Olvass!

KönyvesBlog

A nőket ott bántják, ahol a legjobban fáj nekik

2018. február 21. Kiss Orsi

Jó három éve volt egy elég nagy felfutása a domestic noir regényeknek: a trendet a 2012-es megjelenésű Holtodiglan (Gone Girl) indította be, hogy aztán jó pár évig eladható és keresett árucikké tegyen minden olyan, a női sorsot a fojtogató családi erőszak szemszögéből bemutató könyvet, melynek címében szerepelt a lány szó (erről például ITT és ITT olvashattok bővebben). Karen Cleveland első regényét, a Tudnom kell-t az első benyomások alapján legfeljebb messziről, hunyorogva lehetne domestic noirnak nevezni, ám minél jobban beleássunk magunkat, annál inkább erősödik az érzés, hogy Cleveland a kémregény álcája alatt valójában egy jó kis nyomasztó, pszicho-thrillert akart írni.

Karen Cleveland: Tudnom kell

Fordította: Ballai Mária, Agave, 2018, 304 oldal, 3380 HUF

 

Pedig a főszereplő, Vivian férje a külső szemlélő számára maga a nagybetűs TÖKÉLY. Míg a feleség a CIA hírszerzési elemzőjeként robotol, Matt, amennyit csak bír, átvállal a családi teendőkből. Ha kell, elhozza az óvodából a gyerekeket, ha kell, orvoshoz viszi a legkisebbet, mos, főz, takarít, mindezek mellett pedig jóképű, odaadó és rajong a feleséért. Egyetlen pici bökkenő van: Matt az oroszok alvóügynöke. Vivian minderre egy spéci algoritmusnak köszönhetően jön rá, és tehetetlenségében persze, amint hazaér, szembesíti is vele a férjét. Ettől a ponttól kezdve a regény cselekménye tulajdonképpen kettéválik: az egyik szálon elindul egy klasszikus kémsztori, amelyben a zsáner szabályainak megfelelően a hős egyre mélyebbre ássa magát a szószban. Miközben kétfelől is szorongatják, igyekszik az adott helyzetnek és pillanatnyi érdekeinek megfelelően a legjobb döntéseket hozni, hogy aztán viszonylag hamar kiderüljön, hogy csak rossz és még rosszabb lehetőségek közül választhat.

Ennél egy fokkal érdekesebb lehet az a párhuzamosan futó történetszál, amely Vivian és Matt kapcsolatának legfontosabb eseményeit (megismerkedésüket, a reptéren történt lánykérést, az esküvőt, a gyerekek születését mutatja be). Ez így leírva elég uncsin hangzik, viszont nagyon hamar kiderül, hogy Vivian életében nem feltétlenül történt minden olyan spontán, mint azt annak idején gondolta volna. A felesége és a családja iránt végletekig elkötelezett Matt ugyanis látszólag odavetett megjegyzéseivel és a szerettei életére kiható döntéseivel (legyen szó akár házvásárlásról vagy gyerekvállalásról) tudatosan, ugyanakkor észrevétlenül manipulálja Viviant. (Közben persze meg Cleveland nagyon okosan minket, olvasókat is manipulál, folyamatos bizonytalanságban tartva Matt potenciális jó vagy rossz szándékait illetően.)

Orosz alvó sejtek épültek be Amerikában

Vivian Miller mindenre elkötelezett kémelhárító elemzőként dolgozik a CIA-nél. A feladata, hogy orosz alvó sejtek vezetőit fedje fel az USA-ban. Az előléptetése felé haladva sikeresen kifejleszt egy rendszert, melynek segítségével hétköznapinak tűnő állampolgárokról képes megállapítani, hogy valójában orosz ügynökök. Egy nap rendkívül kényes információk birtokába jut egy feltételezett kém számítógépének átvizsgálása során.

Kettejük kapcsolata mindenesetre nagyon távol áll azoknak a szerencsétleneknek a házasságaitól, akiket a Holtodiglan-típusú regényekből ismerünk, hiszen látszólag tökéletes a viszonyuk, és vállvetve néznek szembe a mindennapok nehézségeivel. Viszont ez egy olyan kapcsolat is, ahol látszólag az egyik fél érzelmileg a legmesszemenőbbig kihasználja a másikat – mégpedig úgy, hogy annak még csak sejtelme sincs erről. Ebből a szögből a Tudnom kell ugyanúgy egy abuzív, a másik bizalmával visszaélő párkapcsolati sztori – mégpedig egy további nagyszabású manipuláció, egy orosz-amerikai kémhistória keretei közé ágyazva. Nem véletlenül mondja egy helyen azt a főhős:

„Ott támadnak, ahol a leginkább sebezhető vagy (…). A mi esetünkben ez a családot jelentette.”

Clevelandnek ez az első regénye, korábban évekig a CIA elemzőjeként dolgozott. A Tudnom kell kicsit egyenetlen ritmusú, de könnyed kézzel megírt regény, elég nyomasztó befejezéssel ahhoz, hogy akár még egy folytatást is elbírjon a sztori. A filmjogokat a Universal vásárolta meg, ha minden igaz, Charlize Theron játszhatja majd benne a főszerepet.

Elállt a pertől az altright botrányhős Milo Yiannopoulos

(Kép forrása)

Már nem pereli egykori kiadóját, a Simon & Schustert az altright kedvenc provokátora, a Budapestre is meghívást kapott Milo Yiannopoulos. A blogger-szerkesztő korábban azért fordult a bírósághoz és követelt kártérítésként tízmillió dollárt, mert a kiadó végül nem adta ki a Dangerous című memoárját. A kiadó azt követően gondolta meg magát, hogy Yiannopoulos egyik megnyilvánulásában kiállt az idősebb férfiak és „fiatalabb fiúk” közti szex mellett. A sztártroll végül magánkiadásban adta ki könyvét, és a „fake news”, azaz hamis hírek közé sorolta azokat a híradásokat, melyek az alacsony értékesítésről számoltak be.

A kiadó az egész pert lényegében egy médiahacknek tekintette Yiannopoulos részéről, és menet közben benyújtott egy rakás olyan dokumentumot, melyek azt bizonyították volna, mi bajuk volt a kézirattal: így például jelezték a szerző felé, hogy az nem elégséges érv a feminizmussal szemben, hogy képviselőik rondák, frigidek és macskát tartanak.

Januárban visszalépett Yiannopoulos ügyvédje, ő pedig bejelentette, hogy a perben saját magát fogja képviselni, hogy hozzáférhessen olyan kiadói pénzügyi dokumentumokhoz, melyeket csak az ügyvédek láthatnak. Mivel ennek érdekében nem nyújtotta be a szükséges papírokat, a bíró február elején elutasította a kérvényét. Február 20-án Yiannopoulos végül hivatalosan is jelezte, hogy eláll a pertől, amit a Facebookon kemény, de helyes döntésnek nevezett, és közölte, hogy nem akarja a könyvéből szerzett összes pénzét egy perre költeni.

Forrás: Guardian

Len Rix Szabó Magda-fordítása kapta a Pen America díját

Az irodalmi díjak mindig érdekesek, hiszen kicsit mindig állítanak a fókuszon, azon, hogy mire érdemes figyelni, vagy mire figyelnek a világ más részein. A legérdekesebb azonban mégiscsak az, amikor van magyar érdekeltség, ezért is fontos, hogy a Pen America műfordítói díját 2018-ban Len Rix nyerte el, mégpedig Szabó Magda Katalin utca című regényének a fordításával.

Nem hiába emlegették tavaly nyáron az év legjobban várt amerikai megjelenései között, a zsűri most kivételes műfordításként emlegette Len Rix munkáját. „Ez a gyönyörű fordítás megvilágítja Szabó mély humanizmusát. A Katalin utca bonyolult és elegáns szövegének fordítása roppant finomságot és művészi érzéket követel annak érdekében, hogy ilyen tökéletességet érjünk el, és Rix egyértelműen birtokában van annak a mesteri tudásnak, amely lehetővé teszi, hogy Szabó példamutató íróként emelkedjen ki. A magyar szöveg ezen fordítása, valamint Len Rix egy életre csodálókat szerzett magának a zsűri tagjai között.”

A többi kategória díjazottjairól ITT olvashattok.

Szakításkor megszűnik a létezés koordináta-rendszere

Bő egy éve jelent meg a Menő Könyvek első ifjúsági antológiája, Az első (ITT írtunk róla, és az év végi ötvenes listánkra is felkerült). Ebben Dragomán Györgytől Tasnádi Istvánig tizennégy szerző idézte meg az első szexuális együttlét emlékét, az előszót Nyáry Krisztián írta hozzá. A kötet elég nagyot ment, és várható volt, hogy lesz valamiféle folytatása.

Szakítós - Kicsit halj bele, aztán rázd meg magad és menj tovább!

Menő Könyvek, 2018, 376 oldal, 2990 HUF

 

A szerkesztők ezúttal a kapcsolati ív legvégére tették a hangsúlyt, és a most megjelent antológiának a Szakítós címet adták. Ez a kötet azonban nem csak a párkapcsolati szakításokról szól, hiszen szakítunk akkor is, ha egy másik országba költözünk vagy pontot teszünk egy sportkapcsolat végére. A fülszöveg így ír erről:

„A nagy érzelmi viharok ideje a kamaszkor, a fellángolásoké és a nagy csalódásoké, a heves vitáké - nemcsak a szerelemben, de barátainkkal, családunkkal is. Szakíthatunk szülőföldünkkel, kultúránkkal, kedvenc sportunkkal vagy hobbinkkal, és persze azzal is, akiről azt hittük, hogy maximum az ásó, a kapa és a nagyharang választhat szét minket.”

Az antológiában tizenkilenc szerző novellája olvasható; Csapody Kinga, a kötet felelős szerkesztője a mindennapkonyv.hu-nak azt mondta: fontos szempont volt, hogy a szerzők között a kortárs magyar felnőtt irodalom és a kortárs magyar gyerek- és ifjúsági irodalom is képviseltesse magát: „Az instrukció csak annyi volt, hogy ne csak párkapcsolati szakításban merjenek gondolkodni. A tavalyihoz képest vannak új, ismert szerzők is – Berg Judit, Totth Benedek −, de az igazi újdonság az, hogy olyan, nagyon fiatal szerzőket is felkértünk, akiknek most fog a Menő Könyveknél megjelenni az első kötetük, és vannak, akik már az első szakításon túl vannak, de az érettségin még nem.”

A szerzők: Balázsy Panna, Bencze Blanka, Berg Judit, Dragomán György, Erdős Zsuzsa, Garaczi László, Háy János, Horányi Hanna Zelma, Kalapos Éva Veronika, Karafiáth Orsolya, Király Anikó, Lakatos Levente, Makai Máté, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter, Nagy Ildikó Noémi, Szabó T. Anna, Tasnádi István, Totth Benedek 

A kötet előszavát dr. Almási Kitti írta, olvassátok el:

Tovább

Egy rasszizmussal vádolt író újraírta a regényét

30075733.jpg

Mit teszel, ha rasszistának minősítik a még meg sem jelent regényedet? Keira Drake meglepő megoldást választott. Történetét a Vulture adta közre.

  • Drake 2013-ban kezdett el dolgozni első ifjúsági fantasyregényén, a The Continenten (A Kontinens), amelyben arról akart írni, hogy a privilegizált helyzetben lévők milyen könnyen hajlamosak megfeledkezni mindenki más szenvedéseiről. Az ihletet egy NPR tudósítás adta Irak bombázásáról, amin könnyekig hatódott, és miután kikapcsolta a rádiót, azon kezdett gondolkodni, hogy mi lenne, ha egy hozzá hasonlóan védett és privilegizált fehér ember egyszer csak egy háború kellős közepén találná magát, amit két erőszakos törzs vív egy idegen országban. Regényében egy Kontinens nevű helyre helikoptereznek el a kiváltságos turisták, hogy biztonságos magasságból megtekintsék az egymást lemészároló őslakosokat. Miután az egyik helikopter lezuhan, a narrátort, Vaelát egy helyi lakos menti meg az ellenséges törzs karmaiból, akik épp készülnek megerőszakolni.
  • Natashya Wilson - Drake szerkesztője a Harlequinnél - azonnal bestsellert kiáltott, és egy három könyvre szóló szerződést ajánlott neki, a kiadó pedig komoly marketingkampányt indított, és körbeutaztatta a szerzőt az ország konferenciáin.
  • Egy kritika, ami fél évvel a tervezett megjelenés előtt bukkant fel a Goodreadsen, arról szólt, hogy a regény felnyitja az olvasó szemét azzal kapcsolatban, hogy az őslakosok nem primitív vademberek. Aztán eltelt öt hónap, és Drake ott találta magát egy háború közepén, amit a könyve miatt vívnak.
  • Justina Ireland afrikai-amerikai ifjúsági könyves szerző egy hosszú tweetfolyamban fejtette ki, hogy Drake könyve miért egy rasszista szemét. Ireland később törölte a tweetet, mert számos halálos és erőszakos fenyegetést kapott, és valaki még egy névtelen levelet is küldött a szerkesztőjének, amelyben zaklatónak nevezte, akitől meg kellene szabadulnia.
  • A faji és identitásbeli kérdések miatt számos vita kirobbant az ifjúsági irodalmi színtéren az elmúlt években. Az egyik oldalon azok állnak, akik szerint a YA-irodalom túl fehér, túl sok fehér szerző ábrázolja sztereotipen a nemfehér karaktereket, ez pedig árthat a gyerekeknek, különösen azoknak, akik a perifériára szorultak. A másik oldalon olyan szerzők állnak, mint Lionel Shriver, aki egy Guardian-esszéjében arról írt, hogy milyen vékony a határ a nyílt politikai cenzúra, és a kéziratok átfésülése között bármi olyasmiért, ami bizonyos csoportokra nézve kifogásolható lehet.
  • A vita 2014 óta tart, amikor a BookExpo szervezőinek sikerült egy olyan YA-panelt összeállítaniuk, amelyben egyetlen nő és egyetlen nemfehér szerző sem volt. A #WeNeedDiverseBooks hashtaget egy Ellen Oh nevű szerző indította el a Twitteren, és meggyőzte a szervezőket, hogy a nemfehér szerzőknek is indítsanak egy panelt.
  • Drake – aki 42 éves, Salt Lake Cityben él és a szabadúszó marketing-tanácsadást cserélte írásra – azt mondja, nem tudott arról, hogy milyen vita zajlik az ifjúsági irodalomban.
  • Egyik korai olvasója szerint a The Continent szereplői között akadnak fekete mágiát űzők, ázsiai ninják, és tanulatlan, könyörtelen őslakosok, akik lerészegednek, és megpróbálják megerőszakolni a drága fehér kislányt, egy másikuknak pedig egyenesen a gyarmatosítás jutott eszébe a könyvről. A felháborodott olvasók még egy petíciót is elindítottak, amiben arra kérték a kiadót, hogy halassza el a könyv megjelenését, mert a szerző elég problémásan ábrázolja benne a nemfehéreket és az őslakosokat.
  • Drake az egyik háborúzó törzset topinak nevezte. A topiknak vörösesbarna bőrük van, az arcukon harci festés, és bárkit könyörtelenül megtámadnak a nyilaikkal. A szerző nem gondolt arra, hogy erről bárkinek is a hopi indiánok jutnának eszébe, illetve a hopik fiktív, rasszista változata (valószínűleg sosem olvasott Oravecz Imrét – a szerk.). Drake szerint egyáltalán nem volt tudatos, de amint az egyik olvasója rávilágított a problémára, azonnal egyértelművé vált a számára, elszégyellte magát, és feltette a kérdést: hogy nem vette ezt észre?
  • Nem Drake volt az egyetlen, akit a Twitter hasonló vádakkal pécézett ki magának, rasszistának minősítették például Laurie Forest The Black Witch című regényét is. Számos nemfehér szerző könyv körül is botrány alakult ki: 2015 végén és 2016 elején két olyan képeskönyv kis megjelent, amelyben mosolygó rabszolgák sütnek süteményt. Az A Birthday Cake for George Washingtont nemfehér alkotók írták, szerkesztették és illusztrálták, de kiadója, a Scholastic arra jutott, hogy a kötet hamis képet festene a rabszolgák életéről, ezért visszavonta a boltok polcairól.
  • Drake esete annyiból speciális, hogy ő a kritikák láttán felhívta a kiadóját, és megkérdezte, újraírhatná-e a regényt.
  • A fehér hős a más/sötét színű gonosz ellen nem újdonság a fantasy irodalomban, elég csak A Gyűrűk Urára vagy a Narnia krónikáira gondolni. Tolkien és Lewis mindketten a brit birodalom fénykorában születtek, a másoktól való félelem és a velük szembeni gyűlölet pedig mélyen bevésődött az európaiak képzeletébe. Mivel a kortárs fantasy is lewisi és tolkieni alapokon nyugszik, talán nem is meglepő, hogy Drake őket próbálta utánozni.
  • A The Continent hőse, Vaela olyasmiket mond, hogy mennyire szereti a hazáját, míg a barbár topik, akiket az új változatban xoe törzsnek hívnak, nem beszélnek angolul, így sosem tudjuk meg, hogy más is jár-e a fejükben, mint lenyilazni az ellenséget.
  • Pár nappal azután, hogy Irelandet szétszedték a twitterezők, Drake megjelentetett egy közleményt a weboldalán, amiben arról írt, hogy nem a hopik ihlették a regénybeli törzsét, hanem Tolkien uruk-hai hordája, akik félig emberek, félig pedig orkok. Drake azt viszont nem tudta, hogy Tolkien a közép-ázsiai emberekről alkotott benyomása alapján ábrázolta az orkokat.
  • Drake a Vulture-nak arról beszélt, hogy úgy érezte, megbántotta az embereket, és nemcsak a kritikákat volt fájdalmas olvasni, de azokat a kommenteket is, amelyekben kiálltak mellette. Két hónappal azután, hogy eldöntötte, újraírja a könyvet, a férje bigott trollnak nevezte Irelandet a Twitteren. Drake egy Facebook-posztban azt írta, ez volt a legdurvább árulás. Azóta egyébként el is váltak az útjaik, bár az író azt állítja, ennek semmi köze az esethez.
  • Az író és ügynöke a kommentek alapján összeállította azoknak a problémáknak a listáját, amelyeket ki kell javítani az új változatban. A topik harci arcfestéséből például a xoe törzs színes tetoválásai lettek, az arcuk sápadt lett bronz helyett. Drake kihúzta azokat a részeket, amelyekben a narrátor egy hangyakolóniához hasonlítja a xoe törzs faluját, és kihúzta a legvitatottabb nemi erőszak jelenetet. Hogy elkerülje a fehér megmentő narratívát, hősét az Aven’ei törzs távoli leszármazottjává tette.
  • Sokan kritizálták a trumpi jeleneteket is, amelyekben a főhős arról próbálja meggyőzni hazája elöljáróit, hogy húzzanak falat a két ellenséges törzs közé. Az új változatban Vaela tornyokat javasol falak helyett.
  • Az új változatot Drake szerint szerették a kiadó előolvasói, akik az érzékeny és bárki számára sértő tartalmakat monitorozták a regényben, és csak pár apró javaslatuk volt. Amikor a Vulture beszélt az egyikükkel, ő azt mondta, a szerkesztő nem továbbította az észrevételeit a szerzőnek, mert még egy felülvizsgálat túl megterhelő lett volna neki.
  • Hogy az olvasók mit szólnak hozzá, az csak március végén derül ki, de az Amerikai Indiánok A Gyerekirodalomban nevű szervezet alapítója, Debbie Reese nem túl elégedett. Bár az őslakosok bőrszíne már nem bronz, de az új változatban is vademberek és primitívek maradtak.
  • Jenny Trout, aki romantikus regényeket és fantasyt ír, pár éve hasonló botrányba keveredett, és a Vulture-nek azt nyilatkozta, bárcsak lettek volna előolvasói 2009-ben, amikor a Mira nevű Harlequin imprintnek írt sorozatában a romákat mágikus lényekként ábrázolta. Trout nem tudta, hogy a romák valódi emberek (!), mert sosem gondolkodott azokon a dolgokon, amiket leírt, és olyan fehér szerzők inspirálták, akik létrehozták ezeket a trópusokat. Szerinte a fehér embereknek egész életükben azt tanítják, hogy nem rasszisták, és a kultúrájuk, még ha nem is mondja ki egyértelműen, hogy a fehérek felsőbbrendűek, azt sulykolja, hogy azért sikeresek, mert mindannyian kivételesek.
  • Trout felteszi a legfontosabb kérdést: hogyan jelenhettek meg az övéihez és a The Continenthez hasonló könyvek, és meg is válaszolja azt. Fehér írók írnak rasszista könyveket, a kiadók pedig nem elég diverzek ahhoz, hogy észrevehessék a problémás pontokat, vagy meg sem hallgatják a kritikát. 

A II. világháború traumái elől Tasmaniában sincs menekvés

id22-301776.JPG

Tasmania egyik távoli felföldjén, egy vízi erőmű építésénél dolgozik Bojan Buloh, aki azért hozta ide a családját előbb Szlovéniából, a II. világháború utáni nyomorból, majd a menekülttáborból, hogy új életet kezdjenek. Egy éjjel Bojan felesége eltűnik a hóviharban, és sosem tér vissza. Bojan egyedül gondoskodik a hároméves lányukról, Sonjáról, és itallal űzi el démonait.

Richard Flanagan: Egy tenyér, ha tapsol

Fordította: Kada Júlia, Jelenkor, 2018, 408 oldal, 3499 HUF

 

A lány kamaszkorában szintén elmegy otthonról, ám harmincöt évvel később visszatér Tasmaniába apjához, akit az európai háború és későbbi borzalmak emlékei kísértenek. Amikor a múlt árnyai egyre erőszakosabban nyomulnak be a jelenbe, Sonja és Bojan sivár élete örökre megváltozik.

Az Egy tenyér, ha tapsol a régi világ barbarizmusáról, az új haza könyörtelenségéről és azoknak a sorsáról szól, akik a reménytelenségben a szeretet erejével próbálják megváltani önmagukat.

Richard Flanagan apja túlélte a halálvasutat

(Kép forrása) A regényt a 335-ös azonosítószámú hadifogolynak ajánlotta. Nem titok, hogy az édesapja inspirálta a könyvet. Vissza tud emlékezni, hogy mikor hallott először arról, mi történt vele a második világháború alatt? Richard Flanagan Man Booker-díjas regénye, a tizenkét évig készülő Keskeny út északra csak látszólag háborús történet, valójában a bűntudat és - bármilyen meglepő - a szerelem regénye.

Olvass bele a könyve:

Flanagan_Egy tenyér ha tapsol_részlet by konyvesblog on Scribd

A viktoriánus regényekben több nő volt, mint a huszadik századiakban

The Transformation of Gender in English-Language Fiction címmel jelent meg egy tanulmány a Cultural Analytics című folyóiratban. A tanulmány a nemek arányának változásait ismertette az angol nyelvű irodalomban, és arra a paradox eredményre jutott, hogy minél inkább lazultak a merev nemi szerepek, és minél nagyobb lett az egyenlőség a nemek között, annál kisebb lett a női regényhősök, sőt, a női szerzők aránya is az irodalomban.

Egy algoritmus több mint százezer (egészen pontosan százezernégy) regényt vizsgált meg, a regényeket a HathiTrust digitális könyvtárból választották az 1703 és 2009 között megjelent bestsellerekből. A listán olyan könyveket és szerzőket találni, mint a A Dűne, a Büszkeség és balítélet vagy Raymond Chandler.  Az algoritmust Ted Underwood, az Illionois Egyetem angol és információs tudományok professzora, és David Bamman, a Berkeley információstársadalom-kutatója dolgozta ki, akik nagy potenciált látnak a big data elemzésben a humántudományok területén is. Hozzájuk csatakozott társszerzőként Sabrina Lee, az Illinois Egyetem egyetem végzős hallgatója.

Az adatokból kiderül, hogy nagyjából 1800 és az 1970-es évek között folyamatosan csökken a női szerzők aránya, körülbelül 50 százalékról, kevesebb, mint 25 százalékra. Ugyanebben az időszakban a női karakterek száma is csökkenni látszik, a tendenciák pedig csak a 20. század második felében kezdenek megfordulni.  Nemcsak a szerzők és a karakterek, de a nemek megkülönböztetésére használt szavak, és a speciálisan nem-kompatibilis szavak használatában is tapasztalható változás. (A tanulmány többek közt a szoknya és a bajusz szavakat említi.)

Az 1800-as években például az ’érzett’ (felt) igét inkább a nőkkel kapcsolták össze, míg a ’kapott’ (got) igét inkább a férfiakkal, az 1900-as években pedig az örömmel, vidámsággal kapcsolatos szavak minősültek női szavaknak. A 19. században elsősorban az érzelmek kerültek előtérbe, főleg a női karakterekkel kapcsolatban, míg a 20. században már a test és a ruhák is. Claire Jarvis, a Stanford irodalomprofesszora a tanulmány kapcsán elmondta, hogy első modern angol nyelven íródott regények célja és funkciója inkább a szórakoztatás volt, írójuk nem vágyott irodalmi hírnévre, a férfiak pedig akkor jelentek meg a színen, amikor a regényírás kezdett komoly dolognak látszani.

Underwood, Bamman és Lee tanulmánya nem fed le minden regény, ami az adott időszakban íródott, hiányoznak belőle például az olyan zsánerműfajok, mint a romantikus regény és a krimi. A szerzők olyan könyveket válogattak, amelyeket az egyetemi könyvtárak fontosnak tartanak, és tudják, hogy a zsánerirodalomban lenne még mit megvizsgálniuk, mert az irodalmi nem talán máshogy alakult az irodalom különböző területein.  

Forrás: SmithsonianMag 

Putyinnak egy fiatal ügynöknőre fáj a foga

id22-302384.JPG

A nemzetközi Jason Matthews-bestseller, a Vörös veréb adaptációját március 1-től játsszák a magyar mozik, de máris itt a folytatás. Az árulás palotája az amerikaiakhoz átállt moszkvai ügynöknő történetét viszi tovább, aki életveszélyes játszmába keveredik Putyin Oroszországában. Mutatunk belőle egy részletet. 

Jennifer Lawrence Putyin ügynöke lesz

A Vlagyimir Putyin vezette Oroszországban az orosz hírszerzés tisztje, Dominyika Jegorova keservesen próbálja kiismerni és túlélni a posztszovjet hírszerzés veszedelmes dzsungelét. Épp csak kikerült a Verébiskolából, ahol hírszerzési célokat szolgáló csábításra képezik ki a hallgatókat, egyből Nathaniel Nash CIA-tisztre állítják rá. Ő a kapcsolattartója az amerikaiak egyik legértékesebb kémének, akit valaha sikerült beépíteniük az oroszok közé.

Dominyika Jegorova százados, az orosz polgári Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) munkatársa visszatért Moszkvába, a szervezet központjába. Dominyika mélységesen megveti azokat, akiket szolgál: Putyin Oroszországának oligarcháit, csalóit és bűnözőit, és titokban a CIA-nek dolgozik, mint Washington legértékesebb beépített embere az SZVR-ben és a Kremlben. 

Jason Matthews: Az árulás palotája

Fordította: Fazekas László, Agave, 2018, 496 oldal, 3980 HUF

 

Folyamatos életveszélynek van kitéve, és ezt csak tovább súlyosbítja, hogy szerelmes CIA-s futtatójába, Nate Nashbe. Ez a szenvedély legalább olyan veszélyes mindkettőjükre nézve, mint a Moszkvában végzett kémkedés. Dominyika életét nem egyszerűsíti az sem, hogy megakad rajta Putyin elnök szeme.

Az ügynöknő, aki az orosz államnak ajánlotta a testét

Az illusztráció az egyik külföldi kiadás borítójából készült Első mondat: " Nathaniel Nash már tizenkét órája volt úton, és deréktól lefelé teljesen érzéketlenné vált." Ismét hidegháború van, az orosz kémek soha nem látott igyekezettel dolgoznak Európa destabilizálásán, az amerikaiak közben mindent meg akarnak tudni Vlagyimir Putyinról, hogy megakadályozhassák a terveit.

Miközben mesteri módon igyekszik elkerülni a lelepleződést, Dominyikának meg kell birkóznia gyilkos hajlamú, lelki beteg főnökével, túl kell élnie egy iráni gyilkossági kísérletet, meg kell mentenie egy letartóztatott kettős ügynököt, és valahogyan el kell hárítania Putyin elnök veszélyes közeledését is.

Kémek, akik végigírták a hidegháborút

John le Carré alig másfél évtizedet töltött el a brit titkosszolgálatnál, az akkori évek mégis egy életre elég irodalmi munícióval látták el. A kémek és úgy összességében a hidegháborús színfalak mögötti machinációk világát sokan az ő könyveiből ismerik - vagy vélik ismerni. Hiába bizonygatja...

Olvass bele a könyvbe:

Jason_Matthews_Az_arulas_palotaja_reszlet.pdf by konyvesblog on Scribd

Könyvesblokk: Sutton, Flanagan, Green

kblog_kblokkfejlec_1_1_2_15.jpg

Oldjuk a hétfői stresszt egy seggfejkalauzzal, egy Tasmaniában játszódó apa-lánya történettel és a legújabb John Green-regénnyel. 

Robert I. Sutton: Kis seggfejkalauz

Robert I. Sutton: Kis seggfejkalauz

Fordította: Szieberth Ádám, Athenaeum, 2018, 272 oldal, 3499 HUF

 

Robert I. Sutton túlélési útmutatójából kiderül, hogyan lehet kezelni a seggfejeket, vagyis a bunkó, udvariatlan, inkompetens, kellemetlen alakokat, akikkel nap mint nap összefut az ember a sarki kisbolttól a munkahelyig. Könyvében előbb felállítja a diagnózist, majd olyan kipróbált, bizonyítékokkal alátámasztott stratégiákat mutat, amelyekkel túljárhatunk az eszükön.

Richard Flanagan: Egy tenyér, ha tapsol

Richard Flanagan: Egy tenyér, ha tapsol

Fordította: Kada Júlia, Jelenkor, 2018, 408 oldal, 3499 HUF

 

Bojan Buloh a II. világháború utáni szlovén nyomorból jut el Tasmania egyik távoli felföldjére, ahol egy vízi erőmű építésénél dolgozik. Miután a felesége eltűnik egy hóviharban, egyedül kell gondoskodnia hároméves lányukról. Sonja kamaszkorában elhagyja az otthonát, ám harmincöt évvel később visszatér apjához, aki még mindig az európai háború, és az átélt borzalmak emlékei kísértenek.

John Green: Teknősök végtelen sora

John Green: Teknősök végtelen sora

Fordította: Szabó Luca, Gabo, 2018, 400 oldal, 3890 HUF

 

Százezer dolláros jutalmat ajánlanak fel annak, aki a szökevény milliomos, Russel Pickett nyomára vezet. A tizenhat éves Aza és legjobb barátnője, Daisy úgy döntenek, kinyomozzák, hogy mi történt a férfivel. Elsőként Pickett fiához próbálnak meg utat találni. Azával látszólag minden rendben, jól tanul, jó barát, rendes a szüleivel, ám a felszín mögött sötét gondolatok kavarognak, és komoly harcot vív a mentális betegséggel.

Megjelenés: március 1.

Csak női szerzők könyveit adja ki egy kiadó 2018-ban

405053_10150614058377727_2088926192_n.jpg(Fotó: Kamila Shamsie/Facebook)

Kamila Shamsie (Istent a kőben, Tarandus, 2016, kritikánk ITT) néhány éve felszólította a kiadókat, hogy 2018-ban kizárólag női szerzők könyveit publikálják, és ezzel segítsenek kiegyensúlyozni a könyvkiadásban tapasztalható nemek közötti egyenlőtlenséget. Egy Sheffieldből indult kiadó, az And Other Stories valóra váltotta az ötletét.

A kiadó angol és idegen nyelvű könyveket publikál, és 2012 óta figyelnek rá jobban, amikor egyik szerzőjük, Deborah Levy felkerült a Man Booker rövidlistájára Swimming Home című regényével. Stefan Tobler, a kiadó alapítója egyetért Shamsie véleményével, miszerint a férfiszerzők még mindig több figyelmet kapnak, legyen szó akár a kritikákról, akár a könyvesboltok kirakatairól, akár a fesztiválok vendéglistájáról. Tobler szerint ez nem jelenti, hogy több könyvet adnának el, vagy több rajongójuk lenne, de a presztízsük még mindig nagyobb. A nemek közötti egyenlőtlenség különösen szembetűnő az idegen nyelvről lefordított könyvek esetében, amelyeknek alig 30 százalékát írják nők, mert sokkal kevesebb női szerző kap támogatást azokban az országokban, ahonnan ezek a könyvek származnak.

Az And Other Stories körülbelül évi 12 könyvet publikál, székhelyüket 2017-ben helyezték át Londonba. A Nők Publikálásának Évében már megjelentették a hatvanas évek egyik brit kultszerzője, Ann Quin  ritka és publikálatlan írásainak gyűjteményét, és egy könyvet a svájci Fleur Jaeggytől, de tervben van még a katalán Alica Kopf, az amerikai Christine Schutt, a mexikói Cristina Rivera Garza és az argentin Norah Lange egy-egy műve is.

Shamsie ötlete azonban nem aratott mindenkinél ekkora sikert. Néhányan értékelték, de a gyakorlati megvalósításáig már nem merészkedtek el. Néhányan - például Lionel Shriver - hülyeségnek tartották, mert szerintük elég problémás az a felvetés, hogy a nőknek különleges bánásmódra lenne szükségük, ráadásul visszafelé is elsülhet a dolog. Mások szerint nincs itt semmi látnivaló, és inkább a női szerzők sikereivel kellene foglalkozni.

Két évvel ezelőtt A nőket nem hallani címmel jelentettünk meg egy cikket a Könyves Magazinban. Abban többek között arról írtunk, mennyire ritkán kapnak díjakat a női szerzők.

A nőket nem hallani

J.K. Rowling, Allegra Goodman, Claire Vaye Watkins, Nicola GriffithEnnek a cikknek tulajdonképpen meg sem kellene születnie. Azt gondolnánk, hogy 2016-ban már nagyjából senkit nem érdekel, hogy egy könyvet férfi vagy női szerző jegyez. Azt is gondolnánk, hogy senki nem úgy emel le egy kötetet a...

A BBC megnézte, hogy az elmúlt tíz évben mi volt a nemek aránya a legfontosabb brit irodalmi díjak nyertesei között, és kiderült, hogy míg a Costát 5 nő és 5 férfi kapta meg, a Man Bookerben ugyanez az arány 7-3 a férfiak javára. Nemcsak a női szerzőknek kisebb az esélyük nyerni, de azoknak a könyveknek is, amelyek főhőse nő. Nicola Griffith brit-amerikai író 2015-ben megvizsgálta a 2000 óta odaítélt Man Booker-díjakat, és azt látta, hogy 15-ből 12 nyertes kötet főszereplője férfi.

A britek 2016-ban a könyvekről születő kritikákat is megvizsgálták: a London Review of Booksban mindössze 26, a Times Literary Supplementben pedig 29 százalék volt azoknak a kritikáknak az aránya, amit női szerző könyvéről írtak. Ha viszont az eladásokat nézzük, láthatjuk, hogy 2017-ben a brit eladási listák első 10 helyén 9 nő szerepelt, Murakami Haruki volt az egyetlen férfi, akinek sikerült felférnie a Top10-re. A Bookline sikerlistájának első 10 helyén jelenleg 4 nő (EL James, Danielle Steel, Almási Kitti és JD Robb, vagyis Nora Roberts) szerepel.

Tobler szerint A Nők Publikálásának éve azért nem kapott szélesebb körű támogatást, mert hiába van egyenlőtlenség a nemek között a könyvkiadásban, egy női szerző sem szeretné, ha egy ilyen akció miatt áldozatnak, vagy elnyomottnak látszana. Ő viszont a többiek ellenállása dacára is tenni akar valamit, hogy a mérleg nyelve kicsit a nők felé billenjen.  

Megfulladni egy családba zárva

Olyan fullasztó és zárt regényt írt Papp Sándor Zsigmond, hogy a Gyűlölet felénél már én sem kaptam levegőt, pedig edzett vagyok az Erdély+diktatúra+családtörténet témában (tavaly mi nagyon szerettük Vida Gábor és Tompa Andrea könyveit). Ez a könyv nem engedi, hogy szeressék, mert iszonyatos erővel tör ki belőle a megalkuvás, az árulás, a gyűlölet, a fájdalom, a kudarc és a tehetetlenség. Az erdélyi kisvárosba érkezik Budapestről Loboncz Márton, aki anyja halála után találkozni akar rég nem látott apjával. Márton szülei és nagyszülei történetét mesélik el külső nézőpontból egy másik szálon. A Gyűlölet a hét könyve akkor is, ha boldogabbak nem is lettünk tőle.

Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet

Jelenkor, 2018, 476 oldal, 3499 HUF

 

Az előző nagyregény, az erdélyi bérház történetét elbeszélő Semmi kis életek jó kritikát kapott, külföldön is megjelent. A Gyűlölet hasonlóan komoly vállalkozás (470 oldal), viszont sokkal kegyetlenebb, mintha ennek a bezártságnak saját nyelve lenne, de legalábbis minden szó oxigénhiányos környezetben lesz kimondva. A család saját reménytelenségének a foglya, mintha egyre kisebb dobozba zárnánk őket, hogy semmiképp ne szabadulhassanak ki: a diktatúrában nem hagyhatják el az országot, a párt mondja meg, kinek hol kell élnie, nyomasztó kis lakásban, be kell lépni a pártba, és ha ez nem lenne elég, hasonló fojtogató keretet hoz létre a kisebbségi lét vagy a család is. Képtelenség kitörni, de ezt nehéz belátni, mert ha belátjuk, akkor minek élünk?

Tovább

A túlélők, és nem az áldozatok vére folyik bennünk

edithevaeger_portre_kredit_jordanengle.jpgFotó: Jordan Engle

A magyar származású Edith Eva Eger fiatalkorában tehetséges balett-táncos volt, ám karrierje derékba tört, amikor családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit elveszítette, ő azonban nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és azóta klinikai pszichológusként segít másoknak a traumák feldolgozásban. A kilencvenéves Edith jelenleg Amerikában él, a nyugdíjban nem hisz, ezért még mindig dolgozik, vasárnaponként pedig swing táncolni jár. Nemrég jelent meg A döntés című memoárja, amelyben arról ír, mi tartotta benne a lelket a koncentrációs táborban, és hogyan tudta feldolgozni múltját a szabadulás után. Könyvéről skype-on keresztül, a nagy időeltolódás miatt hajnali kettőkor kérdeztük. Az interjút magyarul kezdtük, de bizonytalan hallásviszonyok miatt végül angolul beszélgettünk.

Miért döntött úgy, hogy könyvet ír az életéről?

Az motivált, hogy van három nagyszerű dédunokám, és azt szerettem volna, hogy ők is tudják, mit cipelnek magukkal. Szeretném, ha büszkék lennének arra, hogy a túlélők, és nem az áldozatok vére folyik bennünk. És el akartam mondani nekik azt is, hogyan tudják az életüket állandó ünneppé változtatni.

A memoárját több nyelvre, köztük magyarra és németre is lefordították. Ez sokat jelent önnek?

Igen, főleg az, hogy németül is megjelent, mert ez a legjobb elégtétel Hitlerrel szemben. De azt mindenképp hozzá kell tennem, hogy nagyon-nagyon sok német volt, aki a saját életét kockáztatva mentett meg zsidókat. Ezt sosem szabad elfelejteni. Az egyik nővéremet, Klárát, aki bekerült egy táborba Budapesten, például a Zeneakadémia professzora, Waldbauer mentette meg. Felvett egy egyenruhát és kicsempészte őt, majd elbújtatta, amíg a háború véget nem ért.

Edith Eva Eger A döntés

Fordította: Farkas Nóra, Libri, 2017, 421 oldal, 3999 HUF

 

Szokta követni a magyarországi történéseket?

Már nem foglalkozom politikával, de még mindig dolgozom, próbálok életeket menteni. Tisztában vagyok vele, hogy jelentős antiszemitizmus van Magyarországon, de reménykedem, hogy valahogy megtaláljuk majd a békét. Amikor fiatal voltam, volt egy jelmondat, amire ma is emlékszem: „Lengyel-magyar határt, zsidómentes hazát!”. Azt sem felejtettem el, hogy az ötvenes években sokan mondták nekünk, hogy ezúttal nem visznek el Auschwitzba, hanem itt helyben ölnek meg. Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy az egyetlen, akit meg tudunk változtatni, mi magunk vagyunk. Az ellenség bennünk van. Ezért szeretnék a béke nagykövete lenni, aki egyesíti, nem pedig szétválasztja az embereket. Ne gondoljunk semmi másra, csak arra, hogyan tudnak erősíteni bennünket a köztünk lévő különbségek. Martin Luther Kinghez hasonlóan nekem is van egy álmom. Olyan világról álmodok, amiben testvérek vagyunk, és nem engedjük el egymás kezét. Mindent megteszek, ami csak erőmből telik, hogy a gyerekeinknek és unokáinknak soha ne kelljen megtapasztalniuk azt, amit nekem kellett. Ez ad értelmet az életemnek.

Ezek szerint még mindig fogad pácienseket?

Most is dolgozom, nem hiszek a nyugdíjban. Szeretném megőrizni a szellemi frissességemet. Most éppen az agy működését tanulmányozom, például azt, hogy mi történik, ha valaki dohányozni kezd kamaszkorában. Az ilyen fiataloknál ugyanis nem fejlődik rendesen az agy, s egy életre megváltozik a működése. Nagyon sokszor dolgozom szülőkkel is, mert a gyerekek számára a legjobb háttér egy boldog házasság. Pároknak segítek abban, hogy miként tudnak együtt családot építeni anélkül, hogy állandóan kiabálnának. Mert a gyerekek nem azt teszik, amit mondunk nekik, hanem azt, amit látnak. És mindent látnak. Ezért jó befektetés megtanulni kommunikálni, konfliktust kezelni és csapatként együtt dolgozni. A gyerekeket pedig arra kell tanítani, hogy végezzék el a feladataikat, például tegyék be a tányérjukat a mosogatóba, vagy a nadrágjukat a szennyesbe. Azok, akik nagyon függtek a szüleiktől, Auschwitzban hamar meghaltak, mert mindig valaki másra vártak. Ezért sokat könyörgök a szülőknek, hogy ne rontsák el a gyerekeiket, ne csinálják meg helyettük azokat a dolgokat, amiket nekik maguknak kell megtenniük.

Tovább