a siker ellensége. Mert amikor 160-nal száguldasz egy szabálytalanul előző kocsi után azért, hogy durvaságokat vághass a fejéhez, amikor összeveszel a legjobb barátoddal semmiségeken, amikor nem hívsz fel valakit, akit szeretsz, mert arra vársz, hogy ő hívjon fel - az egód játszik veled.

Ryan Holiday világsikerű könyve megmutatja, hogyan ismerheted fel tetteid mögött a saját egódat, amely sokszor arra kényszerít, hogy érdekeid ellen dönts. Ha felismered, az első és legfontosabb lépést már megtetted. Az egódat el kell pusztítanod. Vagy ő pusztít el téged.

Olvass bele a könyvbe:

Az ego az ellenseg_beleolvaso.pdf by konyvesblog on Scribd