Olvass!

KönyvesBlog

Május 10-ig lehet szavazni a Libri irodalmi közönségdíjra

2016. május 03. .konyvesblog.

libri_irodalmi_dij_2016.jpg

Idén első alkalommal osztják ki a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat, mellyel az előző év legjobb szép- és tényirodalmi könyveit ismerik el. A szavazást meghosszabbították, így a közönség május 10-ig dönthet arról, hogy a döntős 10 könyv közül ki kapja meg a Libri irodalmi közönségdíjat.

A Libri irodalmi díjakra egyrészt tehát a szakmai zsűri, másrészt a közönség szavazhat. A közönség május 10-ig választhatja ki kedvencét a Libri oldalán. A szavazók között 100 darab ajándék könyvcsomagot sorsolnak ki a szervezők, a díj 10 döntős könyvéből. A Libri irodalmi díj és a Libri irodalmi közönségdíj ünnepélyes díjátadója május 25-én lesz. A Libri irodalmi díjat elnyerő könyvek szerzői 1-1 millió forintot kapnak, illetve 25-25 millió forint értékű médiatámogatást, melyet bármely könyvük promóciójára használhatnak fel.

A döntős tíz könyv a következő:

1. Bartis Attila A vége

2. Dragomán György Oroszlánkórus

3. Esterházy Péter-Szüts Miklós A bűnös

4. Forgách András Élő kötet nem marad

5. Nádasdy Ádám A vastagbőrű mimóza

6. Rakovszky Zsuzsa Fortepan

7. Réz Pál Tények és Tanúk - Bokáig pezsgőben

8. Szvoren Edina Az ország legjobb hóhéra

9. Térey János A legkisebb jégkorszak

10. Ungváry Krisztián Magyar megszálló csapatok

A zsűri tagjai: Fullajtár Andrea, Jászai Mari-díjas színész, a Katona József Színház tagja, Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, kritikus, a Móricz Zsigmond Társaság elnöke, egyetemi oktató, Bálint András Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, és Károlyi Csaba irodalomkritikus, író, szerkesztő, az Élet és Irodalom munkatársa, egyetemi oktató. A zsűri moderátora: Vitray Tamás, Kossuth-díjas újságíró, főszerkesztő, riporter, kiváló művész.

Alekszandra Marinyina, a krimi királynője Oroszországban

Az oroszországi rendszerváltást követően az orosz irodalomban új irányzatok jelentek meg, számos új szerző tűnt fel. Sajnos az átlag magyar olvasó viszonylag keveset tud róluk, hiszen jelentős részük továbbra sem kapható magyarul, köztük világszerte ismert és elismert írók. Egészen mostanáig a magyar olvasóközönség nem férhetett hozzá Alekszandra Marinyina regényeihez sem, pedig hazájában, a krimi műfajában ő az egyik legnépszerűbb író. 1998-ban Marinyina könyveit értékesítették a legnagyobb példányszámban Oroszországban, 2006-ban pedig az Évtized írója címet vehette át. Most végre magyarul is megvásárolható!

Alekszandra Marinyina a Lomonoszov Moszkvai Állami Egyetem jogi karán végzett, ezt követően majdnem húsz éven keresztül a Belügyminisztériumban dolgozott. Alezredesi rangban szerelt le.

Alekszandra Marinyina: A sértett neve - SENKI

Detektív Kiadó Kft., 2015, 2990 Ft

 

1992-ben írta első önálló regényét, amelyet egy személyes élmény ihletett; az írónő közvetlen környezetében megtörtént eset – egy megrendelésre írt és ki nem fizetett disszertáció – adta a krimi alapötletét. Ebben a műben tűnik fel a későbbi állandó főhős, Anasztaszija Kámenszkája őrnagy, a Moszkvai Bűnüldözési Központ nyomozója. A könyv nagy sikert aratott és az írónő – számára is teljesen váratlanul – hirtelen óriási népszerűségre tett szert. Az első krimit hamarosan továbbiak követték, és az olvasók már több mint két évtizede nyomon követhetik Anasztaszija Kámenszkája és kollégái sorsának alakulását.

Miben rejlik az írónő népszerűségének titka?

Marinyina rendőri pályafutása során sok mindent látott a saját szemével, megtörtént esetekből tudott meríteni. Oroszország nem egy könnyű hely, akad bőven gyilkosság is, amelyek érdekes témául szolgálhatnak. A nyomozás leírása gyakorlatias szemléletű, logikusan felépített és a realitás talaján mozog.

Alekszandra Marinyina: Kényszergyilkosságok

Detektív Kiadó Kft., 2016, 3190 Ft

 

Legalább ilyen fontos egy jó krimiben, különösen, ha sorozatról van szó, hogy a főhősök, a nyomozók és felügyelők szerethetőek legyenek. Mert gyilkosságok ide vagy oda, mégiscsak az a lényeg, mi történik kedvenc szereplőinkkel, akik nem idealizált figurák, hanem hús-vér emberek, jó és rossz tulajdonságokkal, napi gondokkal és problémákkal. Képesek vagyunk azonosulni velük, sőt jellemükben néha a saját hiányosságainkra is ráismerünk.

Ami leginkább különlegessé teszi ezeket a bűnügyi történeteket, az a megrázó emberi sorsok bemutatása. Egyszerű, hétköznapi emberek, akik rosszkor voltak rossz helyen, így szovjet hatalmi gépezet áldozataivá váltak, vagy rossz családba születtek, vagy a sors mostohán bánt velük. Ez rányomja bélyegét további életükre és személyiségük fejlődésére, és gyakran újabb tragédiába torkollik.

Alekszandra Marinyina: Idegenbeli játszma

Detektív Kiadó Kft., 2015, 3290 Ft

 

A háttérben pedig mindig ott van a rendszerváltás utáni orosz társadalom, annak minden gondjával-bajával, a belügyes világ már-már feudális viszonyaival. Az éles társadalomkritika sosem hiányzik Marinyina műveiből.

Ha nagyon röviden akarjuk összefoglalni, miért olvassák emberek milliói az írónő könyveit, akkor bátran állíthatjuk, hogy az első oldaltól az utolsóig izgalmas és fordulatokban gazdag történetekről van szó, amelyek nők és férfiak, öregek és fiatalok számára egyaránt érdekesek.

Alekszandra Marinyinának eddig három könyve jelent meg magyarul az Orosz Krimik sorozat részeként: A sértett neve – senki, az Idegenbeli játszma és a Kényszergyilkosság.

(x)

Fiona Barton: „Mindig a feleségeket figyeltem”

fionabartonfoto2.jpg

„Fiona Barton évekig újságíróként dolgozott, sokat tudósított nagy bűnesetek bírósági tárgyalásairól, ahol egy idő után már nem is a vádlottak padján álló férfiakra, hanem a padsorokban szorongó feleségekre figyelt. Azokra az asszonyokra, akik általában a háttérbe húzódnak, kezüket tördelik, és a férjeik mellett állnak, bármivel is vádolják őket. Nagy kérdés, hogy mi történik akkor, amikor a tárgyalások véget érnek, az újságírók elvonulnak, a híradók pedig már más bűnügyek motivációit ecsetelik véres részletességgel? Amikor ugyanez a pár magára csukja a lakása ajtaját, és megpróbál visszazökkenni a hétköznapi kerékvágásba?” írtuk nem is olyan rég Az özvegyről, amely egy tragikus bűneset szálait bogozza ki négy ember, köztük a címszereplő özvegy szemszögéből. Fiona Barton a Daily Mail és a Daily Telegraph díjnyertes riportere. Első regénye máris nemzetközi bestseller, melyet eddig 26 nyelvre fordítottak le.

Minek nevezné Az özvegyet?

Egyszerűen fogalmazva egy egy pszichológiai thriller, amelyben egy férfit szörnyű bűnnel vádolnak, egy gyermek elrablásával. De mégsem ennyire egyszerű a dolog. A történetet négy ember szemszögéből mesélem el. Először is úgy, ahogy azt Jean, a vádlott özvegye látja, ahogy visszaemlékszik az életére és felfedezi azokat a momentumokat, amelyek megkérdőjeleznek mindent és mindenkit, amiben és akiben hitt, megbízott. És ebbe beleszőve ismerjük meg a kétéves kisgyerek keresésének történetét az ügyben nyomozó rendőr, a gyerek édesanyja és a témával foglalkozó riporter szemszögéből.

Fiona Barton: Az özvegy

Fordította: Tomori Gábor, XXI. Század Kiadó, 2016, 308 oldal, 3990 HUF

 

Honnan jött a regény ötlete?

Újságíróként rengeteg időt töltöttem a bíróságon. Nagy horderejű ügyek esetében mindig a feleségeket figyeltem, hogy vajon mennyit tudhattak, vagy akartak tudni azokról a szörnyű tettekről, amelyeket a férjük elkövetett. Az foglalkoztatott, vajon hogyan képes megbarátkozni azzal a tudattal egy asszony, hogy szerető férje, az ember, akivel úgy döntött, összeköti az életét, egy valóságos szörnyeteg. Ebből az élményből nőtt ki Az özvegy gondolota és indított el engem egy váratlan utazáson.

Rengeteg titok rejlik Glen és Jean Taylor házasságában, de úgy tűnik, hogy ugyanakkor a szerelem és a biztonság is része szövetségüknek. Hogyan írná le kettejük kapcsolatát?

Mint minden házasság, az övék is a felszín, a belső vágyak és a kompromisszumok összetett kombinációjából áll. A kívülálló számára Jean a kapcsolat szíve, aki a férje körül sürgölődik, míg Glen a fizikai és a társadalmi stabilitás őrzője. De belül ő egy érzelmes és érzékeny férfi, aki állandó visszaigazolásra vágyik önmagával kapcsolatban, a felesége pedig olyan asszony, aki egy egészen más életről ábrándozik.   

Tovább

Sötétségbe borul és a túlélésért küzd Európa

Februári fagyok söpörnek végig Európán, amikor a kontinens szinte teljes elektromos hálózata összeomlik. A következmények katasztrofálisak. A sötétbe borult utakon egymást követik a karambolok, leáll a fűtés, a vízszolgáltatás, a mobilok feltölthetetlenek, az internet elérhetetlen.

Marc Elsberg: Blackout - Holnap már túl késő 

Fordította: Torma Péter, Animus Kiadó, 2016, 688 oldal, 4980 HUF

 

Piero Manzano, az olasz informatikus hackertámadást vél felfedezni a háttérben, de gyanúja a hatóságoknál süket fülekre talál. Az Europol terrorelhárító szakértője, François Bollard végül meghallgatja, ám ekkor olyan e-maileket fedeznek fel Manzano laptopján, amelyek rá terelik a gyanút. A támadók agyafúrtak és kíméletlenek. Európában atomkatasztrófák fenyegetnek, az emberek elegendő élelem, víz, üzemanyag és orvosi ellátás nélkül vegetálnak sötét, fűtetlen lakásaikban. A túlélésért folytatott küzdelem hamarosan oda vezet, hogy a rend már csak a katonaság bevetésével tartható fenn.

Napjaink egyik legnagyobb német regénysikere olyan kérdéseket vet fel, melyekre az emberiségnek mielőbb választ kell találnia. Mert holnap talán már túl késő lesz.

Olvass bele a kötetbe:

elsof-Blackout.pdf by konyvesblog

Humorral még egy stand-upos apa és egy féltékeny barát is könnyebben elviselhető

A tizenöt éves Bakos Virág nem hitte volna, hogy valaha naplót fog írni, de akinek ennyire zizi a családja, annak mindig van feljegyeznivalója. Például, hogy az apja, aki az ország egyik legszomorúbb stand-uposa, mostanában egyre furcsábban viselkedik, ami az ő esetében kevesebb üres üveget és több mosolyt jelent, hogy a nővére, Vera az érettségi tételek magolása helyett fülig belezúgott egy zűrös fiúba, és hogy az antiszociális öccse, Misu, aki máskor egy repülő papuccsal fogadja a köszönését, végül egész rendesnek bizonyul. Mindennek tetejébe a nyakukon van a nénikéjük is, aki mindent megtesz azért, hogy özvegy apjukat összeismertesse vénlány barátnőjével. Ha ezek után még a legjobb barátnőjét is elveszíteni látszik az ember, és a jelek szerint két fiú közül kell választania, akkor nem csoda, ha a vasárnapokat szívesebben tölti egy hálás és kóbor kutyákkal teli menhelyen. Vagy éppen azzal, hogy ártalmatlanná tegyen egy bűnbandát.

Molnár T. Eszter: Stand up! - Egy majdnem normális család 1.

Tilos az Á Könyvek, 2016, 248 oldal, 2990 HUF

 

Molnár T. Eszter első ifjúsági könyve klasszikus naplóregény: hőse egy budapesti kamasz, akinek édesanyja évekkel ezelőtt meghalt, apja nem nagyon találja a helyét, a családot segítő nagynéni örökké a vérüket szívja, a testvérei pedig mind a maguk külön kis világában élnek. Az igaz barátok szerepe ezek után természetes, hogy felértékelődik, és természetesen fáj, ha kiderül, hogy közülük is a legjobb talán mégsem annyira igaz, és mégsem annyira barát. A humor az, ami átlendíti Virágot a legnehezebb helyzeteken is: ez az, ami kiemeli az iskolai közösségből, és ami miatt a fiúk felfigyelnek, a lányok pedig féltékenyek lesznek rá.

A főhős családja kicsit olyan, mintha a szeleburdi család gyerekei már alaposan megnőttek volna, a családot pedig eléggé megcibálta volna az élet, de az egészből mégis olyan kedvesség és olyan erős, pozitív atmoszféra árad, ami miatt még a kicsit hihetetlen bűnbanda-likvidálási műveletet is hajlandó vagyok elhinni nekik. Molnár T. Eszter ifjúsági regénye ugyanis egyértelműen az idei év egyik legkellemesebb meglepetése.

Talán azért, mert aki legalább egyszer az életében nem érezte úgy magát, mint Bakos Virág, az nem is volt kamasz. Vagy azért, mert a szöveg lendületes, dinamikus és nagyon vicces. Vagy azért, mert függetlenül attól, hogy Bakos Virág Budapest kellős közepén él, a mindennapos nyűgjei és örömei ugyanúgy lehetnének egy ózdi vagy balmazújvárosi lány nyűgjei és örömei is. Vagy, mert a sok kusza problémacsomó között, ami a 12+-os korosztály hétköznapjait megkeserítheti, azért nagyon súlyos témák is meglapulnak. Ilyen lehet az alkoholizmus, az öngyilkosság, a másság és a másik elfogadása, a beilleszkedés, az iskolai zaklatás. Ezek legtöbbje érintőlegesen, inkább csak villanásszerűen szerepel a történetben, alapvetően nem ezeken van a fókusz, mégis időről időre felsejlenek a háttérben, vagy az arcunkba tolakodva döbbentenek rá arra, hogy a kamaszok sokkal, de sokkal többet levesznek a körülöttük zajló konfliktusokból és traumákból, mint azt a felnőttek valaha is képzelték.

Walt Whitman tanácsai szexről és diétáról férfiaknak

Walt Whitman amerikai költő álnéven, férfiaknak írt egészségügyi tanácsai kerültek elő 150 év után: a nagy amerikai költő eddig ismeretlen írásait online mutatták be.

A Manly Health & Training (Férfias egészség és edzés) című, tizenhárom részes írássorozatát Whitman a The Atlas című kis New York-i lapnak írta álnéven 1858-ban. Számos diétára, szexre és higiéniára vonatkozó tanácsot fogalmazott meg az írásokban, melyeket most a The Walt Whitman Quarterly Review című online lap mutatott be. Az összesen 47 ezer szavas sorozatot, amely csak néhány könyvtárban maradt fenn, egy egyetemista fedezte fel a The Atlas digitalizált adatbázisában tavaly - írja a BBC News.

Amerikai elemzők szerint Whitman meglepően modern tanácsokat adott a lapban. Olyan kényelmes cipők viselését javasolta, melyek a mai sportcipőknek felelnének meg. Figyelmeztetett az ülőmunka veszélyeire is: "Ti hivatalnokok, irodalmárok, ülő emberek, jólétben élők, semmittevők, ugyanaz a tanácsom: fel!" "Legyen a hús az étrend fő eleme" - intett a költő. A The New York Times és a Time Magazine szerint ezt a tanácsot ma az úgynevezett paleolit étrend apostolai lelkesen üdvözölnék.

Whitmant az Egyesült Államok egyik legnagyobb költőjeként tartják számon, de évekig újságíróként kereste a pénzt, poétaként csak később aratott sikert.

Tanácsadó rovatát azután kezdte írni, hogy Fűszálak című könyve megbukott - a verseskötetet ma egyik fő mesterműveként tartják számon. Ed Folsom, a The Walt Whitman Quarterly Review szerkesztője szerint az írásokban olyan témák - az önművelés és a homoerotikus szerelem - jelennek meg, melyeket Whitman költészetének központi motívumaikét tartanak számon.

(MTI)

Drezdában hevesen csókolóznak a kőangyalok

Márta, a fiatal grafikuslány váratlan küldeményt kap Németországból, és ezzel az élete egy szempillantás alatt a feje tetejére áll. A levél visszarepíti őt a múltba, tíz évvel korábbra, amikor festőnövendékként Drezdába érkezve egyszerre szeretett bele a városba, a királyi kincstár barokk gyöngyfiguráiba, és az egyik nős tanárába. A férfi azóta eltűnt az életéből, most azonban arra kéri, fordítson le neki egy 18. századi, magyar nyelven született útinaplót.

Mörk Leonóra: Lány igazgyöngyökkel

Jaffa Kiadó, 2016, 260 oldal, 2940 HUF

 

A napló lapjain kibontakozó történet nemcsak a gyöngyfigurák alkotójának kilétére derít fényt, hanem arra is, kit ábrázol a titokzatos festmény, amelyet Márta tíz évvel korábban Drezdából hozott magával. Egy különleges lány alakja ölt testet a szemünk láttára a napló lapjain, aki szembemegy minden szabállyal és kötöttséggel, aki a saját útját járja, ezáltal nemcsak önmagát, hanem az általa szeretett férfit is veszélybe sodorva.

Mire a kézirat végére ér, Mártának még egy kérdésre választ kell találnia: létezik-e második esély a szerelemben?

Olvass bele a kötetbe:

mork_leonora_reszlet.docx by konyvesblog

Könyvesblokk: Kolozsi, McEwan, Bator

Szokásos heti könyvesblokkunkban minden hétfőn ajánlunk néhány új könyvet és néhány egészen friss megjelenést, hogy ne maradj le semmiről. Ezúttal titkokkal és elfojtásokkal teli családi nyomozásokkal és egy komoly etikai kérdéseket felvető bírósági üggyel indítjuk a hetet.

Kolozsi László: A bejrúti járat


Kolozsi László: A bejrúti járat

Athenaeum Kiadó, 2016, 424 oldal, 2990 HUF

 

Meddig mondhatjuk, hogy semmi közünk a merényletekhez, a terrortámadásokhoz, meddig mondhatjuk, hogy csak áldozatok vagyunk? Meddig vagyunk urai sorsunknak? A haldokló nagyapa egy orosz szót suttog, mintegy búcsúképpen, unokája fülébe. Az unokát, a sikeres budai ügyvédet, Kozma Pétert, nem hagyja nyugodni, mit akart mondani az öreg. Ahhoz, hogy közelebb kerüljön az igazsághoz, meg kell találnia a nagyapa Don-kanyarnál és a megszállt területeken vezetett naplóját. Ugyanakkor ezeket a háborús feljegyzéseket, a magyar hadsereg viselt dolgairól, nem csak ő akarja megszerezni, hanem mások is. És ezek a mások az ő életére törnek. Tipikusnak nem mondható, mégis hamisítatlan magyar családtörténet bontakozik ki a nyomozása során. A napló, az elhallgatott borzalmak, nemcsak az unoka, de a fiak sorsára is kihatott. Ennek (pontosabban az elfojtásnak és elhallgatásnak) a következménye, hogy a jeles biológus apa (a szegei kutatóintézet egyik prominense) egykor felszállt 240-es, bejrúti járatára.

Ian McEwan: A gyermektörvény

Ian McEwan: A gyermektörvény

Fordította: Lukács Laura, Scolar Kiadó, 2016, 208 oldal, 3450 HUF

 

Fiona Maye felsőbírósági bíró, szakterülete a családjog. Nehéz ügyekben okos, átgondolt, sokoldalúan érzékeny ítéletei jóvoltából a jogásztársadalom egyöntetű elismerését élvezi. Ám a szakmai siker nem feledtetheti magánéleti gondjait: harminc év után házassága összeomlással fenyeget. És épp ebben a válságos pillanatban kell sürgősen ítéletet hoznia egy különleges ügyben. A szép, elbűvölő, tizenhét éves Adam vallási okokból (és hasonlóképpen vallásos szülei támogatásával) nem hajlandó alávetni magát az orvosi kezelésnek, amely megmenthetné az életét vészesen fogy az idő. De dönthet-e világi bíróság az őszinte hit, meggyőződés ellenében? Míg ezt mérlegeli, Fiona meglátogatja a fiút, a kórházi találkozás rég elfeledett érzéseket kavar föl benne, a fiúban pedig új szenvedélyeket szabadít el. Fiona ítélete mindkettőjükre nézve meghatározó következményekkel jár.

Tovább

Olasz sztárszerző könyveihez hasonlítja Szabó Magda regényét a The New Yorker

(Kép forrása)

Amerikában az elmúlt években kezdték felfedezni Szabó Magda könyveit: bő egy év Claire Messud írónő írt elragadtatott kritikát Az ajtóról a The New York Times-ba, 2015 végén pedig a lap feltette a regényt az év legjobb könyveit összegyűjtő tízes listájára. Az eredetileg 1987-ben megjelent regényről - mely először 1995-ben jelent meg angolul Stefan Draughon fordításában, rá tíz évre pedig Len Rix fordította újra a szöveget, 2015-ben pedig a New York Review Books Classics sorozatának részeként jelent meg ismét - azóta is sorra jelennek meg az elismerő kritikák, legutóbb a The New Yorkerben Cynthia Zarin áradozott róla.

A cikk részletesen ismerteti Szabó Magda életét, a kezdeti nehézségeket, és kitér későbbi sikereire is. Zarin szerint az Abigél például hatodik lett a 2005-ös Nagy Könyv versenyen (valójában végül a harmadik helyen végzett, a cikkíró valószínűleg az előzetes 12-es lista alapján írta a 6. helyet - a szerk.), és az emberek még egy hidegebb könyvfesztiválon is türelmesen várakoztak, hogy dedikáltathassák vele a könyveiket.

Zarin egy személyes kitérővel felidézi, hogy a kamasz lányának nagy kedvence volt a Downton Abbey, és amikor az véget ért, találtak egy cikket az interneten, mely olyan sorozatokat ajánlott, amelyek betölthetik a Downton Abbey utáni űrt. Zarin szerint ha lenne egy hasonló cikk, hogy mit olvassunk, miután befejeztük Elena Ferrante nápolyi regényeit (a Park Kiadó ősszel kezdi kiadni Ferrante tetralógiáját - a szerk.), akkor Az ajtó magasan az esélyesek között szerepelne.

A cikk részletesen ismerteti a regény cselekményét - bár valamilyen rejtélyes okból azt írja, hogy a történet falun játszódik -, és kiemeli, hogy Ferrante tetralógiájához hasonlóan Szabó könyve is egy olyan íróról szól, aki a fennálló nehézségek ellenére is alkotni kíván, emellett ugyancsak két asszony kapcsolata áll a cselekmény középpontjában, és történetüket egyikük elmeséléséből ismerjük meg, aki lehet, hogy megbízható mesélő, de az is lehet, hogy nem. Ferrante Lila nevű szereplőjéhez hasonlóan Emerenc is rejtélyes és kifürkészhetetlen az írónő számára, olyan asszony, aki különleges képességekkel rendelkezik, mégis saját magát köti béklyóba.

Tovább

Női körülmetéléssel Kenya függetlenségéért

het_konyve1_1_14_1.JPG

„Minden afrikai egy, és épp az összefogás adja nekik az erőt, hogy olyanná formálják a jövőjüket, amilyet elképzeltek maguknak.” Ez volt az üzenete a Jalada Africa nevű pánafrikai irodalmi lap kezdeményezésének, melynek eredményeként több mint harminc, Afrikában beszélt nyelvre fordították le Ngũgĩ wa Thiong'o A felegyenesedett forradalom, avagy miért járnak felegyenesedve az emberek (The Upright Revolution: Or Why Humans Walk Upright ) című novelláját, ami ezzel az afrikai irodalom történetének legtöbb nyelvre lefordított szövege lett. A lap azért az örök Nobel-esélyes kenyai egyik írását választotta, mert ő a leghangosabb támogatója az afrikai nyelveken írt irodalomnak. Az összefogásról és annak hiányáról szól az eredetileg 1965-ben, angol nyelven megjelent második regénye, melyben egy keresztény hitre áttért család idősebb lánya válik a női körülmetélés áldozatává, halála pedig elmélyíti a szakadékot a Honia (= gyógyítás, újjáéledés) két partján húzódó falu, Makuyu és Kameno között. A hét könyve a Közöttünk a folyó. (Olvass bele ITT) Hashtag: több afrikai irodalmat a magyar könyvpiacra.

Ngũgĩ wa Thiong'o regénye látszólag azokról az időkről mesél, amikor a fehér ember elkezdte egyre beljebb tenni a lábát a gikuyuk* földjére. Misszióval érkezett, bűnnek bélyegzett ősi szertartásokat és kunyhóadó fizetésére kötelezte a törzs tagjait. A Honia két partja eltérően reagált a térhódításra: míg Makuyu a misszióban nevelődött, keresztény hitre áttért gikuyuk otthonává vált, Kameno mindannak gyűjtőhelye lett, „ami szép a törzs számára”. Ngũgĩ wa Thiong'o  regénye közelebbről vizsgálva minden időről beszél, a múltról, a jelenről, és ha nem halljuk meg a hangját, a jövőről is.

Ngũgĩ wa Thiong'o: Közöttünk a folyó

Fordította: Nagy Andrea, Tarandus, 2016, 206 oldal, 2890 HUF

 

Asszony lesz a lányból

Makuyu a megkeresztelkedett Józsué otthona. A férfi istenhite megingathatatlan, bűnnek tart mindent, amit a Biblia, vagyis a fehér ember annak definiál, így a női körülmetélést is, melynek pogányságát sosem mulasztotta el megtorolni, „még ha ez azzal járt is, hogy meg kellett vernie a feleségét. Megtette, mert Isten ítéletét hajtotta ezzel végre.” (49.o.) A WHO szerint körülbelül 200 millió olyan nő él világszerte, aki átesett a beavatkozáson, és 2030-ig további 15 millió 15 és 19 év közötti nő eshet áldozatul a csonkításnak, ami Kenya legnépesebb etnikai csoportjának, a gikuyuknak is központi rítusa. Beavatási szertartás, melynek során feleség-alapanyagot faragnak a lányból, sterilizálatlan pengével, éles kővel, üvegdarabbal, nem bajlódva olyasmikkel, mint az érzéstelenítés. A regényben mindössze a hideg folyóvíz hivatott elzsibbasztani a kezelésbe vett területet. Legsúlyosabb változatának alkalmazása során a lányokat megfosztják csiklójuktól, kis- és nagyajkaiktól, hüvelyüket összevarrják, mindössze egy kis lyukat hagyva, amin a vizelet és a menstruációs vér távozhat. A beavatkozás semmilyen egészségügyi előnnyel nem jár, elmulasztása viszont társadalmi kirekesztettséget von magával: „Ki hallott még olyan lányról, akit nem metéltek körül? Ugyan ki lenne hajlandó teheneket és kecskéket adni egy ilyen lányért?” (58.o.)

Tovább

Elég vagy ehhez, olvasó? - David Foster Wallace és az Infinite Jest

addicaid-david-foster-wallace1.jpg

„Csináltam már néhány vicces és néhány súlyos, intellektuális dolgot, de szomorút még soha” - válaszolta David Foster Wallace (továbbiakban: DFW) 1996 márciusában arra a kérdésre, hogy mi volt a célja második regényével, az Infinite Jesttel. Wallace valami igazán amerikait szeretett volna létrehozni arról, milyen az élet az ezredforduló körüli Amerikában, és a korszak hangulatát leginkább gyomortájékról áradó, mérhetetlen szomorúsággal tudta érzékeltetni. Olyasmivel, aminek semmi köze az ország gazdasági állapotához vagy a tévéből ömlő hírekhez. Ezt a mély szomorúságot nemcsak ő, de kortársai is érezték, könyve alig egy hónappal a megjelenése után már a hatodik kiadásánál járt. A kritikusok többsége azonnal fejet hajtott DFW zsenialitása előtt, a regényt generációs jelentőségűnek kiáltották és szerzőjét az irodalmi Hírességek Csarnokának falába betonozták. A felhajtás hamarosan akkorára nőtt, hogy DFW úgy érezte, a szakma és az olvasók már nem is az Infinite Jestért lelkesednek, hanem a lelkesedésért, amit akönyv kiváltott. A regény magyarul a Jelenkor gondozásában jelenik meg, a fordításon Kemény Lili, Kappanyos Ilona és Sipos Balázs dolgozik.

Húsz év telt el az első kiadás, és nyolc év azóta, hogy a súlyos depresszióval küzdő Wallace  felakasztotta magát claremonti otthonában, ám a rajongás nem csillapodik. Az Infinite Jest az X Generáció Ulyssessévé vált, kultuszt teremtett, hipszterbibliává kanonizálódott és szentté avatta szerzőjét. Pedig Wallace épp a hírnévvel vívta felnőtt élete legnagyobb csatáját.

Minden és még annál is több

Az Infinite Jest a jóléti Clinton-érába robbant bele 1996. február elsején; az olvasók alig pár héttel később már úgy álltak sorba, hogy láthassák a szupersztárrá avanzsált író felolvasásait, mint tíz évvel korábban a Brat Pack-mozgalom szerzőinél, például Bret Easton Ellisnél. A regény címe egy titokzatos filmre utal, ami annyira magával ragadó és szuggesztív, hogy azonnal nézője rögeszméjévé válik. A néző nem lesz képes többé semmi másra vágyni, a képernyő-revület legyengíti és lassan belehal a szórakozásba. Cselekménye két helyszínt kapcsol egymáshoz a Depend Felnőtt Fehérnemű Évében: egy elit teniszakadémiát és egy drog- és alkohol-rehabilitációs központot.

A nem túl távoli jövőben Kanada, Mexikó és az Egyesült Államok egy O.N.A.N. nevű szuperállammá olvad össze, az országot egy agresszív, populista rádiós celeb  irányítja, az Infinite Jestre pedig québeci szeparatisták vadásznak, hogy terrorcselekményeket hajthassanak végre vele. A „hisztérikusan realista”, megjelenésének idején kulturálisan hiperkortárs, grammatikailag bravúros, ám hatalmas kihívást jelentő regény etimológiai szótárral, de minimum egy farmakológiai szakkönyvvel olvasandó, a fej pedig épp úgy lüktet tőle, mint a szív. Az összhatás olyan, mintha egy lecsupaszított Vonnegut-vázra rátekernénk néhány réteg ezredforduló utáni Zolát, írta a könyvről az egyik legendás brat packer, Jay McInerny (Fények, nagyváros), Wallace pedig egy Sierpiński-háromszöghöz hasonlította a regényfolyamot, beacidozott háromszögekhez, amelyek hiperrealista részletekkel megspékelve hallucinogén tudatfolyamként ömlenek az olvasó nyakába. Az olvasó az első sokk után sokkal többet kap, mint egy végtelen és gúnyos tréfát. Az Infinite Jest a szórakozás és szórakoztatás addikciós spiráljának paródiája, a kommercializálódó hétköznapok kritikája, az önmagától megrészegült ember érzelmeinek, félelmeinek, fóbiáinak panoptikuma.

Az Infinite Jest számokban

1079 oldal

577608 szó

20584 szóból álló szókincs

388 végjegyzet

6 cm széles

közel 1, 5 kg

a regényből kihúzott oldalak száma: ~ 300

ideális olvasási idő DFW szerint: 2 hónap

Húsz évvel az első kiadás után még mindig nem értünk egyet abban, hogy mit is jelent ez a regény, vagy mit is akar mondani pontosan, annak ellenére sem, hogy (látszólag) mindenről elmond mindent, ez pedig tökéletesen hasonlóvá teszi az internethez, írja a jubileumi kiadás előszavában a wallace-i életműből inspirálódó újságírógeneráció egyik képviselője, Tom Bissell. Mindkettő túl nagy, túl sok mindent tartalmaz, képes rá, hogy magához édesgessen, de arra is, hogy eltaszítson. Bár az internet nem ebben a regényben bukkant fel először, a túlzott digitalizáció mellékhatásaként jelentkező újfajta szorongásokra Wallace előtt egy író sem figyelmeztetett. A digitális utópiával kapcsolatban végtelenül szkeptikus volt, megjósolta az egyre több funkciót lefedő okostelefonokat, a Skype-ot vagy a Netflixet, de még a szétfilterezett szelfimániát is, amit az Infinite Jest világában a videóhívás miatt felerősödő önbizalomhiány gerjeszt.

Huszonéves korában őszintén hitt abban, hogy az író dolga, hogy megmutassa, mennyire okos. Debütáló regényével, az erősen pynchoni hatásokat mutató The Broom of the Systemmel is a saját intellektusát próbálta bizonygatni, ám később úgy ítélte, a könyvet akár egy 14 éves kamasz is írhatta volna. Épp tíz évvel volt idősebb, amikor megjelent. A Broom egyik fejezetét 1985-ben küldte el egy San Franciscó-i irodalmi ügynökségnek, ekkor ismerkedett meg ügynökével, Bonnie Nadellel is, aki néhány hónappal később eladta a kéziratot a Penguin Bookshoz tartozó Viking Pressnek. A 467 oldalas debütáló kötetet Wallace egy korai interjúban önéletrajzi jellegűnek nevezte: egy fehér, angolszász protestáns fiatal történetének, aki az életközépi válság után identitásválságba sodródik, és többek között attól fél, hogy nem más, mindössze egy nyelvi konstrukció. A regény húszezer példányban kelt el és vegyes kritikákat kapott.

Az Infinite Jest borító-evolúciója

Írásaiban Wallace soha nem tett említést a saját mentális állapotáról, és arról sem, hogy a nyolcvanas évek óta antidepresszánsokon élt. D.T. Max Every Love Story Is a Ghost Story című DFW-életrajzából kiderül, hogy már a középiskolában szorongásos rohamokkal küzdött, ám mivel nem akarta, hogy bárki is gyanút fogjon, a törölköző mellé, amit a pánikkal jelentkező izzadtság eltüntetésére hordott, egy teniszütőt is magával cipelt. A teniszütő nem csak alibiként szolgált, az Amerikai Teniszszövetség 14 és 18 éves kora között előkelő helyeken rangsorolta Wallace-t a nyugati divízióban. A The Broom of the System megjelenése után állapota egyre romlott, ekkor került sor első öngyilkossági kísérletére is, melyet pszichiátriai kezelés és több hónapos rehabilitáció követett. Második könyve, a Girl With Curious Hair (1989) novelláiban szadista republikánus ügyvédek adtak randevút az elnöknek, miközben a képernyőn népszerű amerikai tévéshow-k vibráltak, ám ez sem az olvasókat, sem a kritikusokat nem győzte meg. Alig kapott figyelmet, pedig DFW azt gondolta, jobban sikerült, mint a debütálás, és saját sikertelensége miatt érzett kiábrándultságában ismét öngyilkos gondolatok kezdték kísérteni. A rehabon az övétől teljesen eltérő világokat ismert meg, és rájött, hogy a nála kevésbé intelligens emberek gyakran sokkal jobban menedzselik a saját életüket. Történeteikből inspirálódva visszatért az íráskedve, és eldöntötte, újra prózaíróvá válik vagy belehal a próbálkozásba.

Egy állítólag jó dolog, amit soha nem csinál többé

Mark Costellóval együttműködve 1990-ben megjelentette a Signifying Rappers: Rap and Race in the Urban Present című nonfictiont, amelyben a hiphop amerikai kultúrára gyakorolt hatását vizsgálta, a rapszövegek nyelvezetét, a pénz és a műfaj viszonyát és a faji kérdéseket boncolgatva. A sokáig csak Projektként emlegetett, és kezdetben The Failed Entertainment munkacímen futó regényéről 1991 tavaszán számolt be először az ügynökének. Egy 150 oldalas részlet a Little, Brown egyik szerkesztőjéhez, Michael Piersch-hez is eljutott, aki nyolcezer dolláros ajánlatával csábította kiadójához Wallace-t. Piersch kijelentette, hogy jobban akarja a könyvet, mint a levegőt, és úgy érezte, a kézirathoz foghatót még soha nem tartott a kezében. Legfontosabb feladata az volt, hogy minden bekezdés után feltegye a kérdést, megállna-e a regény az adott szakasz nélkül. Bár a szerkesztő körülbelül 250 oldalnyi húzást javasolt, az időközben Infinite Jestre keresztelt könyvet így sem lehetett 1000 oldal alatt tartani. Wallace a munkafolyamat során néha jól sikerült, de a regénytestből kihullott részeket is letörölt a számítógépéről, mert csak így tudta megakadályozni, hogy vissza ne csempéssze őket a szövegbe. Kiadója a végeredmény látva úgy döntött, a könyv hosszát, sőt a súlyát is a saját javára fordítja, vásárlóit pedig egyetlen kérdéssel provokálta: elég vagy ehhez, olvasó? Az olvasók elfogadták a kihívást, még ha némelyikük olyan trükkökhöz folyamodott is, mint a Guardian újságírója, aki egy konyhakéssel háromfelé darabolva tette felhasználóbaráttá a regényt.

Kemény Lili a Könyvesblognak elárulta, hogy fordítótársaival, Kappanyos Ilonával és Sipos Balázzsal ők is háromfelé szedik a szöveget, méghozzá a három fősodor alapján: „Lonka lefordít egy rehabilitációs központban játszódó, hol pascali, hol New Age-es self help-regényt; Balázs lefordítja a sport allegóriáján keresztül a vegytiszta gondolkodást a fizikai fegyelemmel egybeíró teniszakadémia-szálat; én pedig lefordítom egy Bódy Gábor-szerű filmrendező/atyaúristen és családja posztmodern, lacaniánus-karamazovi regényét. Tehát olyan lesz, mintha mindannyian lefordítanánk egy-egy (jó nehéz) regényt, de egyikünknek sem egyedül kell összedolgoznia a szövegeket azzá a korszakos, kultikus regénnyé, ami az Infinite Jest.

Az Infinite Jestet nemcsak hossza és komplexitása miatt titulálták az X Generáció Ulyssesének, hanem azért is, mert sokkal több ember tart belőle példányt a könyvespolcán, mint ahányan végigolvasták. Miután Jason Segel igent mondott DFW szerepére a regény könyvturnéjának öt napját feldolgozó David Lipsky-könyv, az Although Of Course You End Up Becoming Yourself: A Road Trip with David Foster Wallace adaptációjában, elment egy könyvesboltba, hogy megvegye a könyvet. Amikor az eladónő meglátta, hogy mit választott, a szemét forgatva csak annyit mondott, minden fickónak van ebből egy olvasatlan példánya, akivel valaha randizott. Lipsky a könyvturné utolsó állomásaira kísérte el Wallace-t, és az öt nap végére sikerült elnyernie a bizalmát. Bár az író örökösei nem rajongtak az interjúkötet megfilmesítéséért, és nyilatkozatban határolódtak el a filmtől, a The End of the Tour végül nagyrészt pozitív kritikákat kapott.

DFW könyve lett a Grunge Amerikai Regény, ami az Irónia Évtizedében nem hiányozhat az indie-filmek kardigános hipsztereinek hóna alól, történetét megformálták már legóból, Eschaton-jelenete szerepelt indie-folk videóban (Decemberist: Calamity Song), megfilmesítési jogait pedig a Városfejlesztési Osztály egyik alkotója birtokolja.

A Little, Brown a promóciót is elég komolyan vette, 1996-ban több ezer szakmabelinek, könyvkereskedőnek, és számos médiumnak küldött ki egy hat képeslapból álló beharangozó anyagot: a képeslapok mindegyike olyan jelszavakat harsogott, mint a Végtelen Stílus vagy a Végtelen Élvezet. A kampány meghozta az eredményét, a kiadó egyedül a borítóválasztással fogott mellé. DFW utálta az eredetit, mert szerinte túlságosan hasonlított az American Airlines légitársaság biztonsági útmutatójához. Az volt a terve, hogy egy olyan fotó kerül majd a címlapra, amin Fritz Lang instruál több száz borotvált fejű statisztát a Metropolis forgatásán, ám a kiadó túl zsúfoltnak és mozgalmasnak találta a képet, így végül maradtak a felhők.

3-film-metropolis-1927-granger.jpgWallace eredetileg ezt a képet akarta a borítóra

Wallace gigantikus opuszát olvasni olyan, mintha nyakig merülnénk a kilencvenes évek sajtburgerszagú, MTV-fixált, hedonista univerzumában, és fejest ugranánk egy saját diszkomfortzónájában ragadt, megszállott és néha követhetetlenül gyorsan szerváló író zavarosan örvénylő agyába. A legjobb prózaírók képesek valóságosabbnak mutatni a világot annál, amilyen, írja Bissell, ám DFW még ennél is többre volt képes. Megtanította az olvasóink, hogyan tanulmányozzák a környezetüket a prózáján átszűrve akkor is, ha épp nem az ő könyvét olvassák. A DFW-i világban viszont a végtelen tréfának nem nevetés lesz a vége.

A cikk eredetileg a Könyves Magazin februári számában jelent meg.

Udvaros Dorottya, Máté Gábor és Scherer Péter is kortárs irodalmat olvas fel - neked

javitott_1.jpg

Tavaly decemberben indult el a Margó.fm - Hallgass, olvasó! hangoskönyv applikáció, idén pedig új témákkal, szerzőkkel, szövegekkel és színészekkel folytatódik az irodalomnépszerűsítő projekt. Elsőként az Aegon Művészeti Díj tíz jelöltjének szövegeit hallgathatják meg a felhasználók, így az Aegon-díjas Oravecz Imre verseit, valamint Bartis Attila, Dragomán György, Esterházy Péter, Marno János, Rakovszky Zsuzsa, Szvoren Edina és Térey János műveit, de részlet hangzik el Réz Pál és Parti Nagy Lajos közös interjúkötetéből is. Az idei tíz jelölt szövegeit Udvaros Dorottya, Máté Gábor, Szikszai Rémusz, Scherer Péter és Polgár Csaba tolmácsolásában hallgathatjuk meg akár utazás közben.

Ezt a tematikus blokkot az EUNIC Hungary kezdeményezésére létrejött, az európai irodalmak Irodalom Éjszakája színes kavalkádjából válogatott szövegek követik, a Katona József Színház színészeinek közreműködésével. Az ingyenes, Margó.fm néven futó alkalmazást tavaly indította útjára Budapest Főváros Önkormányzata, a BVA Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. és a Margó Irodalmi Fesztivál. Az applikáció iOS és Android rendszerű készülékeken egyaránt elérhető.

Még több infóért katt ide!