Olvass!

KönyvesBlog

A nem létező életmű felfedezéséhez - Gáli József könyvének bemutatójáról

2018. január 18. .konyvesblog.

koszeghy_peter_szanyi_peter_eorsi_laszlo_filep_tamas_gusztav.jpgKőszeghy Péter, Szanyi Péter, Eörsi László, Filep Tamás Gusztáv (A szerző felvétele)

Az íróként alig ismert, de mindenképpen figyelemre érdemes Gáli József posztumusz kötetét, A püspök madarait az Aurórában mutatták be a Kalligram Kiadó és Mazsihisz szervezésében. Gáli túlélte a holokausztot, és ’56-ban is szerepet vállalt. 

Amíg az Auróra személyzete szorgalmasan hordja le a székeket a pincébe, hogy a közönségből mindenkinek legyen ülőhelye, Kornis Mihály előadásában, felvételről halljuk Gáli József Farkaskutyák című novelláját. Aztán Pályi Márk, a kötet szerkesztője, Csillik Dávid, a megjelenést támogató Mazsihisz ifjúsági vezetője, Balla Margit, a szerző özvegye, valamint Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó igazgatója nyitja meg a könyvbemutatót. Utóbbi bevallja, hogy néhány hónappal ezelőtt ő sem ismerte az író munkásságát, de éppen azért tartotta fontosnak A püspök madarai című, elbeszéléseket és drámákat tartalmazó posztumusz kötet kiadását, hogy az életmű ne hulljon ki az emlékezetből.

Márton László viszont egyenesen arról ír a könyv utószavában, hogy valójában nincs is életmű, ezért aztán nincs minek kihullania az emlékezetből. Pedig a Gáli személyét övező nimbusz alapján azt gondolhatnánk, a legnagyobbak között lenne a helye. Műveinek viszont szinte egyáltalán nincs recepciója, drámái kapcsán inkább műsorról levett – megbukott vagy betiltott – előadásokról szólnak a visszaemlékezések, és meséit, novelláit is kevesen olvasták, még a tájékozottabb irodalmárok közül sem mindenki. A nevét hallva sokaknak még az sem ugrik be, hogy ő fordította többek között Kafka műveit. Ráadásul hiába készült róla portréfilm, eddig nem mutatták be.

Gáli József: A püspök madarai

Kalligram, 2017, 396 oldal, 3990 HUF

 

Sorsa tragikus, egyben példaértékű is. Asszimilált zsidó családban született 1930-ban, Gyulán. 1944-ben, tehát kamaszként deportálták Auschwitzba, ahol elszenvedte lengyel rabtársai támadását, elveszítette teljes családját, összebarátkozott viszont Angyal Istvánnal. Azzal az Angyallal, aki később – vele együtt – ’56 hőse lett, bár az utószóban leírtak szerint Gáli nem volt klasszikus forradalmár. Szerkesztette az ellenzéki Igazság című lapot, a Rákosi-rendszert bírálta Szabadsághegy című darabja is, aztán mégis egy olyan gyilkosság vádjával ítélték halálra (majd az ítéletet módosítva hosszú börtönbüntetésre), amit nem ő követett el. Végül szívrohamban halt meg 1981-ben, ötvenegy évesen – tulajdonképpen fiatalon.

A Rózsa Péter vezette kerekasztal-beszélgetés hol egy Wikipédia-szócikk nyilvános szerkesztésére, hol pedig laza, kötetlen baráti anekdotázásra emlékeztet. Filep Tamás Gusztáv kisebbségkutató a hiányos bibliográfiát egészíti ki szóban, Kőszeghy Péter irodalomtörténész a Válás Veronában című dráma aktualitására hívja fel a figyelmet, Szanyi Péter szobrász a Gáli védjegyének számító szódásszifon-szemüvegre és a közös kanasztapartikra emlékezik, Eörsi László történész pedig az író ’56-os szerepéről értekezik, megemlítve, hogy akik antiszemita akcióként értelmezik a forradalmat, tévednek.

Előkerülnek a Gáli személyével kapcsolatos városi legendák is, például a németországi szívműtétről: a Lufthansa gépe állítólag azért repült alacsonyabban, hogy a beteg író biztosan túlélje az utat. Az özvegy szerint ennek nincs semmiféle valóságalapja, de mivel tetszik neki a történet, úgy dönt, maradjon csak meg a köztudatban. A megszólalásokból, illetve Márton László emlegetett utószavából kiderül, hogy az író remekül ábrázolta a diktatúra abszurditását, az elnyomás, a kiszolgáltatottság érzését, Ruszkai Szonja és Valcz Péter színművészek felolvasásai pedig csak megerősítik ezt a képet, a Szappan című egyperces ráadásul megmutatja, hogy humora sem volt utolsó.

 

Szerző: Szarka Károly

A magyar álhírtörténelem egyik csúcsa irodalmi vonatkozású

weyer_600_2_2_1_4.jpg

Kapóra jött nekem ez az elhagyatott hely, már csak a szokatlansága miatt is: vajon miféle agyafúrt megfontolásból dönthettek úgy a jezsuiták, hogy egy zsidók számára szent helyen adjanak egymásnak találkozót? És mi köze lehetett ehhez a mindenkitől elfeledett és talán el is zárt temetőhöz? Csupa megválaszolatlan kérdés, ami viszont hihetőbbé teszi a történetet. Ha a tények egytől egyik megválaszolhatónak és valószerűnek látszanak, akkor a történet csak hamis lehet. (…)

Umberto Eco A prágai temető című regénye, ahonnan a fenti idézet származik, egy hivatásos okirathamisító és álhírgyáros élettörténete. Eco az összeesküvés-elméletek szerelmese és nagy ismerője, regényírói életművének  jelentős része ebben a tárgykörben játszódik. Simonini kapitány az első kitalált besúgói jelentés konstruálásakor kap rá a fake news ízére:

  • a tények nagyobb része legyen igaz vagy hihető, elsősorban az ügy szempontjából jelentéktelen tények, hogy azok a nem igazakat is elhitessék,

  • a hazugságok pedig legyenek meglepőek, hogy felkeltsék a figyelmet, de ne annyira, hogy az már hihetetlenek legyenek.

  • és ami a legfontosabb: olyasmit találjunk ki, amit sokan szívesen elhisznek, mert illeszkedik a világképükbe, és ezért kétely nélkül fogadják el igaznak.

A fake news sokáig békebeli kamuzás volt, fő célja, hogy az érdekes, bár nem igaz hírek segítsenek eladni az újságot. Fontos azonban, hogy az ilyen újságokat messziről fel lehetett ismerni: tördelésről, címadási stílusról, az árusítás helyéről, küllemről. Kedvenc álhírem a magyar bulvársajtó rendszerváltás utáni hőskorából a Blikk „Édesburgonyává változtak a nigériai kisiskolások” című cikke a kilencvenes évek elejéről, amely egy Blikk-hír minden formai jegyét hozta a cikk eleji helyszínmegjelöléstől a nevek után zárójelbe tett életkorig. Maga a hír nyilvánvalóan kitalált volt elejétől a végéig, kiderült, hogy „a kis zöldségeket” átmenetileg egy rendőrségi őrszobán tartják megfigyelés alatt és „a városka lakói maguk is értetlenül állnak a jelenség előtt”.

Donald Trump megválasztásának évében, amikor mindenki a fake newsról kezdett beszélni, készült egy kutatás, amely azt vizsgálta, milyen mértékben dőlnek be az olvasók az álhíreknek. A legnagyobb elérést az álhírek közül egy olyan mestermű érte el a Facebookon, amelynek nem volt köze Trumphoz: „Letartóztattak egy nőt, mert a főnöke íróasztalára szart, miután nyert a lottón”. Aztán persze jön a „Ferenc pápa Trump megválasztását támogatja”, de az igazi művészetet láthatóan díjazza a közönség. Hogy miért mestermű az asztalra szaró nő alakja? Mert az álhírgyártás egyik legfontosabb előírása már az Eco-féle értelmezésben sem csupán az, hogy hitelesnek kell látszani, hanem olyan hírt kell kitalálni, amelyet sokan szívesen hisznek el. Annyira így van, hogy ezt a hírt annak dacára hitték el sokan, hogy az nem is akarta magát elhitetni: eredetileg egy szatíraoldalon olvashattuk. Egy olyan lapban, aminek az impresszumában is olvasható, hogy minden kamu, és ilyen címekkel dolgoznak: „Golfütővel verte agyon a férjét, mert az nem lájkolta elég gyorsan a képet, amit kirakott az Instagramra”, „Kutatások szerint az ima 0%-kal csökkenti a bűnözést”. A mindent és bármit leszaró lottónyertes alakjával azonban olyan könnyű azonosulni, hogy az politikai árkokon átívelően hat, míg a pápai támogatást nyilván csak a Trump-hívek nyalják be szívesen, főleg, hogy az nem is szatíra, csak sima hazugság.

Tovább

Boldizsár Ildikó: Nekem minden mese egy rejtvény

_boldizsar_ildiko_nagy-3628.jpgFotó: Valuska Gábor

A mesék még a legreménytelenebb helyzeten is átlendítenek – állítja Boldizsár Ildikó, aki 33 éve kutatja a meséket, és bő tíz éve meseterapeutaként segít a hozzá fordulókon. Mesélt már haldoklóknak, függőknek, börtönlakóknak, időseknek és persze gyerekeknek is, legújabb kötetében pedig a kamasz- és felnőttkor közti határ gyakran fájdalmas átlépéséhez nyújt fogódzót az olvasóinak. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy a mese kizárólag a gyerekekhez szólhat, őket szólíthatja meg. Az évszázadok során a felnőttek fokozatosan távolodtak el a mesék világától, ezzel egyidejűleg pedig attól, hogy megértsék: mit üzennek nekik a mesék. Ha nincs, aki mesélje, és nincs, aki hallgassa őket, akkor a mesék nemcsak a mindennapokból, de az emlékezetből is kikopnak. Boldizsár Ildikó épp azon dolgozik, hogy ezek a rég elfelejtett történetek ismét a felszínre bukkanjanak, és a mesék végre visszakerüljenek a felnőttekhez is. Míg másnak egy mese legfeljebb izgalmas fordulatok és képek összessége, neki kódok halmaza, munkája pedig abból áll, hogy a történeteken keresztül megnyissa ezeket a kódokat mások előtt is. Otthonában roskadoznak a polcok a mesekönyvektől, mégis azt mondja, hogy terápiás módszerében nagyon fontos az élőszavas mesemondás – felolvasásról szó sem lehet. Hiszi, hogy minden megtörtént már egyszer, és mindenről született már mese. Az ő feladata abból áll, hogy a terápián megtalálja a sok ezer meséből azt az egyet, amely akkor és ott „beindítja a forgatókönyvet”. Boldizsár Ildikóval lebegtetett valóságról, a történetek állandóságáról és egy gyanúsan ismerős indiai meséről is beszélgettünk.

Azt gondolnám, hogy akinek az életében ennyire fontos a mese, annak bizonyára már gyerekkora óta különleges a kapcsolata ezekkel a történetekkel – a te esetedben hogyan történt? Volt valaki a családodban, aki sokat mesélt?

Nem volt. Pont az én példám mutatja – amit a meséken keresztül is tanítok –, hogy az, mi lesz belőled, ki vagy te, meg tudod-e mutatni magad a világban a saját mintázatod szerint, egy nagyon mély, belső munka eredménye. Én 18 éves koromig még csak mesét sem olvastam, legfeljebb Lázár Ervint és Andersent. Népmesét biztosan nem. Épp ezért volt nagyon izgalmas, amikor egyszer csak rájöttem, hogy én erre születtem, nekem ezt kell csinálnom. Ott van a polcomon a Népek meséi sorozat 84 kötete, ami nagy ritkaság, éveken keresztül az antikváriumokból gyűjtöttem össze őket. Amikor először kezembe vettem és kinyitottam egy ilyen kötetet, azonnal értettem a benne lévő kódrendszert: elkezdtem olvasni, és láttam, hogy mit olvasok. Mintha fölrobbantak volna bennem a kódok. Olvastam, és értettem a mögöttük lévő jelentéseket. Mindegyiket. Ez a lebegtetett valóság, amikor olvasol egy történetet, látod a szavakat és mondatokat, közben pedig érted azt is, ami mögöttük van. Akkor azt hittem, hogy mindenki így van ezzel, de később kiderült, hogy nem. Akkor kezdődött az én szenvedélyes kapcsolatom a mesékkel: ki akartam deríteni, hogy mi ez a második olvasat, és bennem miért robbantak föl a kódok.

Boldizsár Ildikó: Mesék a felnőtté válásról

Jelenkor Kiadó, 2017, 408 oldal, 3499 HUF

 

Amikor terápiát tartasz, akkor tulajdonképpen egyfajta kódot nyújtasz azoknak, akiknek nem ilyen egyértelmű ez az olvasat?

Nem nyújtok, hanem megnyitom. A meseterápiával kapcsolatban rengeteg tévhit kering, ezért mindjárt le is szögezem, hogy a meseterápia alapja nem a pszichológiában, hanem a morfológiában, a strukturalizmusban és a hermeneutikában van. A meseterápia nem más, mint kódok folyamatos felnyitása, és élővé tétele. Ehhez persze tudni kell, mi az a kód. Nem más, mint egyfajta természetes tudás, mégpedig az emberi élettel kapcsolatos fizikai, lelki, szellemi teendőkről. Minden kód egy-egy forgatókönyv. A „sötét erdő” például egy kód. A kód maga egy főnév, és a főnév tartalmazza azokat az igéket, melyek a forgatókönyv részei. Sűrű erdő – milyen igék is kapcsolódnak ehhez? Bemenni, eltévedni, fényt megpillantani, irányt találni, segítőre lelni, próbákat kiállni, kikeveredni. Ez a forgatókönyv. Amikor megnyitom a „sűrű erdő” kódot, akkor a kliensnek ezt az utat kell végigjárnia. Most dolgozom A magyar népmesék kódrendszere című könyvön, ami egy több évig tartó munkának ígérkezik, és közben nem történik más, mint hogy ezeket a kódokat gyűjtöm össze a hozzájuk tartozó cselekvési forgatókönyvekkel. A mese legrégebbi jelentése egyébként az, hogy rejtvény. Nekem minden szöveg, minden mese egy rejtvény, amit meg kell fejteni. Kétféle módon lehet megfejteni egy mesét, hiszen van egy objektív olvasata, amikor százezer embernek ugyanaz lesz a megfejtése, és van a szubjektív megfejtés, amikor valaki a személyes valóságával lép be a történetbe. Ebben az esetben az a legfőbb kérdés, hogy annak az embernek mi köze van az adott meséhez. Tehát be lehet lépni egy történetbe az objektív valóság szerint, amikor te nem vagy benne, és be lehet lépni úgy is, hogy kiderüljön: számodra milyen üzenete van egy történetnek.

Tovább

A Drót rendezője Philip Roth-ot adaptál

covers_3852.jpgDavid Simon (Drót, Treme, Mutassatok egy hőst, Fülledt utcák) akár a telefonkönyvből is forgathatna sorozatot, biztos, hogy azt is végignéznénk. Most Philip Roth Összeesküvés Amerika ellen című regényét nézte ki magának, az adaptáció tényét pedig maga a szerző is megerősítette. Simon hatrészes minisorozatot forgat a regényből, amelyben Charles Lindbergh nyeri az 1940-es amerikai választásokat Roosevelttel szemben.

Roth alternatív Amerikájában tehát az a pilóta lesz az elnök, aki egyszer remek embernek nevezte Adolf Hitlert. Lindbergh lepaktál a nácikkal, az antiszemitizmus felerősödik, a zsidókat üldözni kezdik, minderről pedig egy zsidó család nézőpontjából értesülünk. 

Lindbergh tagja volt az Amerika Az Első nevű izolacionista bizottságnak, akik ellenezték a második világháborúba való beavatkozást. Évtizedekkel később Donald Trump harsogta tele az országot azzal, hogy Amerika az első, ezért sokan párhuzamot vontak a jelen és Roth regénye között. Az író azonban többször kifejtette, hogy nem ért egyet velük, mert szerinte nagy különbség van az elnök és Lindhbergh között. Utóbbi már jóval a regényidő, vagyis a negyvenes évek előtt hősnek számított, ő volt az első, aki leszállás nélkül repülte át az Atlanti-óceánt, Trump viszont egy hatalmas csaló, akinek csak hiányosságai vannak, és megalomániája.

Simon már 2017 tavaszán nyilatkozott az adaptációról, és elárulta, hogy bár sokaknak úgy tűnhet, hogy Trump elnöksége miatt vág bele, de valójában már korábban is tervezte. Nem ez lesz az első alternatív valóságot bemutató sorozat mostanában, az Amazon 2015-ben hozta ki Az ember a Fellegvárbant, amelyben Amerika a vesztesek oldalán kerül ki a második világháborúból.

Simon és Roth állítólag már találkoztak, eléggé lettünk volna légy a szobájuk falán.

Forrás: Guardian

25 nap, ami bálványt csinált Churchill-ből

id22-301826.JPG

1940 májusa. Nagy-Britannia háborúban áll. Egyik európai demokrácia hullott el a másik után a blitzkrieg rémségei közepette, a náci bakancsok és sortüzek előtt. Úgy tűnt, a megszállás bármikor bekövetkezhet.

Winston Churchillnek ezzel a szörnyűséggel kell megbirkóznia, alig pár nappal azután, hogy kinevezték miniszterelnöknek - továbbá egy szkeptikus királlyal, egy ellene ármánykodó párttal és a tájékozatlan, felkészületlen néppel. Kezében egy szál tollal, maga mellett pedig egyetlen gyors- és gépírónővel hogyan is változtathatná meg a közhangulatot, és önthetne lelkesedést aggódó honfitársaiba?

Anthony McCarten: A legsötétebb óra

Fordította: Farkas Veronika, Agave, 208, 282 oldal, 3280 HUF

 

A legsötétebb óra című, minden napot óráról-órára kielemző beszámolóból kiderül, hogy a bizonytalan Churchill milyen sokszor rángatta ki országát a kátyúból. A BAFTA-nyertes Anthony McCarten egy eddig soha nem látott oldalát mutatja be a XX. század egyik kiemelkedő történelmi személyiségének. Megtudhatjuk, Churchill hogyan gyakorolta és írta át újra és újra a legfontosabb beszédeit, hogyan és mikor merült fel benne a békeszerződés lehetősége a náci Németországgal, és megismerhetjük a dunkirki evakuáció során betöltött szerepét. De a könyv elsősorban arról a huszonöt napról mesél, amely bálványt csinált egy emberből.

McCarten eddig nem ismert archívumi anyagok segítségével mutatja be azokat a kulcsfontosságú, színfalak mögötti pillanatokat, amelyek megváltoztatták a történelem menetét.

Könyvéből Joe Wright (Büszkeség és balítélet, Vágy és vezeklés, Anna Karenina, és hamarosan John Williams Stoner című regényének adaptációja) forgatott filmet, Churchill szerepében a felismerhetetlenre maszkírozott Gary Oldmannel. 

Olvass bele a kötetbe:

Anthony_McCarten_A_legsötétebb_óra_részlet by konyvesblog on Scribd

Mengele egy karlegyintéssel a gázkamrába küldte őket

„Az idő nem gyógyítja be a sebeinket. A gyógyulásunk azon múlik, mihez kezdünk az időnkkel” – vallja a magyar származású Edith Eva Eger, aki évtizedek óta segít klinikai pszichológusként traumákat átélt embertársain. A döntés című memoárjának legfőbb üzenete, hogy mindig van választásunk: múltbeli sebeink, veszteségeink ellenére is dönthetünk a lelki szabadság és a teljes élet mellett.

Edith Eva Eger: A döntés

Fordította: Farkas Nóra, Libri Könyvkiadó, 2017, 419 oldal, 3999 HUF

 

Edith Eva Eger mindössze tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek szülővárosába, Kassára, és szüleivel, valamint egyik nővérével együtt marhavagonokban Auschwitzba deportálták. Édesanyját és édesapját már a táborban töltött első napon elvesztette, a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele egy karlegyintéssel a gázkamrába küldte őket. Ő és nővére, Magda rengeteg érzelmi és fizikai megpróbáltatás után, de túlélték a borzalmakat és lehetőséget kaptak arra, hogy új életet kezdjenek. Sok holokauszt-túlélőhöz hasonlóan azonban sokáig ő sem tudott mit kezdeni a szabadsággal, amelyet beárnyékoltak a szörnyű emlékek, valamint szüleinek és szerelmének elvesztése. Később férjhez ment, családjával együtt Amerikába költözött és pszichológiát tanult, de továbbra is múltjának rabja maradt. Évekbe telt, mire beszélni tudott traumájáról, és évtizedekbe, mire teret tudott engedni érzelmeinek. Időközben nemzetközileg elismert pszichológussá vált, aki többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel, gyásszal vagy bűntudattal küszködőknek segít.

Új könyve – amelyet Farkas Nóra fordított magyarra – a gyógyulásról szól. Arról a felismerésről, hogy a fájdalom, a düh és a bűntudat nem tűnik el, ha nem beszélünk róla. És magáról a folyamatról, ahogy az érzésekkel való szembesülés révén elindul a pozitív változás. A döntés tulajdonképpen egy regényes pszichológiai memoár, amelyben a személyes élmények keverednek a páciensek történeteivel és egy sikeres terapeuta módszereinek, hitvallásának leírásával. Bizonyos értelemben segítőkönyv, hiszen támasz lehet mindazok számára, akik a jelenben nehéz helyzetben vannak, és mindazoknak, akik egy múltbeli trauma súlyát hordozzák. Másrészről viszont tekinthetünk rá úgy is, mint szubjektív történelemkönyvre, amelyből a második világháború náci táborainak felfoghatatlan világát, és egy magyar család amerikai emigrációjának történetét ismerhetjük meg.

Tovább

Szívünk rajta: Az örökbefogadásról szóló meseregény lett január kiemelt könyve

Szívünk rajta havonta mutatja be azokat a gyerek- és ifjúsági könyveket, melyeket a program független zsűrije az adott hónapban a legkiemelkedőbb műnek talál. Januárban a Kisrigók - Három gyerek hazatalál címmel megjelent, az örökbefogadás témáját bemutató különleges alkotás lett a hónap könyve.

A január hónap nyertes gyerekkönyve a Szívünk rajta program szakmai és gyerekzsűrije szerint Paulon Viktória Kisrigók – Három gyerek hazatalál című könyve lett.

Paulon Viktória: Kisrigók - Három gyerek hazatalál

Pozsonyi Pagony, 2017, 129 oldal, 3490 HUF

 

A szakmai csapat részéről, Ruff Orsolya, a Könyvesblog újságírója, így ajánlja a könyvet: „Honnan jövünk, kik a szüleink, hol vannak a testvéreink? Látszólag egyszerű kérdések ezek, de nem mindenki tudja rájuk a választ. A Kisrigók gyerekhősei nevelőszülőknél és nevelőotthonokban éldegélnek, és másra sem vágynak, minthogy végre megtalálják egymást, és ők hárman újra egy családot alkothassanak. Paulon Viktória először saját örökbefogadott gyerekeinek írta ezt a mesés eredettörténetet, amely – ahogy egy igazi meséhez illik – sok-sok megpróbáltatással, buktatóval és mágiával van tele. Szívet melengető történet egy igazi családról, meg persze az örökbefogadásról, az egymásra hangolódásról és az elfogadásról, melyet Agócs Írisz illusztrációi tesznek teljessé.”

Az UNICEF delegálta gyerekzsűri a szeretet motívumát emelte ki a könyvből, hozzátéve, hogy milyen csodás lenne, ha mindenki annyi szeretetet kapna, mint a könyv főhősei. Külön kiemelték azt is, hogy milyen élvezetes volt a megható történetet olvasni.

Januárban matricát kapott még a Szívünk rajta szakmai és gyerekzsűrije szerint a Ringató mesék, Farkasházi Réka és Boldizsár Ildikó együttműködése kapcsán született zenés mese, Polgár Judit kreativitást ösztönző foglalkoztatója, Rick Riordan Tűztrónus címmel megjelent az ókori Egyiptom isteneinek történetét bemutató könyve.

Szívünk rajta 2018 január

Szívünk rajta matricát kapott könyvek listája

Kiadó

Szerző

Cím/link

Kategória

Pagony Kiadó

Paulon Viktória

Kisrigók

mesél

Könyvmolyképző Kiadó

RICK RIORDAN

Tűztrónus

rád talál

Kolibri Kiadó

GÁLL VIKTÓRIA EMESE

Ringató-mesék, Borsi a kertben

mesél

Kolibri Kiadó

FARKASHÁZI RÉKA ÉS A TINTANYÚL

Igazi Karácsony

mesél

Bookline

Polgár Judit

Sakklépések, 5éves kortól

fejleszt

 

A Szívünk rajta könyvajánló program több mint 3 éve segít a szülőknek és gyerekeiknek megtalálni a számukra legérdekesebb könyveket. A programba a kiadók által felterjesztett, friss megjelenésű gyerek-, ifjúsági és gyereknevelési könyveket különböző szakterületekről érkező szakmai bizottság szemlézi: Jónásné Bánfi Csilla könyvtárpedagógia-tanár, Dr. Kádár Annamária gyerekpszichológus, D. Tóth Kriszta író, újságíró, az UNICEF jószolgálati nagykövete, Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő, Magyarósi Éva szobrász, animációs rendező, könyvillusztrátor, Ruff Orsolya újságíró, Bényei Judit, a MOME egyetemi docense, valamint az UNICEF Magyarország képviseletében olyan gyerek olvasók, akik az „UNICEF Gyerekbarát Település” címmel díjazott településein élnek. A programban részt vevő, új megjelenésű gyerekkönyvek értékelésével havonta találkozhatnak a szülők a Bookline és az UNICEF Magyarország weboldalán, a Libri oldalán és könyvesboltjaiban.

A Szívünk rajta minden hónapban ajánl egy kötetet, ami az adott hónap kiemelt könyve címet nyeri el, illetve megjelöli azokat a műveket, amik kiérdemlik a Szívünk rajta matricát. A program a gyerekek véleményét tartja leginkább szem előtt, értékelésük vétót jelent a felnőtt zsűri véleményével szemben, vagyis a zsűrizés során a gyerekek értékelése dönt, akár egy pozitív felnőtt értékeléssel szemben is.

Írói mesterlevelet kapott Lackfi János Bulgáriában

(Kép forrása)

Lackfi János Alkohol haladóknak című írása nyerte el idén a nemzetközi Aleko-pályázat díját, melyre tizenöt ország (egyebek közt Kanada, Brazília, Olaszország, Spanyolország, Oroszország, Szerbia, Franciaország) 62 szerzőjének 112 novelláját nevezték. A szöveg Lackfi három bolgárul olvasható kötetének egyikében, a Milyenek a magyarok?-ban (Какви са унгарците) látott napvilágot Adriana Petrová Papadopulosz fordításában.

A Sztarsel (Darázs) című Szófiában megjelenő irodalmi-szatirikus hetilapot 1889-ben alapították, 1946-től megszakítás nélkül létezik. 1966 óta minden évben megrendezik az Aleko nemzetközi szatirikus irodalmi pályázatot, mely Bulgária egyik legendás írójának, az idén 155 éve született Aleko Konsztantinovnak állít emléket.

A pályázat lényege, hogy a Sztarsel hasábjain előző évben megjelent legjobb humoros rövidprózát háromtagú zsűri választja ki, melynek egyik résztvevőjét a szerkesztőség, a másikat Szvistov városa delegálja, az elnök pedig jeles irodalmi személyiség. A díjat Konsztantinov szülővárosában, Szvistovban, a Duna Fekete-tengeri torkolatától mintegy kétszáz kilométerre fekvő valamikori fővárosban adták át ünnepélyes keretek között. Rezesbandás, fáklyás felvonulás után az egybegyűltek idén is megkoszorúzták az író szobrát, majd a városi színházban, irodalmi műsor keretében nyújtották át az elismerést. A Nemzetközi Aleko Konsztantinov Alapítvány plakettjét a helyi polgármester, a Sztarsel által kiállított „mesterlevelet” Mihail Vesim főszerkesztő nyújtotta át.

Forrás: Helikon

Ha kell, Murakami felpimpeli Chandlert is

murakami_1.jpg

A regényíró Murakami Haruki műfordítóként is aktív, az ő fordításában jelent meg legutóbb Raymond Chandler egyik regénye Japánban. Chandler Murakami egyik nagy kedvence, kamaszkora óta olvassa a könyveit, és írásaira is nagyban hatott a hard-boiled mester munkássága, például a legutóbbi, kétkötetes Kishidancho Goroshi című művére is (magyarul még nem jelent meg).

Murakami az Asszony a tóban című Chandler-regény japánra fordítása kapcsán adott interjút az Asahi Shimbunnak, és sok érdekességet mondott – pontokba szedtünk párat:

  • A szóban forgó műnek voltak olyan részei, melyek szerinte egy regény szempontjából gyengének tekinthetők, ám Murakami ezen úgy segített, hogy új elemeket tett a szöveghez, hogy az minél gördülékenyebb legyen.
  • Mivel fiatalkora óta olvassa Chandler műveit, ezért csak nagy ritkán fordul elő, hogy nem érti, mit akart Chandler kifejezni. Van, amikor úgy érzi, mintha a saját műve egy részét fordítaná.
  • Nem Murakami az első, aki japánra fordítja Chandlert, szerinte azonban Sundzsi Simizu teljesen más műfordítói felfogást vallott. Simizu szerinte a hard boiled-tudása alapján fordította Chandler regényeit, így aztán a fordítás gördülékenysége érdekében kihagyott részeket. Murakami ugyanakkor abból a tudásból indul ki, melynek alapját az irodalmi fordítások adják, így aztán ő a legapróbb részleteket is lefordítja.
  • Murakami szerint a kimagasló műveket időről időre újra kell fordítani. Az eredeti művek nem lesznek elavultak, a fordítások nyelvezete ezzel szemben igen, legyen szó bármilyen jó fordításról is. (Memo: Olvassátok el a Barna Imrével készült interjúnkat, melyet a Zabhegyező/Rozsban a fogó újrafordítása kapcsán készítettünk néhány éve!)
  • Murakami a műfordítást ahhoz a folyamathoz hasonlította, amikor az eredeti művet széttépjük és egy újat állítunk össze belőle. A kortársak közül a Nobel-díjas Kazuo Ishigurót hozta fel példaként, aki ugyancsak ezzel a módszerrel írja műveit. És aki szintén nagy Chandler-rajongó.

Össztűz alatt a Növényevő

Murakami meglátásai azért is figyelemreméltóak, mert egy ideje elég nagy vita megy Han Kang Növényevő (olvassatok bele ITT) című regényének angol fordításáról. A koreai író regénye eredetileg 2007-ben jelent meg, de igazán akkor indult diadalútjára, amikor Deborah Smith lefordította angolra és a regény 2016-ban elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat. A vita egy cikkel kezdődött, mely a New York Review of Books-ban jelent meg, és amelynek írója, Tim Parks azon hüledezett, hogyan nyerhette el a regény a nagy presztízsű irodalmi díjat. Parks ugyanakkor maga is elismerte, hogy nem tud koreaiul, így nem tudja a fordítást összevetni az eredetivel. Ezek után jelent meg egy koreai professzor, Charse Yun cikke, aki részletesen írt a regény félrefordításairól.

A professzor idézett egy egyetemi kutatást, amely 10,9 százalékra tette a félrefordítások arányát a regény első harmadában, kiemelve, hogy az eredeti szöveg 5,7 százaléka elveszett a fordítás során. Yun fontosnak tartotta megjegyezni, hogy apró-cseprő hibák a legjobb fordításokban is előfordulnak, ám ő maga részéről sokkal súlyosabbnak találta a stilisztikai különbséget a koreai és az angol verzió között.

Tovább

Marie Curie titkos szerelmi élete a pénzügyi könyveléséből bontakozik ki

Egy szerelmi történet sok mindenben végigkísérhető, levelekben, naplóban, versekben, de arra nem gondolunk, hogy akár egy kiadási könyvelésben is. A Marie Curie szerelmei című könyv pedig éppen ennek segítségével mutatja be az első Nobel-díjas nő életének kevésbé ismert részeit.

Az írónő egy, vagy inkább kettő szerelmi történet szálait bogozza ki a könyvben: Irène Frain mindezt történelmi kontextusba helyezi, és feldolgozza a történet szempontjából fontos összes sajtómegjelenést is.

Irène Frain: Marie Curie szerelmei

Fordította: Mihancsik Zsófia, Typotex, 2017, 352 oldal, 3500 HUF

 

Marie Curie hosszú évekig Pierre Curie házastársa és munkatársa volt. 1903-ban Pierre, Marie és Henri Becquerel megosztva kapták meg a fizikai Nobel-díjat. A tényt sokan ismerik. Szép és mély kapcsolat volt a házaspáré, két kislányuk is született, de Pierre tragikus hirtelenséggel meghalt. A házaspár magánélete és munkája összeolvadt, mindkettőt ugyanazzal a szenvedéllyel, néha úgy tűnik, őrülettel élték meg. Marie ebben maradt egyedül.

A házasság megrázó szimbiózisa ellenére nem ez áll a könyv középpontjában, hanem Marie és szeretője kapcsolata. 1910-ben járunk Franciaországban. Marie öt éve özvegy és vigasztalhatatlan, Paul – Pierre egyik tanítványa – pedig egy rosszul sikerült házasságban vergődik. Természetesen sodródnak egymás karjába. Paul ráadásul egy bántalmazó kapcsolatban él. A könyv egyik erőssége ennek a kapcsolatnak az életszerű ábrázolása. A bántalmazás 100 évvel ezelőtt is ugyanazzal a dinamikával valósult meg, mint jelenleg. Fizikai erőszak, gyerekekkel való zsarolás, megalázás, fenyegetés vagy lebénítás. A bántalmazott nem tud felállni, ha mégis, előfordul, hogy visszamegy a bántalmazóhoz és csak sokadszorra tud végleg elszakadni. Oka lehet az alacsony önértékelés, az anyagi kiszolgáltatottság, a gyerekek elvesztésétől való irreális félelem és a bátorság hiánya. Itt is ez történik. A feleség bántalmazza a férjét, ami lehet, hogy közel sem ritka. A férj pedig Marie Curie szeretője lesz. A legtöbb ember valószínűleg soha nem hallott Marie életének erről a történetéről.

Tovább

Gáli József sűrű prózájától a legszélsőségesebb helyzetekben is otthon érezzük magunkat

Balla Margit grafikája Gáli Józsefről (forrás)

Gáli József a huszadik század második felének jelentős, de ismeretlen magyar írója volt. 1930-ban született Gyulán, 1944-ben egész családjával együtt deportálták Auschwitzba, a koncentrációs tábort egyedül ő élte túl. Legjobb barátjával, az 1958-ban kivégzett Angyal Istvánnal is ott ismerkedett meg. A Rákosi-korszakban osztályidegenként kizárták a színművészeti főiskoláról, első drámájára mégis József Attila-díjat kapott. Rajk László újratemetésének estéjén mutatták be a rendszert bíráló Szabadsághegy című darabját; a forradalomban való részvételéért először halálra, majd hosszú börtönbüntetésre ítélték. A hetvenes években a legjelentősebb német szerzőket fordította. Végül 1981-ben, szívrohamban halt meg.

Gáli József: A püspök madarai

Pesti Kalligram, 2017, 396 oldal, 3990 HUF

 

A Kalligram gondozásában most megjelent A püspök madarai című kötetében a prózai írásai mellett mindhárom nagy drámája szerepel. A kötethez Márton László író, drámaíró írt utószót. A könyvet január 17-én mutatják be az Aurórában. (A részletes programért katt IDE!)

A kötet szerkesztője, Pályi Márk a következőképpen jellemezte a könyvet és szerzőjét:

Egy könyv, amely egyszerre állít emléket a szovjetek által meggyilkolt Apor Vilmos püspöknek és az 1956 után kivégzett Angyal Istvánnak, az embermentő katolikusnak és a magyar szabadságért életét áldozó kommunistának? Egy könyv, amelyben ott az 1956-os forradalmat kirobbantó színdarab, a Szabadsághegy? – Egy könyv, amelyben egyszerre idéződik föl egy egész család auschwitzi meggyilkolása és elevenednek meg a család átlagos, belső feszültségtől és torzulástól sem mentes hétköznapjai, mindez a kedélyes korszakokat jellemző gyerekkorok jelképei, az állatok tükrében. Föltűnik a vésztői köztársaság, egy nagyon erős jelenetekben kibontakozó dráma az apa haláláért állt bosszúról, a politikai elégtételről és a történelmi kudarcról. Meg Rómeó és Júlia is, akik föltámadva, a huszadik században végül mégis inkább a válás mellett döntenek… A kedélyes gyerekkorból pedig kiemelkedik Szücs Imre, a szegény zsidó családból származó tehetséges fiú, aki túléli a háborút, de végül mozgássérültként megnyomorodva, mégis az államvédelmi hatóság állományában köt ki. Igen, ebben a könyvben minden benne van.

A Gyulán felnövekvő Gáli Józsefnek valóban Apor Vilmos volt a keresztapja, és valóban Auschwitzban ismerkedett meg a nála két évvel idősebb földijével, a kamasz Angyal Istvánnal, amikor Angyal megmentette őt a lengyel rabtársak gyilkos dühétől. Ő volt a „kellemetlen modorú nyurga”. Máskor a latrinába eresztették le fél napon át, hogy túlélje a szelekciót. Családtagjai közül, akikre gyerekként hol vágyakozott, hol fújtatott, egyedül ő maradt életben. Szíve és szeme ekkor már beteg volt. A Színművészeti Főiskoláról osztályidegenként kizárták és egy közértben dolgozott, első drámájára mégis József Attila-díjat kapott, így, immár munkáskáderként, visszavették. 1956. október 6-án, Rajk László újratemetésének estéjén mutatták be a Rákosi-korszakot bíráló színdarabját, a Szabadsághegyet. A nézők között Nagy Imre is ott ült. November 4. után illegális újságot szerkesztett. Halálra ítélték, de mindenki tudta, hogy ezt inkább a teljesen legálisan bemutatott Szabadsághegynek köszönheti. Még ekkor sem volt harminc éves. Végül megkegyelmeztek neki, a börtönőrök viszont teli liszteszsákot cipeltettek vele és lezsidózták. Szabadulása után a legnagyobb német szerzők műveit fordította: Kafkát, Wedekindet, Schillert, Herman Hessét, Heinrich Böllt, Ödön von Horvathot, sőt még egy Ibsen-drámát is; Kafka életművének középponti elemét, A törvény kapujábant is ő ültette át magyarra. 1968-ban orvosi műhiba miatt a klinikai halál állapotába került. Ötvenegy évesen, 1981-ben halt meg. Egyetlen kötete csak a halála után jelent meg, a drámái pedig ebben a kiadásban látnak napvilágot könyv alakjában először.

Tragikus életútja különös valóságértéket tulajdonít Gáli élete eseményeinek. Sűrű prózájában ennek az elemeit ragadja meg és tárja elénk olyan élesen és hétköznapian, hogy a legszélsőségesebb helyzetekben is otthon érezzük magunkat – akármilyen hihetetlen is –, és tudnunk kell, hogy mindez velünk is megtörtént és megtörténik. Hol van még egy könyv, amelyből nem csak az válik kitapinthatóvá, hogy Angyalnak, Gálinak és harmadik huncut szabadságharcos barátjuknak, Eörsi Istvánnak mennyire hasonló észjárása és szavajárása volt, hanem még Angyal szerelmi életét is páratlan történelmi hitelességgel követhetjük nyomon?

Könyvesblokk: Carr, Prowse, Winman

Szokásos hétfői Könyvesblokkunkban egy magyar származású lélekbúvár nyomozásával, emellett a családi mindennapok boldogságáért folytatott küzdelemmel, és egy kicsit sem hétköznapi hármas barátság történetével indítjuk a hetet.

Caleb Carr: A halál angyala

Caleb Carr: A halál angyala

Fordította: Falvay Dóra, Agave Könyvek, 2018, 512 oldal, 3780 HUF

 

Borzalmas gyilkosságsorozat rázza meg a 19. század végi New Yorkot – az áldozatok fiatalok, főleg prostituáltak. A rendőrséget vezető Theodore Roosevelt a magyar származású Laszlo Kreizler lélekbúvár segítségével próbálja felgöngyölíteni a szálakat. Nem hivatalosan persze, mert a város hatalmasságai nem lelkesednek Kreizler botrányosan modern felfogásáért. Kreizler körül mindenesetre egy komplett csapat épül ki, amire szüksége is van, a gyilkos ugyanis rendületlenül szedi az áldozatait. A regény eredetileg húsz éve jelent meg, a Carr történetéből készült – és részben Budapesten forgatott – tévésorozatot januárban mutatják be, a főbb szerepekben Daniel Brühllel, Dakota Fanninggel és Luke Evansszel.

Várható megjelenés: január 16. (a kötet előjegyezhető)

Amanda Prowse: Tápláló szeretet

Amanda Prowse: Tápláló szeretet

Fordította: Rácz Péter, General Press, 2018, 384 oldal, 3490 HUF

 

Freya Braithwaite élete látszólag maga a nagybetűs Tökély: tizenkilenc év után is odavan a férjéért, akivel két gyönyörű kamaszlányt nevelnek, Charlotte-ot és Lexit. Életük cukormázán akkor jelennek meg az első repedések, amikor kiderül, hogy Lexi anorexiával küzd, betegsége pedig szép lassan átveszi az irányítást a család mindennapjai felett. Az új helyzet átírja a családtagok egymás közötti viszonyait is, és olyan erők feszítik kapcsolatukat, melyek létezéséről addig sejtelmük sem lehetett.

Várható megjelenés: január 17. (a kötet előjegyezhető)

Sarah Winman: Bádogember

Sarah Winman: Bádogember

Fordította: Békési József, 21. Század Kiadó, 2018, 3490 HUF

 

Ellis and Michael tizenkét évesen lesznek elválaszthatatlan barátok. A két fiú mindent együtt csinál: kettesben bicikliznek Oxford utcáin, egymást tanítgatják úszni, együtt fedezik fel a költészetet. Barátságuk dinamikája akkor változik meg végérvényesen, amikor belép az életükbe egy harmadik szereplő, Annie. A Bádogember egyik központi témája a „mi lett volna, ha”: azok az alternatív életek, melyeket más – társadalmi, gazdasági, családi, kulturális – körülmények közepette élhettünk volna. És persze a szeretet, a magány és a veszteség – ahogy a Guardian fogalmazott kritikájában: szereplői nemcsak embereket gyászolnak, hanem azokat a vágyakat is, melyekről le kellett mondaniuk, és amelyeket fel kellett adniuk, legyenek azok bár szexuálisak, művésziek vagy emocionálisak.

Várható megjelenés: február 1. (a kötet előjegyezhető)