Olvass!

KönyvesBlog

Nádas Péterrel készült az év futós interjúja!

2016. szeptember 29. valuska

Fotó: Valuska Gábor

A Hévízről már többször írtunk, az egyik legizgalmasabb irodalmi folyóirat, szórakoztató, minőségi és iszonyú színes is. A legfrissebb számban Nádas Pétert a futásról kérdezik, de válaszai nemcsak a futást helyezik új értelmezési keretbe, hanem az írót is sokkal jobban megismerhetjük, megérthetjük. Mielőtt lefutotta volna a gombosszegi középtávot, Szegő János, a Magvető szerkesztője Nádas Péterrel beszélgetett, főleg a futásról, vagyis irodalomról, asszociációról, az ember működéséről. Figyelem, Murakami Haruki elbújhat a sarokban!

Azt mondjuk sejtettem, hogy Nádas nem szeret versenyezni se magával, se másokkal ("A mai napig zsákutcának látom a versenysportokat, tragikus zsákutcának"), nem szereti a csapatsportokat ("Engem a csapatszellem nem lelkesít. Zavart az ordítozás, a közös őrjöngés".), de azt nem gondoltam, hogy a focival akkor hagyott fel végleg, amikor egyszer tökön rúgták ("Ahhoz fogható fájdalmat csak akkor éreztem később, amikor átlyukadt a gyomrom."). Nádas elárulja, hogy a Párhuzamos történeteket nem bírta volna végigírni, ha nem fut rendszeresen. 

Az interjúból az is kiderül, mennyire más Kisorosziban futni, mint Gombosszegen, a Városligetben vagy Párizsban: Nádas úgy érzékeli a körülötte lévő világot, mint nagyon kevesen, de ez az érzékenység és figyelem még a futásra is kiterjed. Az etióp futókat szereti nézni, szurkolni nem tud, a szépség érdekli. Ha már a szépség szóba került: egyszer egy teheneit hajtó idős asszony utána kiáltott, hogy szép a lába, majd egy picit később kiment a bokája, mert elveszítette a koncentrációját, hiszen a néni miatt egy pillanatra kívülről látta magát.

Nem tudunk elmenni az interjú mellett szó nélkül, ezért pár pontban összesűrítettük, a teljes beszélgetést keressék a Hévíz legfrissebb, dupla számában.

Amiket megtudtunk a nádasi futásról:

  • anyja a Vasas tornásza volt, később edzője, ő tanította eleinte futni
  • "Nekem a hosszabb táv volt az esetem, a tájfutás. Ez ugyanis meditáció, s a versengésnél közelebb áll az alkatomhoz"
  • "az ember nem a lábával, hanem a lélegzetével fut"
  • "Egyre kellett vigyázni, hajnalban vagy éjszaka fusson az ember, ne lássák. Ne nézzék bolondnak"
  • "Egyszerűen nem érdekel a teljesítmény"
  • "Nyolctól huszonnyolc kilométerig futkároztam"
  • "Ha nem írtam volna mindig is, ami nem igényel a futásnál kisebb energiát és koncentrációt, akkor minden bizonnyal a maratoni táv lett volna a műfajom"
  • "A percepció az ösztönösre áll át, hiszen az egész szervezet a légzéshez és a lépéshez, pontosabban e kettő koordinációjához igazodik. A koncentráció azzal van elfoglalva, hogy a kettőnek milyen egymáshoz a viszonya, figyeli, kedvező-e"
  • "A repetíciót és monotóniát szeretem mint zenét, de nem szeretem, ha bennem működik. Nem szeretem a tudatnak ezt a beakadását, ezt a rögzült figyelmet, mert nemcsak a gondolkodásnak, hanem a futásnak se jó, görcsössé teszi az izomzatot"
  • "a futáshoz kapcsolódó képzetek (...), nem igazán csapnak át képzeletbe"
  • "A fantázia futás közben nem működik. (...) Te magad is egy anyaggá válsz, ruganyosan a földhöz tapadsz és elrugaszkodsz, de abban biztos lehetsz, hogy repülni nem fogsz. Praktikusan a terep állapotához vagy kötve"
  • "Nekem az a benyomásom hogy a futás antierotikus művelet"
  • "A futás során a levegő anyagába ütközöl, és ugyanabból az anyagból táplálkozol"

Az ország legsármosabb könyvtárosát keresik!

A kecskeméti Katona József könyvtár a Facebook-oldalán az ország legsármosabb könyvtárosát keresi, ahogy a címben is utaltunk rá. Már gyűlnek a jelöltek, mi egyre izgatottabbak vagyunk, de bízunk benne, hogy ez a lista bővülni fog. Könyvtárosok, most mutassátok meg magatokat! 

A jószívű Ferenc szomorúan nyújtózik el a híd karfáján, a szépiamelankólia arra is választ ad, mi van kint, mi van bent. A csongrádi könyvtár Pétert nevezte a versenybe, aki a hely seriffjeként nem csak az ETO-számok között tart rendet, ahogy a gyöngyösi Zsolt se, aki láthatóan nem rajong azért, ha rosszul rakják vissza a Jókai-összest a polcokra. István Nagykátát, Árpád és László Szegedet, Tamás Miskolcot képviseli. A versenyzőkre jellemző, hogy kedvesek, figyelmesek és kiegyensúlyozottak, de van olyan is, aki "a legnagyobb tisztelettel veszi kézbe a könyvet, készségesen közvetíti az ismereteket és szelíd humorral szolgálja az olvasókat." A megmérettetés érdekessége, hogy a kalocsai Sándor mellett Kalocsai Sándor is indult a sármversenyben.

 

Civilization, fuck you - Olvass bele Kun Árpád új regényébe

b288695.JPG2006 októberében egy négytagú család útra kel, hogy egy rozoga Suzukin átszelje Európát: elhagyja Magyarországot, és otthont találjon a boldog északon.

Bemutató. A Megint hazavárunk bemutatója 2016. október 16-án, 17:30-tól lesz a Margó Irodalmi Fesztiválon. Helyszín a Tesla, a szerzővel Szegő János beszélget.

Facebook-esemény

Kun Árpád új regényének főszereplő elbeszélőjét rafinált módon Kun Árpádnak hívják. Mégsem életrajzot, hanem igazi szépirodalmat tart a kezében az olvasó. Bár a regény lapjain megelevenedik a soproni gyerekkor, a 2000-es évek magyar közege, az emigráció mindennapjai, a Megint hazavárunk nem csupán egy páneurópai bédekker. Inkább egy  letehetetlen útikönyv arról, hogyan tudunk függetlenné válni őseink mintájától úgy, hogy mégis szeretjük őket, hogyan tudjuk megtalálni magunkat a mindennapi teendőinkben, és hogyan tudunk felnőni.

Kun  Árpád: Megint hazavárunk

Magvető, 2016, 420 oldal, 3990 HUF

 

A szerző előző regényéhez, a Boldog északhoz hasonlóan ezt a könyvet is egyfajta hit hatja át: a bizalom abban, hogy az ember szabad akarata megnyilvánulhat abban is, hogy jó és javít.

Hogy én mennyire vagyok boldog vagy boldogtalan, arra egy nagyon bonyolult választ fogok adni a készülő könyvemben

nyilatkozta a szerző 2014-ben a Könyvesblognak. A bonyolult válasz megérkezett. 

Olvass bele a regénybe:

Kun Árpád_Megint hazavárunk_részlet by konyvesblog on Scribd

Stephen King: Ha az amerikaiak többet olvasnának, Trump nem lehetne elnök

b683f7509ec792c3e481ead332940cdc.jpegDonald Trump kampánya mindennél jobban megijeszti, nyilatkozta Stephen King, majd hozzátette, hogy a beszédeit hallgatni olyan, mintha azt hallgatná, ahogy egy zongora lezuhan a lépcsőn. King szerint a republikánus jelöltnek igazi esélye van a győzelemre, ő pedig máris hiányolja Obamát, akinek minden beszéde tele volt költészettel, zenével.

Májusban 427 író írt alá egy Trump-ellenes nyílt levelet, King akkor harcias idiótának nevezte Trumpot, „akinek fogalma sincs, hogy működik a kormány, és ahelyett, hogy konszenzust hozna létre, épp hogy veszélyezteti a konszenzus kialakulását. Trump szégyen a republikánusoknak és nagyon rossz vétel Amerikának.” De nevezte már  az elnökjelöltet Cthulhunak is, megjegyezve, hogy a fura frizura azért kell, hogy elrejtse a csápokat, és mondta róla, hogy "olyan mélységekbe süllyedt, hogy ha a fejébe csapna egy cilindert, akkor is át tudna mászni egy csörgőkígyó alatt".

King egy másik oldalról is megtámadta Trumpot a washingtoni könyvfesztiválon tartott beszédében. Mint egykori irodalomtanár, az olvasás öröméről és fontosságáról beszélt, és arról, hogy a hanyatló műveltség miatt a politikusok teljesen értelmetlen nyilatkozatokat is képesek átverni a hallgatóságukon. King nem hisz Amerika elbutulásában, de szerinte a kevesebb olvasás az analitikus gondolkodás csökkenéséhez is vezet. Ha olvasunk, könnyebben észrevesszük, ha teljesen hülyének akarnak nézni minket.

Arról is beszélt, hogy olyan társadalomban él, ahol a kultúrának sokan nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget, legyen az a kultúra Shakespeare vagy a slam poetry. Azt hiszik, hogy a gondolkodás olyan természetes, mint megtanulni járni, pedig ez nincs így. A gondolkodás kemény munka eredmény, és folyamatos erőfeszítést igényel, a kultúra semmibevétele viszont írástudatlansághoz, félműveltséghez vezethet: az emberek egyre kevésbé lesznek képesek felismerni a hozzájuk intézett baromságokat vagy a teljesen általános, semmitmondó gondolatokat, ez pedig jelentősen megkönnyíti a politikusok dolgát.

King beszólt Main kormányzójának, Paul LePage-nek is, aki szerint a menedékkérők AIDS-t, hepatitist, de még a „ziki legyet” (sic!) is beviszik az államba. (LePage valószínűleg a zika vírust terjesztő szúnyogokra gondolt.) Ez a kijelentés szerinte már önmagában is elképesztő, ám az még elképesztőbb, hogy sokan komolyan is veszik. King felszólította a könyvfesztivál hallgatóságát, hogy támogassák az olvasást és a kis vidéki könyvtárakat, mert a logikus gondolkodás jó döntésekhez vezet, a gondolkodást pedig az olvasás tudja fejleszteni.

Egy Washington Postnak adott interjúban azt is bevallotta, hogy talán 3-4 hónapja még nevetett volna az egészen, de Trumpnak mára valós esélye lett az elnökségre, mert Hillary Clinton eléggé fakó jelöltté változott, a kampányában pedig benne volt, hogy egy bolond ellen indul, vagyis a győzelme sima ügy lesz. King szerint ma a félelem mozgat mindent: az emberek félnek attól, hogy a kormány el akarja venni a fegyvereiket, hogy Mexikó le akarja rohanni Amerikát, félnek az adótól, a transznemű mosdóktól, és amíg félnek, nehéz értelmesen vitázni bármiről is.

Forrás: Guardian

Morsányi Bernadett: Egy írónak mindig meg kell haladnia a korábbi eredményeit

margo-dij_blog.jpgMár csak tíz könyvnek van esélye, hogy megnyerje a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat, mi pedig idén is bemutatjuk a jelölt kötetek szerzőit. Milbacher Róbert, Michael Walden, Molnár T. Eszter, Makai Máté, Menyhért Anna, Ronil Caine és Mészáros Dorka után Morsányi Bernadett mesélt töredékekből összeálló prózáról és a repülő nagypapa által okozott botrányól. Az 500 ezer forinttal járó Margó-díj kiemelt támogatója a Főváros, a Bookline, a Balassi Intézet és az Aegon-díj, díjátadó 2016. október 19-én a Teslában.

A sehányéves kisfiú és más (unalmas) történetek. Egy egyedülálló bölcsész anya korántsem unalmasan elmesélt hétköznapjai valahol az életrajzi regény és a novellaciklus között félúton. Bada Dada, Derrick és egy macska, akit majdnem Wittgensteinnek hívnak.

Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?

A kötet két nagyobb részből áll – ezt már a címmel is jelzem –, A sehány éves kisfiú (egy regény felé) egy kisregényt takar, az és más (unalmas) történetek pedig tíz novellát. A kisregényt körülbelül tíz évvel ezelőtt írtam, a novellák közül vannak olyanok, amiket kifejezetten a kötet számára. A legfontosabb tapasztalat talán az –  ez persze közhely –, hogy nem szabad feladni, előbb, vagy utóbb kiforrják magukat a dolgok. Persze közel sem mindegy, hogy valami előbb, vagy utóbb valósul meg, azt kell megtanulni, hogy érdemes kivárni, túl kell élni a várakozást.  

Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?

A kisregény alapötletét a 2006-os szigligeti alkotótábor prózaíró-szemináriuma adta. Az egyetem alatt – idő hiányában –  rövid töredékeket írtam, sokszor fél, vagy egy oldalas prózát. Ez azt jelentette, hogy négy-öt írásom tett ki annyit, mint másnak egy novellája. Lovas Ildikó, a szeminárium vezetője kitalálta, hogy akkori lapjában közli a csoport írásait, s arra kért, hogy szedjek össze több rövidebb prózát. Mikor ezeket a prózadarabokat gyűjtöttem merült fel bennem, hogy érdekes lenne a különböző töredékekből létrehozni egy „egészet”. A novellák közlését, tehát a kötet másik felét, azért tartottam fontosnak, mert úgy éreztem, elég sok idő telt el, ma már máshogy írok, mint akkor, s ezt muszáj érzékeltetni, még akkor is, ha igyekeztem a folytonosság látszatát megteremteni, tehát rájátszottam a regényben megjelenő motívumokra.    

Mit vártál az első könyvedtől?

Azt, hogy utána következzen egy második, harmadik, negyedik, ötödik…

betti_1.pngHa tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?

A kisregény egy régebbi munkám, ma már sokmindent másképp oldanék meg. Ettől függetlenül, csak a sajtóhibákat javítottam, nem akartam radikálisan változtatni a szövegen, vagy belenyúlni a történetbe. Egy írónak, de bármilyen művésznek mindig meg kell haladnia a korábbi eredményeit, vagyis nem szeretnék hasonló könyvet írni, mert ezt már megírtam.

Tovább

Egy írországi kastélyban a titkárt megölik, Poirot rendületlenül nyomoz

Hercule Poirot és Edward Catchpool visszatér! 1929 októberében egy írországi kastélyban vendégeskednek, a híres írónőnél, aki nyomozó gyerekekről írja a könyveit. Az alkalmazottakon kívül ott az egész család is: a fia, a menye, a lánya, a leendő veje meg két ügyvéd.

Sophie Hannah: A zárt koporsó - Hercule Poirot új esete

Fordította: Molnár Eszter, Európa Könyvkiadó, 2016, 496 oldal, 3490 HUF

 

Athelinda Playfordnak most természetesen valódi gyilkossággal kell szembenéznie. A különös nyomozópáros sikerrel göngyölíti föl az egyszerűnek látszó, valójában nagyon is szövevényes esetet. Ugyanis ha egy dúsgazdag nő haldokló titkárára akarja hagyni a vagyonát, az érthetetlen. Ha a titkárt valaki meggyilkolja, az várható. Viszont ha kiderül, hogy a titkár nem volt halálos beteg, a családtagoknak meg alibijük van, az szokatlan. Ebből a labirintusból csak a kis szürke agysejtek tulajdonosa találja meg a kiutat.

Olvass bele a kötetbe:

Sophie Hannah a Zart Koporso Reszlet by konyvesblog on Scribd

 

Nagy-Britanniában a lányos szülők többet költenek gyerekkönyvekre

Nagy-Britanniában a fiús szülők 25 százalékkal kevesebbet költenek gyerekkönyvre, mint a lányosak - derült ki egy brit felmérésből. A Childwise ezer olyan szülőt kérdezett meg, akik egészen kicsi (0-4 év közötti) gyereket nevelnek, és eszerint a lányos anyák és apák havi 8 fontot költenek gyerekkönyvre, míg a fiús szülők mindössze havi 6 fontot áldoznak ugyanerre a célra. A jelenség már csak azért sem elhanyagolható, mert más felmérések azt mutatják, hogy a korral változnak az olvasási szokások is. Jenny Ehren kutatásvezető szerint az 5-10 év közötti fiúk például rövidebb ideig olvasnak, és ritkábban olvasnak kikapcsolódásképp.

A brit szülők összességében többet költenek a lányaikra (átlagban 117 font/hó), mint a fiaikra (101 font/hó). A játékvásárlásnál szintén erősen megmutatkoznak a hagyományos nemi sztereotípiák, így a játékkonyhákat, teáskészleteket, játék bolti kasszákat jellemzően a lányoknak, a játék kertészszerszámokat és a csináld magad-szetteket a fiúknak veszik.

Forrás: Bookseller

Ladik, Bartók, Karafiáth a FIN-en

Idén először rendezik meg Székesfehérváron a FIN – Fehérvári Irodalmi Napok közösségi irodalmi fesztivált. A városban az elmúlt évtizedben több helyszínen zajlottak irodalmi sorozatok, és zajlanak ma is, a FIN célja, hogy ezeket összefogja, és egy ötnapos fesztivál keretében tárja az irodalom iránt érdeklődők elé. Az eseménysorozat alkalmat nyújt arra, hogy a város különböző kulturális színterei is bemutatkozzanak, és kapcsolatot teremtsenek a kortárs képzőművészet, a huszadik századi képzőművészet, a gasztronómiai hagyományok, a mai szubkulturális terek, a hagyományos kulturális intézmények és a kortárs irodalom között.

A FIN – Fehérvári Irodalmi Napok vendége lesz idén a Lennon Ono Grant for Peace-díjas Ladik Katalin, a Hazai Attila-díjas Bartók Imre, fellép Karafiáth Orsolya és Takáts Eszter, a FIN vendége lesz Kemény Zsófi és Péczely Dóra, bemutatják az Amnesty International Magyarország és a Libri közös kiadásában megjelent Tíz igaz történet II. című kötetet, Mucha Attila az otthoni sörfőzésről és az irodalom kapcsolatáról mesél, gramofonzene mellett meg lehet kóstolni Kerékgyártó István menüjét, a városi slam poetry verseny vendége Simon Márton lesz, megemlékeznek Esterházy Péterről a Városi Képtár freskós termében, a fesztivált pedig Grisnik Petra Hrabal könyve című estje zárja.

A részletes programért katt IDE!

Az amerikai sci-fi szövetség egyelőre távol tartaná tagjait a Galaktikától

(Kép forrása)

A Mandiner márciusban írta meg, hogy a Galaktika engedély nélkül közölte a külföldi szerzők novelláit, akik sokszor nem is tudtak arról, hogy írásuk megjelent. Ez persze azt is jelentette, hogy se honoráriumot, de még tiszteletpéldányt sem kaptak. A Mandiner most azt írja, hogy az amerikai sci-fi és fantasyírók szövetsége (SFWA) arra kérte a szervezet tagjait, hogy az ügy lezárásáig ne dolgozzanak a Galaktikával. A közlemény idézi a Galaktikát kiadó Metropolis Media vezetőjének, Burger Istvánnak a levelét, mely szerint az egész ügy azért alakulhatott így, mert ő azt hitte: ha szóban megegyezik egy magyar ügynökséggel, akkor bárkitől közölhetnek novellákat.

Az amerikai szervezet panaszbizottsága egyelőre nem találta megalapozottnak Burger István érvelését. Az SFWA mindenesetre azt ajánlja, hogy mielőtt a szerzők a szervezet panaszbizottságához fordulnak, igyekezzenek megoldani az ügyet ügynökségükön keresztül közvetlenül a Galaktikával. A panaszbizottság jelenleg három ügyön dolgozik szerzők megbízásából.

A teljes cikk és Burger István levele ITT olvasható!

Amerika sötétségbe borul és a túlélésért küzd

William R. Fortschentől már számos fantasy-, sci-fi- és történelmi könyv megjelent magyarul is, azonban az Egy ​másodperccel később az első napjainkban játszódó története. A cím egy katasztrófa utáni ocsúdásra utal a regény pedig ennek az EMP fegyverrel történő támadásnak az utóéletét mutatja be. Az elektromágneses hullámot gerjesztő EMP támadás egy másodperc alatt teszi tönkre az elektromos készülékeket, így taszítva bele az Egyesült Államokat egy utópisztikus, modern technika nélküli világba. Ahhoz, hogy a regény apokaliptikus világát megjelenítse és a támadás következményeit felvázolja, a szerző több évnyi kutatómunkát végzett, mely során katonai jelentésekre és magas rangú vezetőkkel való konzultációra támaszkodott. A támadás lehetséges kimenetelének feltárása olyan alaposan és hitelesen sikerült, hogy a könyv hivatkozási alap lett az az amerikai kongresszusban, a kötet pedig a bestseller-lista élbolyába került.

William R. Fortschen: Egy másodperccel később

Fordította: Nagy Ambrus, XXI. Század Kiadó Kft., 2016, 463, 3490 HUF

 

A regény Fortschen szülővárosában az észak-karolinai Black Mountainben játszódik, míg főhőse, John Matherson, a szerzőhöz hasonlóan, történelem professzorként dolgozik a városhoz közeli egyetemen. A főszereplő emellett megözvegyült, nyugalmazott ezredes, aki két problémás lányával próbál boldogulni a szívélyes kisvárosban. Az idillt az EMP támadás töri meg, amely egy pillanat alatt kiiktatja az összes elektromos készüléket, teszi használhatatlanná a járműveket és szünteti meg az áramszolgáltatást. A kisváros lakói kénytelenek szembenézni azzal, hogy elvesztették a kapcsolatot a külvilággal, leálltak az autók, fogynak a felhalmozott élelmiszer-készletek és egyre kevesebb a gyógyszer, miközben az autópályán ragadt emberek közül egyre többet kell ellátniuk.

A könyv mintha Cormac McCharty Az út című regényében megjelenített világ kialakulását, első napjait mutatná be. Láthatjuk, hogyan értéktelenedik el a pénz pillanatok alatt és kezdődik a harc a járványokkal és az alultápláltsággal, miközben a város vezetői minden erejükkel igyekeznek fenntartani a közrendet a szétesett világban. Utóbbi kulcskérdés a regényben: a Black Mountaint övező autópályákat és hegyeket kannibál csoportok és erőszakos bandák fosztogatják, miközben elharapódzik az idegenekkel szembeni lincshangulat. Emiatt a város lakói rövid időn belül kialakítják saját hadseregüket, melynek magját a közeli campus fiataljai és pár helyi veterán alkotják. Ezt követi egy a katonaságnak mindent alárendelő társadalmi berendezkedés kialakítása, amely láthatólag a szerző ínyére van. A regényben többször találkozhatunk a jelenlegi elkényelmesedett és értékét vesztett társadalom ostorozásával, vagy éppen annak taglalásával, hogy a korábbi világ „urai”, a menedzserek, informatikusok és üzletemberek, mennyire elveszettek és életképtelenek az EMP támadás utáni Amerikában. A regény főbb karakterei némi elégtétellel, többször mondanak ítéletet a korábbi világ pacifistái felett.

Tovább

Brutális borítót kapott Vágvölgyi romagyilkosságokról szóló könyve

Öt év kutatómunkája után elkészült Vágvölgyi B. András könyve a romagyilkosságokról. A Konkrét Könyvek gondozásában megjelenő arcvonal keleten elsősorban az elkövetőkre (a négy elítéltre és a felmerülő, el nem fogott, ám annál több elméletben szereplő háttéremberekre), a titkosszolgálati szálra, a tárgyalásokra és az igazságszolgáltatásra (első-, másod-, harmadfok) illetve azok szereplőire, a terrorizmus kérdésére, valamint a nemzetközi (a Keleti Arcvonal 1944-es megalakulásától a Lángoló Missisippin át a Németországban 2011-ben leleplezett, törökök ellen irányuló rasszista sorozatgyilkosságig) és az össztársadalmi összefüggésekre összpontosít.

A könyvet október 9-én este mutatják be a Trafóban, ezzel egyidejűleg pedig - Strasbourg, Szeged, Prága, Miskolc és Lyon után - egyszeri alkalommal újra Budapesten is látható lesz a PanoDráma verbatimdrámája a 2008-2009-ben elkövetett romagyilkosságokról.

A Szóról szóra csaknem hetvenórányi eredeti interjúját az alkotók és a színészek készítették túlélőkkel, családtagokkal, ügyészekkel, ügyvédekkel, rendőrökkel, polgármesterekkel, kisebbségi képviselőkkel, a gyilkosok munkaadójával és egyikük szerelmével. Az alkotók Galgagyörkön, Piricsén, Tarnabodon, Nyíradony-Tamásipusztán, Lakon, Sajóbábonyban és Debrecenben is jártak. Ezt egészítik ki az utca emberének feltett kérdéssorra kapott válaszok, illetve a közszereplők és a média egyes megnyilvánulásai, melyek tükröt tartanak annak a hazai légkörnek, amely nagyban hozzájárult a történtekhez. Ebből a hatalmas anyagból a legkisebb változtatás vagy stilizálás nélkül - vagyis a verbatimszínház elvei szerint - állt össze a PanoDráma előadása.

Még több infóért katt ide!

Könyvesblokk: Le Carré, Oksanen, Williams

Szokásos heti könyvesblokkunkban minden hétfőn ajánlunk néhány új könyvet és néhány egészen friss megjelenést, hogy ne maradj le semmiről. Ezúttal John le Carré hidegháborús múltidézése, Sofi Oksanen mágikus története és John Williams ókori regénye van soron.

John le Carré: A titkos zarándok

John le Carré: A titkos zarándok

Fordította: Orosz Anna, Agave Könyvek, 2016, 367 oldal, 3580 HUF

 

A hidegháború véget ért, George Smiley pedig mentoráltja, Ned meghívását elfogadva ezúttal díszvendégként vesz részt a jövő kémjeit kiképző intézmény vacsoráján. Miközben Smiley a titkosügynöki hivatás gyakorlása közben szerzett tapasztalatait osztja meg hallgatóságával, Ned felidézi pályafutásának legfontosabb epizódjait. London, Róma, Bejrút, München, mind-mind a titkokkal és árulásokkal teli karrier fontos állomásai voltak, és az emlékek viharában olyan emlékezetes le Carré-szereplők alakja sejlik fel, mint a magyar származású Toby Esterhase vagy az Éjszakai szolgálatból is ismerős Leonard Burr.

Sofi Oksanen: Norma

Sofi Oksanen: Norma

Fordította: Bába Laura, Scolar Kiadó, 2016, 313 oldal, 3950 HUF

 

Oksanen hősnője különleges és ritka tulajdonsága miatt kerül veszélybe. Édesanyja halála után egyedül marad, senkiben sem bízhat, ám hogy bizonyos kérdésekre választ kapjon, alá kell merülnie egy kegyetlen és paranoid világba, ahol a pénz irányít, a dacolókat pedig könnyűszerrel likvidálják. Ebben a világban a nők tárgyak csupán, és hogy elkerülje a neki szánt sorsot, Normának nemcsak a jelen bűnözőivel, hanem a múlt árnyaival is meg kell küzdenie.

John Williams: Augustus

John Williams: Augustus

Fordította: Horváth László, Park Kiadó, 2016, 394 oldal, 3900 HUF

 

A Stoner után újabb Williams-mű jelenik meg magyarul, ezúttal az utolsó regénye, melyért 1973-ban megkapta a Nemzeti Könyvdíjat. John Williams levelekből, naplórészletekből és feljegyzésekből álló, gyönyörűen komponált regényében egészen fiatal korától nyomon követhetjük a későbbi római császár életét. Láthatjuk fiatal fiúként, aki nagybátyja, Julius Caesar brutális meggyilkolása után mérhetetlen római hatalom örökösévé válik, valamint szemtanúi lehetünk hatalmi harcainak, felemelkedésének.