Olvass!

KönyvesBlog

HOSSZÚ: A világirodalom legférfiasabb Bette Davis-imitátora

2015. március 28. erreni

hosszuuuuu_1_2.jpg

Alig egy hónappal a Könyvfesztivál előtt őrült nagy luxus olyan szöveget olvasni, amit egy magyar kiadó sem fog megjelentetni Jonathan Franzen látogatásának tiszteletére. Az alábbi öt cikk és egy dokusorozat fogyasztása közben az őrült nagy luxus helyett csak egy kis lelkiismeretfurdalást éreztem, amiért nem azt olvasom, amit kéne - egészen addig, amíg rá nem fogtam az egészre, hogy munka. A Hosszúból a héten például az derül ki, hogy melyik parókás író hasonlított Bette Davisre, hogy mi köze a maffiának a könyvekhez, és hogy le tudja-e írni Margaret Atwood D.T.-nek a Tűzjárónak, Meereen királynőjének, az andalok, a rhoyne-iak és az Elsők királynőjének, a Nagy Fűtenger khaleesijének, a Sárkányok Anyjának, a Bilincsek Letörőjének teljes nevét.  Shakespeare-nek mindenhez van köze, írja azt George R. R. Martin, vagy a feldarabolt, bezsákozott és tengerbe dobált ÉLET.

KOK menni Ámeriká 2.

A NYT végre publikálta a kedvenc mostanában megjelent cikkem második részét, amiben Karl Ove Knausgård folytatja amerikai útját, és nemcsak a vikingekre, de saját sosem látott, amerikanizálódott kuzinjára is rátalál. KOK illegáldohányzik a bérelt autóban, svéd pincérnővel ismerkedik egy BBQ-étteremben, és még a korábban kétkedéssel fogadott fotóssal is összebarátkozik. Közben könnybe lábad a szeme a természet csodáitól, és rájön, hogy hiába próbálkozik az angollal, mindig egy messziről jött idegen marad.

A cikkből annyi idézetet tudnék kiemelni, hogy inkább nem emelek ki semmit. Az első rész ebben a Hosszúban, a másodikat itt tudjátok elolvasni>> 

Atwood <3 Trónok harca

Van egy nő. Szeretem – írná Esterházy Péter, majd gyorsan hozzátenné, hogy Estillára gondol a Kossuthkifliből, esetleg Nórára a Barátok köztből. A mostanában leginkább apokaliptikus disztópiában gondolkodó Margaret Atwood a Trónok harcáról áradozott hasonlóképpen a Guardianban. Könyveit olvasva nem is olyan nehéz elképzelni, hogy szigorúan növényi eredetű rágcsát ropogtatva izgulta végig a kanapén a Vörös Nászt. Nagyon reméli, hogy Tyrion Lannister megússza a shakespeare-i vérfürdőt, és azt is, hogy szamárfejet varrjanak oda, ahol korábban a feje volt, Daenerys Targaryen nevét pedig szerinte is kihívás helyesen leírni. A Guardian cikkében megszólal még KT Tunstall, Al Murray, és Sue Perkins is, aki egészen addig imádott a sorozat főcímzenéére táncolni, amíg tánc közben egyszer el nem törte a lábujját. A lábujjtörés ugyan kevésbé shakespeare-i, mint a szamárfej, de legalább annyira fájdalmas.

Margaret Atwood gyerekbűnözésről, nemi erőszakról és vérfertőzésről itt>>

Édesanyám! Még mindig nem perdül az az átkozott rokka...

Két irodalomtörténeti tény van, amit egy középiskolás sem felejt el beleírni a témazáróba. Az egyik, hogy Ady Endrét a vérbaj vitte el, a másik, hogy Szapphó a lányokat szerette. (Harmadikként valószínűleg Kazinczy Ferenc kitömött néger barátja is odafér majd a sorba.) Az elmúlt években két olyan Szapphó-szövegtöredék is felbukkant, ami mindent megváltoztathat, amit a leszbikus szót ránk hagyományozó költőnőről gondoltunk. Az ókori kritika istenítette művészetét, ám a legendák szerint a korai egyház elégette verseit – szerintük ő csak egy „szexőrült kurva volt, aki saját bujaságát énekelte meg”.  A bizánci nyelvészek nagyon sajnálták, hogy nem maradt fenn több szövege, és nagyon sajnálják napjaink Szapphó-tudósai is, akik abban sem értenek egyet, hogy a műveket szólisták vagy kórusok adták-e elő, és hogy ünnepelték vagy épp elutasították-e a házasság és a szerelem hagyományait. Még Szapphó szexualitása sem teljesen tisztázott.

Even Sappho’s sexuality, which for modern readers is the most famous thing about her, has been controversial from the start. However exalted her reputation among the ancient literati, in Greek popular culture of the Classical period and afterward Sappho was known primarily as an oversexed predator—of men. This, in fact, was the ancient cliché about “Lesbians”: when we hear the word today we think of love between women, but when the ancient Greeks heard the word they thought of blow jobs. In classical Greek, the verb lesbiazein—“to act like someone from Lesbos”—meant performing fellatio, an activity for which inhabitants of the island were thought to have a particular penchant. Comic playwrights and authors of light verse portrayed Sappho as just another daughter of Lesbos, only too happy to fall into bed with her younger male rivals.

Seneca például egy olyan görög tudós miatt panaszkodott, aki meg volt győződve róla, hogy a költő prostituált volt, napjain Szapphó-kutatói pedig még mindig nem tudnak túl sokat.

The uncertainties plaguing the biography of literature’s most famous Lesbian explain why classicists who study Sappho like to cite the entry for her in Monique Wittig and Sande Zeig’s “Lesbian Peoples: Material for a Dictionary” (1979). To honor Sappho’s central position in the history of female homosexuality, the two editors devoted an entire page to her. The page is blank.

Szapphóról többet, hosszabban a New Yorkeren>>

Az író, aki a butch Bette Davisre hasonlított

Ha a trollok trollja, Gore Vidal azt nyilatkozta egy pályatársáról, hogy élete „elbűvölő fekete komédia”, akkor arra a pályatársra érdemes odafigyelni. Alfred Chester azzal tűnt ki a meleg írók közül, hogy sokkal explicitebben írt meleg témákról, mint kollégái. Vidallal ellentétben, aki sosem coming outolt, és aki saját bevallása szerint sosem feküdt le 53 évig hűséges társával, Howard Austennal, Chester vállalta identitását, és könyveiben ünnepelte melegségét. A Vice gigacikkben fejti meg Chestert, „az egyetlen amerikai forradalmárt”, aki nem a Marsról, hanem a Vénuszról jött, aki úgy fejezte ki a szeretetét, hogy fojtogatni kezdte az imádott férfit, és akinek utolsó, rosszul illeszkedő, narancssárga parókája egy konyhai tűz martalékává lett.

A parókára azért volt szükség, mert Chester egy gyerekkori betegség miatt teljesen megkopaszodott. Az első parókájáról így írt:

It was like having an ax driven straight down the middle of my body. Beginning at the head. Whack! Hacked in two with one blow like a dry little tree. Like a sad little New York tree.

Vidal nem tévedett, Chester élete tényleg fekete komédia volt. Győződjetek meg róla a Vice-on>>

"Sweet baby, I need fresh blood"

Végül emlékezzünk meg az utóbbi idők legjobb dokumentumfilmsorozatáról, aminek látszólag semmi köze az irodalomhoz. A The Jinx: The Life and Deaths of Robert Durst című hatrészes minisorozat egy New York-i ingatlanmogul fiáról szól, aki vagy hidegvérű sorozatgyilkos, vagy a világ legszerencsétlenebb embere, aki mindig rosszkor volt rossz helyen. A könyvek a maffia képében kúsznak a történetbe, a Durst körül felbukkanó második hulla, Susan Berman ugyanis halála előtt épp arról írt, amit apai ágról elég jól ismert. A szervezett bűnözésről. A Jinx nemcsak Berman könyve miatt került a Hosszúba a héten, hanem azért is, mert egy tökéletes arányérzékkel megkomponált klasszikus krimi, amiben Samuel Beckettnek is jut némi mellékszerep. A New Yorkerben Adam Gopnik értekezik arról, hogy mi köze Durstnek Shakespeare-hez, de csak akkor olvassátok el a cikkét, ha túl vagytok az utolsó részen, mert már az elején felrobbantja a spoilerbombát.

Shakespeare kontra Robert Durst erre, a sorozatot keressétek a megfelelő helyeken >>

Elhunyt a Nobel-díjas Tomas Tranströmer

Nyolcvanhárom éves korában csütörtökön meghalt Stockholmban Tomas Tranströmer Nobel-díjas svéd költő - adta hírül a svéd Svenska Dagbladet napilap pénteken.

A lap a Svéd Akadémiára hivatkozott, amely a legrangosabb irodalmi díjat a költőnek ítélte 2011-ben. Az indoklás szerint a költő sűrű és tiszta képeivel tárja fel előttünk a valóságot. 1974 óta először volt svéd nyertese a díjnak.

A stockholmi Södra Középiskolában tanult, majd 1956-ban pszichológia szakot végzett a Stockholmi Egyetemen. 13 éves korában kezdett írni, első verseskötete, a 17 dikter (17 vers) 1954-ben jelent meg. Teljes költészeti termése 1997-ben látott napvilágot angolul New Collected Poems címmel, Robert Fulton fordításában. A Den stora gåtan (A nagy rejtély) megjelenése után a Fulton-féle kötet ezzel kiegészítve újra megjelent The Great Enigma: New Collected Poems címmel 2006-ban. Tranströmer 1993-ban tette közzé rövid önéletrajzát Minnena ser mig (Az emlékek látnak) címmel.

Tranströmer 1990-ben bekövetkezett agyvérzése óta ágyban feküdt, beszédkészségét elvesztette. Agyvérzése előtt Tranströmer elismert pszichológus is volt, dolgozott javítóintézetekben, börtönökben, foglalkozott fogyatékosokkal, kábítószerfüggőkkel. Kiváló zongorista, fél kézzel agyvérzése óta is gyakorol. Összegyűjtött verseit több mint hatvan nyelvre, köztük magyarra is lefordították.

Tomas Tranctrömer nemcsak az egyik legtöbb nyelvre fordított svéd költő, de maga is jelentős műfordítói munkássággal büszkélkedhet. Más költők mellett magyarokat is fordított, a legismertebbek közül Illyés Gyulát, Nagy Lászlót, Nemes Nagy Ágnest, Pilinszky Jánost, Szabő Lőrincet, Tandori Dezsőt, Weöres Sándort is. Tranströmert Pilinszky Jánoshoz baráti szálak is fűzték, Pilinszky pedig neki ajánlja A hóhér naplójából című emlékezetes versét.

(MTI)

 

Nyávogó nők ihlették meg Makkot és Örkényt

Egy filmrendező memoárjából sokkal több izgalmas dolgot meg lehet tudni annál, mint hogyan készültek a kultfilmjei. Makk Károlyéból például kiderül, hogy milyen is volt valójában Darvas Iván vagy Psota Irén, mivel ütötte agyon az időt a mester, ha a forgatás végeztével útnak eresztette a színészeket és letette kezéből a forgatókönyvet, a kamerát. A legérdekesebbek azonban a Rákosi- és főként a Kádár-éra hatalmasságainak és művészeinek szembenállásáról, alkudozásairól szóló anekdoták. Hogyan lavíroztak az érvényesülni akaró filmesek a tűrt, tiltott és támogatott közti sávokban, amikor még nem (csak) pénzelosztó, hanem egypártszempont alapján működő intézmények mutatták fel a piros vagy zöld jelzést. Hogyan tudta elérni valaki, hogy nem kívánt filmje mégis elkészülhessen, és mik voltak azok az ötletek, amik a politikai döntéshozók könyörtelen intése nyomán örökre hamvába holtak.

Makk Károly: Szeretni kell – Egy élet filmkockái

Kossuth Kiadó, 2014, 500 oldal, 3392 HUF

 

Az idén kilencven éves Makk Károly az egyik utolsó dinoszaurusz. Liliomfi, Megszállottak, Macskajáték, Szerelem, Egymásra nézve – csak néhány filmtörténeti mérföldkő, ami kikerült a keze alól az elmúlt évszázadban. A kilencven év szép, kerek kor, ideje, hogy tulajdonosa számot vessen életével és emlékeit közkinccsé tegye. A rendező pedig nem spórol az energiával: vaskos, közel ötszáz oldalas memoárt írt, melynek lapjain szinte mindenki felbukkan, aki számított a politikai és a művészvilágban az ötvenes évektől napjainkig.

Makk Károlyról, az emberről egyébként viszonylag keveset tudunk meg. A rendező legbelső világát gondosan őrzi, vívódásai elől szemérmesen elzárja az olvasót, a könyv vége felé buknak csak fel az idősödő rendezőből a halálfélelem szaggatott hangjai. A külső történésekről viszont szívesen beszél, sőt locsog. Együtt ténfergünk vele Budapest lőporfüstös utcáin 1956-ban. Meglessük, amint egy autóban ülve a fiatal Törőcsik Marival flörtöl, elkísérjük Marina Vlady-val közös sétáira, végigizguljuk Déry Tiborral, majd később a filmstúdióval vívott, reménytelennek tűnő csatáit a Szerelem forgatókönyvéért és megfilmesítéséért (pedig ismerjük a hepiendet). Ellátogatunk a cannes-i fesztiválra, és az Oscar-díj átadóra. Kiderül, hogyan reagált a rendező első felesége, Krencsey Marianne a házasságkötő teremben, amikor megtudta, hogy választottjának harmadik neve Jenő. Bosszankodhatunk a filmekért felelős intézmények vezetőinek hozzá nem értésén, fafejűségén, beleláthatunk a kultúrpotentát Aczél Györggyel folytatott játszmákba.

Tovább

Extrákkal jelenik meg a 2001. Űrodisszeia - Mutatunk egy részletet!

Vajon lehetséges, hogy az emberi civilizáció fejlődése az ősidőkben idegen lények beavatkozása nyomán indult el? És ha igen, mi lehetett a célja ezeknek az idegeneknek?

A 21. század űrhajósai a Naprendszer felfedezése során földönkívüliek nyomaira bukkannak, melyek egészen új megvilágításba helyezhetik Földünk történelmét. Expedíció indul tehát az óriásbolygók felé, hogy megválaszolja a kérdéseket, de amit ott talál, az a legfantasztikusabb elképzeléseket is felülmúlja.

Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick 1964-ben elhatározta, hogy elkészíti minden idők legjobb SF-filmjét. Négyévi munkával valósult meg a 2001. Űrodisszeia, a végeredmény pedig mérföldkő lett a zsáner történetében. A legismertebb SF-könyvek között tartják számon, három folytatása született, és méltán vált legendává. 

Arthur C. Clarke: 2001. Űrodisszeia

Fordította: Göncz Árpád, Metropolis Media, 2015, 264 oldal, 2632 HUF

 

Ez a legenda most új kiadásban kerül az olvasók kezébe - megőrizve Göncz Árpád eredeti fordítását, és kiegészítve különleges extrákkal, amelyek most jelennek meg először magyarul. Egy megemlékezéssel, egy, az ezredfordulóra készült előszóval, valamint a regény egyik forrásnovellájával!

Olvassatok bele!

2001_beleolvasó

 

Mi számít sikernek ma a magyar irodalomban?

Mit szólt Nyáry Krisztián, amikor felkérték a Magvető vezetésére? Mi számít ma sikernek a könyvkiadásban? Hogyan lehet eljutni a fiatal olvasókhoz? Baló György műsorában Nyáry Krisztián, a Magvető igazgatója és Radnóti Sándor kritikus, irodalomtörténész beszélt magas- és középkultúráról, marketingről, és a csökkenő példányszámokról. Kigyűjtöttük a beszélgetés néhány izgalmas részletét, de érdemes a teljes videót is végignézni!

  • Még mindig meg vagyok lepve – mondta Nyáry Krisztián arra, mit szólt, amikor felkérték a Magvető igazgatására. Egyszer van az ember életében egy ilyen lehetőség – tette még hozzá.
  • Radnóti Sándor az „ősidőkben” három évig volt a Magvető szerkesztője.
  • Nyáry: Az író szempontjából a siker mércéje – az eladott példányszám mellett –, hogy könyvei eljutnak-e ahhoz a közönséghez, amelyhez ő szeretné. Ezt kell összehangolni a kiadó céljaival.
  • Hogy lehet eljutni a fiatalokhoz? Nyáry nem pesszimista ezen a téren, a slam poetry esteken például tömegek vesznek részt, kérdés, hogyan lehet ugyanezeknek az embereknek versesköteteket eladni.
  • 25 éve még 100 millió fölött volt az eladott összesített példányszám Magyarországon, ez 1997-ig meredeken csökkent, majd 2013-ra 40 millió alá esett. A csökkenés 60 százalékos.
  • Radnóti: A Kádár-korszakban más irodalomkép volt az olvasóban, és más irodalmi öntudat az íróban is. A Kádár-korban a szórakozási lehetőségek kevésbé voltak diverzifikáltak, emellett az irodalomban előszeretettel keresték azokat a célzásokat és utalásokat, amelyeket egy korlátozott nyilvánosság keretei között csak itt találtak meg. Ebből a szempontból Esterházy és Spiró is „aranybánya” volt. Ez megszűnt a rendszerváltás után, ami az írószerep megváltozásával is járt.
  • Nyáry: Ha már 3 ezer kötetben elmegy egy verseskötet, az sikernek számít, novelláskötetnél ez a szám 5 ezernél húzható meg, regények szerencsére elmennek 10 ezer fölötti példányban is.
  • Születtek remekművek a rendszerváltozás után is, példaként hozható Esterházy Harmonia caelestise vagy a Párhuzamos történetek Nádastól (Radnóti Sándor).

Tovább

"Szinte láttam a figurákat, csak le kellett rajzolni őket” - Vuk 75 éves lett

 scan_pic0021_1.jpg

Mühlbeck Károly rajza a Csí kötetben (1940)

Valószínűleg elkallódott volna Fekete István állatregényeinek rengetegében, ha Dargay Attila rajzfilmje nem teremt belőle klasszikust. Az idén 75 éves róka, Vuk sikere azóta is töretlen.

Fekete István nemcsak azzal vált Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írójává, hogy műveit magyar nyelven már több mint tízmilliós példányszámban adták ki, de népszerűsége olvasásszociológiai felmérésekben is kimutatható. Legsikeresebbek azok az állatregényei, amelyeket 1940 és 1966 között vetett papírra. Csí, Kele, Lutra, Bogáncs történeteihez az ihletet többnyire a saját élményeiből merítette. Volt is miből, mivel szülőfaluja, Gölle híres állattenyésztő község. Az erdő vadjai között pedig simabőrűként előszeretettel vadászgatott, innen eredhetett a rókák iránti vonzódása is. Érdekes anekdota, hogy szépírói karrierje is közvetve a rókáknak volt köszönhető. A Nimród vadászújságban az 1930-as években megjelent Traktort követő rókák című írását olvasva barátja, a nagy Afrika-kutató vadász, Kittenberger Kálmán a következőt mondta: Miért nem írsz te mást is? Az a traktoros róka kitűnően van megírva."

Bármennyire is lebutítottnak tűnnek Fekete állatregényei, ez éppen arra a művészi tudatosságra utal, hogy az állatszereplők egymással való érintkezésükben a hihetőség határain belül maradjanak: hőseinek nyelvhasználata, fogalmi készlete illeszkedik életmódjukhoz, környezetükhöz, ahhoz, amit saját érzékszerveikkel az őket körülvevő világból érzékelnek.

Könyves Magazin

Libri-Shopline, 2015, 72 oldal, 870 HUF/5 pont + 199 HUF

nterjú Lena Dunhammel, David Cronenberggel és az 5 legígéretesebb elsőkönyves exkluzív fotókon 

 

A Vuk elsőként 1940-ben jelent meg a Csí - Történetek állatokról és emberekről című kötetben, de annyira sikeresnek bizonyult, hogy 1965-ben önálló kisregényként is kiadták. A természetábrázolásba ágyazódó fejlődésregény megható és szép elbeszélés egy kis róka felnőtté válásáról és az élet végtelen körforgásáról, amely a természet és az állatok szeretetére, tiszteletére tanít. Átélhetővé teszi a kizsákmányoló és uralkodó embereknek alávetett vadállatok nézőpontját. Főhőse egyszerre üldöző és üldözött, kalandos utat bejárva találkozik a lét örömeivel és nehézségeivel, miközben rengeteget tanul idős mesterétől, Karaktól, hogy végül magabiztos, gondoskodó felnőtté váljon.

Tovább

422 művészeti könyv ingyen a Metropolitan múzeumból

9780300204308.jpg

Minek fizetnél vagyonokat az Amazonon a Metropolitan Museum of Art katalógusaiért, ha most ingyen is megszerezheted őket? A New York-i múzeum MetPublications című gyűjteményében öt évtizednyi általuk megjelentetett művészeti könyv között kutakodhatsz, a kiadványokat pedig le is tölteted. Az online könyvgyűjtemény az évek során 422 példányosra dagadt, de négyszázezer ingyenesen elérhető művészeti alkotást is nézegethetsz a múzeum honlapján, ami rendkívül rossz hatással van a munkamorálra. (Azt már nem is merjük mondani, hogy a Getty Virtuális Könyvtárában 250 művészeti könyv érhető el. Teljesen ingyen.)

Forrás: OpenCulture

Bukowski imádta a dorombolást, de a cenzorokat nagyon sajnálta

bukowski_1.jpgHa tartanánk egy közvélemény-kutatást Charles Bukowski kedvenceiről, valószínűleg az alkohol végezne az első helyen. Pedig az ital és az irodalom mellett volt még valami, amit Bukowski rajongva szeretett. A macskák. Következő életemben macska akarok lenni, írta, a macskaság előnyeit pedig a napi 20 óra alvásban, és az etetésben látta, de az üldögélve segget nyalást is elég jó programnak tartotta. Egy hamarosan megjelenő verseskötettel, az On Cats-szel (A macskákról) Bukowsi is csatlakozik majd a macskarajongó írók népes táborához TS Eliot vagy épp Doris Lessing mellé.

Jó dolog, ha egy csomó macska vesz körül, írta Bukowski. Szerinte, ha rosszul érzed magad, csak ránézel egy macskára, és máris jobban leszel, mert a macskák mindent tudnak, és mindent annak látnak, ami. Ők a mi megmentőink, írta, és úgy vélte, minél több macskád van, annál tovább fogsz élni. Ha 100 macskád van, tízszer tovább élsz, mint ha csak 10 macskád lenne. Egyszer majd mások is rájönnek erre, viccelődött, macskák ezreivel fogják körülvenni magukat, és örökké fognak élni. Életrajzírója, Howard Sounes szerint Bukowski öregkorában már kicsit érzelgősen nyilatkozott a macskákról, és feleségével, Linda Lee-vel elég sok nyávogó állattal vette körül magát.

Charles Bukowski: Nők

Fordította: Pritz Péter, Trubadúr, 2014, 448 oldal, 2990 HUF

 

A kötetet megjelentető Canongate kiadó képviselői szerint Bukowskiról mindenkinek a rock’n’ roll életforma jut eszébe, ám a versek egészen új, szelíd oldalát villantják majd fel. A októberben megjelenő kötetet egy Bukowski eddig kiadatlan levelei tartalmazó könyv előzi meg júliusban, a címe On Writing (Az írásról) lesz. A kötet tartalmazza majd egy magazinszerkesztő levelét, aki megírta neki, hogy az előolvasónak nem tetszett a szöveg, amit küldött, mire Bukowski csak annyit válaszol, az előolvasás elég jó munkának hangzik, és ő is előolvasó akar lenni.

Egy másik, 1985-ben írt levelében leírja, mit szól ahhoz, hogy egy holland könyvtár polcairól eltávolították 1983-as novelláskötetét, a Tales of Ordinary Madness-t, mert szadistának, helyenként fasisztának és diszkriminatívnak találták. Ha nem elismerően ír a nőkről, a feketékről vagy a homoszexuálisokról, az Bukowski szerint csak azért van, mert akikkel találkozott, azok nem voltak épp úrinők vagy úriemberek. Úgy vélte, csak akkor nem piszkálják a kritikusok, ha olyan rossz emberekről ír, akik történetesen fehér férfiakról. Tényleg szükség van arra, hogy kijelentsem, a nők, a feketék és a homoszexuálisok között is vannak jó emberek? – kérdi levelében Bukowski.  A cenzúra szerinte azoknak az eszköze, akik el akarják rejteni maguk elől a valóságot, és csak egy utat ismernek, pedig számos út létezik, ám ő nem tud haragot érezni irántuk, inkább csak szörnyű szomorúságot.

Forrás: Guardian

 

A pokol kapujában csak zsarnoki módszerekkel tartható fenn a rend és a jövő

Első mondat: "Mustin egy jó órája leste a Schmidt & Bender céltávcsövén át a lényt."

Annak ellenére, hogy A pokol kapujában egy roppant szórakoztató, olvasmányos könyv, makacsul ül rajta a trilógiák középső részének tipikus átka: nem tud nem egy szükséges, de kevésbé kiforrott átvezetés lenni a hangot markánsan megadó, erőteljes első könyv és a mindent eldöntő, (remélhetőleg) letaglózó erejű finálé között. Pedig csak egy hajszál választja el attól, hogy önmagában is fantasztikus tanulmány legyen egy elkorcsosult társadalomról és a zsarnokság természetéről. (Aki a Wayward Pines-trilógia első részét még nem olvasta, de tervezi, az innentől kezdve inkább akkor jöjjön vissza a cikkhez, ha már túl van rajta. Az első részről ITT írtunk.)

Ethan Burke, aki a Wayward Pinest kínok között, delíriumosan, kábultan, kvázi félholtan futotta-tántorogta-harcolta-menekülte végig, most azt a rendszert szolgálja, amely nemrég még az elpusztítására tört. Csakhogy most már tudja a titkokat: hogy kétezer évvel a jövőben, a csaknem teljesen kihalt (illetve bestiákká mutálódott) emberiség utolsó, és ebből következően bizarr városkájában, faja utolsó, kizárólag a puszta önfenntartásra berendezkedett mentsvárában van. Wayward Pines briliáns, látnok, ám kíméletlen ura, David Pilcher azonban csak brutális, hazug és zsarnoki módszerekkel képes fenntartani a rendet és a jövőt – és ebből a jövőből Burke és felesége nem kérnek (ahogy a többi lakos úgy általában sem), így a városka puskaporos hordóvá válik.

Blake Crouch: A pokol kapujában

Fordította: Makai Péter Kristóf, Agave Könyvek, 2015, 336 oldal, 2533 HUFB+

 


Míg a Wayward Pines a Twin Peaks, az X-akták és a Lost egyfajta keveréke volt, és minden a megmagyarázhatatlannak tűnő rejtélyek leleplezéséről szólt benne, A pokol kapujában a kérdésekre kapott kegyetlen válaszok feldolgozásának történetét meséli el. Blake Crouch az ’50-es évek boldog, mosolygós, „drágám megjöttem”-es amerikai kisvárosi idilljének keserű paródiáját nyújtja: mivel Wayward Pines lakói a kevés kiváltságosoktól eltekintve nem tudhatják az igazságot, mindenki színlel, paranoiában, félelemben, elnyomásban él. A rettegést és reménytelenséget leplező, „szép időnk van”-típusú dialógusok, a hely urai által „javasolt” jószomszédi viszonyok és házasságok életképei felejthetetlenek.

Tovább

Hogy kerül az autógumi a zászlórúd tetejére? - Olvass bele a Könyvfesztre megjelenő Franzen-kötetbe

franzen_diszkomfortzona.jpg

Íme a nagy amerikai író arcképe kölyökkutya korában. A miliő, amelyben Jonathan Franzen, az idei Könyvfesztivál díszvendége nevelkedett: St. Louis, a barátságos és szolid közép-nyugati "kisváros"; a fojtogatónak érzett családi légkör; a lázadó hippi báty és példakép, s a korszak - a hetvenes évek - a maga középosztálybeli bizonyosságaival, amelyek idő múltán igencsak megrendültek. A szégyen és a szorongás, ami áthatotta kamaszéletét; az iskolai csínytevések; egy keresztény ifjúsági közösség viselt dolgai; a német nyelvvel és irodalommal, Kafkával és Rilkével való ismerkedés; egy zátonyra futó házasság; a madármegfigyelés örömei és nehézségei - megannyi történet és motívum, amelyek visszaköszönnek a Javítások és a Szabadság (ITT írtunk róla) regényvilágában. 

A kötet hat esszéje önbecsmérlés és önelégültség, szemérmes rejtőzködés és önkitárulkozás sajátos elegyét alkotva mutatja be egy íróember felnőtté válását, aki negyvenöt évesen elmondhatta magáról, hogy éppen olyan, amilyen tizenhét évesen lenni szeretett volna.

Olvassatok bele a Diszkomfortzónába!

Franzen Diszkomfortzona Reszlet 2 by konyvesblog

A Trónok harca beelőzi George R. R. Martint

 

Emiatt a videó miatt nem fogsz dolgozni a következő 75 percben

A Trónok harca-sorozat alkotói, David Benioff és D.B. Weiss megerősítették, amit már mindenki tudott, a sorozat hamarabb véget ér majd, mint George R. R. Martin szériája. Ez a lehetőség már a sorozat indulása óta fennállt, de most, hogy biztossá vált, Martin könyve tényleg nem érkezik meg 2016 tavaszáig, nem kell tovább találgatni. Azt már tudjuk egy ideje, hogy Benioff és Weiss tisztában van vele, hogy Martin milyen befejezést szán történetének, de a rajongók egészen mostanáig meg voltak győződve róla, hogy csoda történik, és Martin lesz a gyorsabb. Nem történik, ugyanis kiadója januárban jelentette be, hogy fogalma sincs, mikor érkezik a következő kötet. A shownak viszont folytatódnia kell.

A megszállott rajongók persze nem örülnek a dolognak, ám a Vulture elmélete szerint sokkal jobban járnak, mert sokkal hatékonyabb előbb végignézni a sorozatot, majd közvetlenül utána elolvasni a könyvet. Ha ugyanis fordítva járunk el, és előbb a könyvön rágjuk át magunkat, könnyen beállhatunk azoknak a táborába, akik nem azt nézik, hogy mi történik a képernyőn, hanem arra koncentrálnak, mi maradt ki a sorozatból.  A Vulture szerint az új, könyvektől független történet piszkozatként is szolgálhat Martinnak a valódi történethez – ha például a sorozat megöli Tyriont, ám a nézők utálják ezt a megoldást, a könyvben simán életben hagyhatja, és rákenheti az egészet az alkotókra. Benioff szerint Martint nem kell siettetni, ha 20 évig tart, amíg befejezi a szériát, akkor addig tart. Könyvei pont azért tudnak működni, mert minden apró részletet alaposan kidolgoz. Szerinte a könyveladások száma nem fog csökkenni a sorozat miatt, mert Martin az ő történetüktől függetlenül is tud majd meglepetést okozni.

Azt egyelőre nem tudni, hogy Benioff és Waiss követik-e majd a mester stílusát, de hogy a következő Trónok harca évad sem maradunk patakvér nélkül, az még így látatlanban is egészen biztos.

Péterfy egy parkolóban tudta meg, hogy övé az Aegon-díj

peterfy_kicsi-9849.jpg

Fotó: Valuska Gábor

A jubileumi, tizedik Aegon-nyertes az M3-as autópálya kivezető szakaszának egyik festői pakolójában tudta meg, hogy mostantól az ő könyvére ragasztják majd a győzelmet hirdető Aegon-matricát. Épp Egerbe, Molnár Ferenc szalonjában tartott egy közönségtalálkozóra, ám fogalma sem volt arról, hogy hamarosan az év legfontosabb magyar irodalmi díjával és hárommillió forinttal is gazdagabb lesz. Úgy tudta, minden shortlistre felkerült íróval készül egy videóinterjú, ezért gyanakvás nélkül válaszolgatott Winkler Nóra kérdéseire, épp úgy, mint Barnás Ferenc 2013-ban

A helyszín tehát egy benzinkút parkolójának egyik padja, ahol Winkler faggatja a gyanútlan nyertest. Az interjúnak hamar vége lett, ám az Aegon Biztosító inkognitóban lévő munkatársa még nem volt sehol, ezért megkezdődött Winkler életének leghosszabb vágóképezése. A parkolóban való céltalan és gyanakvást keltő bolyongás hamar Monty Python-jelenetbe fulladt - a semmiből hirtelen megjelent egy hús-vér Péterfy-rajongó, akinek semmi köze nem volt az Aegon-díjhoz, csak jókor volt jó helyen. Szegény operatőr hirtelen még a fókuszt is elvesztette, annyira meglepődött a lelkes idegenen. Legalább annyira, amennyire Péterfy Gergely meglepődött, amikor Cserpán Margit, az álruhás aegonos rámutatott a győzelmet hirdető matricára a Kitömött barbár harmadik kiadásának egyik példányán. Az már csak egy újabb véletlen (véletlen?), hogy a padra, ahová Winler leültette a mit sem sejtő írót, épp egy Diósgyőr matricát ragasztott korábban valaki. (Péterfy szerkesztett miskolci irodalmi lapot, és a helyi egyetemen is tanított – a szerk.)

„Hatalmas megtiszteltetés számomra az Aegon-díj, főleg úgy, hogy nagyszerű pályatársakkal küzdhettem meg érte. Tovább növeli az örömöm, hogy olyan díjról van szó, ahol sikerült elérni, hogy a bírálók ne lehessenek kitéve semmiféle politikai vagy kiadói nyomásnak.” – nyilatkozta a győzelem után Péterfy, akinek regénye hardcore irodalomtörténészeket győzött meg arról, hogy megérdemli a győzelmet. A zsűri elnöke idén Szegedy-Maszák Mihály volt, aki a díjat bejelentő sajtótájékoztatón bevallotta, hogy három olyan kötetet is nagyon sajnált, amelyeknek az eredetileg nevezett 67 kötet közül nem sikerült bejutnia a legjobb tíz közé. Több mint harminc évvel ezelőtt, amikor a nappalijában Péterfyvel Wagner operáját, A Rajna kincsét hallgatták, Szegedy-Maszák már tudta, hogy Péterfy egyszer ír majd egy fontos regényt. Szegedy-Maszák a kortárs irodalmat csak olvasni szereti, recenzálni nem, mert a kortárs író sértődékeny állatfaj, ám Péterfy most már nem ússza meg, hogy írjon a kötetéről. Annak viszont nagyon örül, hogy egy kalligramos szerző kapta a díjat, mert a regény eladásai talán ellensúlyozzák majd azt a veszteséget, amit az ő könyvei okoztak a kiadónak. Péterfy regénye szerinte kiváló korismeretről és Kazinczy szeretetéről tanúsodik, és ha áthallásokat vélünk felfedezni a jakobinusok kora és a jelen között, az sem a véletlen műve.

A 2015-ös Aegon-zsűri tagjai:

Szegedy-Mászák Mihály Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a zsűri elnöke

Bazsányi Sándor irodalomtörténész, esztéta, a PPKE BTK oktatója

Károlyi Csaba irodalomkritikus, szerkesztő, az ÉS főszerkesztő-helyettese

Keresztesi József szerkesztő, kritikus

Nagy Gabriella a Litera felelős szerkesztője

Saly Noémi irodalomtörténész, muzeológus

Reményi József Tamás szerkesztő, kritikus

A tizedik díjazott, akinek már polgári foglalkozásra sem volt szüksége a győzelemhez, kis költői túlzással épp tíz évig írta nyertes regényét, és bár gyakorlott hosszútávfutó, most mégis hihetetlen fáradtságot érez. Ahhoz már öregnek tartja magát, hogy egy irodalmi díj változtasson az önképén, de szünetet tartani nem tud, úgyhogy megy előre, és nekivág a következő könyvnek. A sajtótájékoztató előtt pedig csak egyetlen kérdése volt. Az, hogy szelfizhet-e, ha behívják a terembe. Szelfizhetett.